MTK Baráti Kör

Aki a dicső múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli!

Kapcsolat

Tel: +36-70/310-3078

E-mail: mtk.csalad@gmail.com

Facebook: MTK Család

 

Bankszámlaszám: 11715007-21515664

Számla vezető bank: OTP Bank Zrt.

2021. július 29.

MTK Baráti Kör Hírlevele 

II. évfolyam 7. szám

2021. június 29.

Kedves Olvasó!

Sűrűsödnek az események. Alig vagyunk túl a labdarúgó EB-n, máris zajlik az olimpia. Tokióban is szurkolhatunk az MTK sportolóinak is. Holnap pedig megkezdődik a labdarúgó NB I is. A kezdés előtt természetesen szurkoló ankét volt. Ezek az esemény adják mostani hírlevelünk gerincét. A sok aktuális anyag miatt néhány megszokott rovatunk ezúttal nem jelentkezik, de a későbbiekben újra megtalálhatóak lesznek ismét ezek is a hírlevelünkben.

Szurkoló ankét

A 2021 – 22-es labdarúgó bajnoki szezon rajtja előtt az MTK Baráti Kör és a labdarúgó szakosztály közös rendezésében került sor a hagyományos szurkoló ankétunkra.

Az ankét elején szomorú kötelességünknek tettünk eleget, amikor a Baráti Kör elnöke, Pandzarisz Sándor kezdeményezésére az elmúlt időszakban elvesztett sportolóinkra és szurkolóinkra emlékeztünk egy perces néma felállással.

Majd a beszélgetés moderátora Soós Tamás bemutatta az ankéton is megjelent új játékosainkat.

James Weir

Jobb lábas védekező középpályás, de bevethető a középpálya minden posztján.

26 éves angol játékos. A Manchester Unitedben nevelkedett, tagja volt Anglia korosztályos válogatott csapatainak, játszott a MU felnőtt csapatában a Premier Leagueben is. Innen a Hull Cityn, Wiganon és a Boltonon keresztül vezetett Szlovákiába a Pohronie csapatához az útja. Ahol hosszú sérülés után építette fel újra magát.

Ylber Ramadani

Jobb lábas védekező középpályás.

25 éves albán játékos, aki Németországban született albán és koszovói állampolgár. Játszott a koszovói és az albán utánpótlás válogatottakban, az albán felnőtt válogatott tagja. Eddigi csapatai a KF Ferizaj, az FC Prishtina, az FC Drita, az FK Partizani és a Vejle BK voltak. Hozzánk a dán superlagaeből (dán első liga) érkezett.

Kosznovszky Márk

Jobb lábas belső középpályás.

19 éves MTK nevelésű utánpótlás válogatott játékos. 2019-ben öt nálunk töltött évet követően a Párma utánpótlás csapatához került, de onnan feljutott a felnőttek közé és már Serie A mérkőzésen is bemutatkozhatott.

Kovácsréti Márk

Bal lábas balszélső, de a csatársor bármelyik posztján tud játszani.

21 éves utánpótlás válogatott játékos. Hozzánk a Vasason, a Fradin és a Kisvárdán keresztül vezetett az útja. A legutóbbi szezonban 26 mérkőzésen kapott szerepet az NB I-ben.

Kocsis Bence

20 éves román és magyar állampolgárságú bal lábas támadó középpályás. Felcsútról Csákváron keresztül került az MTK-ba. Végigjárta a magyar korosztályos válogatottakat.

Gheorghe Grozav

Jobb lábas csatár, bevethető a csatársor minden posztján.

31 éves román válogatott labdarúgó. A román, a belga, az orosz és a török bajnokság első osztályában is szerepelt. Nevesebb csapatai az Universitatea Cluj, a Standard Liege, a Dinamo Bucharest, a Buraspor voltak. Magyarországon a Kisvárda és a DVTK csapatában szerepelt. A transfermarkt adatai szerint 3-4 évvel ezelőtt még kétmillió euró volt az értéke.

A játékosok bemutatásukat követően néhány szót szóltak eddigi tapasztalataikról. Mindannyian kiemelték, hogy egy nagyon jó közösségbe érkeztek, ahová nagyon könnyű volt beilleszkedni. Majd szurkolói kérdésre elmondták, hogy úgy gondolják sikeres lehet az MTK a bajnokságban, a magyar mezőnyt ismerő játékosok – azaz Ramadanin és Weiren kívül mindenki – számszerű tippelésre is vállalkoztak. Hárman az első hat közé várják az MTK-t, ennél még egy kicsit optimistább volt Grozav, ő az első öt közé várja a csapatot.

A játékosokhoz intézett kérdések után a fiuk elmentek, hiszen már nagyon közel a rajt, pihenniük kell.

Az ankét természetesen nélkülük is folytatódott. A megszokott formától eltérően ezúttal nem hangzottak el beszédek a vezetők részéről, hanem rögvest a szurkolók kérdezhettek Polyák Balázs sportigazgatótól, Giovanni Costantino vezetőedzőtől és a Baráti Kör elnökétől Pandzarisz Sándortól.

A következőkben az érdekesebb kérdésekből szemezgetünk.

- Lesz-e még változás a keretben?

- Nem tervezünk további igazolásokat és arról sem tudok, hogy bárki távozni szeretne. De „soha se mond, hogy soha” az átigazolási időszak augusztus végéig tart, addig még lehetséges változás. (P.B.)

- Bevethető-e már Ramos?

- Mykenak volt egy csavar a lábában, ami nagyobb edzésterhelésnél zavarta, így ezt egy öt perces műtéttel el kellett távolítani. Ez meghosszabbítja a rehabilitációját. Várhatóan szeptember közepén már pályára léphet, de azt gondolom kezdőként lehet, hogy csak októberben  fog tudni szerepelni. (P.B.)

- Mennyire súlyos Somodi sérülése?

- Nem sérült. Csak begörcsölt a lába, azért kellett lecserélni a Mezőkövesd ellen. (P.B.)

- Hogy állnak az építkezések? (Salgótarjáni út, Köbányai út)

- A Salgótarjáni úton elkészült két műfüves pálya. Ez az első csapatot kevéssé érinti, inkább az utánpótlásnak lesz segítség. A Kőbányai úton a bontás folyamatban van, a terveknek megfelelően haladnak a fejlesztések. (P.B.)

- A fiatalok közül kit adtunk kölcsön és ki távozott végleg?

- Kölcsönben van:

Bese Barnabás  Budafokon
Varga Bence Kecskeméten
Zuigéber Ákos Budafokon
Biben Barnabás a III. kerületben
Lehoczki Roland Ajkán
Törőcsik Péter Szentlőrincen
Kapronczai Gergő Budaörsön
Suhodovszky Soma Kecskeméten
Winter Dániel Békéscsabán


Végleg távozott:

Bidzyla Anton
Lustyik Levente
Tóth Zoltán
Bakos Zsombor
Doncsecz Levente

- Hol fog játszani az NB III-as csapat?

- Amikor a sorsolás lehetővé teszi akkor az Új Hidegkuti Stadionban. Az MLSZ tiltja a kettős meccseket, így ez csak akkor lehetséges, ha a két felnőtt csapatunk mérkőzése nem egy napon van. Természetesen a bérletek az NB III-ban szereplő csapatunk mérkőzésére is érvényesek. (P.B.)

- Lehet tudni, miért távozott Boris?

- Úgy éreztük, hogy két év után már nem működik a csapat és az edző közti kémia. Úgy gondoltuk, hogy ez az eredményekre is ki fog hatni illetve már a tavasz végén is kihatott. (P.B.)

- Az új edzőnk hogy érzi itt magát, mik a tervei, egyáltalán mondjon pár szót magáról.

- Először is köszönöm szépen, hogy itt vagytok és rászánjátok az időtöket, hogy kérdéseket tegyetek fel nekünk. Régóta Magyarországon dolgozom, ismertem az MTK-t is, úgy gondoltam ez egy nagyon jó lépés a pályafutásomban, hogy itt lehetek vezetőedző. Voltak ajánlataim külföldről is. Nagyon-nagyon szimpatikus volt a klub vezetése, az az irány, amit Balázsék felvázoltak, így nem is hezitáltam, hogy elfogadjam-e ezt az ajánlatot. A jövőbeli célokat illetően: Nyilván ebben benne van a klubnak az identitása, hogy szerepeltessem a fiatal játékosokat. Emellett szép focit szeretnénk játszani, technikás focit, bátor játékot. Méltónak lenni az MTK történelméhez, hagyományaihoz, hiszen ez nagyon-nagyon fontos. Nem lehet minden mérkőzésen jól játszani, de mindig erre kell törekedni. (G. C.)

- Szeretném megkérdezni, van-e már kialakult kezdőcsapat? A másik, szerintem nagy ellentmondás van, van egy csomó jó hátvédünk, tavaly mégis rengeteg gólt kaptunk.

- Természetesen a fejemben már megvan a kezdő tizenegy, de ez bármikor változhat. Egyetértek, jó védekező játékosaink vannak. A felkészülés alatt kilenc gólt kaptunk, kettőt büntetőből, kettőt pontrúgásból, akciógólból viszonylag keveset kaptunk. Nagyon sokat dolgozunk együtt a védelmen. Ez nagyon fontos, mert tavaly úgy tűnt, jó védőink vannak, de nem tudnak együtt dolgozni, hanem egyénileg akarnak mindent megoldani. A védekezés csapatmunka, nagyon fontos hogy meglegyen az összhang. A bajnokság második felében nagyon kevés pontot szereztünk, ez a teljesítmény talán a bentmaradáshoz sem lett volna elég. Új fejezetet szeretnék nyitni. Nagyon sokat dolgozunk azon, hogy a védelem is jól működjön, a csapat erőssége legyen. (G.C.)

- A játékosok elmondták, hova várják a csapatot. Mi szurkolók persze maximalisták vagyunk, mi minden évben bajnokságot szeretnénk nyerni. Tavaly volt az a bizonyos 45 pont. Mi szeretnénk acélosabb célokat. Mire számítasz a csapattól? Azt hallottuk már, hogy az első ötbe várjuk a csapatot. De mond ki, hogy bajnokok leszünk. :-)

- Nem szeretnék határozott célokat megfogalmazni a csapat felé. Első körben a top hat reális lehet. Sokszor hallottuk ezt a 45 pontot. Viszont, ha 40 pontnál tart a csapat, akkor előfordul, hogy lelassul a gépezet, mert akkor az lehet a fejekben, hogy az a pár pont már úgyis összejön valahogy. Amikor a Kispestre mentem, akkor az 5. – 6. helyen volt a Honvéd, a cél az volt, hogy európai kupaszereplést érő helyre érjen a csapat, de pár hónap után már az első helyen voltunk. Nem szeretném behatárolni a célokat. Viszont a házat sem a tetővel kezdik el építeni, nagyon fontos, hogy lefektessük a stabil alapokat. Szeretnénk minden mérkőzést megnyerni, szeretnénk gyűjtögetni a pontokat, mindegy hol és ki ellen, ha a Grupamában játszunk, akkor is nyerni akarunk. Aztán majd meglátjuk, sikerül-e? Ultra voltam Olaszországban. Mindig azt akartam látni, hogy a csapat küzd, harcol. Itt is ezt szeretném látni. Természetesen nem lehet mindig kontrol alatt tartani minden meccset. De azt lehet kontrolálni, hogy senki ne legyen lusta a pályán, mindenki harcoljon. Nem tudok pontokat ígérni, de azt igen, hogy mindig azok fognak játszani, akik megérdemlik, senki nem fog lazsálni a pályán, mindenki harcolni fog a csapatért. (G.C.)

- Ki lesz a csapatkapitány?

- Ramos. Nagyon jó vezető, hallgatnak rá. Őt mindenki elfogadja. Amíg ő felépül, addig nem egy vezér lesz, addig mindenkinek vezérnek kell lennie. (G.C.)

- A Boris érkezése után megváltozott a hagyományos stílusunk. agresszívebben, letámadással játszottunk. Ezt akarod folytatni, vagy más játékot képzelsz el? Illetve a legtöbb tavalyi gólunk szerzői távoztak. Kimondott góllövő csatár egyedül Grozav érkezet. Hogy képzeled a támadó játékunkat?

- A második kérdéssel kezdem. A felkészülési meccseken például Tiago és Dimitrov is szerzett gólokat. Pontrúgásokból is lehetünk eredményesek. Miovszkiban sokkal több van, mint amit tavasszal mutatott. Sok gólképes játékos van a csapatban a csatárokon kívül is. A játékstílussal kapcsolatban: Nem szeretnénk felrugdosni a labdákat. Az nem feltétlenül vezet sokra. Szeretnénk birtokolni a labdát, szeretnénk szépen játszani. Ebben persze benne van a hiba lehetősége is, de ezt fel kell vállalni. A letámadást okosan kell alkalmazni. Nem lehet 90 percen keresztül hatékonyan letámadni. Mindig alkalmazkodni kell az ellenfélhez. Nem lehet mindig ugyanolyan stratégiával pályára lépni. Például a Mezőkövesd szereti felrugdosni a labdákat, ezért ellenük olyan taktikát alkalmaztunk, amivel játékra kényszerítettük őket, amiben nem jók. Ráadásul a labdabirtoklásra épülő kombinatív játékban a fiatalok is jobban tudnak fejlődni. Mondok egy példát a tavalyi szezonból. A Budafok ellen nem tudtunk nyerni. A Budafok hagyta játszani a csapatunkat és ebben nem voltunk elég erősek. Ezen szeretnénk változtatni. (G.C.)

- Az első csapat játékosai visszajátszhatnak-e az NB III-as csapatba?

- 2001-es korosztályig korlátlanul és 4 idősebb szerepelhet a második csapatban. (P.B.)

- Észrevehető lesz-e az olasz temperamentuma?

- A játékvezetőkkel és az ellenféllel nem szeretnék foglalkozni. A temperamentumomat inkább a játékosoknak szeretném átadni, hiba esetén inkább segíteni akarom a játékosokat, szükségük van a pozitív energiára, hogy jobbítani tudjanak. Én mindig győzni akarok. Nem ismerem azt a szót, hogy döntetlen. Például a Rijeka ellen, amelyik egy nagyon erős csapat talán kihúzhattuk volna döntetlenre, de nyerni akartunk. Nem sikerült, de legalább megpróbáltuk.(G.C.)

- Mi a véleményed Kaka Godwordsról?

- Óriási tehetség, de még idő kell neki. Nagyon fiatal, türelmesnek kell lennük vele, harcolhat azért, hogy bekerüljön a csapatba. Nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben, nem volt elég bevállalós, sokszor hátrafelé játszott. Kezdi megszokni, hogy ebben változnia kell. (G.C.)

- Van a csapatnak pszihológusa?

- Igen! Nagy segítségemre van. Minden játékos más egyéniség, mindenkivel más hangot kell megütni, ebben nagyon sokat tud segíteni egy pszihológus. (G.C)

- Eddig egyértelmű volt, hogy a fiatalok szereplését preferáljuk, most rengeteg a légiós. Megváltoztak a preferenciáink?

- A futball arról szól, hogy győzelmeket érjünk el. Mi a lehetséges legjobb csapatot próbáljuk összerakni. A vezetőedző felé a klubvezetésnek nincs olyan elvárása, hogy kiket rakjon be a csapatba se nemzetiségre, se bőrszínre, se korra való tekintettel. A legjobb játékosokat próbáljuk berakni. Ez teljesen az edző döntése. Én nem szeretnék foglalkozni azzal, hogy hány magyar van a pályán. Jó játékosok legyenek a pályán. Erre tart a világ focija. Az lenne a legrosszabb, ha lenne tíz légiósunk és mindannyian ülnének a padon. Nincs egy igazán egzakt szám, hogy mi az egészséges arány. A magyar játékosokkal szemben van egy olyan törekvésünk, hogy elsősorban az MTK utánpótlásából kikerült játékosokra fókuszálunk. De persze ez nem jelenti azt, hogy egy-egy játékos ne kerülhetne kívülről is a keretbe, mint például most Kocsis Bence vagy Kovácsréti Márk. A légiósokkal szemben elvárás, hogy javítsák a csapat minőségét és ne olyan jóval harminc feletti légiósok legyenek, akik levezetni jönnek ide. (P.B.)

Az ankét másként kezdődött, mint ahogy szokott - edzői és vezetői beszédek nélkül – és másképp is fejeződött be. Nem hangzott el a vége felé megszokott mondat, hogy még két kérdésre van lehetőség. Giovanni és Balázs addig maradtak, amíg kérdés volt. Mindenki kérdezhetett, akár többször is és mindenki választ is kapott minden kérdésre. Ezután persze még nem ürült ki a terem, szokás szerint smúzoltunk tovább.

Ha szabad szubjektívnek lennem: A tavalyi ankéton az volt a középpontban, hogy kerüljük el végre egyszer a kiesést.  Az idei ankétban nekem az tetszet leginkább, hogy talán egyszer sem hangzott el a kiesés szó, hogy arról beszéltünk elég komoly cél-e az első hat közé kerülés vagy ennél többet akarunk. Persze a nagyratörő tervek nem garantálják még a sikert. Mégis ezután az ankét után úgy indulhattunk haza, hogy azt érezhettük, egy huszonnégyszeres bajnokcsapat önbizalommal teli szurkolói és vezetői beszélgettek, nem pedig egy állandóan a kiestől rettegő társaság gyűlt össze.

Jó volt tegnap (is) MTK szurkolónak lenni az Új Hidegkuti Stadionban.


/Az ankétról készült fotókat Blaha Judit készítette./

MTK Budapest torna szakosztály, avagy akik fordítva vannak bekötve

Ha egy közös pontot szeretnénk keresni az MTK Budapest összes szakosztályában, akkor az alighanem a magas szintű utánpótlás nevelés lenne. Ez szinte minden sportágban jellemző ránk. Aztán az utánpótlásból vagy kinő egy minőségi felnőtt gárda vagy nem, de szerencsére általában igen.

Nos, tornászainknál ez fordítva van. Nincs utánpótlásunk, viszont kitűnő felnőtt gárdánk van. Annak ellenére is színvonalas és eredményes a csapat, hogy mindössze hatan vannak. Így összes sportolónkat név szerint is meg tudjuk említeni: Schermann Bianka, Böczögő Dorina, Szmirnov Anna, Sági Inez, Medved Regina és Klein Eszter. Mondhatjuk azonban, hogy kicsi a bors, de erős. Hat versenyzőnk közül kettő stabil válogatott és a többiek is a magyar élmezőnyhöz tartoznak.

Schermann

Bianka

Böczögö

Dorina

Szmirnov

Anna

Sági

Inez

Medved

Regina

Klein

Eszter

A kis létszám okáról és a továbblépés lehetőségéről is beszélgettünk Botyánszky Mariannal a szakosztályvezető – edzővel.

Egy olyan több mint 130 éves klubban, mint az MTK-ban szinte már minden előfordult, ami sportként előfordulhatott. Már az alapításkor 1888-ban voltak tornászaink, köztük a korszak kiemelkedően legjobb magyar tornásza, az MTK egyik alapítója Müller Dávid. Aztán, elsősorban az 1945-ös újraalapítást követően a női sportoknak is komoly hagyománya alakult ki nálunk. Ma is sokkal több lány sportol az MTK-ban, mint fiú. A női torna mégsem tudott korábban meghonosodni nálunk. Ebben úttörők vagytok. Hogy kerültetek ide?

A Postásból jöttünk. Az ott töltött utolsó években már nagyon komoly anyagi gondjai voltak a szakosztálynak, a végén már fűtetlen teremben kellett edzenünk. Tornázni nem lehet nagykabátban. 2015 vége felé éreztük úgy, hogy ez így már nem mehet tovább. Nekem osztálytársam volt Deutsch Lazsányi Erika, akkor őt kerestem meg, tudna-e az MTK segíteni, szeretne-e az MTK egy torna szakosztályt? Ezt követően Deutsch Tamással tárgyaltunk, beszélgettünk hónapokig, mire kialakult a megoldás. Megállapodtunk. Addigra viszont szerencsésen rendeződött a Postás helyzete is. Maradhattunk volna, de úgy gondoltam, úgy gondoltuk, hogy nem szeretnénk visszalépni a már kialakult MTK torna szakosztályból. Elkezdtünk egy közös utat, ezen szeretnénk a továbbiakban végig menni, így továbbra is maradtunk az MTK-nál. 

Mi változott azzal, hogy MTK csapat lettetek?

MTK-ban úgy érzem, hogy otthont találtunk, szeretnek minket, bekerültünk az MTK családba. A fő gondunk itt is ugyanaz: nincs termünk. Azonban itt folyamatosan éreztem a segítőkészséget. Több lehetőség is kínálkozott az elmúlt években, de különböző okok miatt végül mindegyikről lecsúsztunk. Most viszont nagyon közel állunk a teremkérdés megoldódásához. A kiszemelt terem tulajdonosával tudomásom szerint folynak a tárgyalások, remélhetőleg hónapokon belül megoldódik a probléma. Ez azért is fontos, mert messze nem ideális, hogy a jelenlegi hat sportolónknak is két különböző helyszínen kell edzenie. Ennél azonban sokkal nagyobb gond, hogy nincs utánpótlásunk. Ha lesz saját termünk, akkor végre elindíthatjuk az utánpótlásképzést. Én imádok gyerekekkel foglalkozni, alig várom, hogy újra lehetőségem legyen rá.

Nagyon megváltozott a sport és ezen belül különösen a torna. Kezdő versenyzőknek azelőtt heti három-négy edzést tartottak. Manapság napi kettő, sőt néha napi három edzés is van, és egyre ifjabb korban kezdenek a fiatalok sportolni. Hogy bírják a gyerekek ezt a terhelést? Nem csak fizikailag, hanem egyszerűen idővel. Hogy tudnak iskolába járni, tanulni, gyereknek lenni?

Nagyon nehéz. Én elkötelezetten ragaszkodom ahhoz, hogy a tanulás legalább olyan fontos legyen, mint a sport. Iskolába járni kell. Még akkor is, ha javarészben magántanulók a gyerekek, de így is igyekszem elérni, hogy legalább a legfontosabb órákra járjanak is be. Ebből a szempontból azon kevesek közé tartozunk, akiknek könnyebbséget jelentett az online oktatás. Közben persze folyamatosan készülünk napi hét óra edzés után is sokszor azt érezzük, hogy még folytatni kéne, de egy idő után plusz terhelés már nem biztos, hogy hasznos, sőt kontra produktív lehet.

Ki lehet ezt bírni egy gyereknek? Különösen egy tornász gyereknek, hiszen a torna az a sport, amit nagyon korán kezdenek.

Igen, sokszor a szülők el vannak képedve, mikor egy 6-7 éves gyereknek azt mondjuk, hogy későn jöttek. Csodálkoznak, mert más sportágakban sokszor még túl fiatalnak tartják az ennyi idős gyerekeket. Nálunk meg kezdődik a baba-mama tornával 1 évesen, 3 éves korban már versenytorna előkészítő csoportok vannak, négy évesen kiválasztásra kerülnek a tehetségesek, öt évesen versenyezni kezdenek.

Ez biztosan nagyon sokat ad a gyerekeknek, de nagyon sokat el is vesz. Egy teljesen más életet élnek, mint kortársaik. Amikor felnőnek, teljesen más gyökerekkel, mint a kortársaik, jellemzően fiatal felnőttként befejezik a sportot, hogy tudnak a civil életbe beilleszkedni?

Nehéz kérdés, gyereke válogatja. Nagyon elzárjuk őket az élettől. Még akkor is, amikor két edzés között játszanak. Sokszor olyanokért szólunk rájuk, ami másnak természetes. Például: Ne labdázzatok, megsérülhet az ujjatok és akkor nem tudunk edzeni stb. Van olyan tanítványom, aki egy zseni, száz százalékos felvételiket írt, pedig edzés után úgy kell hazazavarni, mert még maradna túlórázni. Ő gond nélkül beilleszkedik, de van olyan is, akit húsz éves kora után sem tudunk elindítani, szinte csak a torna létezik számára.  Egyszerűen nem mer kilépni az életbe.

Az élsport eltolódott az okos gyerekek irányába. Századmásodpercek alatt kell döntéseket hozni, ami komoly szellemi teljesítményt kíván. Régebben a boksz - tévesen - a hülyék sportágának volt kikiáltva, ma már se szeri se száma az egyetemet végzett bokszolóknak. Nálatok is ez a tendencia?

Vegyes. Sokszor rimánkodok, bárcsak lenne egy kicsit kevésbé okos. Ahogy elmúlnak a gyerekévek és megérzik, megértik milyen veszélyes is ez a sportág és elkezdenek gondolkodni, úgy kezdenek el félni is. Sokszor már nem merik megcsinálni azokat a nagy elemeket, amik kellenének a versenyeken.

A tornát nem csak korán kezdik, de korán be is fejezik. Mentálisan fáradnak bele a lányok 16-18-20 éves korukra vagy fizikailag nem lehet tovább csinálni? Lehetne tovább csinálni?

Lehetne. Bár ez is egyéni. Testfelépítés, izomzat, ízületek kérdése. Van, aki 18 évesen már nem tudja végrehajtani a gyakorlatokat, Böczögő Dorinánk 29 évesen olyan izomzattal rendelkezik, hogy még képes új elemeket tanulni, képes válogatott szinten teljesíteni. Sokszor számunkra is hihetetlen, hogy meg tudja csinálni, tud haladni, tud előrelépni.

Scherman Bianka olimpiai kvótát szerzett, de csak tartalék. Van még esélye kijutni Tokióba?

Persze örülnénk, ha Bianka ott lehetne. De… De elsőként Kovács Zsófi szerzett kvótát, vele minden rendben van, és természetesen abban reménykedünk, hogy ez így is marad és részt fog tudni venni az olimpiai játékokon. Biankával ez egy meglepetés volt ’19-ben, hogy ő tartalék kvótát szerzett. Mi arra készültünk vele, hogy az elsődleges cél az a ’24-es olimpia. ’19-ben úgy álltunk ki a kvótaszerző versenyre, hogy nem voltunk még stabilan készen, Bianka akkor még csak 16 éves volt. Persze nem mondom, hogy nem örültem volna, ha kikerül, de nem éreztem még, hogy a gyakorlatai stabilak. Sok kérdés volt még azokban a gyakorlatokban. Persze arra sem számíthattunk, hogy a járvány ad még egy év többlet felkészülési időt.

MTK. Mire számítotok a jövőben? Tudtok-e a maiakhoz hasonlóan sikeres versenyzőket kinevelni?

Ha lesz termünk, akkor lesz utánpótlásunk. Ha lesz utánpótlásunk, akkor ezen leszek. Én már hihetetlenül várom, hogy újra dolgozhassak kisebbekkel is. Sok minden van, amit ma másképpen csinálnék, mint a mostaniakkal. Alig várom.

Beszéltünk róla, hogy nagyon korán 3-4 évesen kezdenek a gyerekek. Ilyen korban meg lehet állapítani, hogy valaki tehetséges-e?

Nem. Persze az látszik, hogy ügyes vagy sete-suta, de az nem megjósolható ebben a korban, hogy tehetség-e. De néhány év után már látható, hogy lesz-e tornász a gyerekből. De lehet a korai kezdésnek más szerepe is, lehet ez egy kiválasztás más sportágakhoz, lehet, hogy nem tornász alkat, de más sportágban sikeres lesz, egy ilyen kiválasztásra mondom, ez lenne a csodás.

Ha mondjuk egy év múlva újra leülnénk beszélgetni, mivel lennél elégedett?

Ha lenne egy termünk. Persze rettegek a felelősségtől, hogy létszám meg tömeg, hogy ezzel hogyan sikerül megbirkóznom, de nagyon nagy szüksége van a szakosztálynak utánpótlásra. Hat versenyzőnk van összesen, ők már felnőttek, mennek egyetemre, élik az életüket kell, aki a helyükre álljon.

Beszéljünk végül egy kicsit rólad. Hogy kerültél a tornával kapcsolatba?

Pont az MTK pályával szemben a katonai lakótelepen nőttem fel. Egyszer be volt dobva egy szórólap, voltak rajta különböző kis sportág ikonok. Kérdezte anyukám, melyiket szeretném. Ráböktem a tornára. Olyan jópofa volt, ahogy csüngeszkedett azon a „játszószeren”. Később derült ki számomra, hogy az a „játszószer” milyen kőkemény tornaszer. Félős tornászlány voltam és nem nagyon tudtam a félelmeket leküzdeni, így 16 évesen abbahagytam. Megtetszett a sportakrobatika, átmentem oda. Igazából a jogi pályára készültem, felvételiztem is a Pázmányra, fel is vettek.  Aztán nem mentem oda, inkább a TF-et választottam, aminek nagyon nem örültek a szüleim. Ők minden mást elfogadnak – mondták – csak edző ne legyek, meg testnevelő tanár. Egyébként édesanyám testnevelő tanár. Én akkor is a TF-re mentem, viszont egy nyilászárós magáncégnél helyezkedtem el. Aztán megkerestek az akrobaták, hogy van egy egyesület Érden lenne-e kedvem segíteni. Mondtam, hogy időm nincs, kedvem van, csináljuk. 2009-ben edzőtáborban voltunk a sportakrobatákkal, lejött oda a tornászok szövetségi kapitánya. Rám nézett, mondta: Téged ismerlek korábbról. Lenne kedved szertornával foglalkozni? Az egyik kolléganő elment, holnapig döntsd el. Hú mondom, micsoda határidőt kaptam, de természetesen tetszet, nem gondolkoztam rajta, nekiláttam ennek a feladatnak is. Így dolgoztam egyszerre három helyen. Aztán ahogy fejlődtek a lányok, ahogy egyre több verseny volt, először feladtam a magán munkámat, aztán a sportakrobatikát, maradtam csak a tornánál.

Családod?

Húsz éve élek a párommal, gyerekünk nincsen sajnos. Így a lányok a gyerekeim. Mindig találok magamnak célt. Most a legfontosabb cél, hogy legyen meg ez a terem.

Köszönöm a beszélgetést. Remélem, legközelebb már az új terem avatóján fogunk találkozni.


Atlétika, az örökös szakosztály

 

Atlétika, ami nélkül nincs, nem lehet MTK. Ami nélkül meg sem alakult volna az MTK, hiszen ismert annak idején a porosz stílusú, torna központú NTE-ből azért váltak ki az MTK alapítói, mert az NTE-ben nem engedték őket szabadtéri sportokat űzni. Az alakulás közvetlen előzménye egy atlétikai verseny volt – az a bizonyos, a Freudiger Villa parkjában 1888. június 17-én – melyet alapítóink szerveztek kivívva ezzel az NTE vezetőség haragját. Ennek az akkori szóhasználattal viadalnak különböző versenyszámait Tótis Lajos (későőbb László Lajos néven ismertük), Horner Ármin, Sachs Lipót és Donáth Sándor nyerték. Ők valamennyien az MTK alapítói lettek nem sokkal később. 1888 óta az atlétika az egyetlen sportág, ami folyamatosan jelen van az MTK életében. Volt egy rövid időszak kb. két évtizeddel ezelőtt, amikor nem volt egyetlen atlétánk sem, de formálisan akkor sem szűnt meg a szakosztály. Ezt követően viszont csodás feltámadás következett. Az utóbbi évtizedben évről-évre erősödött a szakosztály. Ma már az ország legerősebb atléta csapatainak egyike a mienk. Atlétáink létesítménye, a Lantos Sporttelep teljesen megújult, a régi salakpálya gyönyörű és kitűnő minőségű kék rekortán borítást kapott, felépült az edzőcsarnok, melynek magassága még a rúdugróknak is megfelelő, elkészült a 130 méteres futófolyosó, korszerűsítették az öltözőket.  A mienk Budapest legszebb, legjobb atlétikai létesítménye.

Természetesen itt vannak a szakosztály irodái is. Itt beszélgettünk szakosztályvezetőnkkel Knipl Istvánnal.

Pécsi és honvédos gyökerekkel hogy kerültél hozzánk?

Pécsen versenyeztem, majd bevonultattak, így kerültem a Honvédba, aztán ott is maradtam. Később lányom is Honvéd sportoló lett. Őt vittem edzésre, amikor szólt az egyik vezető, hogy Tatár Pista  beteg, segítsek nekik, amíg felépül.1 Sajnos Pista nem épült fel, meghalt. Ott ragadtam szakosztályvezetőnek. A Honvédban egy idő után sok minden nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Eljöttem onnan. Közben 2008 óta a MASZ elnökségének is tagja vagyok. Az elnökségben bejelentettem, hogy lemondtam a Honvédban. Megdöbbentek, hiszen a Honvéd akkor a legerősebb szakosztály volt, egyedül nyerte a CSB-t.2 Ekkor hívott egy megbeszélésre Deutsch Péter. Azt kérte, csináljam ugyanazt, amit korábban a Honvédban. Eleinte a feladat kettős volt: A szakosztály felépítése, létszám növelése, szakmai megerősítése mellett ekkor zajlott a Lantos Sporttelep korszerűsítése, az új csarnok és a futófolyosó építése, ennek a sportszakmai része is rám hárult. Azt gondolom, eddig jól alakult minden. Az összes magyar atlétikai szakosztály közül mienk a legkorszerűbb létesítmény, melyben az időjárástól függetlenül, télen is remek körülmények között tudunk készülni. Az eredmények sem maradtak el, sportolóink magyar bajnoki címeket, érmeket nyernek, a nemzetközi megméretéseken is jól teljesítenek, Krizsán Xénia fedettpályás EB ezüstérmes lett, az olimpián két versenyzőnk indulhat Xéni és Naszti (Nguyen Anasztázia). A legutóbbi CSB-n az Újpesttel közös csapatunk az ezüstérmet szerezte meg. Szépen haladunk előre. Visszatérve az eredeti kérdésre, nem volt MTK-s kötődésem, de sok volt MTK atlétával voltam, vagyok nagyon jó viszonyban például Rózsa Pistával, Mohácsi Petivel, Benkő Ákossal, aki sajnos már nincs köztünk.

Krizsán

Xénia

Nguyen

Anasztázia

Szó esett az olimpián induló versenyzőinkről, de mi van mögöttük? Milyen az utánpótlás, meg tudjuk-e tartani a tehetségeinket?

Széles a bázisunk, jelenleg kb. 180 versenyzőnk van. Ebben is nagy segítség a csodálatos létesítményünk. Ennek elkészülte előtt télen iskolai tornatermeket béreltünk, nem fogod elhinni, jelentős volt a lemorzsolódás, mert sok szülő nem vitte el a gyereket az edzésre, ha már két-három utcával arrébb kellett menni.  Most egész évben itt tudunk dolgozni. Nagyon sok a gyerek. Természetesen célunk az élsportolók kinevelése, de nem küldjük el azokat se, akik csak mozogni szeretnének. Minden korosztályban erősek vagyunk. Még az olimpia előtt lesz az U 23-as és az U 20-as EB.3 Az U23-as EB-n lesz egy Erdei Tamaránk, egy Rápássy Hannánk és egy Endrész Klaudiánk. Az U20-ason Nagy Marci, Almási Olivér, Sári Pálma indul. Vannak tehetségeink minden korosztályban. A menedzselésükben nagy segítség, a Brüll Akadémia. Atlétikában is a legjobb fiataljaink fejlődését segíti az MTK egykori legendás elnökéről elnevezett intézmény. Azoknak a versenyzőknek a többségéből, akiket most még „csak” tehetségesnek gondolunk, klasszis versenyző válhat. Várhatóan a következő olimpián még több MTK atléta fog részt venni, mint a mostanin. Nálunk lényegében nincs elvándorlás, majdnem biztos, hogy fiatal tehetségeink felnőtt sportolóként is klubunkban maradnak. Sőt inkább az a jellemző, hogy máshonnan is élversenyzők igazolnak ide, vonzóak a körülmények és a remek szakmai munka. A jó hírnevünknek köszönhetően, nekünk nem kell „idecsábítani” a sportolókat, jellemzően ők keresnek meg minket, hogy szeretnének az MTK-ban sportolni. Mondok egy példát: Erdei Tamara jelezte, hogy ide szeretne igazolni, egyébként is tervezte, hogy a Makkabin indul, szeretettel fogadtuk. Olyan szinten hozzuk az eredményeket, olyan jó a hírünk, hogy van egyfajta ideáramlása a tehetségeknek.

Erdei

Tamara

Répássy

Hanna

Endrész

Klaudia

Sári

Pálma

Nagy

Marcell

Almási

Olivér

Az MTK Budapestnek több  szakágban nagyon jó versenyzői vannak. Viszont vannak lyukas szakágaink. Terveztek-e ezen változtatni? Akartok-e komplexebb szakosztályt építeni?

Jelenleg van egy többpróba szakágunk, van ugró (távol- magas- rúdugró szakágunk), van gát és sprint szakágunk és van egy nagyon erős gerelyszakágunk is. (Nekik csarnokban való téli dobási lehetőségük is van.) Természetesen igen, szeretnénk bővíteni, a lehetőségeink figyelembe vételével. A csarnokunk, mint erről már volt szó csodálatos, de a befogadóképessége természetesen véges. Ezért a jelentős erősítést, teremmunkát igénylő irányokban egyenlőre nem tervezünk fejlesztést – ilyen például a kalapácsvetés -  más irányokban viszont szeretnénk nyitni, ilyen például a hosszútávfutás.

Az egyszerű szurkoló is látja, hogy egyre több a felnőtt atlétánk. Arra viszont nincs rálátásunk, hogy alakul a gyerek létszám. Nem csak az MTK-nak, nem csak az atlétikának, hanem általában a gyereksportnak komoly gondja Magyarországon, hogy a járvány idején rengeteg gyerek eltűnt, akik később sem kerültek vissza. Nálatok mekkora volt a lemorzsolódás?

Tudom, megdöbbentő lesz, amit mondok: semekkora. Egy gyerek volt, aki egészségügyi okból – nem covid miatt – nem tudja folytatni a sportolást. A többiek most is itt vannak, sőt többen vagyunk, mint a járvány előtt. Azt gondolom, ez az itteni hangulatból következik. Jól érzik itt magukat a gyerekek. Ha én valahol jól érzem magam, akkor nem fogok eltűnni, akkor ide fogok járni sportolni, amíg időm, energiám engedi. Ez is egyfajta siker. Talán a legnagyobb sikerünk.

Amit eddig elmondtál, abból úgy tűnik, hogy itt ideális állapotok vannak, de mindig van még jobb. Ha most én az aranyhal lennék, amit kifogtál, mi lenne a három kívánságod felém?

Eddig is számos versenyzőnk szerepelt világversenyeken. Például csak idén: Fedettpályás EB-n indult Jankovics Dani, dobó Európa Kupán Moravcsik Angéla, az Európa Kupán úgy is voltak versenyzőink, hogy a legjobbjaink az olimpiai felkészülés miatt nem indultak, ott leszünk az U20-as EB-n, az U 23-as EB-n és a legfontosabb versenyen az olimpián is. Szeretném, hogy ez megmaradjon, továbbra is ott legyünk minden világversenyen, sőt többen legyünk ott és még jobb eredményeket érjünk el. A következő évek két kiemelt fontosságú eseményén a budapesti VB-n (2023) és a párizsi olimpián (2024) szeretnénk a lehetséges legnagyobb létszámmal képviselni szakosztályunkat. Sportolóinknak hatalmas motiváció, hogy hazai rendezésű VB-re készülhetnek.

Szeretném, ha növekedne a szakosztály kb. 200 – 250 fő lenne az ideális létszám. Szeretném, ha szakágaink is bővülnének. Most az van, ha idejön egy gyerek, hogy szeretne hosszútávfutó lenni, nem tudom kihez küldeni, nincs ilyen edzőnk. Ismerve az utcai és a maratoni futás népszerűséget ez egy komoly és jogos igény lenne.

/kép forrás: mtk.hu/

Harmadik kívánságom is olyan lenne, hogy maradjon meg valami. Ez pedig a hangulat, hogy továbbra is egy olyan szakosztály legyünk, ahol a gyerekek, az élsportolók és az edzők is jól érzik magukat. Hagyományainknak megfelelően a legnagyobb és a legbarátságosabb, legcsaládiasabb atlétikai szakosztály legyünk.

Köszönöm szépen a beszélgetést! Sok sikert kívánok a lányoknak az olimpiára és az egész szakosztály minden tagjának!

1. Tatár István a Honvéd szakosztályvezetője volt.
2. A csapatbajnokságokon általában a csapatok nem önállóan, hanem két klub versenytársulásaként indulnak, mert a legtöbb szakosztály nem tud minden szakágban erős gárdát kiállítani. Az MTK például az utóbbi években az Újpesttel szokott közös csapatot alkotni.
3. Időközben lezajlottak az Európa Bajnokságok, Nagy Marci az U 20-as EB-n 5. lett rúdugrásban.


/ A cikkhez kapcsolódó képek - a külön jelzett kivételével - saját felvételeink./

MTK-szurkoló vagy? Akkor köztünk a helyed!

Kattints ide, lépj be az MTK Baráti Körbe!


Kék - fehér olimpia

Ez történt eddig Tokióban

Tizenegy sportolónk harcolta ki az olimpiai részvétel lehetőségét. Ez többé-kevésbé ismert. De azért ízlelgessük ezt a számot. Sok ez vagy kevés? Ennek megítélése szubjektív. Persze vannak objektív szempontok is. Vannak vitathatatlan számok. Nagyobb az MTK küldöttség, mint amekkora az ezt megelőző olimpiákon volt. Ami még érdekesebb, sőt megdöbbentőbb, több kvótát szerzett egyesületünk az olimpián induló 206 ország durván felénél, pontosabban 96 országnak van kevesebb mint 11 versenyzője az olimpián. Az nem nagyon meglepő, hogy megelőzzük a törpe országokat, de nálunk kevesebb versenyzője van például Iraknak, a 86 millió lakosú Kongónak, Bolíviának, a több sportágban is erősnek számító Izlandnak. Hozzánk hasonlóan 11 versenyzőt nevezett a foci hatalom Uruguay és Koszovó. Az a Koszovó, amelyik már az olimpia első napjaiban két aranyérmet szerzett. Büszkék lehetünk már arra is, hogy egy focicsapatnyi sportolónk kvalifikált! 

Néhányan már megkezdték vagy be is fejezték szereplésüket az olimpián. Sajnos Fortuna istenasszony nem volt velünk. Három teniszezőnk versenyezhetett volna, de egyikük sem lépett pályára. Babos Tímea sérülése miatt már el sem utazhatott Japánba, így sajnos páros partnere Jani Réka sem lett olimpikon. Fucsovics Mártonról az utolsó pillanatokban derült ki, hogy vállsérülése miatt nem tudja vállalni a szereplést.

Nem volt szerencséje Omar Salimnak sem. Rögtön az első fordulóban azzal az olasz versenyzővel került szembe, aki később megnyerte az olimpiát. A visszamérkőzések során azonban az MTK mindössze 18 éves taekwondo versenyzője remekül helyt állt, végeredményben az ötödik helyezést szerezte meg.

 

Omarral egy napon kezdett kardozónk Szatmári András. A 16 közé jutásért vívott asszóját elvesztette, így számára véget ért az egyéni verseny. Nem úgy a csapatverseny, melyben a magyar válogatott kardcsapat a harmadik helyet szerezte meg. Így a csapat tagjaként Szatmári András is bronzérmes lett. Ezzel az MTK egy egészen hihetetlen centenáriumhoz érkezett, ez volt a századik érem, amit olimpiákon kék-fehér sportoló nyakába akasztottak. Ez még akkor is így van, ha szó szerint nem igaz az előző állításom, hiszen az első három olimpián a harmadik helyezett még nem kapott érmet, a mostani pedig a covid miatt "önkiszolgáló" olimpia, senkinek nem akasztják a nyakába a jól megérdemelt érmét. A díjazottak elveszik azt egy kis párnácskáról és a saját magukat tüntetik ki vele.

Még javában ünnepeltük a 100. érmünket, amikor már megszületett a 101. is. A cselgáncsozók 90 kg-os súlycsoportjában versenyző Tóth Krisztián fantasztikus versenyzéssel öt mérkőzéséből négyet megnyerve ugyancsak bronzérmes lett.

 


Az  eddig mindhárom mérkőzését elvesztő női kézilabda válogatottban lépett pályára Szöllősi Zácsik Szandra. A kézilabda torna még az elején tart, nem lesz könnyű, de a lányoknak még lesz lehetősége javítani, de a továbbjutás már nem csak az ő kezükben van, drukkolni kell, hogy a többi mérkőzésen is számunkra kedvező eredmény szülessen.

A későbbiekben fog még szerepelni az olimpián két atlétánk. Távolugrásban Nguyen Anasztáziának, ötpróbában Krizsán Xéniának szurkolhatunk. Az olimpia záró szakaszában drukkolhatunk  Pigniczky Fanny ritmikus gimnasztikázónknak és Hárspataki Gábornak, aki a karate versenyen indul.

Összességében elmondhatjuk, hogy büszkék lehetünk sportolóinkra, akik eddig szerepeltek az olimpián. Ezúton is gratulálunk sikereikhez. Jelenleg az MTK  2 bronzéremmel, ha önálló nemzetként indult volna az olimpián, akkor a 206 induló közül az 56. helyen állna az éremtáblázaton, például olyan nagy sportnemzeteket megelőzve, mint Kuba és Argentína.

A következő napokban versenyzőknek is sok sikert kívánunk.



MTK-sportműsor

Szokás szerint weblapunk sportműsor rovatában ismét a szokásos bőséges kínálatot találjátok.


Köszöntjük augusztusban szülinapos tagjainkat:

 

Chladek Tibor


Dobolyi László


Feit Gábor


Fonó Tibor


Hegedűs Zsuzsanna


Homolya Dániel


Jäger Eszter


Karakas József


Kiss Tamás


Lakos György


Laky Sándor


Lukácsi Attila


Major László


Méry Rita


Molnár Gábor


Német Péter


Óvári Zsolt


Rabovszky György


Rudas György


Sándor Dániel


Sevcsik László


Stiaszni Attila


Szanyi Dorottya


Varga József


 

Születésnapjuk alkalmából sok boldogságot kívánunk nekik! 


 

Ízelítő következő hírlevelünk tervezett tartalmából:  

 

Újabb MTK sportágakat mutatunk be.

Folytatjuk a Deutsch Tamással készült riport közlését. 

Mi lett velük?  A korábbi Gedeon-díjasokról 

Ismét jelentkező rovataink: 

* Bemutatjuk sportolóinkat 

* Kék-fehér hírességek 

* Mi van vele

 


 Ezúton is köszönjük tagtársainknak a létrehozandó MTK Múzeum részére tett felajánlásait. Továbbra is kérjük, akinek kiállításra érdemes anyag van a birtokában jelezze. Ami másolható, másoljuk, ami fotózható, fotózzuk. Az esetleges további adományokat nagyon várjuk és hálásan köszönjük.

Gyűjtünk mindent, ami MTK. Régi érmeket, kupákat, okleveleket, tagkönyveket, fotókat stb. 

 


Gyirmóton is várunk

Labdarúgóink pénteken este fél kilenckor Gyirmóton kezdik meg az idei szezont. Sokak szerint ez nem túl szurkolóbarát időpont. Abból a szempontból valóban így van, hogy a meccs után nagyon későn lehet hazaérkezni, de vannak előnyei is az esti kezdésnek. Biztosan nem a 40 fokos kánikulában fogunk szenvedni és indulás előtt még végig tudjuk nézni az olimpia aznapi eseményeit.

 

Budapestről könnyen megközelíthető az Alcufer Stadion. Az M1-es autópályán másfél óra alatt az is odaérhet, aki nem nagyon szereti tövig nyomni a gázpedált. Gyertek, töltsük meg a vendégszektort! Szurkoljuk ki a csapat első győzelmét a 2021 - 22-es szezonban! 

 

A stadionhoz rengeteg parkolóhely tartozik, így az autóval időben érkezőknek nem okozhat gondot a parkolás. 


Az Alcufer Stadion megközelítése: Az M1-es autópályáról a 83-as főutra kell letérni Pápa irányába. Ahonnan 2 km megtételét követően az Új Élet útra kell jobbra fordulni. innen már látszik a stadion.


/A stadionról készült képek forrása a gyirmotfc.hu/



 

Néhány korábbi Gyirmót elleni mérkőzésünk összefoglalója:

 

2016. 07. 24.


2016. 10. 22.


2017. 04. 01.


2017. 10. 15.


2017. 11. 30.


2018. 04. 30.


2018. 11. 16.


2019. 11. 07.

 







 

 

MTK Baráti Kör Egyesület hírlevele megjelenik havonta egyszer

felelős kiadó: Pandzarisz Sándor, az egyesület elnöke

felelős szerkesztő: Bodrogi Tamás

lektor: Sztojcsev Iván

Felíratkozás hírlevelünkre.

Leiratkozás hírlevelünkről.

 

MTK Baráti Kör

cím: Budapest, Salgótarjáni út 12 - 14

Belépés az MTK Baráti Körbe: Kattints ide.

Bankszámla: OTP 11715007-21515664

Weblap: www.mtkcsalad.hu

Facebook: www.facebook.com/mtk.baratikor

E-mail: mtkcsalad@mtkcsalad.hu

 

A külön nem jelzett képek forrása: www.mtk.hu