MTK Baráti Kör

Aki a dicső múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli!

Kapcsolat

Tel: +36-70/310-3078

E-mail: mtk.csalad@gmail.com

Facebook: MTK Család

 

Bankszámlaszám: 11715007-21515664

Számla vezető bank: OTP Bank Zrt.

 

2021. május 6.

MTK Baráti Kör Hírlevele 

II. évfolyam 4. szám

2021. május 6.

Kedves Olvasó!

Arra kértük olvasóinkat szavazzatok, milyen formában szeretnétek megkapni ezentúl a hírlevelünket. A szavazás meglepő eredménnyel zárult. Ti Kedves Olvasóink az új formátumot választottátok, amelynek olvasásához kicsit kattintgatni kell, de bővebb tartalmat ad. Nos nem is ez volt a meglepő, hanam a szavazati arányok. Ezt választotta a szavazók 100 százaléka. A régi formátum megtartását senki nem kérte. A továbbiakban természetesen ennek megfelelően a képekben, videókban bővebb új megjelenési formát használjuk. Még több videóval (mérkőzésekkel, filmekkel, riportokkal) és rengeteg képpel. Jó kattintgatást!

Véleményeteket, észrevételeiteket továbbra is várjuk.

Bemutatjuk sportolóinkat: Kárpáti Dávid

 

Cselgáncsozónk most készül az érettségire, de már komoly eredménysort tud felmutatni. Serdülő EK-ezüstérmes, többszörös korosztályos magyar bajnok és érmes, többszörös országos diákolimpia győztes, hogy csak néhány jelentősebb sikerét emeljem ki.


Kárpáti Dávid (forrás: mtk.hu)


Véletlenül lett az MTK Budapest sportolója, hiszen nem ő jött az MTK-ba, hanem a teljes szakosztály. Mégsem vitás, itt a helye. A családi háttere erre predesztinálta. Azaz a küzdősportra és az MTK-ra. Miért is? Nagyapjának testvérét úgy hívták: Kárpáti Károly. Ő volt Magyarországon a szabadfogású birkózás meghonosítója és nem mellesleg első olimpiai bajnoka. De milyen körülmények között! Három olimpián vett részt, egy 4. hely és egy ezüstérem után a harmadikra jött a siker. Berlinben 1936-ban zsidó sportolóként nyert aranyat.



Kárpáti Dávid: „A gyökerek. Sajnos én már nem ismerhettem őt, de gyakran beszélünk róla a családban.”

Kárpáti Károly

(forrás: birkozas.ute.hu)


Igen a gyökerek. Kárpáti Miklós – Dávid édesapja – mondhatni az MTK-pályán nőtt fel. Az akkoriban még rendszeresen szurkolókkal teli „B” oldalon a leglelkesebb és leghangosabb szurkolók közé tartozott. Ma is rendszeresen jár meccsre és ha ott van, azt hallani is lehet. Természetesen Dávid sem úszhatta meg, hogy édesapja magával vigye a Hungária körútra. Aztán már ment magától is, odaszokott. Bár neki a sport és a tanulás mellett erre nem mindig van ideje. A papa a „bűnös” a cselgáncsban is. Amikor judo-tanfolyam indult a Lauder Óvodában, azonnal beíratta ide Dávidot. Az élet őt igazolta.

Kárpáti Dávid: „A Lauderben nagyon sokan jártunk judózni. Németh Endre volt az oktatónk. Ő a Testnevelési Egyetem küzdősport tanszékvezetője. Többszáz kisgyereket tanított a judo alapjaira. A legjobbakat magával vitte a TF csapatába. Szerencsére én is köztük lehettem.”

Kárpáti Dávid

(forrás: Kárpáti Dávid saját képe)


Fiatal sportoló létére már számos egyesületet megjárt. Pedig nem egy vándormadár típus. A váltásokat zömmel nem ő kezdeményezte, hanem a szakosztály csatlakozott rendre egy új egyesülethez.

Kárpáti Dávid: „Eddig érzelmileg nem nagyon érintettek a váltások, hiszen mindig együtt maradt ugyanaz a társaság. Az MTK ilyen szempontból más, ide hazajöttem.”

Érettségire készül. Tudjuk, ez idén nem könnyű feladat, hiszen ebben a tanévben alig volt tantermi oktatás. Így most a vizsga előtti utolsó időszakban edzésekre se jár. „Befejezted a sportot?” - kérdeztem tőle.

Kárpáti Dávid: „Á dehogy. Most persze a tanulás az első, jön az érettségi és az egyetemre is szeretnék bekerülni. Ha sikerül, akkor ott is komolyan szeretném venni a tanulást, de kell maradnia időmnek a judóra is. A sportban jelenleg nincsenek konkrét céljaim, persze jó lenne olimpiát nyerni – mondja nevetve – de nekem igazán az a fontos, hogy a legtöbbet érjem el, amit csak a képességeim lehetővé tesznek. Szeretnék a nemzetközi porondra is újra kijutni, az elvesztegetett tavalyi és idei év után. Sajnos a covid miatt tavaly egyáltalán nem versenyeztem, újra kell építeni magamat. Ebben Pánczél Gábor szövetségi kapitány, és Kobza Miklós szakosztályvezető minden segítséget megad.”

Sok sikert kívánunk, Dávid, az érettségidhez, a felvételidhez és természetesen jó eredményeket kívánunk, várunk a tatamin is! 

A cikkhez kapcsolódó további képek és videók ide kattintva érhetőek el.


Kék-fehér hírességek: Alfonzó

 

Alfonzó (kép forrás: omike.hu)


Alfonzó nem elírás, így magyarosan írta művésznevét. A valódit - Markos József - talán még rajongói közűl sem mindenki ismerte. A valódit?  Amikor 1925-ben, 13 éves korában, megjelent róla az  első hír a sajtóban, akkor még Markstein Józsefnek hívták. Ennél azonban érdekesebb maga a hír. A Sporthírlap említette meg őt, mint MTK-versenyzőt a Budapest Bajnokság indulói között. Túl azon, hogy büszkék lehetünk rá mint MTK-versenyzőre még két érdekessége van a hírnek. Az egyik a sportág. Alfonzó ping-pong versenyen szerepelt. A másik a korosztály: 13 évesen a felnőtt mezőnyben kapott helyet. Nem tudni, végül hányadik helyen végzett, de egészen elképesztő, már az is, hogy helyet kapott 13 évesen a 37 induló között a világ legerősebb mezőnyű versenyén. Ha esetleg valaki úgy gondolná, hogy ez túlzás... Ekkor még egy évvel voltunk az első asztalitenisz-vb előtt. De a mezőnyben már későbbi világbajnokok szerepeltek (Mechlovits Zoltán, Jakobi Roland, Pécsi Dániel, Bellák László, Glancz Sándor). Csak az érdekesség kedvéért említem az 5 világbajnok közül Glancznak és Belláknak el kellett menekülnie abból az országból, amelyiknek VB aranyakat nyertek, Jakobit bebörtönözték a háború idején. Alfonzó fordított utat járt be. Több mint évtizednyi  folyamatos külföldi vendégszereplést követően, egy jól megválasztott időpontban, 1940-ben hazatért. Itthon kedvesen fogadták és elküldték egy kis munkaszolgálatra. Túlélte. de térjünk vissza a sporthoz.

Alfonzó (kép forrás: klasszikradio.hu)


Az asztalitenisz és Alfonzó kapcsolata rövidtávú volt. Az erős emberek világában mozgott otthonosan, tizenévesen a legtehetségesebb magyar súlyemlők és birkózők között emlegették és utóbb kiderült, hogy joggal. Természetesen az MTK színeiben üzte ezeket a sportágakat is. Sajnos nem sokáig, mert miután kitanulta az autószerelő szakmát, apja Franciaországba küldte, ahol a Renault gyárban dolgozott, ami sajnos amatőr sportpályafutása végét jelentette. De nem fejeződött ezzel be Alfonzó kapcsolata sem a birkózással, sem az MTK-val. Utóbbi örök szerelem maradt. A birkozásnak pedig egész életét meghatározó folytatása lett. Cirkuszokban lépett fel előbb pankrátorként, utóbb untermannként. Így lett a művészvilág tagja. A háború után varietékben lépett fel eleinte artistaként és parodistaként is, aztán maradt a színjátszás, a paródia, a nevettetés. Szinte minden műfajban zseniális volt, mégis mint nagy nevettetőre emlékszünk rá. Olyan műfajokban is maradandót alkotott - amit számos művésztársa lenéz - rengeteget szerepelt gyerek is ifjúsági filmekben, ki ne emlékezne az elátkozott fagylaltosra: "Bagaméri a fagylaltját maga méri."

Alfonzó (kép forrás: csepel.info)


De reklámokból is csodát tett, emlékezhetünk és emlékszünk is Forgó Morgóra, mert miért pont egy villanyórát ne tudott volna emlékezetesen eljátszani. Sokaknak 50-60 év után is a fülébe cseng a kérdés: "Megvette már az e hetit?" A legismertebb szlogenje talán mégis ez volt: "Ide figyeljenek emberek!" Mondania se kellett volna. Odafigyeltek.

A cikkhez kapcsolódó további képek és videók ide kattintva érhetőek el.


Mi van velük? Kertész Éva és Rovnyai János


Egy igazi MTK-s család. Éva evezősként töltött hosszú és eredményes éveket kék-fehérben. Magyar bajnoki címet is összelapátolt. 1977-ben  nyolcasunk tagjaként lett aranyérmes. A házaspár ismertebb tagja János. Hatalmas egyéniség. Szó szerinti értelemben is. Hiszen a +100 kg volt a súlycsoportja. 15 évig versenyzett az MTK színeiben, csak azért nem tovább, mert 1980-ban megszűnt az MTK szakosztálya. Sikereit felsorolni is hosszú volt VB bronzérmes, EB győztes, nyolcszoros magyarbajnok, utolsó magyar bajnoki címét már a Spartacus versenyzőjeként érte el, de a többi felsorolt érmet "nekünk nyerte". Legnagyobb sikerének - nem jogtalanul - mégis a következő, kicsit későbbi eredménysorát tekint: Kötöttfogásban Eb-5. hely, szabadfogásban Eb-2. hely, szambóban Eb-3. hely. Mindezt egy versenyen, 1982-ben Várnában.

A visszavonulásuk óta eltelt időszakról beszélgettünk a Rovnyai házaspárral.

Korán eltűntél a versenysportból, miért?

Éva: Juniorként nagyon jó eredményeim voltak, megnyertem Magyarországon mindent, amit meg lehet nyerni, még felnőtt bajnokságot is. Sajnos akkor evezésben még nem volt az utánpótlás számára Eb, vb, így ez nekem kimarad. A 76-os montreali olimpia után összeházasodtunk és nemsokára megszületett a fiam János (1978) majd lányom Mariann (1979). Ez a versenysport karrierem végét is jelentette.

Rovnyai János és Kertész Éva

(kép forrás: A Rovnyai Család saját képe)

Te még ezután hosszú ideig versenyeztél. Örök életedben MTK-versenyző voltál. Amíg volt MTK. Hogy érintett a szakosztály megszűnése?

János: Érzelmileg rosszul, de aztán kiderült, hogy ezzel nagyon jól jártam. Azt történt, hogy az MTK-nak és a Spartacusnak is volt birkózó és súlyemelő csapata is. A két elnök (Pillinger Mihály és Pazár Sándor)  úgy döntött, hogy cserélnek. Az MTK átadja birkózóit a Sparinak, míg a szövetkezetiektől a súlyemelők az MTK-ba léptek. Így kerültem a Spartacushoz. Ott id. Növényi Norbert volt az edző, fantasztikus ember és kiváló edző volt.  Új lendületet vett a karrierem.

Ez után jött az a bizonyos várnai Eb, ami maga a csoda volt. Hogy emlékszel erre?

János: Eleinte fel sem merült, hogy több számban induljak. Kötöttfogású versenyzőként érkeztem Várnába.  De megsérült egy sporttársam és Hegedűs Csaba szövetségi kapitány megkérdezte, vállalnám-e az indulást szabadfogásban is? Vállaltam. Ehhez tudni kell, hogy a kötött- és a szabadfogású birkózók edzésmunkája akkoriban még alig különbözött, nem volt olyan szintű szakosodás, mint manapság, így felkészültnek éreztem magam. Az eredmény ezt igazolta is.  A Spartacusban edzéseken láttam Kis Karcsit szambózni. Nagyon tetszett. Várnában szambó versenyt is rendeztek. Elindultam azon is. Az utólagosan a programomba vett számokban érmeket nyertem. Így egyedül több pontot szereztem a magyar csapatnak, mint az egész kötöttfogású válogatott.

Rovnyai János

(kép forrás: Képes Sport 1976. 07. 13.)


Visszavonulásod után sem szakadtál el a sportágtól. Edző lettél. Mások úgy szokták kezdeni az edzősködést, hogy ahol addig is sportoltak ott elkezdenek egy gyerekcsoportot oktatni. Te nem ezt az utat jártad, hogy is volt ez?

János: Kicsit messzebbről kell kezdenem. Leányfalun születtem, a mai napig is itt élek, élünk. Kötődöm a faluhoz, helyben szerettem volna dolgozni is. Megállapodtam a Spartacus vezetésével, hogy itt indítok egy kihelyezett birkózó csoportot. Közel egy évtized alatt 110-120 gyereket tanítottam birkózni. Ezután jött egy új szerelem: a szumó.

Rovnyai János

(kép forrás: reform 1995. 12. 08.)


A szumó Magyarországon szinte ismeretlen volt. Gyakorlatilag Te honosítottad meg. Hogy sikerült?

János: Jól. Sőt sikerült meghonosítani a női szumót is. A telkemen alakítottam ki egy dohjót. (A dohjó   a szumó küzdőtere.) Mindkét nemben európai szinten is klasszis versenyzők edzője lehettem. A mai napig is folynak itt edzések.

Éva neked hogy alakult a kapcsolatod a sporttal, az evezéssel visszavonulásod után?

Éva: Sok evezős szereti a páros és a váltott evezést is. Én nem ilyen vagyok, a párevezés meglehetősen távol áll tőlem. A váltott evezést viszont egyedül nem lehet csinálni. Itt helyben viszont nincs partnerem. Néha vízre szállok, kajakkal vagy kenuval, de a sport másként maradt meg az életemben. A labda lett a főszereplő. 42 évesen kezdtem kézilabdázni. A helyi csapat edzéseit látogattam, de amatőrként csak úgy a magam szórakozására. Aztán egyszer csak a csapatban találtam magam. Aztán kosárlabdára váltottam, tulajdonképpen nem is értem, miért nem korábban kezdtem kosarazni, hiszen gyerekkorom óta imádtam ezt a játékot. Ma is aktívan játszom.

Kicsit kanyarodjunk el a sporttól. Hogy alakult a magánéletetek?

Kertész Éva

(kép forrás: Rovnyai János Rovnyai Éva (Kertész Éva) facebook oldala)


Éva: A sport mellett mindketten a vendéglátásban dolgoztunk. János a házunkban működő presszót vezette, én a tanévben egy iskolai büfét működtettem, nyáron a strand büféjét vezettem. Most persze már mindketten nyugdíjasok vagyunk. Lányomról már esett szó, azután egy fiam is született. Majd jöttek az unokák. Ők négyen vannak.  Egyikükkel sajnos mostanában különösen sokat foglalkozom. Sajnos, mivel ennek oka, hogy fiatalon elvesztette édesapját, akit a covid vitt el mindössze 49 évesen. A Szentendrei NKE edzője volt Mariannal együtt. Az egész család sportos. Lányom kézilabdázott, fiam kosarazik. Az unokáim birkóznak. A tehetségük alapján lehet köztük egy új „Rovnyai”, szerintem eljuthatnak az olimpiára is, ha lesz elég kitartásuk, hiszen ehhez manapság húsz év kemény edzésmunka szükséges. Én próbálom erre ösztönözni őket.

Úgy tűnik, nagyon aktív életet éltek, hogy bírja ezt az egészségetek?

Éva: Én szerencsére teljesen jól vagyok, persze az évek múlását érzem, az izületeim rakoncátlankodnak, de összességében jól vagyok. Jánosról sajnos ez már nem mondható el, volt egy súlyos  oxigénhiányos betegsége, de ezt már kiheverte. Viszont volt egy csipőprotézis műtétje – alighanem ezt is a sportnak köszönheti – amit késve végeztek el, ez korlátozza a mozgását.

Bármit kérdezek, rendre visszajutunk a sporthoz. Akkor maradjunk a sportnál. Visszavonulásod óta teljesen megváltoztak a birkózás szabályai. Ez már szinte egy másik sportág. Mi a véleményed az újításokról?

János: Az nagyon jó, hogy két menetes lett a küzdelem. A többi újítás nekem nem tetszik. Én sok régi szabályt visszahoznék.

Köszönöm a beszélgetést! Jó egészséget kívánok nektek.

A cikkhez kapcsolódó további képek és videók ide kattintva érhetőek el.

 


 


Mi újság az erős embereknél? 

Hogy állnak ökölvívóink, cselgáncsozóink, taekwondosaink? 

E három szakosztály merőben más helyzeben van. Az ökölvívók utánpótlás szakosztályként működnek, bár... de erről majd olvashattok a szakosztályvezető Rózsa Mihály nyilatkozatában. A cselgáncsozóknak rövid története van az MTK-ban. Vagy nem is olyan rövid? Erröl is olvashattok a Kobza Miklóssal folytatott beszélgetésben. Taekwondo szakosztályunk a sportág meghatározó ereje Magyarországon. És a világban? Erről Patakfalvy Miklós mesélt nekünk. 


Ökölvívás: A sportág, amelyik talán a legtöbbször szünt meg és éledt újjá az MTK-ban

Az MTK legrégebbi családtagjai közé tartoznak a bokszolók. Már a XIX. században is voltak ökölvívóink, többek között a korszak legjobb magyar öklözője, Handler Gyula is az MTK színeiben versenyzett az 1890-es években. A XX. század elejétől pedig klasszis versenyzők sora szerepelt az MTK-ban. Néhányan, akik a legjobbak közül is kiemelkedtek: Adler Zsigmond, Egri (Ehrenwald) Endre, Fás Imre, Gula László, Papp László, Pillitz Nándor, Török Gyula. Az utóbbi évek kék-fehér nagyságai voltak többek között Káté Gyula és Sávoly Gergő. Persze volt, aki nem ökölvívóként lett híres. Az ízig vérig MTK kötődésű Csötönyi Sándor bár jó bokszoló volt, de főleg a MÖSZ elnökeként ismerjük. Sőt az 1920-as években ökölvívónk volt Peti (Kanitzer) Sándor érdemes művész, közel száz magyar film szereplője is. Többek között játszott az első magyar hangosfilmben a Kék Bálványban és olyan legendás alkotásokban, mint az Állami Áruház, a Körhinta, a Dollárpapa, a Hattyúdal és még sokáig lehetne sorolni majd fél évszázados filmes pályafutásának állomásait.

Ehrenwald Endre (kép forrás: filmhiradokonline.hu)

A szakosztályról szólva nem lehet kikerülni Fogarasi Mihály nevét, aki 1957-től haláláig, azaz 2008-ig szolgálta a szakosztályt, melynek átmeneti megszűnését követően úttörő szerepet játszott az 1990-es években a szakosztály újjáélesztésében és neki köszönhetjük a mai vezetőedzőnket, Drexler Gézát is, aki már a szakosztály újjáalakításának is részese volt.

Drexler Géza és Fogarasi Mihály (képek forrása: mtk.hu)

Ökölvívóinkról a szakosztályvezető Rózsa Mihállyal beszélgettünk.

Mennyire akadályozott benneteket a vírus?

A legfontosabb: Nem volt betegünk. Tavaly, amikor jöttek az online edzések, fogalmunk sem volt, hogy kell ezt csinálni. Aztán kitaláltuk. Mi egy kicsit másképp csináltuk, mint mások. Természetesen Géza – Drexler Géza vezető edző – kidolgozta és minden nap elküldte versenyzőinknek az elvégzendő feladatokat. Ez szinte minden egyesületben, minden sportágban így ment. Ami nálunk különleges, hogy sportolóink jelentős része mélyszegénységben élő családokban él. Jellemzően nincs otthon semmilyen sporteszközük. Tehát például az átlagos esetben kézi súlyzókkal végzendő  gyakorlatok leírása úgy kezdődött: Tölts meg két üdítős palackot vízzel… A másik jelentős eltérés abban, ahogy ezt a helyzetet kezeltük, hogy mi az elméleti képzésre is sok időt szántunk. Erre a járvány, pontosabban a gyerekek megnövekedett szabadideje még többlet lehetőséget is adott. Minden nap elküldtük versenyzőinknek egy-egy mérkőzés felvételét, amit ki kellett elemezniük. Természetesen az elemzésüket közös megbeszéléssel zártuk. Számunkra nagyon fontos, hogy versenyzőink érzelmileg is kötődjenek az MTK-hoz. Ezért MTK-történeti kérdéseket, feladatokat is kaptak a srácok, a legjobbak teljesítményét apró jutalmakkal ismertük el.

Említettem már, hogy sportolóink közül sokan nagyon szegény családokban élnek, ők a járvány idején még nehezebb helyzetbe kerültek. Szerencsére – hála néhány áldozatkész vállalkozónak – őket támogatni is tudtuk. Péktől, hentestől, zöldségestől kaptunk adományokat, melyekkel körülbelül 20 család élelmiszer ellátását tudtuk jelentős részben megoldani. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat azért is, mert az MTK Budapest vezetése – szemben sok más egyesülettel – mellettünk maradt a járvány idején is. Minden korábbi vállalásukat teljesítették, beleértve azt is, hogy senkinek sem csökkentették a fizetését.
Sajnos a járványnak volt még egy súlyos következménye számunkra: Sportolóink mintegy fele lemorzsolódott. Ez borzasztóan hangzik – az is – de még ez is jobb, mint amit a többi magyar ökölvívó szakosztály átélt, jellemzően még ennél is sokkal több versenyző tűnt el.

A modern élsportban a klub általában csak egy munkahely, szinte semmi érzelmi kötődése nincs a sportolók jelentős részének egyesületéhez. Nálatok feltűnően szoros a lelki kapcsolat az ökölvívók és az MTK között. Minek tudható ez be?

A mostani szakosztályt az örök MTK-ista Fogarasi Misi bácsi hozta létre, az ő szellemisége most is meghatározza a szakosztály légkörét. Vezetőedzőnk Drexler Géza is az ő neveltje, de Géza amúgy is gyerekkora óta MTK-rajongó. Magamat aligha kell ebből a szempontból bemutatni, tudjátok, hogy ott őrjöngök az ultrákkal minden focimeccsen. Sportolóink átveszik ezt a szellemiséget.

Rózsa Mihály (kép forrás: mtk.hu)

Már említettem az elméleti képzésbe épített MTK-történetet. Rendszeresen hordjuk a srácokat focimeccsekre szurkolni, de voltunk már számos más sportág eseményein is. Szurkoltunk például kosarasainknak, kajakosainknak is. Csak csendben jegyzem meg, nekünk is jól esne a viszonzás. Amikor meglátogattuk Gézával egy tanítványunkat nagyon örömmel láthattam náluk a falon a saját maga által készített MTK-zászlót és ez nem egyedi eset. Tőlünk szinte nincs máshová igazoló sportoló, erre talán az eredményeinknél is büszkébbek vagyunk.

Az egyik legeredményesebb utánpótlás nevelő egyesület vagyunk, viszont nincsenek felnőtt versenyzőink. Ennek csak pénzügyi okai vannak?

Igen, ez pénzügyi kérdés. Mi nem tudunk fizetni a versenyzőinknek. Egy felnőtt ökölvívó naponta háromszor edz, emellett nem lehet dolgozni. Viszont jó hírt is tudok mondani az ökölvívást kedvelő MTK-szurkolóknak. Úgy néz ki, hogy meg tudunk állapodni néhány MTK-nevelésű, immár profiként bokszoló sportolóval, hogy a legnagyobb hazai versenyeken (bajnokság, Bocskai emlékverseny stb.) az MTK Budapest színeiben lépjenek szorítóba.

Sávoly Gergő (kép forrás: MTK.hu)

Egészen érdekesen alakul a létesítmény helyzetetek. Költöztök? Maradtok? Mi lesz?

Alig néhány éve még „hontalanok” voltunk. Ehhez képest hatalmas előrelépés volt, hogy az MTK Budapest és a Kispesti Önkormányzat komoly támogatásával sikerült egy kicsi, de minden igényt kielégítő teremhez jutnunk. Most remekül érezzük magunkat a Török Gyula teremben. Remélhetően rövidesen elkészül az MTK Budapest küzdősport központja a Lantos Mihály Sporttelepen. Ott mi is helyet kapunk, de terveink szerint számunkra ez nem átköltözést, hanem bővítést fog jelenteni. A megnövekedő lehetőségeket utánpótlásunk jelentős bővítésére szeretnénk felhasználni.

A végére hagytam egy nagyon fontos témát. Többször említetted a mélyszegénységben élő családokat. Ne legyünk álszentek, mondjuk ki sportolóitok között sok cigány származású van. Jelent ez nektek plusz feladatot?

Minket nem érdekel senkinek a származása, de sajnos tudjuk rengeteg az előítélet. Sokan tekintik a cigányokat tolvajoknak. El kell mondanom: Amióta a szakosztálynál vagyok soha semmi nem tűnt el. Nagyon másképp szocializálódtak, nagyon más körülmények között élnek, mint a többségi társadalom jó módú tagjai. Vannak olyan dolgok, amik számunkra természetesek, szinte az anyatejjel szívtuk magukba, náluk viszont meg kell tanítani a kamaszgyerekeknek. Ugyanakkor vannak olyan dolgok, amit mi tanulhatunk meg tőlük. Például a fegyelem. Szinte soha semmi gond nincs a gyerekekkel. Nem azért, mert ők jobbak, mint mások, hanem mert szeretnek minket – az edzőket, vezetőket – és náluk alap, hogy nem okoznak nehézséget annak, akit szeretnek. Természetesen nem csak cigány versenyzőink vannak és elmondhatom, hogy teljesen feszültségmentes a közös munka. Nem a cigányok integrálódnak a többiek közé, hanem kölcsönösen alkalmazkodnak egymáshoz. Ez az attitűd nagyban segíti sportolóink későbbi civil életét is.

Köszönöm a beszélgetést. Sok sikert, jó egészséget kívánok a szakosztály minden tagjának.

A cikkhez kapcsolódó további képek és videók ide kattintva érhetőek el.


Cselgáncs: A legújabb MTK-szakosztályok egyike

Az MTK Budapest legifjabb szakosztályainak egyike. Mégis csodálatos elődökre tekinthet vissza. Az MTK  - mint annyi más sportág esetében is – ott bábáskodott a sportág magyarországi születésénél. Az 50-es és a 60-as években remek cselgáncs gárdánk volt. Jellemző csapatunk a sportág első 13 csapatbajnokságának mindegyikén érmet szerezett. Olyan remek, sokszoros bajnok sportolók alkották a csapatainkat, mint Barcsa Zoltán, Csánó Zoltán, Galambos Márton, Hasszán Gyula, Havasi Imre, Legény István, Lévárdi Imre, Szénási László és még sokan. Sajnos a szakosztály két évtizednyi működés után megszűnt. 2010-ben történt először kísérlet a Judo visszatérésére, de az Ungvári Miklós fémjelezte szakosztály amilyen gyorsan jött, úgy ment is. 2019 nyarán támadt fel újra a cselgáncs az MTK Budapestben.  Nem is akárhogyan. Felnőtt és utánpótlás vb-, Eb-érmes sportolókkal, mint Tóth Krisztián és Gőz Roland. Utánpótlásunkban is számos nemzetközi szinten is sikeres, magyar bajnok versenyző szerepel, mint Boros Iván, a Kalász testvérek, Kárpáti Dávid.

Legény István (kép forrás: judoinfo.hu)

A szakosztály jelenéről és jövőjéről Kobza Miklós szakosztályvezetővel beszélgettem.

A KSI-ből a Pénzügyőrön keresztül vezetett az utatok az MTK-ba. Mi volt a váltások oka és mennyire vagytok elégedettek a mostani helyzetetekkel?

A KSI-ből szakmai okok miatt jöttünk el, a Pénzügyőrnél sajnos anyagilag nem volt biztosított a szakosztály működése, így kerültünk az MTK-ba. Itt nagyon jól érezzük magunkat, az MTK Budapest nagyszerű partner. Nem lemondva arról, hogy időnként kész versenyzőket igazoljunk, elsősorban saját utánpótlásunkra szeretnénk építeni. Az MTK biztosítja ehhez a megfelelő feltételeket. Úgy gondolom, hogy megtaláltuk a végleges helyünket.

Kobza Miklós (kép forrás: mtk.hu)

Remek, nemzetközi szinten is kiemelkedő versenyzőitek vannak. Közülük is kiemelkedik Tóth Krisztián és Gőz Roland. Előbbi az olimpiára készül. Mit vártok Tokiótól?

Egy szóval: Érmet. Bővebben ez már nem ilyen egyszerű. Mi mindig minden versenyre győzni megyünk, aztán persze ez nem mindig sikerül. A mostani körülmények miatt minden bizonytalanabb.

Tóth Krisztián (kép forrás: mtk.hu)

A körülményekkel gondolom a covidra céloztál. Hogy érintette, érinti ez cselgáncsozóinkat.

Kezdem a jó hírrel: Eddig megúsztuk, szakosztályunkban senki nem kapta el a betegséget.  Sajnos az edzésmunka szempontjából már nem ilyen jó a helyzet. A klubmunka folyamatosan működött, működik, de versenyek, edzőtáborok maradtak el, tavaly keretedzéseket sem lehetett sokszor megtartani. A mi sportágunkban nem lehet csak a saját egyesületben készülni, szükség van megfelelő edzőpartnerekre és ez most sokszor hiányzik.

Az MTK számos sportágban rengeteg tehetséget nevel ki, de nem mindig sikerül őket megtartani. Nálatok ez hogy működik?

A szakmai munka színvonala nagyon magas, a pénz mindig lehetne több, de anyagi helyzetünk sem rossz. Mégis a legfontosabbnak azt érzem, hogy a csapatszellem, a közösség olyan jó nálunk, hogy innen nem nagyon szeretne senki távozni.

Az MTK-ra jellemző, hogy jól szoktunk szerepelni az egyéni sportok csapatbajnokságain. Látsz sikeres csapateredményekre reményt?

A szakosztály megítélése anyagi és erkölcsi szempontból is a nemzetközi eredményeken múlik. Így nálunk a fő cél a kimagasló nemzetközi szereplés, de ütőképes csapatot is szeretnénk kialakítani. 16 versenyzővel kezdtünk – ez az összes korosztályt jelenti együtt – ez nem elég egy jó csapat kialakításához. Már mostanra sikerült a létszámot megduplázni. Ezen az úton megyünk tovább, hiszen nálunk a jó egyéni versenyzőkből tud összeállni egy jó csapat.

Gőz Roland (kép forrás: mtk.hu)

Ugyancsak MTK-hagyomány, hogy szinte minden sportágban erős női keretünk van. Ti hogy álltok ezzel?

Nálunk is cél hosszabb távon a női szakág erősítése. Azért csak hosszabb távon, mert a magyar női mezőny nagyon szűk. Igazolni így nem nagyon lehet, nekünk kell kinevelni eredményes sportoló lányokat. Ez hosszabb folyamat, de elindultunk ezen az úton is.

Hogyan tovább, mit hozhat a közeljövő?

Remélhetőleg rövidesen elkészül az MTK Küzdősport Centrum a Lantos Mihály Sporttelepen. Ez minőségi ugrást jelent számunkra. Már most tervezzük, hogy ott a környező iskolákkal is együttműködve, jelentősen bővítsük utánpótlásunkat, ami komoly előrelépést jelenthet az MTK Budapest judo életében.

Köszönöm a beszélgetést, sok sikert az olimpiára és a többi versenyre is. Remélem továbbra is sikerül covidmentesnek maradnotok.

A cikkhez kapcsolódó további képek és videók ide kattintva érhetőek el.


Taekwondo: Amit az MTK hozott létre Magyarországon

Sokan tudják, hogy a taekwondo egy távolkeleti harcművészeten alapuló sportág. Azt már kevesebben, hogy szemben a harcművészetek többségével nem japán, hanem koreai eredetű. Fiatal sportág, a nemzetközi WTF szövetség „csak” 1973-ban alakult meg. Az Olimpiai taekwondot Magyarországon az MTK Budapest jelenlegi szakosztályvezetője, Patakfalvy Miklós alapította meg 1989-ben. Az alábbiakban a vele készült beszélgetést olvashatjátok. Elöljáróban egy kis műhelytitok. A sportolók sem egyformák. A hírlevelünkhöz készített riportok közül egyik másik megy, mint a karikacsapás, másokkal nehezebb interjúzni. Van aki mindenre válaszol, csak a kérdésre nem, és akad, aki leg összetettebb kérdésekre is csak egyszavas válaszokat ad és ennél többet harapófogóval sem lehet belőle kihúzni. Nos, ilyen könnyű dolgom még soha nem volt egyetlen riportalannyal sem. Próbálnék kérdezni, de még a mondat felénél sem tartok, már válaszol. Folyamatosan, összeszedetten, olyan nyelvezetet használva, hogy Péchy Blanka ha csak egy percig is hallotta volna, máris átadott volna neki egy Kazinczy-díjat. Persze az a riporter magánügye, hogy interjúalanya mennyire könnyíti meg a dolgát. Az viszont már szorosan kapcsolódik e riport céljához, hogy megpróbáljam leírni, azt a lelkesedést, azt a szeretetet ami Patakfalvy Miklósból árad kedvenc sportága és az MTK felé. Ha ezt nem tudom megfelelően érzékeltetni, az az én hibám.

Patakfalvy Miklós (kép forrás: mtk.hu)

Kedves olvasóim talán már unják, de mi mással lehet manapság egy beszélgetést kezdeni, mint a Coviddal. Hogy érintett titeket?

Nagyon sokan kapták el a szakosztályból. Szerencsére könnyű lefolyású esetek voltak. Sportszempontból a bajok a gyógyulás után jöttek. Még a legenyhébb, mindössze egy-két napos hőemelkedéssel járó esetek után sem lehetett sokáig terhelni a gyerekeket, már egy-két perc munka után az egekbe emelkedett a pulzusuk. 3-4 hétbe is beletelt, mire vissza tudtak térni a megszokott edzés intenzitáshoz és mennyiséghez, de az élversenyzőinknél ez legalább 2-3 hónapot vett igénybe.

Menjünk egy kicsit vissza az időben. Hogy kerültél kapcsolatba a taekwondoval?

A TF-en végeztem testnevelő tanárként. Utána az Építők labdarúgó csapatában játszottam, többek között Páncsics Mikivel együtt. Akkor kezdtek az taekwondo csoportok működni Magyarországon. Bálint Tibor barátom lehívott egy edzésre, nagyon megtetszett. Szerettem volna ott maradni, de már betelt a keret. Végül mikor kiderült, hogy frissen végzett testnevelő tanár vagyok, maradhattam.

 Az ITF Taekwondóval kezdődött Magyarországon a taekwondo-élet, amit eleinte, mint koreai néptánc tudta Harmat László alapító elfogadtatni. Közben persze elkezdtem versenyezni is, sőt alig 2 hónapos edzésmunka után első nekifutásra 3. lettem az első házi (magyar) bajnokságon, aztán sorozatban jöttek az aranyérmek. Még aktív versenyzőként szövetségi kapitány lettem. Első világbajnokságunkról 1 arany és 3 bronzérmet hoztunk haza, a bronzok egyikét én nyertem formagyakorlatban. De legbüszkébbek arra voltunk, hogy Engrich Mariann küzdelemben bronzérmet szerzett, a férfi küzdőcsapat pedig óriási meglepetésre az 5. helyet szerezte meg. Feltétlenül említésre méltó, hogy Kili Anikó töréstechnika aranyérmet, formagyakorlatban bronzérmet szerzett. Ezután jött a nagy áttörés, az 1984 októberében, a budapesti EB. 19 érmet szereztünk, közte öt aranyat. Jómagam ebből 3 ezüst- és egy bronzérmet gyűjtöttem. Mindezt akkor még egy csöppnyi klub, a Zuglói SE színeiben értük el.

Engrich Mariann (kép forrás: gulner.sulinet.hu)

Jól éreztétek magatokat a Zuglói SE-ben, az eredmények is jöttek, hogy lett ebből mégis MTK?

Kinőttük azokat a lehetőségeket, amit a zuglóiak biztosítani tudtak számunkra, szerettünk volna egy kiemelt egyesülethez csatlakozni. Miért éppen az MTK? A Magyarországi Harciművészetek Össz-szövetségének  orvosa, dr. Déri Tibor vetette ezt fel. Az ötlet számomra is nagyon szimpatikus volt. Én nem voltam MTK-szurkoló, de korábban még labdarúgóként az egyetemista válogatottal Egyiptomban jártunk. Hidegkuti akkor ott edzősködött, a túra idején ő kalauzolt minket. Félistenként tekintettünk az aranycsapat korábbi csillagára. Nem csak mi, a helyiek is. Megsüvegelték az utcán. Hihetetlen közvetlen, barátságos, kedves ember volt, aki imádta az MTK-t. Nagy hatással volt rám. Így számomra nagyon vonzó volt, hogy esetleg csatlakozhatunk Hidegkuti volt klubjához. A mi részünkről Déri Tibor dr. és Rusz János tárgyalt Berzi Sanyival, az MTK akkori alelnökével. A megállapodás végül Fekete János akkori MTK elnök és Nagy László dr. ügyvezető elnök egyetértésével létre jött. Akkoriban még a taekwondót nem tekintették egyenrangúnak a klasszikus sportokkal, inkább valami egzotikus keleti misztikumként tartották számon sportágunkat, így nagy bátorság kellett hozzá az MTK részéről, hogy a tradicionális sportegyesületek közül elsőként nyitni merjen ebbe az irányba. Több mint 30 év távlatából már látszik jó döntés volt, mindkét fél jól járt ezzel.

Annál is inkább, mert a rendszerváltás tette lehetővé, hogy a WTF tagjai lehessünk, hiszen korábban, politikai okokból semmilyen kapcsolat nem lehetet a Koreai Köztársasággal, így a WTF Taekwondóval sem. Viszont 1989 elején kaptam egy hírt, miszerint rövidesen felvesszük a diplomáciai kapcsolatot Dél-Koreával, így én is vettem a bátorságot, felvettem a kapcsolatot a WTF-fel. 1989 őszén Engrich Mariann és Paplogó Attila mint versenyzők, jómagam, mint a sportág hazai vezetője, részt vehettünk a WTF világbajnokságon. A VB előtti WTF közgyűlésen szövetségünk hivatalos felvételt nyert a nemzetközi szövetségbe. Ezért, talán nem túlzás, ha úgy fogalmazunk, a hazai Olimpiai Taekwondo bölcsője, az MTK Taekwondo szakosztálya!

A korábban a csodabogarak különcségének tekintett harcművészetekből mára népszerű divatsportok lettek, mit jelent ez nektek?

Igen nagyot változott a világ körülöttünk. Ebben a Linda című népszerű TV sorozatnak is nagy szerepe lehetett. Sokan rajongtak a Görbe Nóra által alakított „karatés” lányért. Hiszen akkor még nagyon kevesen tudták megkülönböztetni a két sportágat. Pedig nagyon jelentős a különbség. Most nem szeretnék ebbe nagyon mélyen belemenni, de mi taekwondósok elsősorban láb technikákat használunk, a karate sokkal inkább a kéz sportja.

De visszatérve a sportág népszerűségéhez: Ma sem sokkal könnyebb utánpótlást toborozni, viszont a korábbaikhoz képest határozottan nehezebb sikereket elérni, sokkal nagyobb a konkurencia, sokkal erősebb a mezőny.

Patakfalvy Luca (kép forrás: mtk.hu)

Nehezebb vagy sem Ti fantasztikus sikereket hoztok és idén olimpia lesz…

A kvalifikáción induló két MTK-versenyzőnek, az Eb-győztes Omar Salimnak és az Eb-bronzérmes lányomnak Lucának van még esélye kijutni Tokióba. Nagyon nehéz a helyzetük. A kijutási szabályok nem könnyítik meg a dolgukat. Két úton lehet kijutni az olimpiára. Az egyik lehetőség, a világranglista helyezések alapján. Itt az olimpia előtti év végi sorrendet veszik figyelembe. Jelen esetben a 2019-es sorrend döntött. A világranglista pontokba az utolsó négy év eredményei kerülnek beszámításba, de mivel nagyon fiatal versenyzőkről van szó, ők csak egy évig tudtak még ranglista versenyeken pontokat szerezni, így ez alapján nem volt esélyük kvótát szerezni. A hétvégi szófiai verseny maradt az egyetlen lehetőség a kijutásra. Nagyon nehéz lesz, Európa még súlycsoportonként két-két helyre számíthat, azaz döntőbe kellene jutnia versenyzőinknek. Furcsa, de szinte nehezebb lesz a kijutást kiharcolni, mint amilyen maga az olimpia lesz, ha sikerül odajutni. A labda taekwondóban is gömbölyű, ha lesznek versenyzőink Tokióban, akkor ott még éremesélyünk is lehet.

Salim Omar (kép forrás: mtk.hu)

Hogyan tovább? Hogyan tovább taekwondo, hogyan tovább MTK Budapest, hogyan tovább Patakfalvy Miklós? Meddig lehet, meddig szeretnéd ezt ilyen lelkesedéssel csinálni?

Én nem tudom másként. Ha valamit csinálok abban a legjobb szeretnék lenni. Egész életemben azt csinálhattam, amit szeretek. A sport, a taekwondo mindig jelen volt az életemben fiatal korom óta. Taníthattam a Rendőrtiszti Főiskolán és a TF-en is, én dolgozhattam ki a szakedző képzés rendszerét. Hosszú ideje, vezetem a szakszövetséget. Több mint három évtized után a közelgő választáson nem jelöltetem újra magam. De azért maradok a sportág közelében, továbbra is ugyanolyan aktívan. Az MTK Budapest vezetőedzője, dr. Márton Zsolt beadta pályázatát az elnöki tisztségre. Remélem sikeres lesz.

Maga a sportág az elmúlt évtizedben jelentős változást élt át, bevezették a víváshoz hasonló elektronikus védőfelszereléseket, így a találatokról már nem egy szubjektív zsűri dönt, hanem a gép jelzi automatikusan. Ez a kevésbé szakértő közönség számára is követhetővé teszi a versenyeket így szolgálja a taekwondo népszerűsítését is.

Az MTK? Tele vagyunk tehetséges fiatalokkal. Az idei olimpiáról azt mondhatom, hogy szeretnénk kijutni, a következőről viszont azt, hogy jó eredményeket fogunk hozni. Versenyzőink olyan fiatalok, hogy Tokió ajándék lenne, de Párizs már szinte elvárás velük szemben. Luca 20, Omar 18, de Patakfalvy Csenge is csak 22, Bailey Kelen 19, szóval van bennük még bőven potenciál. Reméljük, a többiek számára is komoly húzóerő az ő eredményességük!

El kell mondanom, hogy sokat köszönhetünk az MTK-nak. Amikor idekerültünk, olyan lehetőségeket biztosítottak, amiről korábban nem is álmodhattunk és azóta is kiváló partnereink. A versenyeztetés nagyon drága, hatalmas terheket ró a sportolók családjára, különösen az élversenyzők esetében, ebben (is) hatalmas segítség a Brüll Akadémia. Nagyon várjuk az MTK Küzdősport Központot, ami lehetővé fogja tenni, hogy bővítsük utánpótlásunkat és az élsportban is előre tudjunk lépni.

Köszönöm a beszélgetést, jó utat, sok sikert Szófiában! 

A cikkhez kapcsolódó további képek és videók ide kattintva érhetőek el.

MTK-szurkoló vagy? Akkor köztünk a helyed!

Kattints ide, lépj be az MTK Baráti Körbe!


Gedeon-díj 

Átadtuk a díjakat a győzteseknek

Hagyományosan az év elején az MTK Bálon nagy nyilvánosság előtt, ünnepélyes keretek között szoktuk átadni a Gedeon-díjakat. Sajnos a covid járvány ezt idén megakadályozta. Így a mostani díjátadó családisra sikerült. Az érvényes szabályozás miatt nagyon kevesen lehettünk jelen. 

Az eseményen elsőként Pandzarisz Sándor, az MTK Baráti Kör elnöke szólt a jelenlévőkhöz. Megköszönte a sportolók áldozatos munkáját és további sikereket kívánt nekik. Majd Deutsch Tamás emelkedett szólásra. Ő megköszönte a Baráti Körnek a remek kezdeményezést, kiemelte, hogy a díjak értékét növeli, hogy azokat nem valamilyen szűkkörű grémium ítélte oda, hanem az MTK-szurkolók szavazása döntött a díjazottak személyéről. Kifejezte abbéli reményét, hogy a mostani és természetesen a korábbi díjazottak közül is sokan fognak nemzetközi sikereket elérni Magyarországnak, az MTK-nak és természetesen saját maguknak.

A díjazottakkal készült beszélgetéseinket hírlevekünk következő számában olvashatjátok.

A cikkhez kapcsolódó további képek és videók ide kattintva érhetőek el.

 


Mi lett a korábbi díjazottakkal?

Új mini sorozatunkban annak járunk utána, hogy Gedeon-díj korábbi díjazotjanak miként alakult a sport pályafutása a díj elnyerése óta. Időrendi sorrendben haladunk, így most az első 2017-es nyertesekről olvashattok röviden.

1. Báki Alex

Utánpótláskorú versenyzőként az MTK színeiben megnyert mindent, amit Magyarországon egy utánpótláskorú ökölvívó megnyerhet. Sajnos felnőtt versenyző nem lett belőle. Fiatalon abbahagyta a versenyzést.

2. Hímer Krisztofer

Ha azt nézzük, hogy egy évvel a díj átvétele után, bronzérmet szerzett a junior EB-n a magyar 4 X 100-as vegyes gyorsváltó tagjaként, akkor elmondhatjuk, hogy jó helyre került a díj. Ha azt nézzük, hogy mindössze egy évvel a díj átvétele után ezt az eredményt már győri színekben érte el, de azóta már onnan is továbblépet a Ferencvárosba, akkor nem annyira érte el vele sem a célját a Gedeon program. 

 

3. Birovecz Ben Jordán

Az elsőként díjazottak közül ő a mi sikertörténetünk! Azóta is sakkozik. Azóta is az MTK versenyzője. 

Kállai Gábor szakosztályvezető elmondta, hogy maximálisan elégedett a versenyzőjével, aki folyamatosan fejlődik. Az MTK Budapest csapata kimagaslóan teljesített a korosztályos Online Csapatbajnokságon, természetesen soraiban Birovecz Ben Jordánnal. 

Versenyzőnk már a 2000-es Élő-pontszámot ostromolja - jelenleg 1996-nál tart - de most egy picit háttérbe szorult a sakk az életében, hiszen érettségire készül.

 


Vége a zártkapus időszaknak

Mostanában élénken foglalkoztatja a közvéleményt a járvány miatt hozott korlátozó intézkedések jelentős részének visszavonása. Hírlevelünk nem egy orvosi szaklap és nem is egy politikai fórum, így nem szeretnénk a nyitásról kialakult vitába beleszállni. Viszont az a tény, hogy az élet kezd visszatérni a normális kerékvágásába, minket is érint, ránk is feladatokat ró. Az első pillanat persze az örömé. Végre mehetünk meccsre.

Kanta József

(kép forrás: sandorkaroly.hu)

Nagyon vártuk, hogy Kanta Józsi utolsó hazai bajnoki meccsén ott lehessünk, a lelátóról köszönhessük meg az elmúlt két évtizedet csapatunk ikonikus alakjának. Sajnos a nyitás ebből a szempontból későn jött számunkra. Józsi nélkülünk búcsúzott a Hidegkti Stadiontól. Persze reméljük, hogy ez nem is igazi búcsú volt. Reméljük, mert Józsi megérdemel egy teltházas búcsúmeccset, amit a klub és a Baráti Kör bizonyára meg is fog rendezni a számára, és természetesen azért is reméljük, hogy ez nem igazi búcsú lesz, mert bízunk benne, hogy Józsi csak az aktív labdarúgástól köszön el, nem az MTK-tól. Reméljük, hogy más szerepkörből ugyan, de az MTK-ból fog egyszer majd nyugdíjba menni!  Ha szabad ennyi magánvéleményt idecsempészni, soha nem fogom megbocsátani a vírusnak, hogy nem lehettem ott Józsika utolsó fellépésén!

 

Kanta József

(kép forrás: mtkbudapest.hu)

Nem csak Kanta Józsi búcsújárol maradtunk le. A labdajátékok többségében vége a szezonnak. Ez a szezon szurkolás szempontjából már elúszott. De azért még valami maradt nekünk. Maradt még néhány mérkőzése az idén remeklő női kéziseinknek, amit megnézhetünk élőben. Női labdarúgóinknak is még van pár meccse hátra, köztük a bajnoki címet eldöntő párharc, ahol nagyon kell a lányoknak a buzdítás. Férfi labdarúgóinknak már csak egy mérkőzése van hátra, az is idegenben.

Nekünk – a Baráti Körnek – a nyitás feladatokat is jelent. Végre! Ezt várjuk már egy éve, hogy ne csak a virtuális térben beszélhessünk, szurkolhassunk. Tudjuk, hogy rengeteg idős, veszélyeztetett korú szurkolónk van, tudjuk azt is hogy a fiatalok oltása még meg sem kezdődött, így most is óvatosak maradunk. De legalább elkezdhetünk tervezgetni. Mit? Kezdjük azzal, ami már nem terv. Megkezdődött a tagsági igazolványok gyártása. Azoknak, akik már befizették tagdíjukat rövidesen küldjük a kártyákat. Nekik ezúton is köszönjük, hogy támogattak minket tagság díjuk befizetésével. Várjuk a többiek befizetéseit is.

Sajnos a járvány minket sem kímélt sokakkal nem fogunk már találkozni a lelátón, azok közül, akik korábban rendszeres látogatói voltak a Hidegkuti Stadionnak. Szeretnénk méltó módon megemlékezni a közelmúltban elhunyt sporttársainkról, szurkolótársainkról. Persze mi sem tudhatunk mindenkiről, jelezzétek, ha tudtok olyanokról, akik a járvány idején hagyott itt minket.

 

Kezdünk reménykedni, hogy mehetünk meccsre, lehetnek programjaink. Az utolsó bajnoki mérkőzésre, Mezőkövesdre még nem szervezünk szurkolói buszt, korainak tartanánk még egy szűk térbe hosszú időre viszonylag sok embert összezsúfolni. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a csapatnak jól esne a buzdítás legalább az utolsó meccsen és az sem kétséges, hogy mi szurkolók ki vagyunk éhezve a focira. Azt kérjük tőletek, szurkolótársainktól, hogy aki élőben szeretné megtekinteni a mérkőzést, az lehetőleg egyénileg utazzon a helyszínre, a mérkőzésen tartsuk be a szükséges egymás közötti távolságot és viseljünk maszkot, bár az csak az utcán kötelező, sportesemény lelátóján nem.

A mezőkövesdi mérkőzés nem csak a labdarúgó szezon végét jelzi, de lassan a nyár kezdetét is. Reméljük, Eb-vel, olimpiával telik a következő időszak. Bár még szintén csak reméljük, de talán már joggal reméljük, hogy őszre az élet visszaáll a normális kerékvágásába és indulhatnak a BK programjai. A tervezett eseményekről következő számainkban adunk bővebb tájékoztatást. A programjaink megvalósításához örömmel várjuk olyanok jelentkezését is, akik szívesen részt vennének a BK munkájában önkéntesként. Illetve továbbra is várjuk ötleteiteket, kéréseiteket, hogy milyen közös programokon szeretnétek részt venni.

 

 

A cikkhez kapcsolódó további képek és videók ide kattintva érhetőek el.


MTK-sportműsor

A járványhelyzet miatt a sportági szakszövetségek sorra mondták le a versenyeket. Így szinte megjósolhatatlan volt, mely események lesznek megtarva és melyek maradnak el. Ezért sportműsorunkat csak a legfontosabb események közlésére korlátoztuk az utóbbi időszakban. Szerencsére ezen is túl vagyunk.

Weblapunk sportműsor rovatában ismét a szokásos bőséges kínálatot találjátok.


Születésnap Extra

Ismét születésnapján köszönthetjük az MTK Baráti Kör egy kiemelkedő személyiségét. Örökös elnökünk

Kósa György

85. születésnapját ünnepli május 6-án. 

 

Kósa György feleségével Zsuzsival

(kép forrás: mtk.hu)

Kósa György évekig volt az MTK Baráti Kör elnöke, akkoriban, amikor 1000 fős tagsága volt egyesületünknek. Több mint fél évszázad óta elképzelhetetlen, hogy ne legyen ott a hazai bajnoki meccseinken és évtizedekig a vidéki bajnokikról sem hiányozhatott. Véleményét soha nem titkoltja, sőt szívesen elmondja, akár egy meccs szünetében vagyunk, akár egy szurkoló ankéton. E véleményekben mindig akad megszívlelni való jó tanács is.

Boldog születésnapot kívánunk!


Köszöntjük májusban szülinapos tagjainkat:

 

Ajtai Péter


Barák Katalin


Béres András


Bíró János


Budai Róbert


Csécs Lajos


Deli Zsolt


Fodor Sándorné


Gosztonyi Péter


Hakkel Viktória


Hangai László


Hargittai István


Irsai Péter


Koltai András


Kósa György


Kovács Krisztina


László András dr.


Lendvai Zoltán


Nagy Sándor


Oltean Andrea


Őcsák Veronika


Rákosi Dóra


Sas János


Scott Frances Vida


Spielmann János


Sugár Ádám


Szabácsik Márk


Sziklai József dr.


Tari Péter József


Török Viktória


Vancsa Miklós


Verebes András


Születésnapjuk alkalmából sok boldogságot kívánunk nekik! 


 

Ízelítő következő hírlevelünk tervezett tartalmából: 

 

 

 

Bajnokság után. Milyen volt a 2020 - 21 foci idény kék-fehér szemmel ?

 

Mi lett velük?  A korábbi Gedeon-díjasokról

 

Ismét jelentkező rovataink:

 

* Bemutatjuk sportolóinkat

 

* Kék-fehér hírességek

 

* Mi van vele

 


 

Ezúton is köszönjük tagtársainknak a létrehozandó MTK Múzeum részére tett felajánlásait. Továbbra is kérjük, akinek kiállításra érdemes anyag van a birtokában jelezze. Ami másolható, másoljuk, ami fotózható, fotózzuk. Az esetleges további adományokat nagyon várjuk és hálásan köszönjük.
Gyűjtünk mindent, ami MTK. Régi érmeket, kupákat, okleveleket, tagkönyveket, fotókat stb. 

 

 

 

 







 

 

MTK Baráti Kör Egyesület hírlevele megjelenik havonta egyszer

felelős kiadó: Pandzarisz Sándor, az egyesület elnöke

felelős szerkesztő: Bodrogi Tamás

Felíratkozás hírlevelünkre.

Leiratkozás hírlevelünkről.

 

MTK Baráti Kör

cím: Budapest, Salgótarjáni út 12 - 14

Belépés az MTK Baráti Körbe: Kattints ide.

Bankszámla: OTP 11715007-21515664

Weblap: www.mtkcsalad.hu

Facebook: www.facebook.com/mtk.baratikor

E-mail: mtkcsalad@mtkcsalad.hu

 

A külön nem jelzett képek forrása: www.mtk.hu