MTK Baráti Kör

Aki a dicső múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli!

Kapcsolat

Tel: +36-70/310-3078

E-mail: mtk.csalad@gmail.com

Facebook: MTK Család

 

Bankszámlaszám: 11715007-21515664

Számla vezető bank: OTP Bank Zrt.

Az MTK történetének legfontosabb momentumai

125 éves az MTK

1. rész: Brésit

Kezdetben… „Kezdetben vala a káosz…”  azaz esetünkben kezdetben vala a Nemzeti Torna Egylet. Az NTE a hazai sportmozgalom úttörőjének számított a XIX. század második felében. Az NTE csakúgy mint a korszak többi – ekkor még csekély számú – magyar sportegylete porosz mintára szerveződött. A sport ebben az időszakban szinte kizárólag a tornát jelentette.

1888 kora őszén néhány „rebellis” NTE tag forradalmi lépésre szánta el magát. Szabadtéri sportversenyt rendeztek. Ez már önmagában is szentségtörésnek számított, de ezt tetézték azzal, hogy a német torna helyett angol mintára atlétikai versenyt készítettek elő. A viadalt 1888 szeptember 10-én a Freudiger Villa udvarán tartották meg. A főrendező tisztét Donáth Sándor töltötte be, a versenyzők között találjuk többek között Totis Arnoldot és Lajost, Kohn Arnoldot, Horner Ármint, Sachs Lipótot, Leitner Ármint, Klauber Izidort. Ők valamennyien az NTE tagjai voltak, de – mint arra rövidesen visszatérek – nem ezért maradtak meg emlékezetünkben. A kortársak szerint remekül szervezett verseny volt, nyomtatott műsorfüzettel, belépőjegyekkel, sőt totalizatőrrel, ahogy akkor a fogadást hívták. Ugyanakkor kevés versenyző állt rajthoz és az eredmények sem voltak túl lelkesítőek. Mégis az akkor még nem létező MTK életének döntő mozzanatáról van szó. A versenyt követően a rendezők és a versenyzők súlyos fejmosást kaptak Bockelsberg Ernőtől, az NTE művezetőjétől. (Ma vezető edzőnek hívnánk.) A letoláson kívül a művezető határozottan megtiltotta, hogy a fiatalok a jövőben hasonló versenyeket rendezzenek az NTE színeiben. Bockelsberg Ernő, jegyezzük meg jól ezt a nevet. Egyrészt, mert nélküle vagy inkább begyöpösödött konzervativizmusa nélkül soha nem alakult volna meg az MTK, másrészt mert rövidesen fogunk még találkozni e névvel az MTK történetében. Az ifjú sportemberek betartották a művezető utasítását, bár ő aligha erre a megoldásra gondolt. De végülis tény, ami tény, többet nem rendeztek szabadtéri versenyeket az NTE kebelében. Viszont nem a sportról mondtak le, hanem az NTE-ről.

Az ifjak új egyesület megalapítását tervezték. Donáth Sándor és Klauber Izidor kezdte meg a szervezést és tagok toborzását. November 9-én Leitner Ármin lakásán már a későbbi alapítók nagy része jelen volt, mikor eldöntötték, hogy az 1888-adik év november havának 16. napján délután 4 órakor összegyülekeznek Szekrényessy Kálmán a híres úszóbajnok, a Balaton első átúszója lakásán és ott megtartják az új sportegyesület alakuló közgyűlését.

Megtartották!

1888. november 16-án délután 4 órakor Donáth Sándor, Klauber Izidor, Sachs Lipót, Kohn Arnold, Müller Dávid, Totis Lajos, Horner Ármin, Leitner Ármin, Szekrényessy Kálmán, Kükemezey Árpád, László Lajos és az elnöklő id. Weisz Dezső megalakította az új egyesületet. Az egylet neve:

MAGYAR TESTGYAKORLÓK KÖRE

lett.

                      

 

A közgyülés az elnöki tisztséget nem töltötte be, a tiszti kar azonban megalakult. Az első választmányi ülés legsürgetőbb teendőnek tagság toborzását, propaganda kifejtését és megfelelő klub helyiség megszerzését tartja. Ideiglenes otthonául az MTK a Teréz körút és a Podmaniczky utca sarkán lévő kávéházat választja.

Az MTK vagy ahogy akkor írták az M.T.K. tagsága gyorsan gyarapodásnak indult. Még 1888-ban túllépte a létszám a 30 főt. Vegyük figyelembe, hogy sportolásra alkalmas teremmel ekkor még nem rendelkezett klubunk, a megalakulást követően a téli időszak viszont szabadtéri sportolásra alkalmatlan volt, a sport népszerűsége pedig ebben az időben még nagyságrendileg elmaradt a maitól. Hajtsunk fejet az alapítók előtt azért is, mert ilyen körülmények között másfél hónap alatt megháromszorozták az MTK tagságát.

Az első még csonka év végére az alapítókon kívül Leitner Menyhér és Aladár, Totis Arnold, ifj. Weisz Dezső, Uhl Antal és Alajos, Schönfeld Hugó, Weinfeld Ernő, Dick Ernő Arnold, Rosenzweig Béla, Zelmanovics Sándor, Schwarzenberg Zsigmond, Steiner Lajos, Kaufmann Miksa, Ellen Mór, Mátrai Jenő, Pick Arnold, Adler Reinhold, Dembitz Miksa, Frankfurter Aladár is MTK tag lett.

 

2. rész: 1889 az első sportos év

Mielőtt rátérnék az 1889-es év történéseire szólnom kell néhány szót a magyar sport XIX. század végi versenyrendszeréről, ami meglehetősen idegen a mai kor embere számára. Ekkor még nem alakult ki a szükséges keret rendszer.

Nem volt még olimpiai bizottság, hiszen talán Coubertin báró álmaiban sem szerepelt még az olimpia terve. Nem voltak sportági szakszövetségek sem. Csapatok is csak alig. A pályák nem voltak szabványosítva, ez különösen az uszodák esetében volt érdekes. Ma már nevetségesnek tűnő távokon voltak versenyek. Például 44 méteren. A szabályok sem voltak egységesek. Később látni fogjuk szeretett egyesületünk számos sportág szövetségének megalakulásánál bábáskodott, több esetben részt vettünk az egységes szabályok kidolgozásában is. De ez még odébb van.

Ilyen körülmények között az egyesületek házi versenyeket rendeztek saját tagjaik részére, illetve úgynevezett nyílt versenyek is voltak, ahol más egyletbeli versenyzők is elindulhattak. Nem voltak hivatalos országos bajnokságok, nem voltak hivatalos csúcsok. Ugyanakkor például néhány atlétikai számban a később megalakult szövetség utólag országos csúcsnak ismert el korábbi eredményeket.

Ámde térjünk vissza az MTK-hoz. Már ebben az első évben is kiderült, az NTE-ből kivált sportrolók nem egy kérész életű gittegyletet alakítottak, hanem egy sokra hivatott, nagy jövő előtt álló klub született meg. Az első nagy jelentőségű esemény a klub elnökének megválasztása volt. Erre a posztra az alapító ifjak Nagybudafalvy Vermes Lajost szemelték ki, aki örömmel tett eleget a felkérésnek. Vermes Lajos a korszak egyik legismertebb sportolója de méginkább sportvezetője és mecénása volt. Palicsi birtokán a kornak megfelelő legmagasabb színvonalú sportpályákat tartotta fenn, ahol évente lebonyolításra került a korszak legjelentősebb magyarországi sporteseménye a „Palicsi Olimpia”. Az elnökkel egyidejűleg alelnököt is választottak. E posztot Kükemezei Kükemezey Árpád nyerte el. Nemcsak vezetésében erősödött meg az egylet. Alig pár hónappal az alakulása után már hat sportágban jeleskedtek versenyzőink. Atléták, úszók, tornászok, kerékpárosok, birkózók és súlyemelők is voltak az MTK-ban. Még ugyanebben az évben meghonosodott klubunkban a gyalogtúrázás is.

 

1889. április 21-én érkezett el a nagy nap. Az MTK megrendezte első versenyét az Orczy kertben. A kor szokásának megfelelően több sportágban is összemérhették erejüket az atléták. Magasugrásban (győztes Sachs Lipót), 1000 méteres gátfutásban (győztes Müller Dávid) és korláttornázásban (győztes Müller Dávid) zárt azaz házi verseny volt, míg 6 km-es síkfutásban, 100 méteres síkfutásban (győztes Leitner Ármin), 12 kg-os súlydobásban, 2 angol mérföldes gyaloglásban (győztes Kohn Arnold), távolugrásban (győztes Totis Lajos) és 50 kg-os súlyemelésben nyílt versenyt rendeztek. Totis Lajos az utóbbiban is remekelt legjobb MTK versenyzőként a második helyet érte el. Ez talán magyarázatra szorul. Az 50 kg nem súlycsoportot jelöl. Ekkoriban a súlyemelő versenyeket nem az nyerte, aki a legnagyobb súlyt tudta a feje fölé juttatni, hanem az, aki egy meghatározott súlyt a legtöbbször tudott egymás után felemelni. Szintén a korszak szokásaira jellemzően még egy versenyszám volt, az úgynevezett vigaszdíj, melyet 200 méteres síkfutásban rendeztek és az volt jogosult nevezni rá, aki a többi versenyszám valamelyikében elindult, de díjat nem nyert.

Még ugyanebben az évben megrendezésre kerül klubunk második versenye, mely szeptember 15-én kerül sorra és programja már a kerékpározással is kiegészült. Ez az első verseny melyen juniorok számára is rendeznek futamokat. Az egyesületünk történetének első junior versenyét 100 méteres sikfutásban tartották, Wildmann 13,5 másodperces idővel nyerte. E két verseny hagyományt teremtett, eztán hosszú ideig az MTK minden évben megrendezte tavasz és őszi viadalát. Közben természetesen sportolóink más egyesületek versenyein is rajthoz állnak.

Egyesületünk még egy éves sem volt, mikor Kohn Arnold szeptemberben 3 angol mérföldes gyaloglásban 27 perc 58 másodperces eredménnyel rekordot ért el, majd októberben 2 angol mérföldön is az addig elért legjobb magyar eredményt gyalogolta 18 perc 22 másodperccel. E csúcsokat sajnos a később megalakult szövetség nem hitelesítette. Az atlétika mellett már ekkor megkezdődtek kerékpárosaink sikerei. Az MTK őszi versenyén 1000 méteren Schwáb Béla, 2000-en, Totis Lajos aratott diadalt.

A két nagy viadal között nyáron az MTK rendezte meg a Budapest-Promontor úszóversenyt is, ennek győztese Körber szintén a kék-fehér színeket képviselte.

Azok közül a versenyek közül, melyet nem az MTK rendezett feltétlenül említést érdemel, hogy az év legfontosabb sporteseményén Palicson Müller Dávid korláton és nyújtón is győzött.

Az említetteken kívül még több tucatnyi győzelmet szereztek versenyzőink az 1889-es év különféle versenyein. Nem rossz eredmény egy frissen megalakult egylettől!

3. rész:  Két év alatt a csúcsra

Mint láthattuk, már az első sportos évben is számos győzelmet arattak versenyzőink a különböző versenyeken. A következő 1890-es esztendő eredményei az első év sikereit is nagyságrendekkel haladták meg. Ez volt az az év, melyben a kék-fehér színek megkezdték világhódító diadalukat. Az első nemzetközi szinten is kimagasló eredmény Tomcsák Géza nevéhez kötődik.

A Szabadkai Torna Egylet által rendezett úszóversenyen több számban is érdekeltek voltak versenyzőink. A 3000 méteres számban Tomcsák Géza győzött. Ez önmagában is említésre érdemes eredmény lenne, de nem több egy szép győzelemnél. Csakhogy ennél sokkal több történt. Megszületett az MTK történetének első Európa csúcsa. (Az időeredmény: 42 perc) Manapság erre mondanánk: Európa megérkeztünk. Klubunk ekkor még nem volt két éves. Ha más sikert nem is értek volna el versenyzőink, már akkor is elmondhatnák, hogy sporttörténelmi sikert értünk el.

Ám más sportolók, más sportágak is remekeltek. Kohn Arnold újabb gyalogló rekordot állított fel, ezúttal 10 km-en, ezt sem hitelesítették utóbb. Kohn Arnold körül kialakult egy népes gyalogló csapat, amelyik megalapozta az egészen az első világháborúig tartó MTK gyalogló hegemóniát. Tagjai ekkor Domenis Gyula, Fitsch Ferenc, Totis Lajos, Vidor Jenő. Az év folyamán csatlakozott a társasághoz Grünwald Márton, aki az akkor megszűnt Sportkedvelők Köréből érkezett.

 

                      

Müller Dávid

 

Tornászaink közül ismét Müller Dávid emelkedett ki Palicson aratott újabb diadalával. Ezúttal a nyújtó és a korlát mellett az összetett versenyben is ő győzött.

Megszületett az MTK első hivatalos magyar rekordja is. Emlékezzünk meg erről is. A sportág, melyben megszületett a csúcs, a kerékpározás, a versenyszám pedig az 54 kilométeres országúti verseny. E távon 1890 szeptemberében Schütz Ferenc 3 óra 7 perc 57 másodperces idővel lett rekorder.

Tegyünk itt egy kis kitérőt. Ugorjunk előre az időben 123 évet. Az egyesületünk történetében időről-időre szakosztályok alakultak és szűntek meg. Szerencsére az utóbbi időben egyre másra alakulnak újabb szakosztályaink illetve veszünk át más kluboktól szakosztályokat. Így ismét az egyik legnagyobb, legtöbb szakosztállyal rendelkező klub lettünk. Mégis visszanézve a fenti sorokra szomorúan kell megállapítani: Azokban az alapsportágakban, melyek ráadásul az MTK tradícióihoz szervesen hozzátartoztak, melyek magyarországi elterjesztésében az MTK-nak úttörő szerepe volt,sajnos nem vagyunk jelen. Nincs úszó, atlétikai, torna, kerékpár, birkózó és súlyemelő szakosztrályunk sem. Vagyis a mai MTK az alapító atyák által űzött egyetlen sportággal sem foglalkozik.

Van persze, amiben a mai helyzet igencsak hasonlatos az 1890 évivel. A krónikák szerint az MTK tagdíj bevétele 192 forint volt, ezzel szemben a sportolók tagdíj tartozása 546 forintot tett ki. De nem az anyagiak okozták a legfőbb nehézséget ekkoriban, hanem az edzés lehetőségek hiánya. Az MTK nem rendelkezet tornateremmel. Emiatt még az éves közgyűlésen még az egyesület feloszlatására tett javaslat is volt. Azonban hamarosan megoldódott ez a probléma is. 1891-től a Ferencziek terén bérelt helyiséget az MTK. Ez volt az első saját – bár meglehetősen szerény – otthona az MTK-nak. A fiatal egylet eredményeinek elismeréseként gróf  Csáky Albin közoktatásügyi miniszter még ugyanebben az évben átengedte a Markó utcai főgimnázium tornatermének használati jogát sportolóinknak. Ez hatalmas előrelépés volt a felkészülési lehetőségeket tekintve. Az új terem lehetőségeit kihasználva újabb sportágakkal kezd el foglalkozni az MTK. Megjelennek egyesületünkben a birkózók, vívók és súlyemelők is. Nincsenek adatok arról, hogy segítette-e korábban edző az MTK sportolókat. Az MTK első ismert művezetője Grabovieczky Leó, aki 1891-től vezeti a tréningeket. Ő az, aki megszervezi az MTK első dísztornáját 1891. december 31-ére. E tornát egy bankett követte, melyen Dr. Tedescó Lajos az MTK alelnöke beszédében már elmondhatta, alig három év alatt az MTK az ország egyik legjelentősebb egyletévé vált.

4. rész: Megszületnek az első bajnoki címek

Elérkeztünk az MTK fennállásának negyedik évéhez. Krónikánkban eddig egyetlen hivatalos bajnoki címről sem esett szó. Ennek roppant prózai oka van, a magyar sport még gyerekcipőben járt, az első hivatalos bajnokságokat az 1890-es években rendezték.

Természetesen már ezeken is születtek MTK sikerek. De ne rohanjunk előre, most még 1892-nél tartunk. Új elnöke van az MTK-nak Porzsolt Gyula személyében. Az új elnök új szellemiséget hoz magával. Ő teremti meg az MTK azóta is tartó liberális szellemiségét. A nevéhez fűződik, hogy a szokásos tavaszi és őszi viadalok melletti egy-két verseny helyett gazdag sportprogramot bonyolított az MTK. Ebből a gazdag programból is kiemelkedett két esemény. Az egyik az 1892. július 10-ei atlétika verseny, melynek fénypontja a koronázási jubileumi emlékverseny.

 

E verseny jelentőségét is meghaladta az 1892. június 29-én tartott úszóverseny, amely az első nyilvános úszóverseny volt Magyarországon. Lényegében innen datálhatjuk a versenyszerű úszás létrejöttét Magyarországon. Mai szemmel cseppet sem meglepő, hogy nők és gyermekek részére is szerveztek futamokat ezen a versenyen, akkoriban viszont ez már-már botrányos tettnek számított. Hatalmas (sport)diplomáciai sikert ért el, Porzsolt Gyula azzal, hogy egy ilyen forradalmi esemény elnökségében való részvételre olyan személyiségeket tudott megnyerni, mint Szemere Miklós, Zichy, Eszterházy, Hadik és Pállfy grófok valamint sok más előkelőség. Érdekesség, hogy a klasszikus úszó számokon kívül búvárúszás és műugrás is szerepelt a verseny műsorában. E versenyen tűnt fel a gyermek kategória győzteseként későbbi klasszis úszónk Deutsch Gyula. Még egy korszakos egyéniség pályafutása kezdődött ekkoriban. Ebben az évben tűnt fel Malcsiner Gyula a következő évtized magyar atlétikai életének meghatározó alakja, a későbbi világcsúcstartó futó.

Ismét meg kell emlékeznünk az év sportsikerei között Müller Dávid újabb Palicson aratott győzelméről. Egy – mint utóbb kiderült – nagy jelentőségű személyi változás is történt a klubnál. Új művezető vette át az edzések irányítását. Bockelberg Ede. Ugye ismerős a név? Ő a fia volt ama Bockelberg Edének, aki néhány sportolót az NTE-től elkergetve nagyban hozzájárult az MTK megalakulásához. Bockelberg személyében a korszak legkiválóbb szakembere vette át sportolóink felkészítését. A következő másfél évtized sikereinek ő volt a legfőbb kovácsa.

Ennek az írásnak nem célja tételesen felsorolni sportolóink valamennyi eredményét. Nem is lehet az, már csak terjedelmi okok miatt sem, hiszen hála Istennek, ha klubunk versenyzőinek pusztán a diadalait és dobogós helyezéseit akarnám felsorolni, az is több kötetre rúgna. Tehát ugorjunk. Elég legyen részletezés nélkül annyit megemlíteni, hogy sportolóink 1889 és 1894 között összesen több mint két tucatnyi országos rekordot állítottak fel, melyek még nem tartoztak a hitelesített csúcsok közé. (Atlétáink 19 csúcsot értek el, melyeken Kohn Arnold, Domenis Gyula, Beszédits Iván, Malcsiner Gyula, Freund Sándor, Grünvwald Márton, Sachs Lipót, Horváth István, Weisz Ármin és Kellner Gyula osztozott. Kerékpárosaink 5 csúcsát Schütz Ferenc, Holéczy István, Naschitz Rezső és Rottenbiller János érték el. Súlyemelésben e korszak mindkét rekordja Frank Emil nevéhez fűződik.

Az első hitelesített országos csúcsunkat Malcsiner Gyula érte el két angol mérföldes síkfutásban 10 perc 50,4 másodperccel 1894 májusában. Ezt ő maga döntötte meg alig egy hónappal később 10 perc 31 másodperces idővel. Ugyancsak 1894-ben született meg az első hivatalos MTK világcsúcs. Ezt is Malcsiner Gyula érte el 1000 méteren 2 perc 43 másodperces idővel. Hamarosan mások is követték Malcsiner Gyulát. Rottenbiller 1895-től egymás után érte el a kerékpáros csúcsokat.

Külön érdekesség úszóink esete. Előbb értek el Európa- (Tomcsák 1893) és világcsúcsokat (Halmay 1904), mint magyar csúcsot. Azt ugyanis még nem tartottak nyilván.

Mi szurkolók általában örülünk a csúcsoknak, megtapsoljuk a rekordokat döntő sportolókat. De… De igazán nem ez érdekel minket. Mi izgatja a drukkereket? A bajnoki cím! Szép, szép egy rekord, dagad a mellünk a büszkeségtől, ha elmondhatjuk, hogy egy MTK sportoló a magyar- vagy épp a világrekord tulajdonosa, de igazán akkor vagyunk boldogok, amikor kedvenceink bizonyítják, ők a legjobbak, amikor legyőzik az ellenfeleket. Nincs kedvesebb a szurkoló számára egy bajnoki címnél. Erre se sokat kellett várni a XIX. század végi MTK-istáknak.    1894 szeptember 24-én Rottenbiller János szerezte meg kerékpárosaink első magyar bajnokságát. (Egy angol mérföldes távon.) Mégsem ő az MTK első országos bajnoka. Alig pár nappal megelőzte őt Deutsch Gyula, aki szeptember 10-én 2000 méteres távon lett Magyarország úszóbajnoka. Őket is megelőzte 1892. július 24. Müller Dávid aki palicsi győzelmével megkapta a „Magyarország Bajnoka” címet is, de ez nem minősült hivatalos országos bajnokságnak. Így elmondható, első hivatalos országos bajnokunk Deutsch Gyula volt!

Rottenbiller János Deutsch Gyula

5. rész: Az első olimpia

1896 kiemelkedő év a magyar sport történetében. Alighanem miden magyar sportkedvelőnek két esemény azonnal beugrik, ha elhangzik ez az évszám. Az egyik az első modern olimpia, melyet ez év áprilisában rendeztek Athénban, a másik a milleniumi ünnepségek eseménysorozata.

Aligha igényel magyarázatot, miért kell szólnunk az MTK kapcsán az olimpiáról. A millenium felemlítése talán indokolást igényel. Egyfelől az ünnepségek részeként számos sportrendezvény is lebonyolításra került, másfelől az évforduló tiszteletére elkészült egy létesítmény – a Millenáris – ami azóta is, immár majdnem százhúsz éve a magyar kerékpár sport fellegvára. Említtessék meg, a Milenáris pálya egyik fő részvényese az MTK volt. Korábban számos más sportág eseményeit is itt rendezték. Például a sokáig ez volt a „központi” labdarúgó stadion is.

De ne szaladjunk ennyire előre. Hiszen még csak 1895-nél a felkészülés événél tartunk. Ez év tavaszán alakult meg az MTK evezős szakosztálya Magyar Testgyakorlók Evezős Egylete néven. Az MTK történetében többször is fel fognak még bukkanni rövid ideig működő szakosztályok, de alighanem az evezősöké az egyik legrövidebb mellett az egyik legfurcsább történet is.

Kevesebb, mint egy évvel megalakulásukat követően már ki is váltak az MTK-ból és Duna néven új egyesületet hoztak létre. De úgy mentek, hogy maradtak. A két egyesület között még hosszú évekig szoros együttműködés, mondhatni testvéri viszony volt. Jól mutatja ezt a tagság összetétele is. A Duna Evezős Egyletben versenyzők sokasága szerepelt más sportágakban az MTK színeiben. (Például a korszak kiemelkedő gyaloglója Kohn Arnold.) Ne feledjük ez az „all round” sportemberek korszaka volt, amikor nem az számított különlegesnek, ha valaki több sportágban is versenyzett, hanem az volt a ritkaság, ha csak egy területen próbálta ki magát egy versenyző.

Az evezősök sorsa jellemző e korszak MTK működésére. 1895-ben még minden nagyon szép volt, jöttek, az eredmények, bajnokságok, rekordok. 1896 közepére szétesett, a megszűnés határára sodródott az MTK. Nézzük egy kicsit részletesebben, milyen sikerek jöttek 1895-ben? Az MTK kerékpár csapata megerősödött. Rottenbiller János felért a csúcsra, hogy aztán sokáig senki ne tudja őt onnan letaszítani. Müller Dávid mellett újabb klasszis tűnt fel tornászaink között Kakas Gyula személyében. Csúcsformában versenyezte végig az évet Deutsch Gyula, a legrövidebb távtól (68 m) a leghosszabbig 2000 m sorra nyerte az úszóversenyeket. Hosszútávfutásban ekkor tűnik fel Kellner Gyula. A bajok az olimpia előtt kezdődtek. Az evezősök kilépéséről már esett szó. Az imént említett Kellner Gyula is még az olimpia előtt átlépett a BTC-be, így az ő maratoni futásban szerzett bronzérme már nem kerülhetett be az MTK dicsőséglistájába. Ennek ellenére az olimpia még az MTK erejét mutatta. Az MTK nevelésű Kellner Gyula mellett Kakas Gyula képviselt minket Athénban.

 

Kakas Gyula

 

Két olimpikon mai szemmel nem tűnik soknak. De vegyük figyelembe, az egész magyar csapat 7 versenyzőből állt. Itt megint egy kis kitérőt kell tennünk. Az állam finanszírozta e néhány versenyző kiküldetését az Olimpiára. Ugyanakkor az MTK vezetése úgy döntött, támogatja az arra érdemes versenyzők olimpiai szereplését. Négy sportoló kiutazását és nevezését fizette klubunk. Ők Malcsiner Gyula, Deutsch Gyula, Rottenbiller János és Weisz Ármin voltak. Az MTK negyed százados jubileumára kiadott, Fodor Henrik által szerkesztett könyv még egyértelműen azt jelzi, hogy ezek a sportolók ott voltak az olimpián. Ugyanakkor semmi adat nincs arra nézve, hogy bármelyikük is elindult volna a versenyeken.

Az olimpia után az MTK katasztrofális helyzetbe került. Sorra hagyták el klubunkat a versenyzők. Távozott a legjobbak közül Kakas Gyula, Horváth István, a kerékpárosok legtöbbje és még számos más tagunk. A baj ráadásul nem jár egyedül, az itt maradók legjobbjai közül sokan kiestek a versenyzők soraiból. Weisz Ármin felhagy az aktív sportolással, Rottenbiller Jánost behívják katonának, Deutsch Gyula pályafutásának egy betegség vet véget. Az egyesület vezetése is meggyengült, Porzsolt Gyula elnök már korábban lemondott, de nem sikerült helyette utódot találni, még ennél is nagyobb veszteség volt, Steiner Húgó titkár távozása.  Az 1892-1896-os időszakban ő volt a klubélet legfőbb szervezője. Hamarosan a hasonlóan agilis Freund Sándor lépett a helyébe.

Miután ez az írás az MTK fennállásának 125 évfordulójára készül, így nem meglepő, a történet happy enddel végződött. Az MTK mint a későbbiekben is még oly sokszor, ezt a korszakot is túlélte. Rövidesen újabb sikerek felé indultunk, de ez már egy másik történet.

6. rész: Athéntól a századfordulóig

1897-re az MTK romokban hevert. Nem sokáig. Már ebben az évben megkezdődött a reorganizáció.

A leggyorsabban a kerékpárosok ébredtek. Appl Fülöp vezetésével állt talpra a szakosztály.  Az eredményekre még várni kellett – az MTK 25 éves jubileumára kiadott könyv szerzője Fodor Henrik szerint – de már összeállt az 1898-tól ismét bajnoki aranyérmeket szerző gárda. A századvég kerékpárosai közül kiemelkedett Papp Ferenc. Részint azzal, hogy évről évre általában megnyerte a 100 kilométeres országúti bajnokságot, csak egyszer csúszott le a második helyre. Részint azzal, hogy hosszútáv specialista létére második helyezést ért el az 1000 méteres pályabajnokságon. Ez bizony manapság aligha fordulhatna elő. A Papp testvérek (Ferenc és Gyula) a szakosztály vezetésében is aktívan közreműködtek. A sikerek azonban sajnos kérész életűnek bizonyultak. Az új évszázad első évének közepén a szakosztály feloszlik. Igaz alig négy év múlva ismét megalakul. Drót szamarasaink az ezt követő évszázad során még többször megszüntetik, majd újrakezdik működésüket.

 

 

Papp Ferenc

 

De maradjunk még a rosszemlékű 1897-es évnél. Ennek is a közepénél. Pontosítsunk tovább: 1897. augusztus 8. Jeles nap ez az MTK történetében. Jeles nap, amiről a kortársak nem tudták, nem tudhatták, aznap milyen jelentős esemény történt. Honnan is tudhatták volna? Kinek tűnt volna fel, hogy a Sportvilág által rendezett, nem különösebben fontos súlyemelő versenyen, egy újoncunk második helyezést ért el? A 18 éves fiatalember eredménye sem volt különlegesnek mondható, huszonkétszer emelte fel az 50 kilogrammos súlyt. A kortársak nem tudhatták, hogy a fiatalember később még hat országos bajnoki címet fog szerezni az MTK-nak súlyemelésben. Azt végképp nem tudhatták, hogy egy évszázad múltán nem azért emlékszünk vissza büszkén és szeretettel erre az ifjú sportolóra, mert remek súlyemelő volt. Sokkal többet köszönhet neki ennél az MTK. Minden túlzás nélkül az MTK puszta létezését neki (is) köszönhetjük. A Holokauszt után egyike volt azoknak, akik újjászervezték klubunkat.  Munkához láttak már 1945 januárjában, amikor Budán még folytak a harcok, de Pest és ezzel együtt a Gettó már felszabadult. Bizonyítani kellett, bizonyítani akarták: Az MTK él! Saját lakásán működött a szervező bizottság, itt tartották az alakuló ülést is. Akik egy kicsit is ismerik klubunk történetét, alighanem tudják már, kiről mesélek. Adok még egy segítséget. Egy olimpiai bajnokunkról van szó. Az MTK első sajátnevelésű olimpiai bajnokáról. Nem súlyemelésben, hanem birkózásban nyert. Abban a sportágban, amelyikben mellesleg 7 magyar bajnoki aranyérmet is szerzett. Gondolom most már nyilvánvaló, 1897. augusztus elején minden idők egyik legnagyobb – szó szerinti értelemben is – MTK ikonja Weisz Richárd tette meg első lépését a sikerek útján.

 

 

Weisz Richárd

 

Érdekesen alakult tornász csapatunk sorsa. Első olimpikonunk Kakas Gyula távozása után nem maradt számottevő versenyzőnk. Ugyanakkor élénk sportéletet teremtett a szakosztály számos fiatal versenyzője. Jelentősen javultak az edzéslehetőségek is, miután tornászaink a Barcsay utcai főgimnázium (a mai Madách gimnázium) tornatermébe költöztek. Eredményességben meg sem közelítették a korábbi társaság szintjét, ugyanakkor ők voltak az MTK lelke, a közösség középpontja. Tornászaink körül pezsgő klubélet alakult ki.

Megint Fodor Henriket idézem, aki szerint az atléták nehezen heverték ki a kilépések miatti visszaesést. Be kell látni valóban gyengére sikeredett ez az év. A csapatban „csak” egy világcsúcstartó volt. Magyar csúcsot is „csak” kettőt értek el versenyzőink 1897-ben és minő borzalom „csak” egy első hely jutott versenyzőinknek a bajnokságban.

A legnagyobb a baj úszóinknál volt. Hajós Alfréd két megnyert olimpiai bajnoki címe hatására minden valamire való úszó Hajós egyesületébe a MUE-ba törekedett. Így az MTK szakosztálya is csaknem kiürült. A következő 5 évben úszóinknak nem jutott sikerélmény.

1897-ben járunk. Ekkor jelenik meg Magyarországon egy új sportág. A labdarúgás, amit persze ekkor még mindenki angolosan football néven emleget. Joggal teheti fel a kérdést a kedves olvasó. Hogy jön ez ide? Hiszen az MTK nem volt jelen a foci magyarországi meghonosodásakor, csapatunk csak 1901-ben alakult meg. Ez igaz is, meg nem is. MTK sportolók már az első Magyarországon rendezett labdarúgó mérkőzésen is szerepeltek. Sportolóink egy csoportja Kertész Sándor vezetésével már ekkor hódolt a labdarúgásnak, sőt 1897. február 28-ára tervbe vették a footballcsapat megalakítását.

 

Kertész Sándor

 

Az MTK akkori vezetése azonban nem járult ehhez hozzá. Így sportolóink a BTC edzéseit látogatták és néhányan játszottak is a sporttörténelmi jelentőségű 1897. május 9-én lezajlott első magyar labdarúgó mérkőzésen, melyen a BTC két csapata mérkőzött meg egymással. A labdarúgással szorosan összefügg az MTK vezetésében bekövetkezett változás. Porzsolt Gyula távozása után hosszú ideig nem volt elnöke az MTK-nak. 1899-ben sikerült megtalálni a megfelelő jelöltet Galgóczi Dr. Heteés Antal személyében, aki már korábban is részt vett az MTK vezetésében. Mindössze 4 éves elnöki periódusa alatt két jelentős esemény történt az MTK életében. Mindkettő labdarúgó ügy. Az első a BAK kiválása az MTK-ból. A történet szinte teljesen az MTK megalakulásának másolata. Ifjú sportemberek egy új sportágban szeretnék kipróbálni magukat – ez most a labdarúgás – amit a vezetők nem engednek. Ezért az ifjak kilépnek és új csapatot alapítanak. A korábbi kilépésekkel és a BAK kiszakadásával az MTK-ból a taglétszám a századfordulóra 61 főre a korábbi alig ötödére csökkent. Pedig nem is olyan sokat kellett volna várnia a távozóknak. A Bak kiválása után kevesebb, mint két évvel a Heteés Antal vezette MTK is létrehozta focicsapatát.

Fejezetünk zárasaként térjünk még egyszer vissza Fodor Henrik művéhez. Fodor maga is az MTK vezetőség tagja, főtitkára volt. Így véleményét joggal tekinthetjük autentikusnak. Ő ezt az időszakot mély válságként jellemzi. Felmerül a kérdés: Mihez képest? 1897 és 1900 között – a katasztrófaként jellemzett korszakban – az MTK sportolói 5 országos bajnoki cím, 3 bajnoki második helyezés és egy magyar csúcs mellett egy osztrák bajnoki címet is szereztek. Mindezt úgy, hogy az MTK-ban ekkor űzött hat sportág közül abban a kettőben, amelyikben az MTK a legerősebb volt (súlyemelés, birkózás) ekkoriban még nem rendeztek bajnokságot. Az MTK sportvezetői már száz évvel ezelőtt is tudták: ez a három betű, hogy MTK minőséget jelent. Az MTK név használata minden szakosztály számára kötelezettséget jelent. A középszerűség már ekkor sem volt elfogadható klubunkban. Az MTK sportolók helye a dobogó tetején van.

7. rész: Amikor hosszú időre eldőlt az MTK sorsa: a XX. század első évei

Mint láthattuk a XIX. század végén jelentős visszaesés mutatkozott az MTK eredményeiben, tagjai számában. Ez akkor is igaz, ha ezeket a hanyatló eredményeket a legtöbb klub boldogan átvette volna. Azonban az eredmények önmagukban nem biztosították volna, hogy csapatunk fennmaradjon és virágozzon még több mint egy évszázadot, sőt hitünk és reményeink szerint még sokkal többet.

Éppen ezért most ki kell lépnem e rövid kis mű eddig alkalmazott logikai menetéből. Kedvenc csapatom jövője szempontjából ugyanis szinte mindegy, hány bajnoki címet szereztek pl. úszóink az 1900-as évek elején. Viszont 1901 és 1905 között minden évben történt egy vagy több olyan esemény, ami évtizedekre előre meghatározta az MTK jövőjét. Vegyük sorra most ezeket az eseményeket:

1901-ben megváltozott az MTK alapszabálya. A korábbi rendelkezés – a kor szokásainak megfelelően – tiltotta ifjúsági tagok felvételét, az új szabály ezt lehetővé tette. Eleink az elsők között ismerték fel az utánpótlás nevelés fontosságát. Az e téren ekkor megszerzett előnyünk hosszú időre biztosította vezető pozíciónkat a magyar sportéletben.

A következő meghatározó lépés a labdarúgó csapat megalakítása és bekapcsolódása a bajnokságba.

Kevesebb, mint egy hónappal az első magyar bajnoki labdarúgó mérkőzést követően már edzésbe álltak az MTK labdarúgói. Igaz ekkor a „csapat” még csak 3 főből állt. Közülük ki kell emelni Kertész Sándort, még emlékezhetünk rá, ő volt az, aki már négy évvel korábban is mindent megtett a football csapat létrehozása érdekében. Ő maga a BTC-vel trenírozott az elmúlt években, de egy pillanatra sem adta fel a reményt, hogy kék-fehérben legyen lehetősége focizni, amit négy év állhatatos munkával el is ért. Említsük meg az első tréningen megjelent két társát is. Ők: Ungváry és Fejér Győző!  Mindössze egy hét elteltével már elégendő tagja lett a szakosztálynak, egy csapat kialakításához. A tagság folyamatosan gyarapszik, még mielőtt az MTK első labdarúgó mérkőzésére sor kerülne, már olyan kiválóságok csatlakoznak labdarúgóinkhoz, mint Herquett és az ekkor még alig 15 éves későbbi klasszis Károly Jenő. (Ő 1910-ig kihagyhatatlan lesz az MTK-ból. Kétszeres bajnok, 25-szörös válogatott.)

 

 

Az első labdarúgó csapatunk

 

A történelmi első fellépésre 1901. október 20-án került sor, az ellenfél a BTC III-IV vegyes csapata volt. A mérkőzés gól nélküli döntetlennel zárult. Az év végéig sorozatban követik egymást a barátságos mérkőzések, melyek során megszületik az első győzelmünk 3:2 arányban a BSC második csapata ellen. A mérkőzéseken legtöbbször a Révész Árpád – Auerbach Rezső, Weisz Ármin – Frank Imre, Róz Imre, Ságody – Freund H., Tausz V., Kertész Sándor, Herquett L., Kohn L. összetételű csapat lépett pályára. Ó régi szép idők, két hátvéddel, öt csatárral…, ehhez képest már a WM rendszer is valóságos bunkerfoci volt. December elsején járunk, még mindig 1901-ben. Ekkor még senki nem sejti, hogy soron következő mérkőzésünk, melyet az első magyar labdarúgó bajnokság öt indulója közül harmadik helyen végzett középcsapatával vívunk, később az első örökrangadóként vonul be a sporttörténelembe. A mieinknél sokkal komolyabb játékerőt képviselő FTC 5:1-re nyert.

1902-ben az MTK-t felveszik az MLSZ tag egyesületei közé és újoncként a bajnokság második osztályába sorolják. A bajnokságot a második helyen zártuk. Ez az akkori szabályok szerint nem jelentett automatikusan feljutást az első osztályba. A történet enyhén szólva is zavaros. Osztályozó mérkőzések következtek. A versenykiírás szerint az első osztály utolsó két helyén végzett csapatnak kellett megmérkőznie a második liga első két helyezett csapatával. Az első osztály utolsó helyezettje a MUE azonban visszalépett. Mindenki azt várta, hogy ezek után a második osztály győztese, a Postás mérkőzés nélkül jut fel, míg a másik helyért az MTK és a BSC csap össze. Nem így történt. A Postásnak a BSC ellen mérkőznie kellet (2:0 arányban a Postás győzött) míg az MTK-nak az érthetetlen módon osztályzóra kényszerített, bajnoki bronzérmes 33. FC ellen kellett pályára lépni. A mérkőzés 2:2-es döntetlennel végződött. Ami a magasabb osztályú együttesnek, azaz a 33. FC-nek kedvezett. Igen ám, de ekkor a MAC is bejelentette igényét – minden jogcím nélkül – az első osztályú tagságra. A szövetség ezért újabb osztályzókat írt ki. Ezeken a Postásnak és nekünk is a MAC ellen kellett játszani. A MAC mindkét mérkőzést elvesztette.  Mi 5:1-re nyertünk, a Postás 2:0-ra. Az MLSZ – amelyik már akkor is úgy viszonyult a fair playhez és a szabályok következetes betartásához, mint manapság – a MAC-ot sorolta az első osztályba. Kitört a magyar foci első – de korántsem utolsó – botránya. Az MLSZ, lecsillapítandó a kedélyeket, fűt-fát az első osztályba sorolt. Így az osztályzókon szerepelt összes csapatot, a visszalépett MUE-t, a Törekvést sőt a már egy évvel korábban visszalépett MFC-t is. (Utóbbi ismét visszalépett.)

Minket mindebből persze – főként utólag – csak annyi érdekel, hogy büszkén írhatjuk le: 1903-ban megérkeztünk a labdarúgó bajnokság első osztályába! Nem is akárhogyan. Mindössze három ponttal lemaradva az első bajnokságát nyerő FTC mögött csapatunk a harmadik helyet szerezte meg. A második a korábbi kétszeres bajnok BTC lett, akit oda-vissza legyőztünk. Szót kell ejtenünk a nehézatlétikáról is, ahogy akkoriban a birkózást és a súlyemelést nevezték. Mindkét szakágban az MTK rendezte – Weisz Richárd kezdeményezésére – az első hivatalos bajnokságot. Weisz Richárd mindkettőn diadalmaskodott, de mint már említettem, korábban ebben az időszakban nem az elért eredmények voltak a legfontosabbak az MTK jövője szempontjából. E versenyeken tűnt fel egy, akkor még alig 27 éves fiatalember, aki élénk érdeklődést mutatott e sportágak iránt. Később többek között a Nemzetközi Birkozó Szövetség elnöke is lett. Mellesleg némi szerepe az MTK fellendítésében is volt. Brüll Alfrédnek hívták. Ettől kezdve támogatta egyesületünket. Sőt még ebben az évben alelnökké is választották.

A következő esztendő – immár harmadszor – olimpiai év volt. Ezúttal azonban Amerikában, St. Louisban rendezték a versenyeket. A távolság ekkor még szinte megfizethetetlen költséget jelentett. A MOB eredetileg két úszó (Halmay Zoltán és Kiss Géza) kiutazási költségeinek fedezését vállalta. Utóbb Kiss Géza helyett inkább egy kísérő utazása mellett döntöttek. Kiss egyesületéhez a MUE-hoz fordult segítségért, de ők nem tudták vagy nem akarták támogatni. Brüll Alfréd viszont igen. Vállalta Kiss Géza utazási költségeinek kifizetését. Hálája jeleként a két úszó még az olimpia előtt átlépett az MTK-ba. Halmay két aranyéremmel, Kiss Géza egy ezüst és egy bronzéremmel tért haza a versenyekről. Nemzetközi szinten is nagy egyesület lett az MTK-ból. Ahhoz, hogy itthon is a kiemelkedő sport egyletek közé soroltasson az MTK a focisták újabb nagy lépéssel segíteték hozzá klubunkat. Megnyerték első bajnokságukat.

 

 

Halmay Zoltán

 

A következő évről minden lényegeset el lehet pár szóval mondani: 1905-ben Brüll Alfrédot az MTK elnökévé választották!

 

Brüll Alfréd

Essen szó azért az eredményekről is röviden. Magyar bajnoki címeket szerezetünk a XX. század első 5 évében atlétikában, birkózásban, kerékpározásban, labdarúgásban, súlyemelésben és úszásban is, azaz majd minden sportágban, mellyel az MTK foglalkozott.

8. rész: Pályaavatótól – pályaavatóig

Egy új stadiont nívós mérkőzéssel illik avatni. Például egy MTK-UTE rangadóval. 1905. június 4-én 6-1-re vertük az újpestieket a Győri Egyetértés azaz a Győri ETO, sporttelep felavatása alkalmából rendezett mérkőzésen.

Labdarúgó csapatunk stabilan a bajnokság élmezőnyébe tartozott, e korszakban – egyetlen negyedik helyet leszámítva – minden évben a dobogón végeztek a fiúk. Sőt két első hely is összejött. Egy hivatalos bajnoki cím 1907-08-ban, melyet veretlenül szerzett meg az MTK és egy Brüll serleg 1906-ban. Utóbbiról annyit érdemes elmondani, hogy 1906 tavaszán nem zajlottak hivatalos bajnoki küzdelmek. Az addigi tavaszi-őszi rendszerről ekkor állt át az MLSZ az őszi-tavaszi rendszerre. Az így szabaddá lett fél évben bonyolították le a Brüll Serlegért kiírt nem hivatalos bajnokságot. A küzdelemben minden első osztályú csapat elindult. Az MTK végigverte a mezőnyt. Szó szerint, hiszen a csapat minden mérkőzését megnyerte. De focistáink nagy korszaka még csak eztán fog következni.

Az 1907-08 évi bajnok csapat

Ez az időszak még inkább az egyéni sportokról szólt az MTK-ban. Sőt         ez a korszak – annak ellenére, hogy több sportágban is remek gárda állt össze –  az egyéniségekről szólt. Weisz Richárdról, aki egy azóta sem felülmúlt, valószínűleg soha felül nem múlható sorozatot produkált. 1904-től 1908-ig minden évben megnyerte nehézsúlyban a birkózó és a súlyemelő bajnokságot is. Nehéz atlétáink között más klasszisok is szép számmal akadtak Pay’r (Payer) Húgó, Előd József, Fischer Tibor a világ élvonalához tartozott. Fischer Tibor alakját egy ország ismeri azóta is, ő volt a Népszava híres kalapácsos emberének modellje. Jellemző a szakosztály erejére, hogy a most vizsgált 7 éves időszakban 14 magyar bajnoki címet szereztek sportolóink, nem mellesleg Weisz Richárd 1908-ban olimpiát nyert, Fischer Tibor 1911 a világbajnokságon, 1912-ben az Európa bajnokságon bizonyult a legjobbnak. Márton Károly 1911-ben EB győzelmet aratott. 

Weisz Richárd Fischer Tibor

Atlétáink is sorra szállítják a győzelmeket. Bajnokságkat nyert Röck Ede, Lovas Antal, Antal Pál, Holics Ödön, Schuber és Báró Wardener Iván. E gárda 6 magyar, 2 osztrák és 3 cseh bajnoki címet szerzett. Elértek 5 hivatalos felnőtt magyar csúcsot, 6 ifjúsági magyar csúcsot valamint 2-2 cseh és osztrák csúcsot. A bajnokok között nem említett felnőtt rekordereink: Patak János és Mazák Imre az ifi csúcsokat Brandl Béla, Kiss Ferenc, Ondrus István és Asztalos Gyula szerezték, a korábban felsoroltakon kívül.   Holics Ödönről mindenképpen el kell mondani, még néhány dolgot. Távolugróként képviselte az országot az 1908-as olimpián, ahol a 14. helyet szerezte meg. 6 éven keresztül volt tagja labdarúgó csapatunknak is, 1908-ban aranyérmes csapatunkban szerepelt. 4 alkalommal pályára lépett a válogatottban is. Később – bár csak egy mérkőzésen – a válogatott szövetségi kapitányi is volt. Báró Wardener Iván magasugrásban az 1912-es olimpián ért el 8. helyezést. Itthon 1914-ig összesen négy bajnoki aranyat ért el, 190 cm-es csúcsa nemzetközi szinten is kimagasló eredmény volt.

Wardener Iván Holics Ödön Röck Ede

Az eddig felsorolt szakosztályok esetében erőteljes feltörekvésről, remek eredményekről számolhattam be. Kerékpárosaink, akik a XIX században az MTK-ban meghatározó szerepet töltöttek be, a XX. századelejére teljesen visszaestek, nem találták meg Rottenbiller János és a Papp testvérek méltó utódait. Kerékpárosaink közül Horváth egyetlen árva bajnoki bronzérme érdemel említést. Történt azonban egy korszakalkotó változás, ami miatt feltétlenül foglalkoznunk kell a kerékpár szakosztállyal. Egy új sportág bontogatta szárnyait a szakosztály keretein belül. A motorkerékpározás. A technikai sportokban az MTK alig-alig mutatott aktivitást az elmúlt 125 évben. Fontos tudnunk, hogy ennek ellenére mint oly sok egyéb sportág esetében is úgy a motorsportban is klubunk úttörő szerepet vállalt. Deutsch Sámuel 1912-ben nyert bajnokságot a 10 000 méteres távon motorkerékpárral.

Deutsch Sámuel

Még egy – a motorkerékpárnál számunkra sokkal fontosabb – új sport jelent meg az MTK életében: A vízilabda. Érdekes, hogy az MTK történetét legalaposabban feldolgozó mű, Fodor Henrik 25 év című kitűnő munkája, említést sem tesz a vízilabda sportágról. 1913-ban nem tudhatta, de még csak nem is sejthette, sem Fodor Henrik sem senki más, hogy a vízilabda Magyarország sikersportága lesz, amelyben az MTK több mint fél évszázadon át vezető szerepet fog játszani. Igaz a könyv elkészültekor már csapatunk két bajnoki ezüstéremmel büszkélkedhetett. De az is igaz, hogy meglehetősen komolytalannak tűnhetett akkor még a póló. Komolyan lehet-e venni egy sportágat, melynek bajnoksága egy mérkőzésből áll, melynek ezüstérmét 1911-ben és 1912-ben is egy-egy mérkőzésen szerzett nulla ponttal, azaz vereséggel szereztük meg? A válasz nyilvánvaló: Nem. Az idő azonban rácáfolt erre a válaszra. A magyar póló felvirágzott, az MTK pedig ennél későbbi korok színvonalasabb bajnokságaiban is érmeket gyűjtött.

Komjádi Béla

Azt írtam korábban, az első világháború előtti időszak az MTK nagy egyéniségeiről szól. A vízilabdának is megvolt a maga nagy egyénisége. A magyar póló atyja Komjádi Béla az MTK játékosa volt. Komjádi úszóként kezdte sport pályafutását. Nem volt rossz úszó, de extraklasszisnak kellett volna lennie ahhoz, hogy kitűnjön az MTK bombaerős gárdájából. Ismét Fodor könyvére kell hivatkoznom, mely szerint az MTK úszói közel 1300 érmet nyertek az alapítás óta. Ezek túlnyomó többségét a világháborút megelőző évtizedben. 1300 érem elképesztő mennyiség, még akkor is, ha tudjuk, ebben benne vannak a kisebb jelentőségű versenyeken elért sikerek is. Minek volt ez köszönhető? Annak a fantasztikus társulatnak, akik ekkoriban az MTK színeiben úsztak. Ám sokkal pontosabb lenne a kérdést úgy feltenni, kinek volt ez köszönhető? A válaszon nem kell sokat gondolkodni. Brüll Alfréd áll e sikerek mögött. Áldozatkészségének köszönhetően az MTK-ban gyűltek össze a legjobb versenyzők. Halmay Zoltán 1904 évi olimpiai bajnoki címeiről már esett szó, 1908-ban ehhez még két ezüstöt is begyűjtött, az egyiket váltóban, melynek négy tagjából három az MTK versenyzője volt. (Halmayn kívül Zachár Imre és Hornung Gyula). A váltó az 1906-os nem hivatalos olimpián az első helyen végzett, akkor Halmay mellett Kiss Géza és Hajós Henrik szerepelt klubunkból a stafétában. Halmay Zoltánnak itt is jutott még egy ezüst 100 méteres gyorsúszásban. Halmay Zoltán 15 magyar bajnoki címe közül 9-et már az MTK színeiben ért el. Magyar bajnoki címet szerzett még Munk József, Toldi Ödön. Úszóink 7 év alatt 27 magyar csúcsot állítottak fel. A bajnokságot nem nyerő Handl Kornél is ért el csúcsot. Feljegyezhettünk 14 osztrák és 5 angol csúcsot is. Született 11 világrekord, melyeken Halmay Zoltán (8) és Toldi Ödön (3) osztoztak.

Toldi Ödön Halmay Zoltán

Most jöhetne az a fordulat, hogy még egy új sportág bontogatta szárnyait az MTK-ban. De lehet-e szárnybontogatásnak nevezni, ha egy szakosztály tagjai 3 év alatt 6 bajnokságot nyernek? Asztaliteniszezőink ezt tették. 1910-ben 11-ben és 12-ben is elhóditották a bajnoki címet férfi egyesben és párosban. Jacobi Roland és Mechlovics Zoltán egy-egy egyéni győzelem mellett kétszer közös aranyat söpört be, a harmadik egyes arany Pécsi Dániel nevéhez fűződik. Párosban Székely Zoltán Nádasi Gusztávval szerezte a harmadik aranyat. De ez még csak a kezdet, pingpongban még innen is felfele vezetett az út.

Mechlovics Zoltán

Jacobi Roland

Még mindig nem értünk az MTK-ban újonnan meghonosodott sportágak végére. A legendák szerint úgy jött létre ökölvívó szakosztályunk, hogy alig öt évvel az MTK megalakulását követően a környékbeli nehézfiúk már jelentkeztek klubunkban, hogy szeretnének az MTK-ban boxolni. Befogadtuk őket. Azonban a szakosztály működéséről csak az 1910-es évektől kezdve vannak adataink. Három versenyzőnk volt mindössze, de ők a sportág legjobbja voltak. Bánó Manó, Z. Tóth Róbert, Strausz Ernő boxolók nevét ismerthetjük.

Előbbiról még verset is írt egy ismeretlen szerző:

Boxversenyen a végzet  Pajkos tréfát kifőző:      A Győző lett a bánó      S a Bánó lett a győző.

Érdekesen alakult tornászaink sorsa. Őket is megrázta a század végén az egész MTK-t érintő visszaesés. A szakosztály azonban gyorsan magához tért, hamarosan ismét megtelt a tornaterem MTK-istákkal. Kezdetben az új generáció nem tudott eredményességben elődeivel vetekedni, de remek közösség alakult ki, tele tehetséges sportolókkal. Lassanként a sikerek is jöttek. Vágó M, Dr. Fodor Henrik, Nyisztor J., Wiener J., Gál Endre, Gellért Imre, Reichman Zs., Havas Imre, Szántó Á., Gellért Lajos, Dr Róz Imre, Fränkl I., Rosinger Emil, Nagy E., Berliner F., Farkas I., Gellért F. és Szalay József egyéni és csapatbajnokságok sorának megnyerésével, érmes helyekkel bizonyították, méltó utódai Kakas Gyulának és Müller Dávidnak. Közülük is kitűnt Gellért Imre, aki eljutott Londonba és Stockholmba is az olimpiára.

Gellért Imre

Ugyanezen a két olimpián vett részt Fuchs Jenő is. Mindkétszer megnyerte az egyéni versenyt és a győztes magyar csapatnak is tagja volt. A korábban egyleten kivüli Fuchs Jenő belépett az MTK-ba, irányításával szerveződött meg az MTK vívó szakosztálya, vívóink azonban – Fuchs Jenőn kívül – ekkoriban még nem értek el jelentős eredményeket.

Fejlődött viszont az egyesület egésze. Ezt az eddigiekben jelzett eredményeken kívül jól mutatja a tagság növekedése is. Az 1901-es évi mélypontot jelentő 61 tag után tíz évvel közel félezer MTK sportolót tartott már nyilván a klub. Ebben alighanem döntő szerepe volt az MTK szellemiségnek. A klub komolyan vette saját jelmondatát: Barátság, buzgalom, bátorság, így ebben a sorrendben. 1905-ben Vida Henrik megválasztatott a klub igazgatójának. Vida hatalmas lelkesedéssel látott munkához. A klubot egy közösségként kezelte, így számára fontosabb volt a tagságban az összetartás, az összetartozás érzetének kialakítása, mint a sport fejlesztése. A kettő között összefüggést talált. A jó közösség jobb eredményeket érhet el. Igaza lett. A kiöregedett sportolók számára létrehozta az „old-boy intézményt”, Sporhírek néven megindította az MTK első rendszeres kiadványát, melynek ő volt a riportere, szerkesztője, tán még kifutó fiúja is. Bár sportolóink sokszor mostoha körülmények között készültek, ő mégis fontosabbnak ítélte egy klubhelyiség kialakítását, mint egy új edzőterem megszerzését. Vida Henrik számítása bevált, kialakult az a csapatszellem, az a közösség, az az összetartás, amire mi MTK-sok máig büszkék lehetünk. De az eredmények, a sport eredmények is igazolták őt. Az egymásért küzdeni képes sportolók az MTK feljuttatták a csúcsra, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte a sportban elismert brand lett az MTK.

Jelen fejezetünk címe: Pályaavatótól – pályaavatóig Eddig azonban egy szó sem esett semmiféle pályaépítésről. Történetünkben, a Magyar Testgyakorlók Köre történetében most jutottunk el idáig. Érdemes lesz a dátumokat figyelni. 1911 tavaszán fordult az MTK kérelmével Budapest Székesfőváros tanácsához – nem elírás, így hívták ezt az intézményt – a kérvényben pályatelek igényét nyújtotta be a klub. A kérvényt, nem kis részben az MTK szurkoló polgármesternek, Bárczi Istvánnak köszönhetően, pozitívan bírálta el a főváros. Az MTK egy hét holdas terület birtokosa lett a Temető düllőben. Vagyis ott, ahol stadionunk ma is áll. Rövidesen létrejött a pálya részvénytársaság. Most egy hosszú és talán unalmas felsorolás következik. A részvénytársaság alakítóinak névsora. De úgy gondolom, a minimum, amit nekünk hálás utódoknak meg kell tennünk, hogy megemlékezünk elődeinkről, akik nem kevés pénzt és munkát áldoztak új otthonunk létrehozására.

Baracs Marcell dr.

Binét Ede

Bíró Gyula

Bockelber Ede

Bodori Gyula dr.

Brüll Alfréd

Eulenberg Salamon dr.

Fodor Henrik dr.

Galgóczi Heteés Antal dr.

Kohner Jenő

Konta Arnold

Láng László

Rosenberg Emil

Röser A Edvin

Sas Kálmán

Schreyer Jenő dr.

Schwarcz József dr.

Spitz Zsigmond

Tedesco Lajos dr.

Vázsonyi Vilmos dr.

Vida Henrik

Vidor Jenő

Weisz Richárd

A részvénytársaság pályázatot írt ki a stadion tervezésére. A győztes pályaművet Werner Lajos és Dr. Goll Elemér készítette. Terveik alapján 1911 őszén megkezdődik az építkezés, alig fél évvel a munkálatok megkezdése után 1912 március 31-én már a pályaavató mérkőzést is meg lehetett rendezni. Ki is lehetett volna méltóbb ellenfél, mint a FTC és mi lehetett volna méltóbb ünneplés a zöld-fehérek legyőzésénél? (MTK-FTC 1-0) A mérkőzés előtt Bárczi István mondott rövid beszédet és ő végezte el a kezdőrúgást is.

Néhány információ a stadionról. A játéktér füves volt, ami önmagában is ritkaság volt 100 évvel ezelőtt, az pedig már szinte példátlannak nevezhető, hogy a csapadékvíz elvezetése érdekében a pálya alatt alagcsövezést készítettek.  A két hosszanti oldalon fedett tribünök voltak páholyokkal, ülő- és állóhelyekkel, melyek 25 000 néző befogadására voltak alkalmasak, ehhez jött még a két tribünt félkörben összekötő beton lépcső, ami tovább növelte a befogadóképességet. A mai fiatalokat talán meglepi, telt ház volt a pályaavatón, de ez az érdeklődés nem az újdonságnak szólt. A későbbikben is rendszeres volt a zsúfolt ház. Az építkezés ekkor még nem ért véget. Amint a sportolók birtokba vették a stadiont, kezdődött a pálya melletti klubház építése Markovics Károly tervei alapján. Egy év után ezt is birtokba vehették az MTK-isták. Sportolásra és szórakozásra is. Hiszen itt vendéglő, kávéház, társalgó, tanácsterem, irodák és játékterem valamint az igazgatói lakás mellett vívó- és birkózóterem is helyet kapott. A stadionban a labdarúgópálya körül futópálya is volt és később teniszpályákat is építettek hozzá. Így egy igazi sportközpont jött létre, ami majd minden szakosztályunk igényeinek megfelelt. Hazaértünk!

Az épülő pálya

A pályaavatón Brüll Alfréd vezeti ki a csapatot

A klubház

9. rész: Aranycsapat aranylánccal

Eddig többé-kevésbé időrendben haladtunk, az I. Világháború kezdetétől az MTK feloszlatásáig viszont egyes szakosztályaink olyan összefüggő, éveken, évtizedeken átnyúló sikersorozatokat produkáltak, melyeket célszerű egységként kezelni. Ennek megfelelően szakosztályonként haladunk tovább, feldolgozva egy-egy sportágunk történetét az MTK betiltásáig.

Történetünket ott hagytuk abba, hogy elkészült a csodálatos Hungária körúti pálya. De mit sem ér a legszebb pálya sem, ha nincs hozzá jó csapat. Nekünk viszont volt. A csapat és a pálya építése csaknem egyszerre kezdődött. Az 1911-12-es bajnokságra új edzőt szerződtetett az MTK. Az Angliából érkezett Robertson tréner új játékrendszert alkalmazott az MTK-ban. A rövid lapos passzokra épülő támadásvezetést. Megszületett a híres MTK stílus. Ennek begyakorlásához rengeteg idő és munka kellett. Eleinte botladozott is a csapat, később már hiába erősítettek, az FTC mögött tetemes hátránnyal „csak” a második helyezést sikerült elérni. Vigasztalódhattunk viszont a kupában, amelyik harmadszor került az MTK birtokába. A csapatban már ekkor olyan klasszis játékosok sora szerepelt a Kertész testvérek, Kürschner (Dóri) Izidor és bemutatkozott Vágó Antal is. A következő 1912-13-as bajnokság volt az első, amelyben már az összes hazai mérkőzésünket saját stadionunkban rendezhettük. Kimondva- kimondatlanul a bajnoki cím megszerzése volt a célunk. Nem sikerül, jól befürödtünk. A befürdés szó szerint is értendő. A Népszigeten rendezett MAC – MTK mérkőzést követően a szurkolókat a partra szállító hajók egyikének kiszakadt a feneke, harminc szurkolónk potyogott a Dunába, a part menti kikötő tutaj sem bírta el a tömeget, így sokan ott is akaratlanul jeges fürdőt vettek. Csoda, hogy mindenkit sikerült épségben kimenteni.

Új korszak kezdődött az 1913-14 bajnoksággal. A verhetetlen MTK korszaka. Ezt a szezont fölényesen, veretlenül abszolválva lett bajnok a Magyar Testgyakorlók Köre. Azt azonban senki nem gondolta volna, hogy az FTC által 1913-ban megnyert bajnokságot követően majdnem másfél évtizedre az MTK kibérelheti a bajnoki címet. Rajtunk kívül más csapat neve – naná, hogy ismét a Fradié – legközelebb 1926-ban került a bajnoki trófeára. De maradjunk még a sorozat elején. Ennek az írásnak a célja a méltó megemlékezés az MTK első 125 évéről, így a magyar sport botrányaira nem tértem ki, noha az MLSZ-ben egymást érték a viharos ügyek, különösen a két új pálya (FTC, MTK) avatása után. Most sem teszem meg, csak jelzem, akit érdekel nézzen utána a Lex Owen néven elhíresült esetnek. Néhány apróság, ami a gárda erejét jelzi. A bajnokság során az újonc Knapp Miksa kapuját mindössze tizenkétszer tudták bevenni. A századelő első ötcsapatos bajnokságait leszámítva teljes kétfordulós bajnokságban sem azelőtt, sem azóta más klub csapata nem kapott ennél kevesebb gólt egy bajnokságban. Ugyanennyit is csak egyszer még 1905-ben az FTC. Az MTK volt az egyetlen, amelyik saját legjobbját is felül tudta múlni a későbbiekben, amikor volt egy 9, egy 10 és két 11 kapott góllal zárt szezonunk. Knapp Miksa kevés gólt kapott, viszont egyszer ő is bevette az ellenfél kapuját a III.ker. TVE ellen büntetőből volt eredményes. Játékos keretünk annyira bőséges volt, hogy egy időben két meccset is képes volt játszani csapatunk. Az első csapat a KB Koppenhágát verte, miközben a tartalékokkal álltunk bajnoki mérkőzésre a bronzérmes Törekvés ellen. Nyertünk 3-2-re. Az időközben kitört világháború miatt nem rendeztek bajnokságot 1914-15-ben. Helyette a csapatok egy része 1914 őszén az Auguszta serlegért küzdött meg, ebben a versengésben az MTK nem indult. Majd 1915 tavaszán Liga Bajnokság néven írtak ki versenysorozatot, szintén hiányos mezőnnyel. Az MTK a második helyen végzett. Ezek az események soha nem számítottak hivatalos bajnokságnak. Ezzel szemben az 1915 őszére kiírt hadibajnokságot, melyet az MTK nyert meg. A bajnokságban minden csapat elindult, aki jogosult volt nevezni az első osztály küzdelmeire. Ez minden kétséget kizáróan hivatalos Magyar Bajnokság volt. Így szerepelt még az MLSZ 25 éves jubileumára kiadott kötetben is. A bajnokság hivatalos jellegét bizonyítja, elnevezése is. Az előző szezonban foghíjas mezőnnyel Liga Bajnokság került kiírásra, míg az 1915 őszi versengés neve Hadi Bajnokság, megegyezően a következő évekkel. Az utolsó helyezett KAOE és a második osztály győztese a Vasas osztályzó mérkőzést játszott, melynek győztese a Vasas a 1916-17-es szezonban az első osztályban szerepelhetett, ami szintén igazolja a mérkőzés sorozat hivatalos jellegét. Bajnoki címünket közel három évtizeddel később, fasizmus idején utólag vették el tőlünk és azóta sem orvosolta az MLSZ a jogsértést! Ebben az évben szerepelt először az MTK-ban a világ egyik legjobb labdarúgója: Schaffer Alfréd avagy ahogy mindenki emlegette: Spéci. Még valakiről meg kell emlékeznünk, a siker kovácsáról, az MTK stílust hosszú időre – sőt talán örökre – meghatározó edzőről, Jimmy Hoganről. Az MTK és a magyar futball felvirágzása neki köszönhető. Ez nem egy magamfajta hozzá nem értő véleménye, ezt Sebes Gusztáv az Aranycsapat szövetségi kapitánya mondta. Sőt kimondottan Sebes kérésére hívták meg Jimmy Hogant díszvendégként az évszázad mérkőzésére arra a bizonyos 6-3-ra a Wembley Stadionba. Barcs Sándor pedig ezt nyilatkozta róla: „Mindent, amit erről a sportágról tudunk, Jimmy Hogantől tanultuk.” Jimmy Hogan 6 bajnokságot nyert az MTK-val. Ez máig is érvényes magyar csúcs!

Az 1916-17-es szezon újabb csillagot hozott az MTK-nak Schlosser Imre a Karikalábú személyében. Schlosser minden idők legeredményesebb magyar labdarúgója volt 13 bajnoki címet gyűjtött be az MTK és az FTC színeiben, 7 alkalommal volt magyar gólkirály. Ha már a XX. század elején is kiosztották volna az Európa legeredményesebb góllövőjének járó Aranycipőt, akkor az négyszer is Schlosser birtokába került volna. pályafutása alatt 318 elsőosztályú mérkőzésen 417 gólt szerzett,amivel a mai napig is a világ 6. legeredményesebb góllövőjének számít. Volt olyan válogatott mérkőzés (Magyarország-Svájc 9-0) melyen egymaga 6 gólt szerzett. A csapat 22 mérkőzése közül 21-et megnyerve végzett a bajnokság élén. 113 gólt rúgtak játékosaink, melyek közül a MAC ellen egy mérkőzésen szerzett 18 gól rekordnak számít. E mérkőzés egy érdekes részletéről ez olvasható az MTK 75 éves jubileumára kiadott könyvben: „A Braun,  Konrád II., Schaffer , Schlosser, Szabó ötösfogat ellenállhatatlan volt. Több, mint 10 góllal vezetett már az MTK, amikor Kertész II. labdájával a jobb szélső Braun "Csibi" lefutott. A szögletzászló tájékáról magas ívben küldte be a labdát a belső csatárok felé. A 11- es pont tájékán Schaffer lekezelte a bőrt, csípőre tette kezeit, majd a magas ívű beadás miatt hangosan méltatlankodva - miközben a labdát visszavágta Braun felé - így kiáltott: "Laposan!" A fiatal Braun Csibi nagyon megijedt a "futballkirály" haragos megjegyzésétől. Egy újabb csel után befelé húzott, majd ismét, de most már laposan odagurította Spéci lába elé a labdát, ahonnan az pillanatok múlva már a margitszigeti csapat hálójában táncolt. Spéci pedig megelégedetten dicsérte a fiatal jobb szélsőt:  Na, látod. Valahogy így kell.”

1917-18. Új bajnokság, új világklasszis: Bemutatkozott a csapatban Orth György. A 17 éves fiatalember már az első szezonjában 6 különböző poszton szerepelt. Később a többi 5 posztot is kipróbálta, beleértve a kapus szerepét is. Mindet sikeresen. Már az első mérkőzésén is két poszton szerepelt előbb bal- utóbb jobbösszekötőként. A második mérkőzésén már gólt is szerzett. A harmadik után már áradozott róla a szaksajtó: „Amit ma produkált, olyasmit eddig csak a legjobb Schlossertól és Schaffertól láthattunk.” A MAC-nak szinte már megszokott módon 18 gólt lőttünk. Ebből kettőt Orth. Nem sok. Viszont adott 12 gólpasszt, ami ha létezne világcsúcs e műfajban, akkor bizonyára máig is élő világcsúcs lenne. Mindössze három bajnoki mérkőzéssel a lábában a válogatottban is bemutatkozott. Győzelemmel. Ausztria – Magyarország 1-2 a magyar csapat 11 játékos közül csak 9-en képviselték az MTK színeit. Orth ötödik bajnoki mérkőzését 5 rúgott góllal ünnepelte. Orth mellett ne feledkezzünk meg még egy újoncunkról: Braun (Csibi) Józsefről se. Igaz ő egy alkalommal már az előző évben is szerepelt az MTK-ban, de ebben a szezonban épült be végleg a csapatba. Az MTK egyetlen döntetlennel veretlenül lett bajnok. A rendszerint Tauszig, Braun, Schaffer, Orth, Schlosser csatársorral felálló csapat 147 gólt szerzett egyetlen idényben, mindössze 10 kapott gól mellett. Ez a rúgott gólok és a gólkülönbség tekintetében is máig fennálló magyar csúcs a hagyományos kétfordulós bajnokságokban. Az összes bajnokságot tekintve is csak egyetlenegyszer rúgott több gólt magyar csapat, nevezetesen az Újpest az 1945-ös úgynevezett hosszú bajnokságban 218 gólt szerzett 166-os gólkülönbséggel, de pontosan kétszerannyi mérkőzésen, mint amennyin a mi rekordjaink születtek.

A következő bajnokság nagyon rosszul indult. Kapusunk Knapp Miksa a hírhedt spanyolnátha járvány áldozata lett, mindössze 26 éves volt. Utódát nehezen találta meg az MTK. Kísérleteztek Ginzery Dénessel, Takács Bélával és Kossuth Sándorral is. Végül Kropacsek Ferenc személyében sikerült a csapathoz méltó kapust találni. Ősszel még botladozott a csapat, de tavaszra feltámadt és végül egyetlen vereséggel és három döntetlennel simán nyerte a bajnokságot. Óriási meglepetésre az ekkor még mindig csak 17 éves Braun Csibi lett az év játékosa. Maga mögé utasítva Orthot, Schaffert, Schlossert.

Az 1919-es túrán részt vevő csapatunk.

Első sor: Mándy, Dirsztay dr. (túravezető), Winkler, Fricher (intéző), Orth, Schaffer, Feldmann, Takács, Kürschner         Mögöttük: Boros, Bajúsz, Schlosser, Vágó, Szabó Leghátul: Braun Székely, Nagy

A szezont követően Ausztriában és Németországban túrázott az MTK. Sorozatos győzelmeket arattak labdarúgóink, de a csapat hatalmas veszteségeket szenvedett. Schaffer, Szabó Péter és a Konrád testvérek nem tértek haza, külföldön folytatták pályafutásukat. A szakma és a sportközvélemény is meg volt győződve, hogy ezzel véget ért az MTK nagy sorozata, új bajnokot fognak avatni az év végén. Csapatunk alaposan rácáfolt a kétkedőkre. Az addig legnagyobb különbséggel, 10 pont előnnyel, 28 mérkőzésből 26-on győzelmet aratva nyerték a fiúk a bajnokságot. 113 rúgott gólunkra az ellenfelek mindössze 17 góllal tudtak válaszolni.

Az 1920-21-es bajnokság őszi szezonjában ismét botladozott az MTK, már amennyibe egy vereséget botladozásnak lehet nevezni. Így ezúttal is csak a második helyen teleltünk. Aztán tavasszal ismét jött az MTK henger, végül ismét simán 8 pont előnnyel söpörtük be a bajnoki címet. Néhány új játékos is érkezett a csapathoz. Közülük feltétlenül ki kell emelni Guttmann Bélát, annak ellenére, hogy játékosként nem tartozott a legjobbak közé. (Azért 4 válogatottságig eljutott.) Ám később a világ egyik legjobb, ha nem a legjobb edzője lett, ülhetett többek között a Hakoah Wien, a Twente, a Milan, a Lanerossi, a Porto, a Benfica, a Penarol. az Austria és a Panatinikosz kispadján is.

1921-22-ben bár csak egy vereséggel, de mindössze egyetlen pont előnnyel sikerült az újabb bajnoki címet elhódítani. Rengeteg sérülés mellet katonai behívás és külföldre távozás miatt is kiestek játékosok a csapatból, a 22 mérkőzésen 27 játékos szerepelt az MTK-ban. Szinte folytonosan változott az összeállítás.

A soron következő bajnokságot ismét az MTK nyerte, a már megszokott módon tavasszal beelőzve az UTE és az FTC csapatát.  De ez a bajnokság nem az eredménye, hanem egy félbeszakadt mérkőzés miatt marad emlékezetes számunkra. A VAC ellen mindig feszült mérkőzést vívott az MTK. A VAC azaz Vívó és Atlétikai Club zsidó csapat volt. Nem úgy, mint az MTK, a VAC felekezeti alapon szerveződött. Így fordulhatott elő az a számunkra MTK szurkolók számára merőben szokatlan helyzet, hogy nem lezsidóztak, hanem legojoztak minket. A botrány mégsem a nézőtéren, hanem a pályán tört ki. A VAC 2-1-es vezetésénél 11-eshez jutott az MTK. Kezdődött az ilyenkor szokásos vita. Majd kitört a verekedés a pályán. A nézők egy része is beavatkozott néhányan beszálltak a verekedésbe, a többség viszont békíteni próbált. Eredményesen. Rövid idő után a rend helyreállt. Akkoriban kisebb tömegverekedések miatt nem fejezték be idő előtt a meccset. Folytatódhatott a mérkőzés. Illetve csak folytatódhatott volna. Klug Frigyes játékvezető ugyanis a zűrzavarban elmenekült. Miután a mérkőzés a bajnokság végeredménye szempontjából érdektelen volt, így folytatást csak a történet teljessége érdekében írom meg. A hátralévő 28 percet – már az is vitát váltott ki, hogy valóban ennyi idő volt-e még hátra – semleges pályán játszották le. A mérkőzés félbeszakadása előtt megítélt, de már el nem végzett büntetővel folytatódott a küzdelem. Braun Csibi lőtte, aki kíméletlen ítéletvégrehajtónak számított, szinte soha nem hibázott, ráadásul a mérkőzés folytatását megelőző héten szinte mást sem csinált a tréningeken, csak a büntetőket gyakorolta. Mégsem sikerül. Lövése a kapufáról vágodott ki. Négy perccel a befejezés előtt sikerült egyenlíteni, így a krónikákba 2:2 került.

 

Ort és az FTC kapitánya Pataki térfelet választanak.

A játékvezető Klug Frigyes, aki arról a bizonyos VAC meccsről futva menekült.

Az olimpiai előkészületek miatt meglehetősen rövidre sikerült nyári szünetet követően az új bajnokságot is a VAC ellen kezdte az MTK. Tartalékosan – Orth és Molnár nélkül – vereséggel és a tudósítások szerint nagyon rossz játékkal. Ismét temették az MTK-t. Ebben a bajnokságban viszont többször már nem szenvedett vereséget az MTK, 10 pont előnnyel simán lettünk ismét bajnokok. Ez mégis az egyik legemlékezetesebb bajnokság volt. Orth és Molnár a második fordulóban már szerepelt, így összeállt minden idők legjobb magyar csatársora, az Aranylánc, a Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny csatársor. Sajnos csak két szezon jutott ennek a csodálatos ötösfogatnak.

Az 1924-25-ös bajnokságot 8 pont előnnyel nyertük. Ez a bajnokság egyetlen mérkőzése miatt maradt nevezetes számunkra. 1924 október 19-én két addig veretlen csapat mérkőzésére került sor. Az MTK éppen az örökrangadó előtti fordulóban vesztett először pontot a kiesőjelölt BEAC ellen. A fradisták reménykedtek, hogy most elkaphatnak minket. Nem így történt.

A mérkőzésről így tudósított a korabeli sport újság:

        „MTK-FTC 11:2 (4:1)

A mezőny legjobb embere Orth volt, aki egymaga öt gólt rúgott. – Az ellenfél táborából Blum emelkedett ki .

Hungária-úti pálya – 20.000 néző – Bíró: Gerő Ferenc.

A „futballderby”-nek elkeresztelt FTC-MTK mérkőzés vasárnap váratlan eredménnyel végződött. A zöld-fehérek katasztrofális vereséget szenvedtek az MTK-tól, mert közben védelmük egy harmadosztályú csapat nívóját sem érte el. Halfsorunk volt a legerőteljesebb, amelyből Blum agilis játékával emelkedett ki. A ferencvárosi csatársor fáradhatatlan volt, de hiányzott az irányító ész és éppen ez volt az MTK erőssége.

Orth György – mezőny legjobb embere – élete egyik legszebb játékát produkálta. Ördöngös technikájával, ötletességével magával rántotta társait és szinte elsöpörtek maguk előtt minden ellenállást. Orth egymaga öt gólt lőtt, Molnár hármat, Opata, Jeny és Mandl egyet-egyet, tehát összesen tizenegyet!

Ezzel szemben a ferencvárosiak Kohut révén tizenegyesből és Héger lerohanásából szerezték meg a két góljukat. A vasárnapi eredmények alapján az MTK a bajnokság élére került, az FTC pedig a második helyről a nyolcadikra zuhant. Az újpestiek változatlanul az utolsó helyen fekszenek. 

A küzdő felek a következő összeállításban lépnek a pályára:

FTC: Amsell – Repricht, Jancsár – Fuhrmann, Blum, Matkivitc – Héger, Steczovits, Sándor, Szalay, Kohut

MTK: Kropacsek – Mandl, Senkey – Nyúl I., Nyúl II., Nádler – Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny.

Az FTC választ, MTK kezd közepes erejű szél ellen. Már az első percben megszólal a „nagy zenekar”, a 20.000 főnyi tömeg, mert az ellenfelek hatalmas lendülettel törnek egymás kapuja felé. Már a 2. percben majdnem gól esik a zöld-fehérek hálójába, de Amsell még idejében kornerre ment. Fél perc múlva pedig Szalay lövése megy el hajszálnyira Kropacsek kapujától. Megújuló MTK-támadás során Orth a 4. percben előre tör és 25 méterről bal lábbal csavart lövéssel megszerzi a vezető gólt.

Ezután perceken át a ferencvárosiak támadnak, de már a 12. percben Orth váltott lábbal újabb pompás gólt lő. Változatos mezőnyjáték után a 24. percben korner esik az MTK ellen. A következő percben Jeny egy veszélyes lerohanásából a labda a kapu – mellé kerül. A 27. percben Orth és Jeny összjátékából Molnár közvetlen közelből lövi a harmadik gólt.

Két perc múlva Szalay veszedelmes lerohanás után külső kapufát talál. Kis idő múlva Orth kitör, bombalövése a kapu fölé megy. A 35. percben Molnár az egész FTC-védelmen keresztül verekedve, 10 méterről négyre szaporítja a gólok számát. Pár perc múlva Mandl a 16-oson belül handset vét. A megítélt tizenegyest Kohut a védést meg nem kísérlő Kropacsek mellett a hálóba plaszírozza . 4:1.

Öt perc múlva Héger rendkívül erős lövése a felső kapulécet súrolja. A 44. percben korner az FTC ellen. Az utolsó pillanatban Jeny megint a kapu mellé lő. A félidőben a helyzethez mérten az MTK legénysége hangos a jókedvtől, a ferencvárosiak pedig erősen biztatják – egymást, de látszik rajtuk, hogy nem bíznak – önmagukban.

A mérkőzés második fele is az MTK fölényét mutatja, Orth szenzációs formában van és – góléhes. A 2. percben mindenkit maga mögött hagy és a kifutó Amsellt becsapva, labdája a kapufáról ér a hálóba 5:1.

Ezután az FTC többször közelíti meg az MTK kapuját, de csak Héger lövése veszélyes a 15. percben. Két perc múlva Opata, Orth és Nádler révén hatra szaporítja a gólok számát. Egy perc múlva pedig Begun-Opata összjátékából Orth a hetedik gólt rúgja. A 12. percben korner az MTK ellen. A 21. percben Jeny egyéni játékát a nyolcadik gólt „rámolja” be.

A 24. percben Braun összecsap Jancsárral, régi térdbaja kiújul és úgy viszik ki a pályáról. A megítélt tizenegyest Mandl berúgja 9:1. A meggyöngült MTK azonban tovább is veszélyes. A 31. percben Orth és Rapricht ütköznek össze. Reprich jobb térdén megsérült. Az öltözőbe viszik, ahonnan a mentők a Szent István-kórházba szállították.

A 40. percben Héger szédületes lerohanásból a bal sarokba éles gólt ló. 9:2. Egy percre rá Molnár Orth révén a 10. gólt vágja be. Majd a 43. percben Orth egyéni akcióból a mérkőzés legszebb gólját lövi. 11:2.

A 44. percben Kropacsek közvetlen közelről véd egy nehéz labdát. Az utolsó pillanatban korner is esik az MTK ellen, de rúgására már nincs idő. Gerő Ferenc bíró a mérkőzés alatt több kisebb hibát ejtett, de mindvégig jól követte az erősiramú játékot.

A mérkőzés után Brüll Alfréd, az MTK elnöke ezt mondta:

Különös pech üldözte az FTC-t, legkiválóbb ellenfelünket. Nem hiszem, hogy valaha még ilyen győzelmet tudnánk aratni fölöttük.

Szigeti Imre, az FTC elnöke így szól:

Erős vérveszteséget szenvedett a csapatunk rövid idő alatt és ezt még nem hevertük ki. Majd jövőre!”

Molnár negyedik gólunkat szerzi.

Sajnos mindkét klub vezető jó jósnak bizonyult. Azóta sem tudtuk ilyen különbséggel verni az FTC-t és a bajnoki sorozatunk is véget ért. Az 1926 évi bajnokságban az FTC végzett az élen. Az MTK második lett. Mindez egy barátságosnak nevezett mérkőzés miatt. Az MTK a bécsi Amateure vendége volt.

„1925 szeptemberében az MTK Bécsben az Amateure-ök csapatával játszott barátságos mérkőzést. A II. félidő 35. percéig 2-2-re állt az eredmény, Orth játékával elkápráztatta a bécsi szakembereket is. A bécsi csapat kíméletlenségéről hírhedt balhátvédje, Tandler ekkor ráfutott Orthra és szétrúgta a támaszkodó láb térdkalácsát.

Fordulásból, kapásból akartam lőni a labdát, bal lábbal, amikor Tandler nagy erővel beletalpalt a támaszkodó lábamba, a térdemnél talált el. Égő fájdalmat éreztem, a többire nem emlékszem…” – írja Fekete Pál Orth és társai című könyvében.

Ezzel fiatalon, alig 24 évesen lényegében véget ért a világ valaha élt egyik legjobb játékosának pályafutása.  Orth egy év múlva visszatért, játszott még néhány évet, szerepelt a válogatottban is, de soha nem tudott már a korábbi szinten játszani. Orth sérülésével az MTK páratlan sorozata is befejeződött.

10. rész: Ria, Ria, Hungária

Orth sérülése véget vetett az MTK hegemóniájának. 1925-26-ban 13 év után először nem az MTK nyerte a bajnokságot, be kellett érnünk az ezüstéremmel. Véget ért egy korszak, de nem csak az MTK, hanem az egész magyar labdarúgás számára. Lezárult az amatőr időszak, az 1926-27-es szezontól kezdve bevezették a profi bajnokságot.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez nem volt más, mint a már régen működő rendszer legalizálása. Már 10-15 éve fizetett játékosok rúgták a bőrt az első osztályban. Jó példája volt ennek az 1921-es úgynevezett „kispesti profiper”. A KAC azon bukott le, hogy szemben a többiekkel, ők könyvelést is vezettek a játékosok béréről.

Így aztán lényegi változás nem történt, ha azt nem tekintjük, hogy a csapatok új néven indultak. Az FTC Ferencváros, az UTE Újpest míg mi Hungária néven vágtunk neki az új szezonnak. Ez nem a mi évünk volt. Sőt szereplésünk kimondottan szégyennek számított. Alig több mint 50 %-os teljesítménnyel (8 győzelem, 7 vereség 3 döntetlen mellett) kevés (30) gólt rúgva és sok (24) gólt kapva végzett a csapat. Az ezt megelőző negyed században még soha nem szenvedett 7 vereséget az MTK egy bajnokságban, hatot sem. 5 vereség volt addig a legtöbb.  A „szégyenteljes” szereplés bronzérmet ért. Szívesen szégyellném ma is magam egy ilyen eredmény után. (Amikor e sorokat papírra vetem, akkor az éppen folyó 2013-14-es bajnokságban is 7 vereségnél tart az MTK, mindössze 12 forduló után.) Az őszi szezonban híveink Orth visszatérésének örülhettek. Bár nem ment neki úgy mint korábban, de mindenki bízott benne, hogy visszanyeri korábbi formáját. A reménykedés nem volt alaptalan, hiszen még a válogatottba is visszakerült, de utóbb be kellett látni, ez az Orth már nem az az Orth. Néhány évet játszott még, de nem tudta meg sem közelíteni korábbi teljesítményét. A Tandler nevű mészáros tönkretette a világ legjobb labdarúgóját. 24 éves volt akkor, hatalmas karrier állhatott volna még előtte.

Még egyszer indult neki a bajnokságnak a legendás aranycsapat magjára épülő együttessel az MTK. Ugyan az előző évinél lényegesen jobb produkcióval sikerült elérni a második helyezést, de ez nem elégítette ki Brüll Alfréd és a többi vezető igényét. Alapos fiatalítás következett távozott többek között Orth, Braun, Konrád II. Komoly erősítést jelentő játékos viszont nem érkezett, így semmi jel nem mutatott arra, hogy ez a Hungária éve lehet. Aztán kiderült, hogy a legnagyobb tehetséget a mieink igazolták. Kalmár Jenő már az első bajnoki idényében 19 gólt lőtt, főszerepet játszva ezzel a bajnoki cím megszerzésében. Az ügypikantériája, hogy Kalmár a Ferencvárosból érkezett, ahol nem tartottak rá igényt.

Ez a csapat győzte le az aktuális német bajnok Hertha BSC-t Berlinben 7-0-ra

A bajnokcsapat Titkos Pál leigazolásával tovább erősödött, így az 1929-30-as szezont esélyeseként kezdtük. Ehhez képest úgy végeztünk a harmadik helyen, hogy az Újpest és a Ferencváros párharcába bele sem tudtunk szólni. (Az Újpest első bajnokságát nyerte, így 1903 után először nem az MTK vagy az FTC neve került a bajnoki serlegre.)  Hosszú böjt kezdődött ezzel a szezonnal. Egészen az 1935-36-os bajnokságig. Hat bajnokság MTK aranyérem nélkül. Korábban ilyen még soha nem fordult elő. Igaz a csapat egyetlen egyszer maradt le a dobogóról, akkor is csak hajszállal, de az MTK-isták nem ehhez voltak szokva. 1935 újabb átszervezést hozott a bajnokságban. (Nem ez volt az első, de nem is az utolsó eset a magyar labdarúgás történetében, amikor a válogatott kudarca után a bajnokság reformjában vélik megtalálni az MLSZ vezetői az egyetlen üdvözítő megoldást. Ezúttal az amatőr és a profi bajnokság összevonásával létrehozták a Nemzeti Bajnokságot.)

Az MTK évek óta botladozó csapatához új edző érkezett. Hazatért Schaffer Spéci. Számos anekdota fűződik az ő hazatéréséhez. Az egyik leghíresebb bemutatkozásához kötődik. A játékosok szép sorjában bemutatkoztak a világhírű edzőnek. A sor végén jött a már ekkor szintén szupersztár Cseh Matyi. Közölte, hogy ő nem mutatkozik be és nem köszön előre Spécinek, mert ő a nagyobb klasszis. Spéci, aki akkor már több mint száz kiló volt, ekkor sétapálcáját felakasztotta a felső lécre, a labdát letette a 16-osra és csak annyit mondott: Döntsük el. Az eredmény tíz kísérletből Cseh hétszer eltalálta a botot, biztos volt benne, hogy ezt nem lehet überelni, megnyerte a párbajt. Tévedett. Schaffer nyolc találata eldöntötte, hogy a többiekhez hasonlóan Cseh Matyi is kénytelen lesz előre köszönni az edzőnek.

Hoppe László írta le – Labdarúgó bajnokságaink 1901-1969 című könyvében – a következő párbeszédet, amelyik Brüll és Schaffer között zajlott le:       - Nézze elefánt-pubi, én magára bízom a csapatot, azt csinál vele, amit akar. – mondta az elnök.

-         Köszönöm, vállalom a megbízást. – felelt Schaffer.

-         Először pedig mondja meg, kit szerezzünk, kit szerződtessünk, kivel erősítsünk?

-         Köszönöm, senkivel. Én megnéztem ezt a gárdát. Kitűnő anyag. Csak rendbe kell szedni, lelket kell belé verni. Én ezzel a gárdával akarom és meg is fogom nyerni a bajnokságot.

-         Brüll csak ámult, bámult, szinte bocsánatkérően. Schaffer megsajnálta.

-         Hát nézze, elnök úr! – mondta –Ha mindenáron erősíteni akarunk, hát azért egyvalakit ajánlhatok. Láttam az Elektromosban az ifi csapat balszélsőjét. Azt szerezze meg. Sohn a neve…

Így lett az új edző csapatának egyetlen új tagja Sohn azaz Sas Ferenc.

Az edző betartotta szavát. Bajnokságot nyert. Veretlenül! Majd a következő 1936-37-es idényben lényegében változatlan csapattal, megismételte a sikert. Ekkor még nem is sejthettük, hogy másfél évtizeden át nem engedtetik meg az MTK-nak újabb bajnoki cím megszerzése.

Ha bajnokságot nem is sikerült nyerni, dicsőséget azért arattak labdarúgóink. Az 1938-as labdarúgó világbajnokságon ezüstérmes magyar válogatottnak 5 tagja került ki a Hungáriából. VB ezüstérmeseink: Bíró Sándor, Sas Ferenc, Szabó Antal, Titkos Pál és Turay József. A magyar nemzet hálás volt a sikerért. A zsidó származású Sas Ferencnek még a VB ezüst megszerzésének évében menekülnie kellett Magyarországról. Rajta kívül sok más az országnak dicsőséget szerző sportolónknak kellett távoznia. Mások nem menekültek, közülük kevesen élték meg a háború végét. De ez egy külön fejezet szomorú témája lesz.

A kétszeres bajnok csapat Schaffer, Sas, Bíró, Turay, Sebes, Titkos, Cseh, Dudás, Szabó, Kardos, Mándi, Müller

Két bronzérem után úgy tűnt ismét bajnok lehet a Hungária. Az 1939-40-es bajnokságban két fordulóval a vége előtt az első helyen álltunk 36 ponttal, gólaránnyal megelőzve az Újpestet és 1 ponttal a 3. Ferencvárost. Következett az Újpest – MTK. Félidőben 3:0-ra vezettünk. Zsengellér a második félidő elején egy lesgóllal szépített. 3-1. Majd kaptunk egy egészen nevetséges gólt. Zsengellér két méterrel az alapvonalon túlról adta be a labdát, amit Kocsis a hálóba vágott. Majd az utolsó percekben Ádám dobta(!) hálónkba a labdát, így lett 3:3. Az utolsó fordulóban hiába vertük a Gammát, a két utolsó mérkőzését idegenben 6-0 és 7-1-re nyerő Ferencváros gólaránnyal bajnok lett. Előtte a bajnokságban idegenben egyszer sem tudott 5 gólnál többet szerezni a Ferencváros sőt ez hazai pályán is csak egyszer sikerült nekik. Brutálisan elcsalták a bajnokságot. 1940-ben, amikor az MLSZ elnöke már Gidófalvy Pál volt, a „zsidó” MTK nem nyerhetett bajnokságot. Sőt a következő idényben már rajthoz sem állhatott. De ez már egy másik sokkal szomorúbb történet.

11. rész: Asztalitenisz - Az MTK a világ tetején!

Már az I. Világháború előtt a világ legjobbjai szerepeltek csapatunkban – Mechlovits Zoltán, Jacobi Roland, Pécsi Dániel – de a háború alatt szétesett a szakosztály, hogy a huszas években azután még ragyogóbban támadjon fel.

1924-ben létre jött a Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség, az MTK alapító tag volt. Két évvel később a nemzetközi szövetség megalakulásában is kezdeményező szerepet töltött be az MTK. Bátran kijelenthetjük, hogy az MTK sportolói tették naggyá nem csak a hazai, de a nemzetközi asztalitenisz sportot is. Amit ma Kína jelent az asztaliteniszben egykoron azt Magyarország, sőt az MTK jelentette. Nincs birtokomban minden szükséges adat, ennek ellenére ki merem jelenteni: A világon sem azelőtt, sem azóta soha semmilyen sportágban nem fordult még elő olyan sikersorozat, amit az MTK versenyzői elértek 1927 és 1935 között. Kilenc egymást követő világbajnokság mindegyikén a hat megnyerhető aranyéremből legkevesebb négyet a kék-fehér egylet versenyzői hódítottak el, de volt két olyan év is, amikor minden világbajnoki címet besöpörtek versenyzőink. Ez akkor is példátlan teljesítmény, ha hozzá kell tenni, hogy az elnyert 42 (!) aranyérem egy részének megszerzésében más egyesületek versenyzőinek is volt része. A különböző páros számokban aratott 24 győzelem közül kilencben a páros egyik tagja volt csak MTK versenyző. A kilenc „idegen” arany közül 7 az NSC-s Sipos Anna nevéhez fűződik. Volt 7 aranyérem a csapatversenyben is, az öt fős csapatban rendszerint 2 MTK versenyző szerepelt.

Néhány versenyzőről külön is meg kell emlékezni. Mindenek előtt az asztalitenisz sport legeredményesebb női és férfi játékosáról.

Mednyánszky Mária pályafutása során 18 világbajnoki címe mellé 6 ezüst és 4 bronzérmet is begyűjtött. Öt alkalommal szerzett egyéni aranyat, hétszer női hatszor vegyes párosban aratott győzelmet. Teljesítményét a mai napig sem tudta senki felülmúlni. Legeredményesebb partnere Sipos Anna volt, vele hat páros sikert értek el.

 

Mednyánszky Mária

 

Barna Viktor 5 egyéni, 8 férfi és 2 vegyes páros siker mellett 7 alkalommal a világbajnok magyar csapat tagja is volt. 22 VB győzelme közül 20-at MTK versenyzőként szerzett. 8 férfi páros sikeréből 6-ban gyermekkori barátja Szabados Miklós volt társa. Barna Viktor teljesítményét sem tudta még senki felülmúlni. Mint annyi más sportolónknak, zsidó származása miatt, neki is menekülnie kellett Magyarországról, utolsó világbajnoki címét már angol színekben szerezte.

 

Barna Viktor

 

E két világnagyság mellet meg kell emlékeznünk a többi világbajnokunkról is. Pécsi Dánielről, aki csak 3 VB arannyal büszkélkedhet. Rosszkor született. Amikor az első VB-t rendezték már 30 felett járt. Mechlovits Zoltán – aki a magyar mellett a nemzetközi szövetség alapításában is főszereplő volt – már közelebb járt a 40-hez, mint a 30-hoz, amikor megkezdődtek a világbajnoki versengések, így is hatszor lett VB győztes. Boros István csapatban szerzett egy aranyérmet, Kelen István négy csapat arany mellé szerzett kettőt vegyes párosban is. Végül Szabados Miklós, aki csak azért nem a világ legeredményesebb versenyzője 15 VB aranyérmével, mert barátját Barna Viktort nem lehetett felül múlni. A felsorolt világbajnoki címek egy - kisebb -  részét az MTK-ból már más egyesületbe igazolva érte el néhány játékosunk.

 

Mechlovics, Pécsi, Mednyánszky, Kehrling (MAC), Jacobi

 

Pingpongozóink az MTK feloszlatásáig 46 hazai bajnoki címet szereztek. A már említett versenyzőkön kívül bajnoki címet szerzett Friedmann Lilli és csapatban Földi Ernő, Kabos István, Klucsik Jenő, Lovászy János, Borgida, Barna Tibor, Fischer István, Láng Endre, Rózsa László, Till Károly, Zádor Ilona.

Külön említést érdemel, hogy Mednyánszky Mária a férfi csapat tagjaként is magyar bajnok lett.

Játékosaink 11 német, 11 angol, 5 osztrák, 3-3 szlovák, csehszlovák és francia bajnoki címet is szereztek, utóbbiból egyet az eddig nem említett Almási.

A szakosztály története 1935-ben a csúcson lényegében véget ért. Asztalitenisz csapatunk ugyan 1940-ig még létezet, sőt bajnoki címeket is szereztünk, de a fasizálódó Magyarországról sorra menekültek el versenyzőink, mások egyesületet változtattak. Legsikeresebb sportágunk – átmenetileg – elbúcsúzott az MTK-tól.

12. rész: Atlétika: A sportág, amelyik 120 évig jelen volt az MTK-ban.

Az MTK atlétái 1888-tól kezdve folyamatosan a magyar élvonalhoz tartoztak. Voltak persze jobb és rosszabb évek, de kevés szezon múlt el bajnoki cím nélkül.

Ha megkérdeznénk, az MTK szurkolókat, melyik sportág versenyzői hozták eddig a legtöbb bajnoki diadalt klubunknak, a többség valószínűleg a kajak-kenura vagy a vívásra gondolna, alighanem jó néhányan tippelnének az asztaliteniszre és az evezésre esetleg a gyorskorcsolyára. Az atlétika felteszem nem túl sok szavazatot kapna. Pedig ez a jó tipp. Atlétáink több mint kétszáz alkalommal állhattak a felnőtt első osztályú bajnoki dobogó tetején.   A pontos számot nehéz megmondani, mert ez az a sportág, amiben szinte minden jogelődünk nyert bajnoki címeket (MTE, KAOE, Egyetértés stb.) Voltak versenyzők, akik az MTK mellett másik egyesület színeiben is nyertek, az adatok néha egymásnak ellentmondóak abban a tekintetben, hogy egy adott bajnoki cím megszerzésekor éppen melyik egyesület színeiben szerepelt a győztes sportoló.       Az I. Világháborút megelőző utolsó két békeév bajnokságán 4-4 győzelemben volt részünk. 1913-ban  Szalay Pál 100 és 220  yardon, Rajz Ferenc 880 yardon győzött Wardener Iván a magasugrók között lett bajnok. 100 yardon kék-fehér dobogot ünnepelhettünk, a második Szenes József, a harmadik Boros Géza lett. Rajz Ferenc szintén 1913-ban 500 méteres távon 1:07,6-os idővel világcsúcsot ért el. 1914-ben szinte másolták versenyzőink az előző évet. 100 yardon Szenes, 880 yardon Mickler György győzött, Wardener megvédte magasugró bajnoki címét, Marschalkó Teofil pedig egy mérföldön bizonyult a legjobbnak. 

Wardener Iván

  A háború kitörése az MTK-t is sújtotta. Sorra hívták be versenyzőinket, akik közül Mickler György, Ondrus István és Rákos Jenő is a harctéren vesztette életét. Hertzka Jenő szakosztályvezető is bevonult, Helyét Goldmann Ignác „Bundi” vette át. Beugróként ő a következő évtizedekben még többször is betöltött átmenetileg különböző vezető posztokat a szakosztályban.

Atlétáinkat az Első Világháborút követően is tragédiák sora sújtotta. Nagy tehetségű nyolcszázasunkat Harmat Imrét az MTK – MAC mérkőzésen a lelátóról hurcolták el és gyilkolták meg Horthy különítményesei. Néhány évvel később atlétáink edzője Bodor Ödön, a műjégpályán szenvedett halálos balesetet. A helyére került Gáspár Dezső fiatalon meghalt 1934-ben. (Ekkor ismét Goldmann Bundi vezette az edzéseket.) Dr Bodánszky Pál, Grosz István, dr Váradi Mihály és Wurm Miklós a Holokauszt áldozata lett.

Grósz István

De térjünk vissza a valódi sporthoz. Mint az a fejezet végén látható táblázatból is kiderül az 1910-es évek végétől az 1930-as évek közepéig az MTK volt az egyik legeredményesebb magyar atléta csapat.  A nemzetközi szintéren is voltak szép sikereink. Melyek közül kiemelkedik Muskát László 4. helye, melyet a 4 X 100-as váltó tagjaként az 1924-es párizsi olimpián ért el. A szövetség éves rangsorában rendre a 2. vagy 3. helyen szerepelt az MTK. Az igazi erőssége klubunknak mégsem a felnőtt csapat volt. A számos egyéni bajnoki cím mellett az ifi csapat erejét mutatja, hogy évről évre szinte biztosan számítani lehetett három-négy vagy olykor még több váltó és csapatbajnoki aranyra fiataljainktól. Különösen eredményesek voltak ifi atlétáink az 1924-26-os időszakban, amikor három év alatt 29 bajnoki címmel öregbítették az MTK hírnevét. A két világháború közötti időszakban összesen 74 magyar bajnoki címet szereztek ifjúsági atlétáink. Ugyanekkor ifi versenyzőink 30, a felnőttek 11 országos csúcsot is elértek. Felnőtt atlétáink 47 bajnoki címét az alábbi táblázat tartalmazza.

Győztes

versenyszám

eredmény

dátum

Farkas Dezső

Súlylökés

11,85

1915

Szakáll Máté

Gerelyhajítás

47,11

1915

Szenes József

100 m

11,2

1915

Körmendi Miklós

5 000 m

16:26,4

1917

Grósz István

800 m

2:07

1918

Grósz István

1 500 m

4:23

1918

Grósz István

Mezei futás

47:20

1918

Grósz István

Mezei futás

45:46.2

1919

Helfer Béla

200 m gát

27,8

1919

Hoffer Béla

400 m gát

59,4

1919

Grósz István

1 500 m

4:08,6

1920

Helfer Béla

200 m gát

27,8

1920

MTK (Kainráth Antal, Görög Jenő, Vogel   Antal, Kurunczy Lajos)

4 X 400 m váltó

3:33,9

1920

Helfer Béla

200 m gát

26,9

1921

Kurunczy Lajos

200 m

22,8

1921

Magyar József

Magasugrás

184

1921

Váradi Mihály

5 000 m

15:58.8

1921

Csitbai József

Mezei futás

38:01,1

1922

Kurunczy Lajos

400 m

51,0

1922

MTK (Ferihegyi Frigyes, Farkas Ferenc,   Marton József, Grósz István)

4 X 1 500 m váltó

16:55

1922

MTK (Grósz István, Csitbay József,   Váradi Mihály, Bese József, Koszta Gyula)

5   000 m csapat

1922

MTK (Koszta Gyula, Fonyó Márton, Pártos   Ernő, Grósz István)

4 X 1 500 m váltó

18:30,4

1922

Kurunczy Lajos

400 m

50,5

1923

MTK (Bokor Sándor, Csitbay József, Váradi Mihály, Trampits Ernő, Bese József)

5   000 m csapat

1923

MTK (Grósz István, Csitbay József,   Váradi Mihály, Bese József, Wurm Miklós)

Mezei csapat

1923

Grósz István

5 000 m

15:56.8

1924

Kurunczy Lajos

400 m

50,4

1924

MTK (Grósz István, Csitbay József,   Váradi Mihály, Bese József, Bokor Sándor)

Mezei csapat

1924

Muskát László

110 m gát

16,2

1924

Fonyó Márton

1 500 m

4:10,2

1925

Grósz István

5 000 m

15:43,4

1925

Grósz István

5 000 m

15:47,0

1926

Háhn Károly

Tízpróba

6374,16

1928

Marton József

1 500 m

4:03.6

1928

Jähn István

200 m gát

26,0

1929

Jávor István

110 m gát

16,0

1930

Gerő Gábor

200 m

22,5

1931

Gyenes Gyula

100 m

10,7

1931

Gerő Gábor

100 m

11,0

1932

Szilágyi Jenő

5 000 m

15:34,2

1932

Szilágyi Jenő

10 000 m

32:59

1932

Gerő Gábor

200 m

21,9

1933

MTK (Szilágyi Jenő, Fischer Ernő, Hagymási József, Tarsoly Lajos, Kiss józsef)

5   000 m csapat

1934

Szilágyi Jenő

5 000 m

15:21,6

1934

Szilágyi Jenő

10 000 m

32:08.2

1934

Kiss József

Maraton

2:47:06

1939

Kiss József

Maraton

2:36:10,6

1940

 

 

Wurm, Fonyó, Bese, Király, Zalai

14. rész: Nem vagyunk kint a vízből

Több vizes sportágban is komoly eredményeket értek el sportolóink, de majdnem mindegyiknél a sikerekről szólva a végén vagy nem is csak a végén jön valami bibi.

Kezdjük például az evezősökkel és kezdjük egy kicsit régebbről, kezdjük rögtön a bibivel: Evezőseink nem voltak az MTK tagjai. Evezőseinkről akkor esett legutóbb szó, amikor az alig egy éves szakosztály még a XIX. század végén formálisan kilépett az MTK-ból, tagjai megalakították a Duna Evezős Egyletet. A Duna EE jogilag önálló volt, gyakorlatilag továbbra is az MTK szakosztálya. Így persze az ő sikereik formálisan nem gazdagíthatják az MTK éremgyűjteményét. Ellenben ha a tagságot megnézzük… Csak néhány kiragadott példa evezős szakosztályunk névsorából: Fuchs Jenő vívó, Halmay Zoltán, Hornung Gyula, Wenk János úszók, Szalay Pál atléta, Bánó Manó boxoló sőt Brüll Alfréd is csatlakozott az evezősökhöz, miután a birkózást abbahagyta. Az edző sem kevésbé neves sportember volt, mint a tagok. Ki más lehetett volna egy vívókból, úszókból, futókból, boxolókból és birkózókból álló evezős csapat edzője, mint a magyar labdarúgás első szövetségi kapitánya, Gillemot Ferenc. Bánó Manó és a Hornung Gyula-Erdélyi Jenő pár révén az utolsó békebajnokságon 1914-ben két aranyérmet nyert a Duna EE. A háború jelentős veszteséget okozott a Dunának. Almoslino Rezső, Bánó Manó, Bergl Rezső, Bíró Endre, Erdélyi Pál, Fritz Imre, Gál Imre, Gillemont Ferenc, Dr. Hammerschlag Gusztáv, Hornung Gyula, Rainer Ernő és Singer Ottó a harctéren vesztette életét.

A huszas évektől azonban ismét jöttek a győzelmek. Ismét bajnok lett Erdélyi Jenő, Wenk Jánossal párban, Grósz Leó testvérével Grósz Andorral szintén párosban nyert. Az 1920-as évekre tehetjük a Duna EE fénykorát. A 30-as évektől őket is egyre nagyobb politikai nyomás érte, 1942 végén a Duna Evezős Egyletet is feloszlatták.

Wenk Jenő

Váltsunk sportágat. Az MTK a vízben nyerte első magyar bajnokságát, vízben érte el első Európa csúcsát és nem mellékesen a vízben nyerte első olimpiai aranyait. Egy korábbi részben már volt szó róla úszóink 1914 előtt közel 1300 érmet szereztek különféle versenyeken. Bajnokságokat nyertek versenyzőink a két világháború között is, ám sajnos itt is jön az a bizonyos de. De a klasszikus úszószámokban egyetlen árva bajnoki aranyérem jött össze: Kövesi-Steiner László 1928-ban a 100 méteres mellúszásban diadalmaskodott.  Folyamúszásban Páhok István két bajnoki címet szerzett és tagja volt bajnokcsapatunknak is. (Páhok István, Magyar Gusztáv, Jung Frigyes,  Róth Pál) A 100 – 200 – 100-as vegyes váltót  kétszer sikerült megnyernie a Mezei Ferenc, Hazai Kálmán, Brandi Jenő összeállítású „vízipóló” csapatunknak. (Ekkor még csak három úszásnemet különböztettek meg.) Úszónőink közül Harsányi Vera és Hetényi Magda hozott bajnoki ezüstérmeket. Felegyezhettünk még néhány csúcsot is úszóink neve mellé. Sipos Márton  1:14,6-os idővel 100 méteres mellúszásban világrekordot ért el, Páhok István a 800 méter magyar csúcsát javította 11:24,2-re. Mezei Ferenc 300 mellen  4:36,2 másodpercre 400 méteren 6:27,6-ra javította a hazai rekordot.

Harsányi Vera Jung Frigyes Páhok István

 

Futószalagon szállították az uszodai sikereket műugróink a 20-as és a 30-as években. Hódi László 1930 és 36 között hét év alatt hatszor lett Magyarország legjobb műugrója. Nagy Károly 1926 és 32- között mű- és  toronyugrásban is két sikert jegyzett a bajnokságokon. A hölgyek között Fónyó Lili három aranyérmet gyűjtött. Kettőt mű- egyet toronyugrásban.

Maradjunk még az uszodában, de dobjunk egy labdát is a vízbe. Azaz vízilabda. Egy újabb sportág, aminek meghonosítása jelentős részben az MTK érdeme, bár a vízilabda esetében igazságosabbak lennénk, ha úttörőnek nem az MTK-t, hanem egyetlen MTK sportolót tekintenénk. Komjádi Bélát. Komjádi az MTK úszója, a vízilabda szakosztály alapítója volt. Sajnálatos módon rövid ideig volt csak az MTK tagja. Egy egészen bagatell ügy miatt összeveszett az MTK-val – Komjádi néhány ingyenjegyet kért a kölyök vízipólósoknak az MTK labdarúgó meccseire, amit nem kapott meg – ezért kilépett egyesületünkből és legjobb játékosainkkal együtt átigazolt a III. ker. TVE-be. A béke hamarosan helyreállt, Komjádi a későbbiekben is segítette az MTK-t, de értelemszerűen a csapata már maradt Óbudán. Ott nyertek bajnoki címeket. A mieink a csapat gerincének elvesztését követően visszaestek a második vonalba, onnan csak 1925-ben sikerült ismét a legjobbak közé kerülni. Akkor viszont tartósan a legjobbak közé kerültünk a csapat rendre a bajnokság élvonalában végzett. Aranyérmet nem sikerült szerezni, de két második és 6 harmadik hely mellett a csapat folyamatosan az első öt helyezett között volt kivéve 1941-et a feloszlatás évét. Egészen parádés volt, amit a Magyar Kupában produkált az együttes. 14 alkalommal nevezett a csapat a kupába ebből 13-szor legalább az elődöntőig jutott. Eredményeink: 2 kupa győzelem, 4 ezüst- és 3 bronzérem, 4 negyedik helyezés. A magyar válogatott sikereiben több játékosunk is főszereplő volt. Homonnai Márton két olimpiai és négy EB aranyérem mellé egy olimpiai ezüstöt is begyűjtött, mindet az MTK színeinek képviseletében. Keserű Ferenc egy-egy olimpiai arany- és ezüstérmet valamint egy EB aranyat gyűjtött MTK pólósként, 2 EB győzelmet szerzett korábban, mielőtt még visszatért volna hozzánk. Brandy Jenő egy olimpiai, két EB és 3 főiskolai VB győzelem részese volt kék-fehérben, később még egy olimpiai ezüst is jutott neki. Hazai Kálmán egy olimpián, egy Európa Kupán, és két főiskolai VB volt győztes csapat tagja MTK sportolóként.

Hazai Kálmán Homonnai Márton Brandy Jenő Keserű Ferenc

 

A vízilabdáról is elmondható, akárcsak sok más szakosztályunkról, hogy remek utánpótlás nevelés folyt a klubban. A tartalék csapatok részére kiírt Szövetség Díjért 14 alkalommal szállt versenybe az MTK, nyolcszor az első, három ízben pedig a második helyet szerezte meg csapatunk. Az ifik 1930 és 37 között négy bajnoki arany-, két ezüst- és egy bronzérem birtokába jutottak, míg a legifjabb generáció tagjai az újonc bajnokságban, ugyanebben az időszakban egy ezüstérem mellett hétszer a legjobbnak bizonyultak.

13. rész: Küzdősportok - Sportdiplomáciai sikerek

Az MTK történetének első negyed századában húzóágazat volt a birkózás és a súlyemelés, míg az ökölvívás a világháborút megelőző években kezdte komolyabban bontogatni szárnyait.

A háború után mindhárom szakág nehezen tért magához és az egyesület feloszlatásáig már nem is sikerült a régi dicsőséget visszaszerezni. Pontosabban a pályán nem tudtuk a korábbi MTK hegemóniát visszaállítani. Sikeres volt viszont vezetőink sportdiplomáciai szereplése. Az MTK a birkózószövetség alapításának kezdeményezői közé tartozott. Az 1921-ben létrehozott Magyar Birkózók Országos Szövetségének alapító társelnöke lett Brüll Alfréd, majd röviddel később ő követte Gerenday Györgyöt az elnöki székben. A szintén MTK-s Csillag Miklós a szövetség főtitkára lett, míg dr Radnai Sándort alelnökké választották. 1924-től 1929-ig töltötte be Brüll Alfréd a nemzetközi szövetség, az International Amateur Wrestling Federation elnöki tisztét, Csillag Miklós ide is főtitkárként követte sőt Csillag még egy évtizeden át maradt a szövetség főtitkára.

Csillag Miklós

A Magyar Ökölvívó Szövetség 1926-os megalakulásától kezdve Pillitz Nándor kéviselte az MTK-t a szövetség vezetésében. Munkája oly mértékben sikeres volt, hogy a nemzetközi szövetségbe is beválasztották.

Bár az erős emberek sportágaiban jelentős volt a hanyatlás, de csak saját korábbi sikereinkhez képest. Az MTK a XX. század huszas éveiben és a harmincas évek első felében még mindig a magyar sport élvonalához tartozott a nehézatlétikai sportokban is.     Birkózásban Áron József két bajnoki címet szerzett, Zólyomi Gyula két korábbi elsősége mellé gyűjtött be 9 év után egy újabbat, Magyar Armand is győzni tudott, Sturm Imre korábbi ifjúság bajnokunk a felnőtt mezőnyben is aranyérmes lett. Ifjúsági versenyzőink közül Janicsek Ödön, Bakos és Sárosi szereztek bajnoki címeket. Néhány további versenyzőnk is ért el említésre méltó eredményeket, például szereztek – az igen rangos – Budapest bajnokságokon győzelmeket vagy OB érmeket. Ilyen volt Breznotich Miklós, Eckert József, Rózsás Márton, Fekete Antal, Szelky Ottó és Bucsek József. Versenyzőink a csapatbajnokságokban is rajthoz álltak, legjobb eredményük az 1931-ben elért második helyezés volt.

Zólyomi Gyula Szelky Ottó Magyar Armand

 

Súlyemelésben az Első Világháború előtt az MTK sorra nyerte a bajnokságokat. A háborút követően egy bő évtized telt el, mire magához tért a súlyemelő csapatunk. Ismét remek gárda állt össze, de a feltámadás kérész életűnek bizonyult. Néhány év után ismét megszűnt az MTK súlyemelő szakosztálya. Ez a pár év azonban 9 országos bajnoki címet 2 ezüst és egy bronzérmet hozott. Csaknem ugyanilyen volt a Budapest Bajnokságok eredménysora: 8 arany 2 bronz. Róna Árpád, Székely József, Garai Pál egy-egy alkalommal lett magyar bajnok Csinger Gyula (más források szerint Ferenc) hatszor állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. Csinger a berlini olimpián a 16. helyet szerezte meg. Baumgarten Henrik, Lengyel és Deutsch szerzett még érmeket.

Csinger Gyula

Az ökölvívás is az MTK ős sportágai közé tartozik. A legenda szerint 1893-ban a környékbeli nehéz fiúk jelentkeztek az MTK-ban boxolónak, klubunk befogadta őket. Így volt, nem így volt ki tudja? Azt viszont tudjuk, hogy Handler György és Beck Artur 1893-ban már bunyózott kék-fehérben. Ezután azonban csaknem két évtizedre eltünt az ökölvívás az MTK-ból, legközelebb Bánó Manó, Strausz Ernő és Z. Tóth Róbert bokszolt csapatunkban 1911-től. A világháború ezt a sportágat is szétzilálta, legközelebb 1924-re állt össze ütőképes gárda, akkorra viszont bombaerős lett a csapat. Tagjai: Fás Imre, Erdős László, Micsicsák János, Ehrenwald Endre, a Wittmann és a Schlesinger testvérek, később csatlakozott hozzájuk Grósz Gyula, Schmidt József, Szabados Sándor és Szentmiklósi József és Baumgarten Henrik. A csapat tagjai 1924 és 1930 között 14 alkalommal kerültek be az országos bajnokság döntőjébe, melyekben 50 százalékos teljesítményt nyújtottak, így a mérleg 7 arany- és 7 ezüstérem. Versenyzőink 5 ifjúsági bajnoki címet is begyűjtöttek.    1930-tól a szakosztály tevékenysége szinte megszűnt. Szinte, mert versenyeken eleinte csak ritkán később egyáltalán nem indultak boxolóink, de kedvtelésből a klub tagjai még évekig küzdöttek egymás és a homokzsákok ellen.

Baumgarten Henrik

Még egy sportágról beszélhetünk a küzdősportok között. Ez a cselgáncs. Erre gondolom sokan felkapják a fejüket, hiszen a magyar judó hagyományai csak az 1950-es évek elejéig nyúlnak vissza, történetünkben viszont még a két háború között járunk. Ha így gondolja Kedves Olvasóm, önnek igaza is van, meg nem is. Az MTK-s Purmann János 1938-ban Németországban vett részt egy judó tanfolyamon és ott tette le első dan vizsgáját. (Vincze Tiborral az NTE sportolójával együtt.) Hazatérve elhatározta, hogy meghonosítja ezt a sportot itthon is. Hogy ezt sikerrel tette-e azt ítélje meg a kedves olvasó. Ami tény: létrehozta az MTK cselgáncs szakosztályát, ahol több tucat sportoló gyakorolta a judó fogásait. Sportoló, de nem versenyző. Rajtunk kívül ugyanis csak az NTE-nek volt csapata, de hazai versenyek nem voltak. Senki nem követte az MTK példáját. Persze kinek is jutott volna eszébe a 30-as évek végén az akkor már erőteljesen üldözött MTK-t utánozni? Ettől még vitathatatlan a judo magyarországi meghonosításában is úttörő szerepe volt az MTK-nak. 2012 óta a magyar junior cselgáncs bajnokság Purmann János nevét viseli.

15. rész: Egy nagy egyesület kis csapatai

Az eddigiekben tárgyalt szakosztályok ontották a magyar bajnoki címeket, sőt a VB, EB és olimpiai aranyakat is. De voltak ennél szerényebb eredményeket elérő szakosztályaink is.

Például a bridzs. Róluk nagyon kevés információ lelhető fel. Nekem annyit sikerült megtudnom, hogy az 1937-es – Budapesten rendezett – VB előtt tartott válogató versenyt az MTK csapata nyerte, melynek összeállítása Nádlerné, Balogh, Csató, Róna, Weisz, Friedmann volt. A győzelem ellenére a nem ők, hanem az 5. helyezett Fészek csapat indulhatott a VB-n. Az már valószínűleg soha nem fog kiderülni, hogy akkor minek kellett válogatót tartani. A bridzs azonban egy újdonságot biztosan hozott: Megjelent – már a sakk ellőtt – az első szellemi sport az MTK-ban.

A kerékpárosokról elmondható a legnagyobb vagy még inkább a legsikeresebb kis szakosztályunk volt. Kis számú versenyzőnk sok sikert ért el. 1914 és 20 között Vass Antal 5 bajnoki címet szerzett 1 000 és 10 000 méter közötti távokon, Tóth Gyula 1916-ban a 25 km-es motorvezetéses versenyben bajnoki címet szerzett, míg 1922-ben két csúcsot is elért szintén motorvezetéses számokban.   Egy generációváltást követően 1924 és 1937 között sorozatos győzelmet arattak bringásain. Néhányuk neve talán még ma is ismerősen cseng. Ilyen Velvárt Nándor, Mazák Kálmán, Jerzsabek Károly vagy éppen Pelvássi Ferenc. A gárda 13 egyéni és 6 csapatbajnoki címet szerzett. Egyéniben az említetteken kívül Lovas Károly, Szenes Károly, Szűcs József szereztek bajnoki aranyérmet. Az 1929-31-zsinórban háromszor bajnok csapatnak rajtuk kívül tagja volt Joachim Brunó, Muskovits József és Mennheim Gábor. A huszas években Velvárt és Mazák pályán és országúton is szinte számolatlanul érte el az országos csúcsokat. Külön említést érdemel, hogy 1930-ban az egyetlen repülversenyen kívül minden távon, minden számban kék-fehér siker született a bajnokságban. A versenyzők mellet meg kell emlékeznünk Wachsmann Dezső szakosztályvezetőről és Neumann Andor titkárról  is akik nagy szerepet játszottak a kiváló gárda kialakításában, felkészítésében és a csapat hátterének megteremtésében.

Velvárt Nándor

 

A fentiekkel éppen ellenkezőleg a tenisz szakosztály nagy létszámmal – több mint 200 versenyzővel - viszont kevés sikerrel működött. A Hungária körúti teniszpályák nem annyira a versenysportot, mint inkább a klubtagok kikapcsolódását szolgálták. Versenyszerűen 1930-tól kezdve kezdett komolyabban foglalkozni az MTK a tenisszel. Ekkortól már a Thököly utón működött az MTK új 11 pályás tenisztelepe. Férfi csapatunk néhány évig az első osztályban is szerepelt, de a 6 versengő csapat közül az ötödik helynél jobbat egyszer sem tudott elérni. A női csapat a második osztálynál feljebb nem tudott jutni. Komolyabb sikert az egyéni bajnokságokon sem sikerült aratni. Nevesebb versenyzőink Deutsch Márta, Pintér Zsuzsa, Adler Egon, Faragó György, Fillenz György, Grünfeld Sándor, Komár Károly, dr. Majoros István, Rónai János, Sándor Géza és Vadász László voltak.

A vívás a kezdetektől fogva jelen volt az MTK-ban. Igaz nem folyamatosan. Időnként néhány évre eltűntek vívóink, aztán újra előkerültek. Így volt ez a két háború közötti időszakban is. Jelentősebb egyéni sikerről nem tudunk, csapatban a férfi kardvívók 1933-tól 39-ig a nyolc csapatos első osztályban szerepeltek. 1939-ben az akkor már súlyos nyomás alatt lévő csapat az utolsó helyen végzett, de sokkal jobban korábban sem szerepeltek. Az előző hat bajnokság mindegyikében az 5-7. helyen végeztek kardozóink. Vívóink közül Kún Éva, Nyilas Tibor és Hamvai István érték el a legjobb eredményeket.

16. A feloszlatástól a Holokausztig

1939-ben az MLSZ önkormányzatát felfüggesztették, elnökét leváltották. A szövetség élére a szélsőjobboldali Gidófalvy Pált nevezték ki kormánybiztosként.

A korabeli Nemzeti Sportban így indokolták a döntést: „A legnépszerűbb magyar sportág vezetéséből hiányzik a céltudatos nemzetnevelő készség. Labdarúgásunk szelleme erősen elüzletiesedett, s emiatt az üzleties szellem miatt nem csak a sportszerűség gondolata szorult gyakran háttérbe, de a nemzeti fontosságú feladatok jelentősége is szenvedni volt kénytelen. Mindezek a hibák és hiányosságok egyre jobban kimélyítették azt az ellentétet is, amely újabban a magyar labdarúgósport és a keresztény középosztály között kifejlődött. S az ellentéteket csak súlyosbította az a körülmény, hogy a nemzetnevelésben hathatós tényező szerepére hivatott magyar labdarúgósport vezetői közé nagy számmal kerültek be olyanok, akik a magyar ifjúság nemzeti szellemben való vezetésére nem alkalmasok.” Mindezek után senki nem nagyon csodálkozhatott, hogy az 1939-40-es bajnokságot brutálisan elcsalták. Ekkora már megszületett az első és a második zsidótörvény. Zsidó származású vezetőink – köztük Brüll Alfréd, Preiszman Lajos és dr. Fodor Henrik – klubértekezleten jelentették be, hogy a csapat megmentése érdekében, a nyomásnak engedve lemondanak minden tisztségükről. A klub tagsága – ideértve a játékosokat is – azonban úgy döntött, hogy szeretett elnökük és munkatársai nélkül nem folytatják tevékenységüket. Valamennyi ismert forrás szerint 1940 június 26-án tartotta csapatunk ezt a klubértekezletet. Ez az időpont azonban erősen valószínűtlennek tűnik, miután a Képes Sport már közel egy hónappal korábban bejelentette a csapat visszalépését. Persze a pontos időpont szinte mindegy. A lényeg: A Hungária vagyis az MTK profi labdarúgó csapata feloszlott, az 1940-41-es bajnokság már nélkülünk kezdődött meg.

 

 

 

Átmenetileg a profi csapatától megfosztott MTK még tovább működhetett, de szakosztályaink sorra szűntek meg, tagjaink sorra léptek ki, versenyzőink más egyesületekben próbáltak érvényesülni. Amatőr labdarúgóink tovább működtek, de az MLSZ 1941-ben az ő játékjogukat is megvonta. Az MTK-nak a Nemzeti Sport Bizottság 1941 noveber 29-én hozott határozata adta meg a kegyelemdöfést. E szerint csak azok a sport egyesületek működhettek tovább, amelyeknek „…zsidónak minősítendő tagjuk, illetve azoknak zsidónak minősülő házastársuk nincs.” Kötelezték az egyesületeket, hogy a határozatnak megfelelően módosítsák alapszabályukat és azt a tagnyilvántartással együtt adják le a Nemzeti Sportbizottságnak. Ennek a felszólításnak az MTK természetesen nem tett eleget. Erre való hivatkozással az MTK-t 1942 tavaszán feloszlatták. 1942 végén a evezőseink azaz a Duna EE is a feloszlatás sorsára jutott.

Itt egy kis kitérőt kell tennünk. A legendák szerint 1940-ben a Hungária visszalépését követően nemes ellenfelünk az FTC próbált fellépni a hatóságoknál az MTK érdekében. Ez bizony tévedés. Az FTC nem a Hungária, hanem az MTK feloszlatásakor próbált segítségünkre sietni. Az első esetben nem is nagyon lehetett mit tenni, hiszen – formálisan – a Hungáriának nem vonták meg a játékjogát, nem oszlatták fel, hanem a csapat „önként” lépett vissza. Ez az időpont eltérés természetesen nem csökkenti FTC gesztusának értékét.

Sokkal kellemetlenebb, sőt még háromnegyed évszázad után is nyomasztó tudni, hogy bár kevesen, de az MTK soraiban is voltak nácik, akik az MTK és az MTK sportolók hóhéraival együttműködtek, például Homonnai Márton.  Bennük még annyi betyárbecsület sem volt, hogy sporttársaikat segítették volna.

Sajnos  mint utóbb kiderült, nem a klub megszűnése volt a legnagyobb katasztrófa az MTK számára a negyvenes évek első felében. Voltak – sokan – akik még időben elmenekültek. Ők csak az MTK számára vesztek el, de életüket meg tudták óvni. Sokakról ezt nem mondhatjuk el. Feltehetően ismerik Salamon Béla keserédes történetét:   „Béla bácsit egy nyilas igazoltatta:

-         Neve?

-         Salamon Béla

-         Kora?

-         60 leszek. Tessék mondani, leszek 60?”

Szerencsére lett. Sokaknak nem adatott ez meg.

Brüll Alfréd 1941-ben Svájcba menekült. Az üldöztetések megszűnéséről szóló hamis hír hatására hazatért. Halálának körülményei nem tisztázottak, egyes források szerint Kecskeméten ölték meg, de valószínűbb, hogy Auschwitzban halt meg. Weisz Richárd túlélte a háborút, de olyan mértékben legyengült a szervezete, hogy pár hónappal a háború vége után egy nem túlzottan súlyosnak tűnő epegyulladást nem tudott legyőzni szervezete. Vidor Józsefet, Beregit és Jan Burkót, amatőr labdarúgóinkat a nyilasok gyilkolták meg. Atlétáink Dr. Váradi Mihály, Grósz István, dr Bodánszky Pál halálának körülményei nem ismertek. A munkaszolgálat során gyilkolták meg Nádler Henriket, Wurm Miklóst, Braun Józsefet és Weisz Ferencet. Vágó Antalt Budapesten gyilkolták mag a nyilasok. Bányai Lajos és Szüsz Hugó nem tudjuk hol vesztette életét. Haár Móric az auschwitzi Tauszig Imre a királyhidai láger áldozata lett. Munk József munkaszolgálatosként került szovjet hadifogságba, ahonnan nem tért haza.

11 sportolónk megöletésének körülményei ismeretek. Nyolcukkal a magyar hatóságok végezetek.

Áldozatainkra örökké emlékezni fogunk!

 

Wurm Miklós

 

Braun József

 

Grósz István

 

Nádler Henrik

 

Weisz Ferenc

 

Szüsz Hugó

 

Tauszig Imre

 

Vágó Antal

 

Brüll Alfréd

17. Felszabadulás, újraszerveződés

A háború során elszenvedett veszteségeink közül eddig a legborzalmasabbról az emberveszteségről esett szó. De az MTK-t más jellegű veszteségek is érték.

A háború nem kímélte ingatlanjainkat. Egyebek közt a Hungária körúti stadion romokban hevert.

A stadionunk

 

Az MTK soha nem volt felekezeti alapon szerveződő egyesület. A Holokauszt számos sporttársunk életét követelte, de nagy számú nem zsidó származású versenyzőnk az MTK feloszlatása után más egyesületekben tovább folytatta tevékenységét. A háborút követően voltak akik visszatértek, de sokak örökre elvesztek az MTK számára. Így lett például Illovszky Rudolf a Vasas ikonja. Mégis minden nehézség ellenére az MTK a magyar sportegyesületek közül az elsők között tért magához a háborút követően. illetve dehogy a háborút követően, már a háború alatt. Budán még dörögtek a fegyverek, amikor Pesten lelkes MTK-isták gyülekeztek dr. Kisfalvi István, dr. Fodor Henrik és Weisz Richárd felhívására utóbbi lakásán. Ideiglenes vezetőséget választottak, melynek hármukon kívül Mandlik Béla és Goldmann Ignác lettek tagjai. Egyetlen feladatuknak egy közgyűlés mielőbbi előkészítését tekintették. Színhelyként a Royal Szálló nagytermét választották. Bizonyára választhattak volna praktikusabb helyszint is, hiszen a februári hidegben a fűtetlen, ablaktalan helyszín koránt sem volt ideális. De fontosnak tartották a helyszín választással is szimbolizálni a jogfolytonosságot. Ott kezdtük újra, ahol két évtizeddel korábban a negyed százados fennállásunkat ünnepeltük. A közgyűlés a vezetőséget választott, tagjai voltak: Weisz Richárd, dr. Kisfalvi István, dr. Fodor Henrik, Képessy József, Neu János, Sebes Gusztáv, dr Dietz István, Fodor Miksa, Goldmann Ignác, Hertzka Rezső, Lichter Salamon, Marcell Tibor, Molnár György, Szőllősi Elemér, Tuschák Tivadar és Vágó Zoltán. A háború még akkor is tartott, amikor Drisztay Gedeon lakásán megtartotta az MTK az első sajtóértekezletét. A háború az MTK számára nem ért véget 1945 áprilisában. A kiállt szenvedések nem múltak el nyomtalanul, rövid időn belül sorra vesztettük el vezetőinket, távozott közülünk Weisz Richárd, dr. Kisfalvi István, dr. Fodor Henrik, Hertzka Rezső, Klein Aladár és Marschall László.

 

Marschall László Klein Aladár Goldmann Ignác Vágó Zoltán

 

 

 

Szakosztályaink közül elsőként az atléták szervezték újra magukat. A szakosztály megújítói Hertzka Rezső és Szilányi Sándor. No meg természetesen Goldmann Bundi, aki három évtizede mindig újra és újra előkerült, ha az MTK atlétáinak segítségre volt szüksége. A pálya még romokban hevert, így atlétáin az FTC vendégszeretetét élvezve tudtak sportolni. A felszabadulás utáni első bajnoki címünket is az atléták szerezték. Egészen pontosan Tribold Jenő, aki a diszkoszvetést nyerte meg 33,69 méteres eredménnyel az ifi bajnokságon. Ugyancsak az atléták szerezték az első felnőtt érmet, Pállfy 400 méter gáton lett harmadik. Már ekkor több később ragyogó pályát befutó tehetség bontogatta szárnyait kék-fehérben. Például Umbrai Katalin gerelyhajító, Zsitvai Zoltán rúdugró, Lombos Dezső gát- és rövidtávfutó valamint Nagy György távol- és magasugró.

 

 

Az atlétákhoz hasonlóan gyorsan alakult meg labdarúgó csapatunk is. Dr Fodor és dr. Kisfalvi mellett feltétlenül meg kell emlékezni Vágó Zoltán edző és Fuchs Géza intéző munkájáról. Régi játékosaink  közül Sebes Gusztáv és Bíró Sándor nem csak játékosként, hanem szervezőként is kivette részét a munkából. Saját használható pálya hiányában focistáink is a Fradi vendégeiként tudtak edzeni és játszani. A háború utáni első bajnoki mérkőzésére Csintalan – Polgár, Bíró – Kapta,  Kovács Imre, Urhegyi – Lukács, Bosánszky, Palatinus, Sebes Harmath összeállítással lépett pályára az MTK. A mérkőzést, melyen az UTE volt az ellenfelünk elvesztette csapatunk 3:1 arányban, és a bajnokság – az alig két hónapos bajnokság – végén is csak a hatodik lett az MTK. Ez labdarúgó csapatunk történetében az addigi legrosszabb szereplés volt, de a körülmények ismeretében ez kimondottan sikernek számított. Sőt amit akkor még nem lehetett tudni, 1948-ra már ismét dobogós (2.) helyen végzett a gárda újabb másfél évtizedre stabilizálva helyet a bajnokság élmezőnyében.

 

Nem tétlenkedtek úszóink és vízilabdázóink sem. Korábbi válogatott pólósunk Schlenker Antal vette kezébe az irányítást. Árvay Tibor, Vécsei László, Vadas Béla és Gáti Károly ifi úszóink voltak lelkes segítői. (Utóbbit bizonyára sokan ismerik, ma Charles G. Gatinak hívják.) Vizilabda csapatunk 1945-ben még „csak” az 5. helyen végzett a bajnokságban, de a következő 1946-os szezon parádésra sikerült. Kilenc bajnoki mérkőzésük közül nyolcat megnyertek, csak egy alkalommal szenvedtek vereséget. Ez a teljesítmény sem ért sajnos bajnoki címet, az MTK az ezüstérmet szerezte meg a mindössze egyetlen pontot vesztő Újpest mögött. Remekeltek a fiúk a kupában is, melyet minden ellenfelüket legyőzve hódítottak el. A döntőben MTK-FTC 4-2. Úszóink közül Szatmáry Elemér tünt ki, aki az EB-n a dobogó harmadik fokára állhatott fel, ezüstérmet szerzett a magyar bajnokságban és a főiskolai VB-n is, mindkét versenyen az ugyancsak MTK versenyző Csuvik Oszkár végzett mögötte a harmadik helyen.

Schlenker Antal Gáti Károly Szathmáry Elemér

Több sportág volt, melyekben hagyományaink miatt fontosnak tartották az MTK vezetői már 1945-ben létrehozni az új szakosztályt, de ezek – elsősorban az edzéslehetőségek hiánya miatt – még évekig nem mutattak aktivitást. Ilyen volt a birkózás, az ökölvívás, a torna és a kerékpár is.

Újjá alakult a Duna Evezős Egylet is. Akárcsak korábban forálisan az MTK-tól függetlenül, gyakorlatilag az MTK szakosztályaként. Szendey Antal már 1947-ben kormányos kettesben aranyérmet nyert az EB-n. A kormányos Latinovics Szaniszló volt, a másik evezős a Hitelbank színeiben szereplő Zsitnik Béla volt. Ő évtizedekkel később az MTK Létesítmény Ellátó vállalat vezetője lett.

Asztalitenisz szakosztályunk csak 1947-ben tudott ismét megalakulni, de a régi sikereket meg sem tudták közelíteni. Ebben az évben alakult meg ismét tenisz szakosztályunk, az első években ők sem értek el jelentős eredményeket. Még egy évet kellett várni amíg megint megjelent a vívósport az MTK-ban. Ők sem voltak túl sikeresek ekkoriban, Horváth Zoltán volt az egyetlen nevesebb versenyzőnk.

Schenk Nándor és Német Ferenc, akik a háború ellőtt az MTK súlyemelői voltak, már 1945-ben meg akarták szervezni ismét a súlyemelést klubunkban. Akkor erre nem volt fogadókészség, így a szakosztályt Textilgyár SK néven alapították, de egy pillanatra sem adták fel a küzdelmet, hogy kék-fehérben folytatódjon az erős emberek sportja. Álmuk 1948-ban vált valóra.

Új sportok is meghonosodtak az MTK-ban. A kézilabda 1946-ban jelent meg az MTK-ban, amikor a Magyar Posztó csapata átlépett az MTK-ba. Mindössze egy szezont szerepeltek nálunk, majd visszatértek az anyaegyesületbe. Ezzel azonban megalapozták az MTK-ban az igényt a kézilabdára, rövidesen sikersportágunk lett a kézilabda, de ez már egy későbbi történet.

1946-ban megalakult a jégkorong csapat is. Pontosabban a BKE csapat lépett át testületileg az MTK-ba. Csak öt évig működött az MTK hoki csapata, öt nagyon sikeres évig. A mérleg három bajnoki arany-, egy ezüst- és egy bronzérem. A csapatról szólva ki kell emelni egy játékost.  A kapus Hircsák István a világ legjobb hálóőre volt. Hasonló volt gyeplabda csapatunk működése is, csak nekik még két évvel kevesebb jutott. A részben a jégkorong csapat tagjaiból, részben az MTK-ba teljes létszámban átlépő MAFC-osokból álló gyeplabda csapat 1948-ban alakult és elsőre ezüstérmet szereztek a bajnokságban. A következő két bajnokságot megnyerték, de ezzel be is fejeződött az MTK gyeplabda története.

 

1945-ben alakult meg az MTK egyik legsikeresebb szakosztálya: A kosárlabda. A Kemény Oszkár és Szabó István kezdeményezésére és szervezésével női és férfi csapat is létrejött. Már ekkor a későbbi sikeredző Hercze Andor vezette a szakmai munkát.

 

 

A röplabda nemcsak az MTK-ban, de Magyarországon is újdonság volt. 1947-ben írták ki az első bajnokságokat. Az MTK a női és a férfi bajnokságban is alapító tag volt. Minkét csapatunk az 5. helyen végzett az első bajnokságban. Bár a röplabda soha nem vált az MTK legerősebb szakosztályává, de 1947-től több mint három évtizeden át szerepelt mindkét csapatunk a bajnokságban, zömmel az első osztály középmezőnyében. A szakosztály vezetője Kertész Imre lett. Érdekesség, hogy a férfi csapat első edzője Tóth István volt, aki később az MTK edzője lett.

 

18. Azok a borzalmas ötvenes évek

Sorzatunk közepe felé járunk, ismét egy olyan fejezetnél, amihez a sportnak semmi köze. Sajnos. Mert ha csak a sportteljesítményekről beszélhetnénk az 1950-56-os időszakban, akkor az egyesület aranykorát emlegetnénk. A sikerek közé azonban bántóan sok fájó emlék keveredett. De haladjunk csak szépen sorjában.

A felszabadulást követően megindult Magyarországon a demokratikus fejlődés. Ez azonban az első pillanattól kezdve egy korlátozott demokrácia volt. Ebben a viszonylag szabad légkörben az MTK úgy folytathatta tevékenységét, ahogyan azt alapítók elképzelték. Szabad szellemű, befogadó polgári klubként. A politika, a pártpolitika azonban már ekkor is bekerült a sportba, az MTK-ba. Patika mérlegen mérték az elnökség összetételét. Valahogy úgy alakult, hogy minden számottevő párt, be tudta juttatni jelöltjét a vezetők közé. Például a Kisgazda Pártot Barcs Sándor, a Szociál Demokrata Pártot Fischer Tibor, az MKP-t Sebes Gusztáv és Marschall László képviselte. Így érkeztünk el a jubileumi évhez, az MTK 60. születésnapjához. Ezt valamely rejtélyes okból 1948 helyett 1949-ben ünnepeltük. A légkör érzékeltetésére érdemes idézni a jubileumi kiadványból. 

„Egyesületünk újra kialakult tekintélyét fokozta az a körülmény, hogy az elnöki tisztséget Vas Zoltán miniszter; a díszelnökséget Farkas Mihály honvédelmi miniszter és Marosán György, az MDP fötitkár-helyettese örömmel vállalta, ezzel js kifejezést adva annak, hogy az MTK-ban a demokratikus sport egyik hivatott élmunkását látják. Hogy ennek a hivatásának egyesületünk minél jobban meg tudjon felelni s a népi demokráciába minél szervesebben bele tudjon illeszkedni, Marschall László üv. társelnökünk tagjaink száméra politikai és ideológia  szemináriumot tart. Az MTK felismerte az idő szavát és ma már nem a polgári demokrácia élharcosa sportvonalon, hanem népi demokráciát igyekszik építeni minden erejével.”

Marschall László a könyv kiadásakor még megbízható kommunistának , jó elvtársnak számított, aki részt vett a Spanyol Polgárháborúban, tagja volt a francia ellenállási mozgalomnak, fegyverrel harcolt a nácik ellen. Alig néhány hónappal később kohoholt vádak alapján elítélték, 1949 december 29-én felakasztották.

Még egy gyöngyszem az ünnepi kiadványból:

„AZ EGYESÜLET ÉLÉRE kipróbált sportemberek állottak megindították a szervezést, a szakosztályok munkáját. Ebben a megindult munkában azonban a vezetőség valamit elfelejtett figyelembe, venni. Nem vette észre, hogy az 1945-ös fölszabadulás nem a régi rendszert állította vissza, nem az abbahagyott élet folytatódott, hanem egy teljesen új korszak megszületésének lettek eleven tanúi! Nem kicsinyeljük a nagypolgári vezetőség érdemeit, de a történetíráshoz hozzátartozik az őszinte beszéd.”

A könyv megjelenésekor még 1949 elején járunk a fordulat éve még éppen csak elkezdődött! Az MTK szabad, polgári szellemiségének egy időre befellegzett.

1950-ben szakszervezeti bázist „kapott” az MTK. A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének csapata lettünk. Az 1950 február 26-án tartott közgyűlés szelleme után a nevétől is megfosztotta az MTK-t. Textiles SE néven működött tovább az egyesület. Vesszőfutásunk ezzel még nem ért véget.

Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára lapján virtuális kiállítás található a Bástya SE-ről.  Innen idézek: „Egy 1948-ban kelt rendelettel a belügyminiszter kötelezővé tette a rendőr-egyesületi tagozatok létrehozását. Ekkortól alakultak meg a fegyveres testületek egyesületei is: a Honvéd (a Honvédelmi Minisztérium és hadsereg csapata) és a Dózsa (a Belügyminisztérium és rendőrség csapata), melyeket 1951. február 23-án az Államvédelmi Hatóság egyesülete, a Bástya SE megalakulása követett.

Az ÁVH-nak kifejezetten jól jött a sportmozgalom. Mivel mind brutálisabbá váló tevékenysége miatt ekkorra már nagyon rossz híre volt a civil lakosság körében, a sporteseményektől azt remélte, hogy népszerűbb lesz.”

Nem elég, hogy a közutálatnak örvendő ÁVH csapata lettünk, legkiválóbb sportolóink ÁVH tisztek lettek, még a csapat színét is elrabolták. A Bástya színe a piros-fehér lett. (Érdekesség, hogy a piros-fehér egylet címere – a benne lévő vörös csillagtól eltekintve – kék-fehér volt.)  A Bástya a korábban működő szakosztályok egy részére nem tartott igényt. Ezek egy része a textilipar más egyesületeihez került (Goldberger, Magyar Posztó, Magyar Pamut) másik része viszont megmaradt a Textilesben, amit Vörös Lobogónak kereszteltek el. Az MTK két évig szerepelt mindössze Bástya néven. 1953-ban az AVH-t a BM alá rendelték. A BM-nek már volt csapata, az akkor Budapesti Dózsa néven működő Újpest. Az „MTK” feleslegessé vált. Visszapasszoltak a Textiliparhoz. Formálisan ez azt jelentette, hogy 1953 aug. 25-én a Bástya megszűnt, pontosabban beolvadt a Vörös Lobogóba.

Két évforduló között hosszú utat tettünk meg, amíg eljutottunk az MTK-tól az MTK-ig.

Itt egy kis kitérőt kell tennünk. Az MTK sportolói és szurkolói is kitörő örömmel fogadták a felszabadulást, azaz az ÁVÓ-tól való megszabadulást. Meg persze a színeink visszaszerzését. Merthogy a Vörös Lobogó névre keresztelt csapat Kék-fehér lobógót használt. Ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta az állam nem támogatta soha oly bőkezűen klubunkat, mint a Bástya időkben. A szakszervezethez való visszatérés bő három évtizednyi szegénységet hozott az MTK-nak.

Igazi örömünnepre is már csak egy kicsit kellett várni. 1956 december 10-én a híres Bajza utca klubházban összeült közgyűlés legfontosabb döntésének eredményeképp ismét MTK lett a csapat neve!

Néhány résztvevő - köztük Barcs Sándor és Salamon Béla - az 1956 decemberi közgyűlésről.

19. Azok a csodálatos ötvenes évek

Ha eltekintünk mindattól, amiről az előző fejezet szólt és amitől persze nehéz eltekinteni, akkor az MTK legeredményesebb, legszebb időszakai közé tartozott a Rákosi korszak.

Magyarországon a sport kiemelt támogatást kapott az MTK pedig – különösen a Bástya időszakban - a legfontosabb egyesületek egyike volt. Ekkor bizony érdemes volt az MTK-ban sportolni. Az amatőrnek nevezett, de valójában profi élversenyzők anyagi jólétben éltek. Persze nem volt olyan jövedelmük, mint a nyugati sztároknak, de a hazai viszonyok között kiemelkedő fizetést kaptak. Ahhoz, hogy sok kiemelkedő élsportolója legyen az országnak, az utánpótláson keresztül vezet az út. A rendszer a maga diktatórikus módján ezt is megoldotta. Javukra kell írni: megengedhetetlen eszközökkel, de jól dolgoztak. A magyar sport a világ élvonalában volt. A Bástyában sportolni egy gyereknek több volt szabadidős tevékenységnél. A srácoknak második családja volt az egyesület. Minden szempontból gondoskodtak róluk. Ruházták, etették őket. Sőt családjukat is. Az országban hiány gazdaság volt. Sokszor a legalapvetőbb élelmiszereket sem lehetett megkapni, ha mégis, akkor több órás sorbanállással. A Bástyában sportoló gyerek mindig tudott hazavinni egy kis vajat, egy kis húst és – nagy dolog – egy kis nyugalmat. Csoda, ha a szülők szívesen küldték gyerekeiket sportolni?

De kaptak az elsőrangú körülményeken kívül még valamit a versenyzők, ami többet ért minden másnál. Egy szabad szigetet a diktatúrában. Persze ez viszonylagos szabadság volt, de épp ez a viszonylagosság adta az értékét. A sportolókban nem volt csengő frász. Persze velük is előfordulhatott, hogy jött értük egy fekete Pobeda, de ez nagyon ritka volt. Ehhez a szabadsághoz tartozott, hogy külföldre járhattak sőt valahogy a vámosok sem vették észre, ha visszafelé több bőröndjük volt, mint kifelé. A behozott holmikat pedig szinte szabadon árulhatták. Mindennek meg is lett az eredménye. Siker, siker, siker!

1952-ben Helsinkiből 8 sportolónk tért haza olimpiai aranyéremmel. Két egyéni bajnokunk mellett - Papp László bokszoló és Hódos Imre birkózó nyerte ezeket – a bajnok labdarúgó csapatban szerepelt Hidegkúti Nándor, Kovács Imre, Lantos Mihály, Palotás Péter és Zakariás József míg a vizilabda csapat tagjaként Antal Róbert lett aranyérmes. Kun Szilárd lövészetben hozott ezüstérmet.

Az ezt megelőző és az ezt követő olimpián is egy-egy ezüstérem jutott sportolóinknak Szathmári Elemér illetve Kovács József révén.

Papp László Hódos Imre

 

Hidegkuti Nándor Kovács Imre Lantos Mihály Palotás Péter Zakariás József Antal Róbert

 

Remekül szerepeltek sportolóink a világbajnokságokon is. Kajakosaink a Kovács László, Nagy László, Szigeti Zoltán, Vagyóczki Imre négyes és a Bánfalvi Klára, Pintér Hilda páros győzelmével kezdték meg azóta is tartó sikersorozatukat. Várady Andorné a nagypályás kézilabda csapattal lett világbajnok, Simonek Lídia ugyancsak nagypályán VB bronzérmes csapat tagja volt. Hódos Imre VB ezüstérmet szerzett, csakúgy mint Hidegkuti Nándor, Lantos Mihály, Palotás Péter és Zakariás József labdarúgók, Benkő Pál a VB második sakkcsapatban szerepelt. Papp László egy EB aranyat is szerzett, Kovács József 2. lett az Európa Bajnokságon. Kosaras lányaink is elkezdték szárnyalásukat, Mátay Dezsőné két EB ezüstérmes csapat tagja volt, a másodikban társai voltak Tancsa Mihályné és Mogyorósi Sarolta, Várkonyi Edit EB bronzot szerzett ugyancsak kosárlabdában. Szathmáry Elemér úszásban szerzett EB bronzérmet.

 

Bánfalvi Klára Nagy László Vagyóczky Imre Szigeti Zoltán Szathmáry Elemér

 

Az 1949 és 1956 közötti években nyert 115 magyar bajnokságunk:     

Asztalitenisz   (1 bajnoki cím)

Marosvölgyi   Anna

A   SZOT csapat tagjaként

Atlétika (45   bajnoki cím)

Lombos   Dezső

400   m gát háromszor

Lengyel,   Lőcsi, Lombos, Szebeni

4   X 200 gát

Szebeni   Ottó

100   m

Szebeni   Ottó

200   m

Umbray   Katalin

Gerelyhajítás

Karádi, Szebeni, Csenger, Lombos

4 X   100 m

Csenger,   Lombos, Karádi, Szebeni

4   X 200 m

Csenger,   Lőcsei, Lombos, Karádi

4   X 400 m

Umbrai,   Laczó, Vígh, Ruttkai, Bánfi

gerelyhajító   csapat

Vígh   Erzsébet

gerelyhajítás   ötször

Pénzes   Margit

ötpróba   kétszer

Kovács   József

10 000   m háromszor

Csenger   Attila

200   m gát

Kertész   Tibor

tízpróba   háromszor

dr.   Józsa Dezsőné

diszkoszvetés   kétszer

Kovács   József

5 000   kétszer

Csenger   Attila

110   m gát

Bolyki   István

hármasugrás

Kovács   József

mezeifutás

Kovács,   Jeszenszky, Csordás

mezeifutás   csapat

Somogyi   János

50   km gyaloglás kétszer

Kovács,   Bánhalmi, Lombos, Karádi

4   X 400 m

Serédi   Zsuzsa

diszkoszvetés   kétszer

Laczó   Ilona

gerelyhajítás

Jeszenszky   László

mezeifutás   kétszer

Kovács,   Jeszenszky, Déhény, Bakos

5 000   m csapat

Kovács,   Jeszenszky, Déhény

mezeifutás   csapat kétszer

Jeszenszky   László

3 000   m akadály

Birkózás (2   bajnoki cím)

Hódos   Imre

légsúly   kétszer

Cselgáncs (7   bajnoki cím)

Jószai   János

középsúly

Lévárdi   Imre

nehézsúly   (háromszor)

Barcsa   Zoltán

könnyűsúly

Villányi   András

lepkesúly

Halmágyi   Gábor

középsúly

Gyeplabda (1   bajnoki cím)

Hircsák,   Papp, Bácskai-Bogschütz, Szikszai, Rosztányi, Berkes, Kiks, Czerva, Tipold,   Tasnádi

Jégkorong (3   bajnoki cím)

Hircsák,   Szeghy, Kenderesi és Blaske háromszoros bajnok.  Gosztonyi-Goszleth, Ott,  Barna, Endrei I., Endrei II., Elek, Tele és   Gergely II. kétszeres bajnok. Sárdi, Sárai-Spielberger, Helmeczi-Henthaler,   Reiner és Szamosi-Sztoics egyszeres bajnok.

Kajak-kenu   (13 bajnoki cím)

Pintér   Hilda, Bánfalvi Klára

K2 500   m háromszor

Kovács   László, Nagy László

K2 500   m kétszer

Kovács   László, Nagy László, Szigeti Zoltán, Vagyóczky Imre

K4   1 000 m kétszer

Pintér   Hilda, Bánfalvi Klára

K2   3 000 m

Szigeti   Zoltán, Vagyóczky Imre

K2   1 000 m

Hartmann   Cecilia

K1   1 000 m

Jancsó   József, Krajcsi Károly, Nagy József, Simkovits György

K4   1 000 m

Jancsó   József, Krajcsi Károly, Nagy József, Simkovits György

K4   10 000 m

Jancsó   József, Krajcsi Károly, Nagy József, Simkovits György

K   4 X 500 m

Kerékpár (4   bajnoki cím)

Bencze   Márton

100   km országúti

Bencze   Márton

200   km országúti

Bencze   Márton, Viszt György

200   km országúti csapat

Viszt   György

100   km országúti csapat

Kézilabda (1   bajnoki cím)

Tatárné,   Pásztorné, Simonek, Somlai, Szabó J-né, Hödl, Szabó B-né, Hanzmanné, Krebesz,   Sarró, Királyhidiné, Pálfiné, Szalókyné, Oláhné, Szondy és Neumanné

Gyorskorcsolya   (2 bajnoki cím)

Merényi   József

összetett

Merényi   József

összetett

Kosárlabda (2   bajnoki cím)

Fiedler,   Fogarassy, Mátayné, kétszeres bajnok. Bánkiné, Bányikné, Királyhidiné, Kiss,   Randéné, Sárosdyné, Siklósi, Dreisziger, Gálosi, Juhász, Kovács É, Kovács K.,   Mogyorosi, Mohrné és Tancsáné egyszeres bajnok.

Labdarúgás (2   bajnoki cím)

Gellér,   Kovács II., Börzsei, Lantos, Kovács I., Zakariás, Sándor, Hidegkuti, Palotás,   Szolnok, Kárász kétszeres bajnok. Kovács IV., Gondos, Hegedűs, Molnár, Peller   és Bukovi egyszeres bajnok.

Ökölvívás (9   bajnoki cím)

Szabó   Domonkos

légsúly

Papp   László

nagyváltósúly   kétszer

Horváth   István

pehelysúly   négyszer

Sólyom   Kálmán

kisváltósúly

Balogh   Tivadar

kisváltósúly

Sakk (1   bajnoki cím)

Barlai,   Benkő, Berger, Heller, Janacsek, Kőberl, Kuttner, Morvai, Ozsváth, Vajai,   Zentai

csapat

Síelés (11   bajnoki cím)

Sajgó   Pál

sífutás   rövidtáv

Mazány   Sándor

műlesiklás

Mazány   Sándor

óriás   műlesiklás

Harangvölgyi,   Németberta, Papp, Sajgó

váltó

Harangvölgyi,   Németberta, Papp, Sajgó

járőr   verseny

Harangvölgyi   András

sífutás   rövidtáv

Harangvölgyi   András

északi   összetett

Máthé   Lajos

műlesiklás

Harangvölgyi,   Németberta, Sajgó, Jakab, Varga

sífutás   rövidtáv csapat

Harangvölgyi,   Németberta, Sajgó, Jakab

váltó

Harangvölgyi,   Németberta, Sajgó, Jakab

járőr   verseny

Sportlövészet   (3 bajnoki cím)

Andráska   Lajos

hadipisztoly   50 m

Ádor   Lajos

nagyöbű   sportpuska térdelő helyzetben

Kun   Szilárd

önműködő   Sportpisztoly

Súlyemelés (2   bajnoki cím)

Tóth   Géza

váltósúly   kétszer

Torna (4   bajnoki cím)

Udvardi,   Sümegi, Szabó, Hidvégi, Merényi

ötös   gúla

Soós   László

akrobatika   összetett

Farkas,   Hanagár, Krivi, Mátyás, Soós

ötös   gúla

Farkas,   Hanagár, Krivi, Mátyás, Soós

akrobatika   összetett csapat

Úszás (2   bajnoki cím)

Stampai   Imre

Balaton   távúszás

Kőnig,   Stampai, Szívós, Végh

Balaton   távúszás csapat

115 bajnoki cím , olimpiai, világ és Európa bajnoki érmek sokasága, mindez 7 év alatt. Önmagában is remek. De ha megnézzük a részleteket, még szebb a kép. 19 sportágban szereztünk bajnoki címet, azaz majd minden sportágban, amit ekkor az MTK sportolói űztek. Öt közönségsport is szerepel a bajnokságot nyert csapatok listáján. A jelenleg kiemelt látványsportként kezelt öt sportág közül négyben volt ekkoriban MTK bajnokcsapat. Az ötödikben – vizilabdában – szégyen szemre csak bronzérmeket sikerült szerezni. Mindezt nem gyenge mezőnyökben érték el sportolóink. A magyar női kosárcsapat sorozatosan érmeket hozott az Európa bajnokságokról, így elmondható, a világ egyik legerősebb bajnokságában szerezték bajnoki címeiket a Hercze tanítványok. A magyar női nagypályás kézilabda csapat világbajnok, majd világbajnoki bronzéres lett. Így elmondható, Simonek Lídiáék is a világ egyik legerősebb bajnokságát nyerték meg. A magyar labdarúgás ekkor élte fénykorát. Olimpiai bajnoki címet és VB ezüstöt szereztek a focisták. A Honvéd a világ legjobb csapatának számított. Na jó, talán a második legjobbnak, mert a mieink két bajnokságot is eloroztak a sztárcsapat elől. 

Az MTK név 125 éve a siker, a győzelem szinonimája. De sem ezt megelőzően, sem ezt követően ilyen rövid idő alatt ennyi sikert soha máskor nem tudott elérni klubunk.

20.Lefelé a lejtőn (1957 – 1974)

1956 decemberében visszakapta nevét az MTK. Szurkolóink, sportolóink bizakodással néztek a jövő elé. Hamar kiderült ez nem volt több kincstári optimizmusnál.

Néhány évig még a régi versenyzőgárda szállította a sikereket, de az utánpótlás meg sem tudta közelíteni az elődöket. Néhány sportágban látványos volt a visszaesés, másokban kisebb. Különösen fájó volt a legnépszerűbb szakosztályaink gyengélkedése. Labdarúgó csapatunk, melynek gerince a régi gárdára épült, 1958-ban még nyert egy bajnokságot, a hatvanas évek elején sikereket értek el a nemzetközi porondon – négy közé jutottak az UEFA Kupa elődjében a VVK-ban, sőt a KEK-ben a döntőig meneteltek – hazai eredményeink viszont visszaestek. Az 1963 őszi egyfordulós bajnokság végén megesett az a szégyen, ami korábban még soha, az MTK nem került be az első hat közé, a csapat a hetedik helyen végzett. Hogy megértsük, milyen csalódás volt ez, tudnunk kell, 1903-1963-ig az MTK háromszor 6. kétszer 5. és háromszor 4. helyen végzett, azaz 8 szezon kivételével fél évszázadon keresztül mindig dobogón végzett a csapat. Ekkor még azt lehetett gondolni, hogy ez csak egyszeri kisiklás volt. Utóbb persze megtudtuk, a helyzet rosszabb. 1975-ig egy 4. és egy 5. helyen kívül rendre ennél rosszabb helyen végeztek footballistáink., zömmel a kiesés elkerüléséért küzdöttünk. Igaz, a kiesést mindig sikerült elkerülni, de még ekkor sem gondolta volna senki, hogy lesz idő, amikor még erre is sikerként fogunk visszagondolni. Az MTK, a mi dicsőséges MTK-nk szürke középcsapat lett. Ez akkor is igaz, ha időközben 1968-ban még egy MNK győzelem is összejött a fiúknak. Ne feledkezzünk el azonban játékosainknak a válogatottal elért sikereiről: Dunai Lajos és Sárközi István az 1968-as olimpiai bajnok csapat tagja volt, Kovács Ferenc Rómában lett olimpiai bronzérmes. Nagy István és Sipos Ferenc EB bronzérme csapatban játszott.

A KEK döntős csapat Álló sor: Danszky, Kovács III., Keszei, Jenei, Nagy Gugoló sor: Sándor, Vasas, Bödör, Kuti, Halápi, Kovalik

 

A labdarúgók tökéletesen leképezték az egész klub helyzetét. Az ötvenes évek első felében az MTK a három legeredményesebb magyar sport egyesület között volt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy ekkor a magyar sport a világ élvonalába tartozott, akkor bátran kijelenthető, az MTK a világ 10-20 legjobb sport klubja közé tartozott. A hatvanas évekre a magyar sport visszaesett, az MTK pedig a gyengébb mezőnyben is a középszerűségbe süppedt. Amikor az OTSH 1973-ban a 10 legeredményesebb magyar egyesületnek a „kiemelt egyesületeknek” nagyobb támogatást adott, akkor eredményeink alapján fel sem merült, hogy az MTK is bekerüljön ebbe a csoportba. A visszaesést jellemzi, hogy 1958 és 1974 között a VB-ken nem szerzett aranyérmet, ezüstöt is csak egyet. Az 1926-ban nyert első világbajnoki aranyérmektől a feloszlatásig és 1953-tól napjainkig – az említett időszakon kívül – soha nem fordult elő, hogy két egymást követő évben az MTK nem szerzett VB aranyat vagy legalább ezüstöt.

Volt néhány ekkor is sikeres szakosztályunk, de ők volta a kisebbség. Kezdjük velük a felsorolást: Női kosárlabda csapatunkról csak a legjobbakat lehet elmondani. Az 1956-ban bajnokságot nyert csapat évről évre hátrébb került a tabellán 1959 volt a mélypont, 11. helyezett lett a csapat. Innen azonban már felfelé vezetett az út. Egy nyolcadik és egy második helyet követően 1962-ben bajnokságot nyert a gárda. Ha már feljutottak a csúcsra ott is maradtak. 1966-ig csak az MTK neve került a bajnoki serlegre. Egy év szünettel folytatódott a dicsőséges sorozat, 1972-ig még négy bajnoki címet szereztünk. Így a csapat mérlege 1962-1974-ig 9 arany- két ezüst- és egy bronzérem. A csapatban világklasszis játékosok szerepeltek Krizsánné Hegedüs Györgyi, Elekes Erzsébet, Pillingerné Renn Katalin, Kovács Kati, Keszei Ervinné a fiatalabb generációból Ujváriné Borbély Erzsébet, Horváth Erzsébet, Nagy Mari. Kosarasaink a nemzetközi mezőnyben is megállták helyüket, a BEK-ben a harmadik helyig jutottak.  Utólag is csak azt lehet mondani: Szép volt lányok!

A 60-as évek végének kosárlabda csapata

Kovács katalin, Királyné Nagy Mária, Tarján Zsuzsa, Fáyné Fehér Magda. Horváth Erzsébet, Krizsánné Hegedűs Györgyi, Hold Zsuzsa, Elekes Erzsébet, Steinmetzné Varga Marica, Pillingerné Renn Katalin, Keszey Ervinné, Ujváriné Borbély Erzsébet

 

A másik siker sztori a kajakosoké.Bánfalvi Klára, Kovács László, Nagy László, Vagyóczki Imre, a Kemecsey testvérek – micsoda nevek – és társaik három tucatnyi bajnoki aranyat  lapátoltak össze a 60-as évek végéig. Kemecsey Imre ezüst érmet szerzett Rómában az olimpián a váltó tagjaként. VB ezüstöket hozott Nagy László, Kovács László és Kemecsey Imre, bronzot Kovács Kálmán, Almási Gábor és persze Kemecsey Imre. Egy Európa bajnoki arany is összejött, talán már megemlíteni is felesleges szerzője Kemecsey Imre, aki természetesen az EB ezüstérmesek között is szerepel Kovács László társaságában, EB bronzot Kovács Kálmán, Almási Gábor  mellet az éremhalmozó Kemecsey Imre is szerzett.

Kemecei Imre

Sikeresnek mondható a sakkcsapat is. Bár a bajnoki címet csak egyszer sikerült elhódítani (1967-ben), de a csapat folyamatosan a bajnokság élcsoportjában végzett. Egyéniben sakkozóink szinte kibérelték a bajnoki címet. Szabó László, Portisch Lajos, Bilek István és Forintos Győző összesen 13 bajnoki címet gyűjtőtt össze. Rajtuk kívül is olyan kiváló sakkozóink voltak, mint például Faragó Iván és Lengyel Levente.

Szabó László Portisch Lajos

 

Ökölvívóink eleinte sikeresek voltak. Török Gyula olimpiát nyert Rómában. Ezt megelőzően már EB ezüstérmes volt. Összejött még két EB bronz Szénási Ernő és Gula László révén. Utóbbi kapcsán feltétlenül meg kell említenünk a legendás Gula – Baranyikov melyen versenyzőnk legyőzte az olimpiai bajnokot.Ezután viszont teljesen visszaesett a szakosztály.

Gula Laci Török Békával

Birkozó szakosztályunk sokáig semmi komoly eredményt nem tudott felmutatni. A 70-es évek elején tűnt fel Rovnyai János, aki VB bronzérmet szerzett. De a szakosztály több hozzá hasonló tudású versenyzőt nem tudott felmutatni.

Rovnyai János

 

Vívó szakosztályunk minden különösebb eredmény nélkül működött feloszlatásáig. A sors fintora, hogy Tordasi Ildikó még MTK versenyzőként, de már a feloszlatásról szóló döntés után érte el vívóink legjobb eredményét, ifjúsági bajnok lett.

Tordasi Ildikó

 

Végül nézzük a szurkolók számára legérdekesebb labdajáték szakosztosztályokat.

A labdarúgókról már esett szó, csakúgy, mint a női kosarasokról. Volt férfi kosárlabda csapatunk is. A fiúk 1957-ben kiestek az első osztályból és ezután már csak egyszer az 1959-60-as szezonban szerepeltek a legjobbak között. A kiesést követően még néhány évet eltöltöttek a második vonalban, majd megszűnt a szakosztály.

Kézilabdázóink közűl a lányok voltak az eredményesebbek. 1958-ban megnyerték a nagypályás bajnokságot, 59-ben bronzérmet szereztek ezután megszünt a nagypályás bajnokság. Kispályán nem ment a mieinknek. Egy 5. és egy 8. helyezést követően 1962-ben kiestek az első osztályból, később ez a csapat is megszünt. Játékosaink közül Hanczmanné Krebesz Erzsébbet és Simonek Lídia tagja volt az 1957-ben VB ezüstérmes csapatnak. A férfi csapat a nagypályás időszakban középcsapatnak számított, kispályán már nem indultak.

Röplabdázó lányaink 1959-ben estek ki az élvonalból, de őket legalább nem szüntették meg. Hosszú idő után 1972-ben sikerült az élvonalba visszakapaszkodniuk és ott a bentmaradást kiharcolniuk. A férfiak a hatvanas évek elejéig stabil középcsapatként vettek részt az első osztály küzdelmeiben. 1964-ben ők is búcsúztak az élvonaltól, 1969-ben még egyetlen szezonra sikerült visszakerülni az élvonalba, ezt követően viszont már csak az NB2 középmezőnyében találkozhattunk az MTK férfi röplabda csapatával.

A végére maradt a legszomorúbb történet. Vizilabdázóink 1911-ben  szerezték első bajnoki ezüstérmüket, nyertek Magyar Kupákat, bajnoki érmeket. A pólósok folyamatosan működtek – a feloszlatás időszakát leszámítva több mint félszáz évig. Az 1958-as kiesésüket követően azonnal visszajutottak az élvonalba, ahonnan 1961-ben ismét búcsúztak. Egyszer még sikerült a bravúr, az 1968-as feljutást azonban azonnali kiesés követte, meglehetősen megalázó körülmények között, a csapat egyetlen pontot sem szerzett a bajnokságban. Még három év adatott a csapatnak az OB2-ben, majd ez a csapat is megszűnt.  61 év után nem hangozhatott fel többet az „Embele tébele ká bele,bele MTK” buzdítás.

21. Fekete János és az MTK VM

Legutóbbi fejezetünkben 1974-ig jutottunk el, most azonban egy kicsit vissza kell térnünk egy korábbi időszakra.

Amikor a Bástyából Vörös Lobogó lett, akkor az  klub bázisa ismét a textilipar lett. Gyorsan kiderült, hogy ez az iparág nem képes az MTK-nak szükséges szintű anyagi támogatás nyújtására. Ennek több oka is volt, egyrészt nyilvánvalóan a hatalom által támogatott egyesületekkel – a hadsereg csapatával a Honvéddel, a belügy csapatával a Dózsával, a párt csapatával a Vasassal – nem volt versenyképes a textilipar. De nem tudott versenyezni a legnagyobb vállalatok saját egyesületeinek nyújtott támogatásokkal sem. (MÁV, Rába, Videoton, Dunaújvárosi Vasmű, Diósgyőri Vasmű stb.) A másik ok a textilipar szerkezete volt. Nem egy központi cég üzemelt, hanem az országban szerte szét rengeteg kisebb nagyobb üzem működött. Ezek egyrészt saját sportkörüket támogatták, másrészt más helyi sportegyesületeket. Így kevés forrás maradt az MTK részére.

Szurdi István

A változás első lépése egy véletlen vagy pontosabban az MTK szempontjából véletlen esemény volt. 1966-ban Szurdi Istvánt nevezték ki belkereskedelmi miniszternek. Szurdi élt-halt az MTK-ért. Elsősorban az ő, mai szóhasználattal élve lobby tevékenységének volt köszönhető, hogy a textilesek mellé újabb támogatót kapott az MTK. Új bázisunk az 1960-as évek végétől a KPVDSZ azaz a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete lett. Ha Szurdi István kapcsán a szerencsét emlegettem, akkor ezt meg kell tennem a KPVDSZ kapcsán is. Mert szerencse, hogy a KPVDSZ sokkal komolyabban vette a sportot, mint a Textilipari Dolgozók Szakszervezete. Szerencse, hogy a KPVDSZ vezetői posztján MTK szurkolók váltották egymást Ligeti László, Dr. Krekács György majd Vas János. Szerencse, hogy a KPVDSZ sportosztályán is lelkes MTK-sok dolgoztak Király Tiborral az élükön. Ismerős a név? Igen, kiváló kosarasunk Nagy Mari férjéről van szó.

 

Dr. Krekács György Király Tibor

De amit eddig eddig felsoroltam szerencse címszó alatt, azok csak apróságok a nagy szerencse ezután jött. A közismert mondás szerint, aki fizeti a muzsikusokat, az rendelheti a zenét. Azaz a KPVDSZ kötelékébe tartozó elnökjelöltet kerestek. Nem volt nehéz megtalálni az ős MTK-s MNB alelnök Fekete János személyében. 1972-ben került Fekete János az MTK élére. Mit hozott Fekete az MTK-ba, az MTK-nak? Nemzetközi kapcsolatokat, új racionális vezetési stílust és a régi MTK szellemiséget. Igen a régit. Miről is van szó? Talán sokan emlékeznek a kórusra, ami labdarúgó és kosárlabda meccseken is gyakorta felhangzott az 1970-es évek vége felé: „Pillinger mondjon le!” Pillinger Mihályról volt szó, aki Fekete János mellett az MTK ügyvezető elnöke volt. Jogos volt-e a szurkolók kritikája vagy sem, négy évtized után már teljesen mindegy. A lényeg, hogy ez elhangozhatott. Egy évtizeddel korábban a rendőrség lépett volna közbe ilyen esetben. De még közvetlen Fekete János előtt is minimum örökös kitiltás járt volna ezért, az MTK mérkőzésekről. Ezzel szemben Fekete János odasétált a tüntetőkhöz és megkérdezte, mikor lenne alkalmas a lázongóknak, hogy meglátogassák őt az irodájában, ahol meg tudják beszélni a problémákat.  Fekete Jánosnak rengeteget köszönhet az MTK, de ha szabad ennyire szubjektívnek lennem, számomra ez a gesztus – és sok más hasonló – volt Fekete János legnagyobb érdeme. Hazatért az MTK szellem!

Pillinger Mihály Fekete János Nagy László

De nézzük az új vezetés praktikus lépéseit. Fekete János gazdasági szakember volt nem is akármilyen. A világ legjobb bankárai között tartották számon. Egyetlenként a keleti blokkból. Tehát az MTK gazdasági helyzetét mérte fel elsőként. Elkeserítő megállapításra jutott: Az MTK robog a csőd felé. Jelentős költségcsökkentésre vagy bevétel növelésre lett volna szükség. A költségeket már nem lehetett érdemben csökkenteni, illetve csak a már amúgy is nagyon visszaesett eredmények rovására lehetett volna. A bevétel növelésére nem volt lehetőség. Sokan, amikor az elemzésben idáig jutottak, feladták volna. Fekete dolgozott tovább a megoldáson. Célnak tűzte ki, hogy az MTK kerüljön be a kiemelt egyesületek közé, ami nagyságrendileg megnövelt állami támogatást jelentett volna. A kiemelés az úgynevezett olimpiai pontrendszer alapján történt. (Ennek a rendszernek előnye volt, hogy teljesen objektív módon rangsorolta az egyesületeket. A világversenyeken szerzett helyezések és a haza bajnoki helyezések alapján kaptak pontszámokat az egyesületek és ez alapján rangsorolták őket. A rendszer hátránya az volt, hogy ugyanannyi pontot ért egy csapatbajnoki cím, mint egy egyéni győzelem. Így mindenki az egyéni számokra koncentrált. Ennek egyenes következménye lett, a csapatsportok visszaesése. 1976 után közel három évtizedig magyar csapatok még a részvételt sem tudták kiharcolni az olimpián.) De vissza az MTK-hoz. Olimpiai pontjaink számaát jelentősen növelni, annyira amennyire az első tíz egyesület közé kerüléshez kell, nem volt reális esély. Viszont Fekete Jánosnak támadt egy zseniális ötlete. A KPVDSZ bázisán két jelentős egyesület működött az MTK és a VM Egyetértés. Külön-külön is a magyar sport középmezőnyébe tartozott a két csapat, de ha összeadjuk a két egylet teljesítményét lazán az első tízben lehetünk. Megszületett hát a fúzió ötlete. Az átlagszurkoló a fúzióról 1974 őszén értesülhetett. Ha szabad egy személyes emléket közbeszúrni: 1974 őszén egy barátja hívta fel apámat, az információval. Apám még a beszélgetés közben elküldött, hogy rohanjak le a Blaha Lujza téri aluljáróba, hozzak egy Hétfői Hireket. (Ez akkoriban egy esti újság volt, de a kiadó mellet, a Blahán már kora délután kapható volt.) El nem tudtam képzelni, mi lehet ilyen fontos, a hetvenes évek közepének lapjaiban ritkán jelentek meg olyan hírek, amik ekkora izgalmat válthattak ki.) Aztán az aluljáróban mindent megértettem. Máig magam előtt látom a sportoldal nagybetűs címsorát: A neve: VMTK a színe: Kék-fehér, jelszava: Egyetértés.

Mint utóbb kiderült, a név volt az egyetlen vitatéma. Eredetileg valóban VMTK azaz Vörös Meteor Testgyakorlók Köre lett volna a név. Mint kiderült ezt azért vetették el, mert attól féltek a vezetőink, ha ez a név marad, akkor elvész az MTK név. Az újságok és a szurkolók is például a DVTK-t Diósgyőr, az FTC- Ferencváros stb. módon emlegették. Attól féltek, ezentúl minket is Meteor vagy Vörös Meteor néven hívnának. Így lett MTK VM. Pontosabban MTK VM SK.

Kicsit ismét ugrok az időben. Labdarúgó csapatunk 1981-es kiesést követően – a gyors visszajutás ellenére – Pillinger Mihálynak végül mégis távoznia kellet. Akkor még a vezetőknek vállaniuk kellett a következményeket, ha a klub nem teljesített megfelelően. Mondjuk kiesett a labdarúgó csapat. Nem csak Pillingernek, a szakosztályban is alapos tisztogatás volt, de erről majd később. Mostani témánkhoz ebből az ügyből annyi tartozik hozzá, hogy 1983-ban új ügyvezető elnöke lett az MTK-nak. Nagy László. Nagy Laci ekkor már több mint húsz éve volt MTK-s, előbb versenyzőként vitte VB aranyig, azután kajak szakosztályunkban edzősködött, majd ugyanott szakosztályvezető lett.  Méltóbb ügyvezető elnököt nem is találhatott volna a klub. Hát igen ekkor még az is szempont volt, hogy MTK-sok vezessék a z MTK-t. A klub élén egy évtizeden át állt a Fekete-Nagy páros. Kétségtelenül az MTK felszabadulás utáni történetének legjobb vezető tandeme állt össze.  

Az MTK és a VM Egyetértés összeolvadásával igazi nagyegyesület jött létre. Az így kialakult szakosztályokról a következő részben bővebben lesz szó. Ez volt az MTK történetében a legismertebb fúzió, de a családfánk bizony ennél sokkal komplikáltabb. Picit tekintsük most át, hogy is alakult az MTK és más egyesületek „rokonsága”?

1888-ig kell visszamennünk. Az alapításkor az MTK az NTE-ből vált ki. Ezt követően jött két kiválás az MTK-ból. Előbb az evezőseink váltak ki 1896-ban Duna EE néven, majd a századfordulón a footballozni vágyok léptek ki az MTK-ból, BAK néven alapítva új egyesületet. 1926-ban a profi labdarúgók formálisan önállósodtak Hungária MTK FC néven. 1940-ben a Hungária feloszlott, 1942-ben az MTK-t is feloszlatták. Az MTK 1945-ben újjáalakult. 1950-től Textiles lett a nevünk, 1951-től Bástya, ugyanekkor jött létre a Vörös Lobogó és a III. ker. Vörös Lobogó. Utóbbi három 1953-ban  Vörös Lobogó néven Egyesült. 1956-ban visszavettük az MTK nevet. 1975-ben az MTK fuzionált a VM Egyetértéssel MTK VM SK néven. 1990-től ismét MTK lett a nevünk. 1995-ben kivált az MTK-ból a labdarúgó szakosztály MTK FC néven. Az MTK FC 1998-tól MTK Hungária FC néven működött tovább,  2003-ban MTK Budapest FC-re, ugyanakkor az utánpótlás és a női csapat továbbra is MTK Hungária maradt. Az anyaegyesület egészen 2008-ig MTK maradt, akkor MTK Erzsébetvárosra változtatta nevét. Idén újabb fúzió következett. Az MTK és a BSE egyesülését követően 2012-től a klub neve MTK Budapest.

Ezzel még nem értünk a történet végére. Nézzük a másik ágat is. 1896-ban alakult a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete, a KAOE, 1907-ben jött létre az Egyetértés SC, amely 1945-ben rövid ideig Vendéglátóipar néven működött, majd ismét Egyetértés SC lett, 1951-től 56-ig VM Egyetértés volt a csapat neve, Majd 1972-ig ismét egyetértés ekkor fuzionáltak a Vörös Meteorral, az új egyesület neve Vörös Meteor Egyetértés SC lett. A Budapesti Vörösmeteor a KAOE és az 1906-ban alakult MTE (Munkás Testedző Egyesület) 1950-es egyesüléséből jött létre.

Az idei BSE-vel történő fúziónkat követően van egy harmadik ága is az MTK történetének. Ez kevésbé komplikált, mint az eddigiek. A BSE 1913-ban alakult és 1950-ig ezen a néven is működött. 1951-től Budapesti Petőfi VTSK majd 1955-től Budapesti  Bástya VTSK néven működtek tovább. 1957-től Budapesti VTSK-ra egyszerűsödött a csapat neve, ami 1969-ig már nem is változott. (A VTSK a Városi Tanács SK rövidítése.) A Közalkalmazottak SE 1945-ben (?) alakult. 1951-től Budapesti Petőfi lett a neve, 1953-ban már Budapesti Petőfi Tervhivatal lett a nevük, ami 1955-től változott Budapesti Bástya Tervhivatalra. 1955-től ismét Budapesti Petőfi lett a csapat neve. 1970-ben BSE néven egyesült a Petőfi és a VTSK.

Remélhetően sikerült  követni múltunk kacskaringóit. Érdekesség, hogy női kosárlabdában 1953 és 1963 között két szezon kivételével minden évben az MTK jogelőd egyesületei foglalták el a dobogó mindhárom fokát, sőt többször a negyedik helyet is. További nyolc alkalommal végeztek elődeink együtt az első és második helyen.

 

Innen indultunk Ide érkeztünk
Ezeken keresztül

22. Már száz szál gyertya van a tortánkon

Az MTK szurkolótábora zömmel középkorú és idősebb emberekből áll. Így a krónikánkban most elért időszakra már sokan vissza tudunk emlékezni. Így a krónikásnak is könnyebb a dolga.

Meglehetősen ellentmondásos időszak volt számunkra a 70-es évek második és a nyolcvanas évek első fele. Néhány szakosztályunk a nemzetközi élvonalba tartozott. Ezek között lehet említeni elsősorban a kajak-kenut a vívást és a sakkot. Mások a hazai élvonalban szerepeltek, de egy-egy kiugró nemzetközi sikert is elértek. De bizony akadt jó pár szakosztályunk, amelyik hazai szinten sem képviselt jelentős erőt. Nehezen emésztette meg szurkolótáborunk, a labdajáték szakosztályok sorsát. A fúziónak köszönhetően végre ismét lettek csapataink, ahová az MTK drukkerek örömmel jártak a mérkőzésekre, 100-150 néző rendre összejött még a harmad osztályú kézilabda meccseken is. Az olimpiai pontok őrült rendszerének (is) köszönhetően azonban csapataink sorra szűntek meg. Ezzel szemben az egyesületi rangsorban rendre az 5-8. hely körül végzett az MTK. Stabilizáltuk helyünket a legjobbak között, a korábbi zuhanás után felfelé ívelő pályára állt a klub. De nézzük szakosztályonként.         Atlétika. Két klasszis futónk Rózsa István és Mohácsi Péter visszavonulásával átmenetileg meggyengült a szakosztály. Ezen a Rubin Endre irányításával működő szakosztályvezetés rutinos – kevésbé udvariasan kiöregedő félben lévő – atléták leigazolásával igyekezett segíteni. Ilyen volt a sokszoros rúdugró bajnok Steinhacker Róbert és az Erdélyből áttelepült tízpróbázó Sepsy András. Mellettük azonban már rengeteg tehetséges fiatal is volt atlétáink között, akik a 80-as évek elejére beérve már futószalagon szállították az eredményeket, nem kis részben a megerősödött edzői karunknak is köszönhetően. Ekkor olyan kitűnő szakemberek dolgoztak nálunk, mint Heller György, Spiriev Boldizsárné és társaik. A szakosztály több versenyszámban is kitünő sportolókat nevelt ki, de igazi erősségei a dobóatléták voltak. 

Vörösné Herth Hajnal Bácskainé Kripli Márta Vörös Sándor

Birkózóink remek edzőgárdával, viszonylag kis létszámmal működtek. Edzés lehetőségeik korlátozottak voltak, egészen a kosárlabda csarnok felavatásáig. Amikor kosarasaink és röplabdázóink elköltöztek a Csömöri útról a Hungária körútra, akkor vívók költöztek a csarnok kisebbik terméből a helyükre, a kis terem pedig a birkózóké lett. Megoldódni látszott Járja István tanítványainak helyzete. De nemsokára innen is költözni kellett, a röplabdázók elárvult helyére. Sajnos ide is csak átmenetileg. Hiába szállította Rovnyai János évről évre a bajnoki címet az MTK-nak, a szakosztály nem kívánatossá vált és rövidesen megszüntették.

Az evezős szakosztály megerősödését is a fúzió hozta magával, de nem a Egyetértéssel történt fúzió, hanem egy két évvel korábbi, amikor a VM Csemege beolvadt az MTK-ba. Ezzel az MTK Magyarország legerősebb evezős csapata lett, különösen a nők voltak eredményesek. Itthon verhetetlen evezőseink a nemzetközi mezőnyben is helyt álltak, többen versenyszámukban stabilan a világ tíz legjobb versenyzője közé számítottak. Olyan klasszisok versenyeztek az MTK színeiben, mint Ambrus Mariann, Kosztolányi Kamilla, Cserei Ildikó, Ribáriné Gyimesi Valéria.

Ambrus Mariann

 

Gyorskorcsolyázóink a nyolcvanas évek elején élték fénykorukat. Egyetlen nevet elég leírni, a sikerek érzékeltetéséhez: Hunyadi Emese. De ne legyünk igazságtalanok, tegyük hozzá a hazai férfi mezőny uralkodóját Bíró Ferdinándot is és a sikerek kovácsát, az egyik leghűségesebb MTK-st: Merényi Józsefet.

Hunyadi Emese Bíró ferdinánd Merényi József

 

Kajak-kenu. Hagyományos MTK sikersportág. A nagy öregek kiszállásval azonban a hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére meggyengült a versenyzőgárda. A fiatalok tehetségesek voltak, már bontogatta szárnyait például Szabó István, de az eredmények még várattak magukra. De hamarosan ismét az ország legjobbjai közé lapátolták magukat a fiúk. Igen, a fiúk, női kajakban ekkor elég gyengécskék voltunk. Az Egyetértés gárdája a mienknél is erősebb volt. A fúzió után viszont csodaszerűen alakultak az események. Egy év után elmondható volt, hogy jobban teljesített a gárda, mint előtte a két csapat együtt. A mieink adták a válogatott gerincét. Olyan sztárok szerepeltek a szakosztályban a már említett Szabó mellett, mint Wichman Tamás és Rajna András. Wichmanról el kell mondani, hogy nem csak kenusként, volt kiváló, hanem közösség építőként is. Gitárjával és kellemes énekhangjával gyakorta tette hangulatossá más szakosztályok rendezvényeit is.

Wichmann Tamás

 

Kerékpárosainkat a háború ellőtt a legeredményesebb sportágain között tartottuk nyilván. Azóta viszont csak néha-néha bukkantak fel az MTK-ban rendszerint kevés sikerrel. A legújabb bicikli csapatot a Vörös Meteortól örököltük. A Meteor szakosztálya a fúzió előtti bő évtizedben tucatnyi bajnoki címet szerzett. Ám mintha csak átok ülne rajtunk, amint kék-fehérbe öltöztek a bringások  a sikerek elmaradtak. A férfi versenyzők talpa alá rövidesen útilaput kötött a szakosztály, a lányok egy darabig még maradtak, sőt Kázmér Ágnes révén bajnoki címeket is sikerült szerezni, de a szakosztály rövidesen  megszünt.

Szomorú történet kézilabdázóinké.  Szép hagyományokkal rendelkeztünk e sportágban férfi és női vonalon egyaránt. A hatvanas évek végre azonban már nem volt kézilabda csapatunk. A Vörös Meteor női és férfi csapatot is hozott a házasságba, előbbi az NB2 utóbbi az NB1B középmezőnyéhez tartozott.  Hangzatos tervek voltak a csapat fejlesztésére, de a csapatok rövidesen megszűntek, annélkül, hogy közben az előrelépésnek akár a leghalványabb jele is lett volna.

Kosárlabda. Ha egy mondatban akarom jellemezni a kosarasok helyzetét, akkor azt mondom: Csalódást keltő sikercsapat. ez talán magyarázatra szorul. 1962 és 72 között 8 bajnoki címet nyert az MTK, 1973-ban és 74-ben az ezüst érem lett a mienk. Ekkor jött a fúzió. Az ezüstérmes és a hatodik helyezett egyesült. Bombaerős csapatunk volt, a kispadon is válogatott játékosok ültek. Azt vártuk, hogy megint évekre kibéreljük a dobogó legfelső fokát. Nem így történt. Sőt, a most tárgyalt időszakban azaz 1975 és 88 között egyetlen egy bajnoki címet sem sikerült szerezni. Nem szerepeltek rosszul kosaras lányaink, négyszer a második helyen végeztek szereztek két bronzérmet is és ötödik helynél lejjebb egyszer sem adta a csapat. De mi ennél többet vártunk, jobb szerepléshez voltunk szokva. Ráadásul remek játékosállományunk volt kitűnő utánpótlással. Újvári Nyuszi, Makai Márta, Torma Erika, Szabó Éva, Beloberk Éva, Horváth Erzsi, Kárász Jutka, Nagy Mari a világ szinte bármely élcsapatába befért volna, követőik  Benjamin Gabi, Kelemen Ilona, Zsidai Szilvi, Meskó Bea, Gerencsér Zsuzsi szintén remek játékosok voltak.

Állnak: Makainé Magyar Márta, Dobrossi Márta, Csernákné Kárász Judit, Buttás Pál, SCHwarcz Mária, Királyná Nagy Mária, Körmendi Györgyi

Gugolnak: Szabó Éva, Geleiné Sárosi Judit, Wchterné Zsidai Szilvia, Dóczy Andrea, Ujváriné Borbély Erzsébet, Fülöpné Benjamin Gabriella, Kelemen Ilona

 

Labdarúgás. Menny és pokol rövid időn belül. A csapat, amelyik 6 évtizeden át majd minden évben a dobogón végzett, a hatvanas években szürke középcsapattá lett és a hetvenes években is az maradt. Ám az évtized közepétől már sikerek is jöttek. Itthon és külföldön egyaránt. Az 1975-76-os idényben a korábbiakhoz képest sikernek számító 6. helyet sikerült megszerezni. A csapat az MNK-ban a döntőig jutott. A döntőben a későbbi bajnok FTC volt az ellenfél, így az 1-0-s vereség ellenére kiharcolták a fiúk a KEK szereplés jogát. A KEK-ben csodát tett az MTK. Már az első körben a Sparta Prága ellen sem mi voltunk az esélyesek, mégis simán (3-1; 1-1) jutottunk tovább. A következő fordulóban viszont egy igazi sztárcsapatba futottunk bele. A Dinamó Tbiliszit kaptuk ellenfélnek. Ők akkor Európa legszűkebben vett élvonalához tartoztak. Idegenbeli 4-1-es győzelmünkkel a világ sportsajtójában címlapra kerültünk, a visszavágó már formalitás volt, de azért azt is nyertük 1-0-ra.  A Hamburg ellen már az elődöntő volt a tét. Az idegenbeli 4-1-es vereséget követően itthon 1-1-et értünk el a későbbi kupagyőztes ellen. 14000 néző volt a Hungária körúton!

Két évvel később egy fiatal edző érkezett az MTK-hoz Mezey Györgynek hívták. Szárnyalt vele a csapat. Az 1978-ban megszerzett harmadik hely azt jelentette, hogy tizenöt év után kerültünk újra dobogóra! A bajnokság korán végetért az argentínai világbajnokság miatt. Májusban Intertoto kupameccseket játszottunk. Egy csoportba kerültünk a Bayern Münchennel, az AS Rómával és a BEK győztes St Etienne-nel. A papírforma szerint pontszerzésre se nagyon volt reményünk. Aztán másként alakult. A BEK győztest oda-vissza rommá vertük (5-2; 4-1)  Loránt Gyula Augethalerrel , Gerd Müllerrel, Hoenessel felálló Bayernjét idegenben vertük 3-1-re itthon 0-0 volt az eredmény. A Róma elleni hazai 3-0 után idegenben 3-3 következett. Veretlenül 18-7-es imponáló gólkülönbséggel nyertük a csoportot. A mennyből a pokolba rövid út vezetetett. A nagyszerű siker után röviddel 1981-ben megtörtént az a szégyen, ami az MTK-val azelőtt még soha. Kiestünk az NB1-ből. Fejek hullottak, mindenkinek mennie kellett. Távozott a teljes szakosztályvezetés és Pillinger Mihály a klub ügyvezető elnöke is belebukott a kiesésbe. Senki nem merte akkor még egy kiesés után azt mondani, ilyen a sport, valakinek ki is kell esni. Jött a szakosztály élére Demján Sándor és jött a szakosztály szakmai vezetőjének Danszky József. Demján azt vállalta, hogy addig marad, amíg a csapat visszajut az első osztályba. Szűk egy év múlva Somogyi Jenő váltotta őt a szakosztály élén. Teljes csapat összeállításokat nem szoktam írni, de talán érdemes elolvasni, kikből állt egy NB2-es csapat.       

Gáspár – Szabados, Turner, Varga I., Kovács – Turtóczky, Varga II. Borsó – Fodor, Fülöp, Handel.

Alighanem ma az lenne enne a csapatnak a neve: Magyar Válogatott. 

Az út fordítva is gyors volt. 1982-ben még az NB2-ben volt bajnok a csapat. Ezt követően néhány középszerű év jött. 1986-os bajnokságnak is szerény reményekkel vágott neki az MTK. Az első két mérkőzést el is vesztette a csapat. Both József edzőnek mennie kellett. Helyette besétált az öltözőbe egy önbizalommal telt fiatalember. Azt mondta labdarúgóinknak: Én vagyok az ország legjobb edzője. Maguk lesznek az ország legjobb csapata. És így lett. Verebes Józseffel bajnok lett az MTK. Csaknem három évtized után.

Röplabda. Rövid történet lesz. Női csapatunk 1978-ban kiesett az első osztályból és 1979-ben a feljutást nem érő 3. helyen végzett a második vonalban. A férfiak 1979-ben estek ki. Mindkét csapatot megszüntették. Ezzel a magyar röplabda sport egyetlen olyan szakosztálya szünt meg, amelyik az első 1947-es bajnokságtól kezdve férfi és női csapattal is rendelkezett.

Sakk. A most tárgyalt 13 esztendőben 8 csapatbajnoki és 5 egyéni bajnoki címet szereztek versenyzőink. Ehhez szinte nincs mit hozzátenni. De van! Például a sakkolimpiák. Bajnok csapat tagjai voltak a Polgár nővérek (Zsuzsa, Judit, Zsofi), Portisch Lajos, Adorján András, ezüstérmes csapatban szerepelt Ivánka Mária három olimpián, egyszer Kas Rita és Portisch Lajos, sőt Ivánka Máriának még egy bronz is jutott. Néhány sakkozót még feltétlenül meg kell említeni Lengyel levente és Forintos Győző mellett Szabó Lászlót. Azt a Szabó Lászlót, aki már az első 1950-es bajnokcsapatunknak is tagja volt és 1979-ben is még bajnokcsapatunkban szerepelt.

Tenisz. Egy csapat, amelyik csodát tett.  1975-ben megnyerték a CSB-t (később ezt még négyszer megismételték.) Mitől volt ez csoda? Mert a CSB győzelem évtizedek óta az Újpest hitbizománya volt. Zsinórban nyerték a bajnokságokat közel három évtizedig. 19754-ben is bombaerős csapatuk volt Beranyival, Benyikkel, ifjabb és idősebb gulyással. Nem mellesleg konkurenciának ott volt még a Vasas Taróczi Balázzsal és a Honvéd Machánnal. A mieink Szőke Péter, Szőcsik András, Lázár Vilmos, Csépai Ferenc és a többiek bravúr győzelmet arattak. Szőke Péternek Taróczi Balázs párjaként két EB ezüstérem is jutott, valamint sikerek sorozata a Király Kupában. Az MTK-sok a hazai páros bajnokságokban is szorgosan gyűjtőtték az aranyakat.

Szőke Péter

 

A számos szakosztály megszüntetés mellett egy új szakág is látrejött az MTKban. 1975-ben alakult vitorlás csapatunk. Alapvetően a cél nem az élsport, sőt nem is igazán a sport volt. A vitorlázás ekkoriban jött divatba az elit körében. A cél az ő megnyerésük volt. Vezetőségünk – nem alaptalanul – bízott benne, hogy a nálunk vitorlázó vezető elvtársak, bőkezűen fogják támogatni az MTK-t. Persze közpénzből. Ebben nem is kellett csalódniuk. Az már csak hab volt a tortán, hogy remek vitorlás versenyzőink sorozatban aratták sikereiket. Itt elsősorban a Holovits testvéreket és Bujtor Istvánt kell említeni. Érdekesség, hogy a színművész korábban, mint ifjúsági kosárlabdázó is szerepelt már kék-fehérben.

A vívás. Sokáig az MTK mesebeli sportága volt. Hol volt, hol nem volt. Kevéssel a fúzió előtt például éppen megszűnt az MTK vívó csapata. A fúzió óta viszont folyamatosan van. Az egyik legsikeresebb szakosztályunk. A szakosztállyal visszatért hozzánk az MTK nevelésű Tordai Ildikó is. Nem is akárhogyan. 1976-ban egyéni olimpiai bajnok lett. A szakosztály a kard kivételével minden fegyvernemben klasszis versenyzőket tudott felvonultatni, különösen női tőrözőink emelkedtek ki. Tordasi mellett Mincza Ildikó, Kovács Edit, Tuschák Katalin és Szőcs Zsuzsa a fiúk közül Schmitt Pál és Gátai Róbert szereztek VB érmeket. Női tőr csapatunk a BEK-ben rendszeresen érmes helyen végzett.

Szőcs Zsuzsa

 

Szőcs Bertalan

Tordasi ildikó

Mincza-Nébald Ildikó

23. A közelmúlt

Az MTK utolsó negyed századához érkeztünk. Ez megkönnyíti és egyszersmind meg is nehezíti a krónikás dolgát. Megkönnyíti, hiszen e korszakot már teljes egészében felnőtt fejjel éltem végig, így személyes emlékeim is vannak e korszakról, de éppen ez az, ami megnehezíti a dolgomat.

Mert nem nagy vicc Brüll Alfrédról írni, hiszen ő számomra egy szent. Szentekről könnyű megemlékezni. De mit kezdjek Fekete Jánossal? Ő csak egy ember. Csak János bácsi. Csak az a mosolygós pasas, aki amikor egy teljesen jelentéktelen serdülő futóversenyen dobogóra kerültem, odajött megsimogatta a buksimat és azt mondta szép volt fiacskám, csak így tovább. Orth Gyuri nekem egy félisten. Félistenekről könnyű megemlékezni. De mit kezdjek Illés Bélával? Az Újpest elleni csodagólját személyesen láthattam, miképp azt is mikor egyedül verte rommá a III. ker TVE-t. Illést igaz nagyon ritkán, de láttam formán kívül is játszani. Ő is csak egy hús-vér ember nem félisten. Igen-igen már hallom a választ: Nem félisten, hanem király, a legnagyobb király! Igaz. Republikánus vagyok. Ő az egyetlen király, akit szeretek. Ez a történet azonban nem rólam szól, magamról már ez is több volt a szükségesnél. Vissza az MTK-hoz.

Az előző korszakban megszűnt vizilabda csapatunk, mindkét kézi- és röplabda csaptunktól elbúcsúztunk. A nyolcvanas években újabb sportágak tüntek el az MTK-ból. A kerékpár, a birkózás, a cselgáncs,  a súlyemelés és az úszás. De a legnagyobb pofon még várt ránk. Szurkolóink kedvenc csapata – a labdarúgás után természetesen – évtizedek óta a kosárlabda volt. 1996-ig. Akkor Várszegi Gábor úgy gondolta, a focistáknak szüksége van a csarnokra. Ezért megszüntették a kosárcsapatot. Azt a csapatot, amelyik fennállásának utolsó 10 évében 2 arany- 3 ezüst- és egy bronzérmet szerzett a bajnokságban. Több mint fél évszázadon át működött nő kosárlabda együttesünk. A csapat mérlege 13 bajnoki cím, 14 további érem, ha a Meteortól örökölt érmeket is számoljuk, akkor 15 bajnokság és még 27 érmes helyezés. Megkönnyeztük kosarasainkat.

A legutóbbi negyed század egyik legörömtelibb eseménye a rendszerváltáshoz kötődik. Visszakaptuk nevünket. Ismét MTK néven szerepeltek sportolóink.  Az eredményeinket nehéz értékelni. Voltak csodálatos sikereink. Több mint négyszáz magyar bajnoki címet gyűjtöttek be sportolóink. Huszonnégy év után ünnepelhettünk ismét olimpiai bajnokot. Storcz Botond 2000-ben két alkalommal állhatott a dobogó tetejére. 2004-ben és 2008-ban Kovács Katalin nyert olimpiát. Mindkét olimpiáról egy-egy ezüst érem is jutott neki. Rajta kívül olimpiai ezüstérmet szerzett Rajna András, Kulifai Tamás, Paumann Dániel, Tóth Dávid is, bronzot Bártfai Krisztián. Mindegyikük a kajak-kenu versenyeken volt érdekelt. Másik siker sportágunk a vívás. Kovács Iván és Totola Gábor ezüst-, Kovács Edit, Szőcs Zsuzsa, Tuschák Katalin, Mincza-Nébald Ildikó és Gátai Róbert bronzérmet szerzett az olimpián.

Világ és Európa bajnokságok körülbelül 400 érmet érmet szereztek versenyzőink, ezek legnagyobb részét is vívóink és kajak-kenusaink.

Világbajnok sportolóink:

Bártfai Krisztián, Benedek Dalma, Eőry Diana, Faldum Bereniké, Fazekas Krisztina, Hormay Adrien, Horváth Imre, Kovács Iván, Kovács Katalin, Kulifai Tamás, Magyar Antal, Martonfi István, Mincza Ildikó, Paksy Tímea, Patyi Melinda, Pákai György, Rasztótzky Eszter, S. Kovács Ádám, Storcz Botond, Szényi Péter, Szőcs Zsuzsanna, Tóth Dávid, Várkonyi Marina.

Európa bajnok sportolóink:

Fazekas Krisztina, Hormay Adrien, Keresztesi Alexandra, Kovács Iván, Kovács Katalin, Kucsera Gábor, Mincza Ildikó, Mohamed Aida, Móni Katalin, Paksy Tímea, Patyi Melinda, Patyi Melinda, Storcz Botond, Szőcs Zsuzsanna, Várkonyi Marina.

Voltak szép számmal érem halmozóink. Kovács Kati 36 aranyérmet hozott haza különböző világversenyekről. Paksy Tímea "csak" 17-et. rajtuk kívül fél tucat vagy több aranyérem gazdája Fazekas Krisztina, Hormay Adrienn, Mincza-Nébald Ildikó, Storcz Botond és Várkonyi Marina. Nem lenne teljes a felsorolás nagy éremgyűjtő edzőnk nélkül.  Az egyikükük Fábiánné Rozsnyói Katalin, aki csak rövid időt töltött az MTK-ban, így érmei nagy részét nem a mi versenyzőinkkel szerezte. A másik Szőcs Bertalan, aki tanítványain keresztül 113 érmet szerzett felnőtt világversenyeken. Fél évszázada edzi az MTK - illetve 1975 előtt a Meter - vívóit. A 113 érem között akad néhány, amit vendég versenyzők szereztek, de a legnagyobb rész klubun dicsőségtábláján szerepel.

Fábiánné Rozsnyói Katalin Szőcs bertalan

Hormay Adrienn Mincza-Nébald Ildikó Várkonyi Marina

Fazekas Krisztina Kovács Katalin Paksy Tímea Storcz Botond

A fenti eredmények egyértelműen azt mutatják: sikeres negyed század van mögöttünk. Az olimpiákra rendre kijutnak sportolóink, még a Magyarországon kevésbé eredményes téli sportokban is. Pl. Báló Zsolt és Madarász Csaba gyorskorcsolyázók. Ugyanakkor klubunk folyamatosan anyagi nehézségekkel küszködött, ami miatt sorra vesztettük el legjobb sportolóinkat. Olyan klasszisok igazoltak el tőlünk, mint a súlyemelő Takács Mária és Erika, Kovács Katalin, majd a teljes felnőtt kajak-kenu csapat Ungvári Miklós vagy éppen Mohamed Aida. Újabb szakosztályok szüntek meg. Sakkozóink 2007-ben még az első osztály élcsoportjába tartoztak. 2012-es megszűnésükkor már az NB2-ben vegetált a csapat. Bár hivatalosan létezik a sakk az MTK-ban, de nehéz nem megszüntnek tekinteni egy szakosztályt, amelyiknek egyetlen versenyzője, edzője, sportolója sincs. A cselgáncsozók újra alakultak, majd rövidesen ők is a sakk sorsára jutottak. A legszomorúbb talán az atlétikai szakosztály megszűnése volt. 1888-ban atléták alapították az MTK-t és az atlétika volt legeredményesebb sportágunk. De ami miatt még szomorúbb az atlétika elvesztése. Az atlétika maga az MTK. Az első szakosztályunk volt az alapításkor, elsőnek alakultak újra a háború után és az atlétika az egyetlen, amelyik végig működött az MTK fennállásának 120 éve alatt. Mondjuk ki: Atlétika nélkül nincs MTK!

Ugyanakkor 1989-től kezdve már nemcsak megszüntek, de alakultak is szakosztályok. Az úttörő sportág a taekwondo volt, amely azóta is a hazai élvonalban van. Patakfalvy Miklós szakosztályvezető Magyarországon taekwondoban vitán felül a jolly joker. Nem sokkal később létrejött műkorcsolya és jégtánc részlegünk, Pavuk Viktória révén ők is dicsekedhetnek nemzetközi sikerekkel is. Őket követte a szektorlabda. A szektorlabda, melyben a világ legjobb szakosztálya volt a mienk. A szakosztály jelenleg is működik, de legjobbjait elvesztette. Már a gombfoci is profi sport lett… Megalakult jégkorong csapatunk is. Sőt a női csapat nem sokkal alakulása után bajnokságot nyer, majd azonnal megszűnt. A férfiakról jobb nem beszélni, hol Szeged, hol FTC, hol Vasas néven szerepelnek.

A bajnok és kupagyőztes női jégkorong csapat

Deutsch Tamás elnökké választása - ami komoly vitákat váltott ki és vált ki most is – fölgyorsította a szakosztály alapításokat. Itt kell kitérnünk a Deutsch Tamás által hozott változásokra. A Deutsch személye körül kialakult vitába nem szeretnék belefolyni, maradnék a tényeknél. Megválasztásakor egyértelmű volt Deutsch Tamás programja: Visszaállítani az MTK régi dicsőségét, növelni szerepünket a magyar sportban, növelni szakosztályaink számát, különösen a közönség sportokban. Némely sportágak helyzete azóta is sanyarú, ugyanakkor rengeteg új sportág honosodott meg vagy tért vissza klubunkba.

Klubunk jelenleg a következő szakosztályokkal működik:  Az utóbbi pár évben alakult új szakosztályok: ritmikus gimnasztika, esztétikus gimnasztika, vizilabda, jégkorong, karate, női kézilabda, női és férfi kosárlabda, női röplabda, sí, természetjárás.

A régebben működő sportágak: Asztalitenisz, evezés, kajak-kenu, gyorskorcsolya, műkorcsolya, jégtánc, ökölvívás, szektorlabda, taekwondo, tenisz, vívás.

Ez a 22 sportág tartozik az MTK sportklubhoz. A judo és a sakk szakosztály formálisan létezik csak, de nem működik.

A férfi és női labdarúgás teljesen különvált az MTK-tól, önállóan működik. (Róluk a sorozat következő részében lesz szó.)

Érdemes néhány szót szólni az új szakosztályok helyzetéről. Legtöbbjük nem a semmiből jött létre, hanem más egyesületekkel történő fúzió eredménye. Sokan idegenként kezelik őket, de a régebben idekerültek példája jól mutatja, hogy alig pár év szükség ahhoz, hogy az újak be tudjanak illeszkedni. Az RG vagy a szektorlabda ma már ugyanúgy „MTK lelkű” szakosztály, mint az alap sportágaink. Férfi kosarasaink harmadik szezonjukat kezdték kék-fehérben, idén már szó szerint is. Hiszen idén először a mezükön is megjelent az MTK felirat. Ami ennél fontosabb Törökbálint MTK-s lett. Néha-néha még hallani hajrá Elite kiabálást, de most már sokkal gyakoribb a Hajrá MTK buzdítás. Amikor kisegyesületekkel fuzionálunk, az nem okoz komoly galibát. Az igazi nehézséget a legújabb egyesülés okozta. A BSE szintén nagy hagyományokkal rendelkező egyesület volt. Híveinek egy része, különösen a kézilabda szurkolók érthetően nehezen emésztik meg a változást. Más csapataik könnyebben illeszkedtek be, de nincs kétségem, rövid időn belül egységes lesz az MTK.

Az MTK pillanatnyilag minden „látvány sportágban” jelen van, többnyire magas szinten. Remélhetőleg ez jó hatással lesz szurkolótáborunk létszámára is.

24. Verebes, Várszegi

Akkor búcsúztunk el labdarúgóinktól, amikor 1987-ben 29 év után újra bajnokságot nyertek a fiúk. A bajnokságot megelőző időszakról írtam, menny és pokol váltogatták egymást. Nos, a folytatás is ilyen volt. 

A magyar (futball)társadalom nehezen emésztette meg bajnoki címünket, azt hogy egy zsidócsapat cigány edzővel nyert bajnokságot. Olyan brutális hadjárat indult az MTK ellen a pályán és a nézőtéren is, ami már a harmincas évek végét idézte. Olyannyira, hogy Mihancsik Zsófia „Hajrá MTK?” címmel még könyvet is írt erről. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki még nem olvasta. Megjegyzendő, hogy korábban az írónőnek semmi köze nem volt az MTK-hoz, sőt még a magyar focihoz se. Nem is futball könyvet írt.

 

Szurkolótársaim bizonyára emlékeznek a minket ért atrocitásokra, a rendszeres rigmusok közül a „cigány vezet zsidókat” volt a leg enyhébb, a többit nem írom meg, belepirulna a papír meg a képernyő. Az MLSZ semmit nem tett a botrányok miatt. De a pályán sem volt jobb a helyzet. Aki ezekben az években MTK mérkőzésekre járt, az örökre megjegyezte például Hartmann Lajos játékvezető nevét. Az MLSZ persze a legnyilvánvalóbb csalást sem vette észre. A három majom már ekkor is ott ült az MLSZ vezetésében. Vannak dolgok, amik soha nem változnak.

A Verebes féle MTK meccseire érdemes volt kijárni. Akkor is amikor ment a csapatnak, de akkor is ha nem. Dölt is a közönség a Hungária körútra. Nem volt szokatlan a 10 ezer fölötti nézőszám, az 5 000 alatti pedig ritkaságnak számított. Miért? Ennyire jó lett volna a csapat? Nem. A csapat jó volt, de nem annyira, hogy ez – az MTK esetében – ilyen kiugróan magas érdeklődést váltson ki. Akkor miért zarándokoltak el ennyien hétről-hétre a mérkőzéseinkre?  Sok összetevője volt a közönségsikernek. Jó csapatunk volt. MTK-s csapatunk volt. Úgy értem, a csapatban olyanok játszottak, akiknek az MTK több volt egy munkahelynél. Olyanok, akiknek ma is kék-fehér vér folyik az ereiben. Nézzetek végig a nézőtéren, hány  MTK játékost láttok egy-egy meccsen a Verebes előtti MTK-ból? És a Verebes utániból? A Verebes csapat játékosai közül a többség most is MTK-s. Gazsi nélkül ma sem kezdődik meccs a Hidegkuti Stadionban, Híres Gabi, Boda Imi, Kovács Jancsi és mások is gyakran itt vannak. Bognár Gyuri szakértőként a TV-ben nem tud úgy értékelni egy Fradi – Újpestet, hogy néhány szót bele ne fűzzön az MTK-ról. Turtóczky Sanyi tavalyig maradt az MTK szolgája, de azóta is sűrűn megfordul nálunk. Ugye senkinek nincs kétsége, hova tartozik Katzenbach, Kékesi, Lőrincz Emil, a Talapa és a Horváth testvérek. Azt hiszem mi szurkolók ezt már akkor is éreztük. A legjobb példa talán Talapa Jani. Jani nem volt rossz játékos, de az elmúlt 100 évben aligha férne be, mondjuk a legjobb 100-ba. Talapa Janit imádtuk. Talapa Janit imádjuk. Mert olyan mint mi. Mert Talapa Jani MTK-s. Jani most közel 50 éves. Nincs kétségem, ha Garami szólna neki, hogy szükség van rá, öt percen belül mezbe öltözve lenne az öltözőben. Persze Verebes idején is voltak, akik csak átszáló jegyet vettek az MTK-ba. Ők viszont zömmel olyanok voltak akikért érdemes volt kimenni egy meccsre. Szeibert Gyuri, Hannich Péter vagy Törőcsik András. De mégsem ez volt a legvonzóbb a csapatban, hanem a megalkuvás nélküli győzni akarás. Hány és hány olyanmérkőzésre emlékezhetünk, amikor percekkel a befejezés előtt még hátrányban voltunk és nyertünk. Mert nyerni akartak a fiúk. Nem szerettek volna, akartak és persze nyerni akart az edző. Ha kellett a végén már védelem nélkül vészkapussal játszottunk. Gazsi volt a leghátsó emberünk, valahol a középkőrben. Akkor is előfordult, hogy nem ment a csapatnak, előfordult, hogy kikaptunk. De nem lehetett a vereséget zokon venni, tudtuk, hogy a fiúk a pályán mindent megtettek. Többet nem vár a szurkoló.

Verebessel az arany mellett még egy ezüst és egy bronz jött össze vele két gyengébb szereplés mellett. A mester távozása után egy-két szürke év következett. Az 1992-93-as bajnokságban a negyedik helyet szerezte eg az MTK semmi jel nem mutatott arra, hogy baj van. A következő szezonban Gellei Imre edző tanítványai búcsúzatak az élvonaltól. Az MTK utolsó helyen végzett. Rosszul kezdődött a szezon, Zsiborás Gabi tragikus halálával. De ez nem lehetett magyarázat arra, hogy az MTK 30 mérkőzéséből mindössze négyet tudott megnyerni. Minket az sem vígasztalt, hogy Gellei Imre – akit a tavaszi szezon közepe után elküldtek az MTK-tól – világcsúcsot ért el. Egy bajnokságból két csapattal is kiesett. Tőlünk ugyanis Siófokra került és őket is a második osztályba juttatta.

A következő évet értelemszerűen egy osztállyal lejjebb töltöttük. Szerencsére ezúttal is azonnal visszajutottunk. Ma már elmondható, ez egy nagyon sikeres év volt. Egyetlen igazolás miatt. Év közben megszereztük Várszegi Gábort! Pontosabban Várszegi Gábor szerezte meg az MTK-t. Megkezdődött a Várszegi korszak. Várszegi megítélése az MTK szurkolók között erősen vitatott. Ebbe a vitába most nem mennék bele. Ami viszont tény: Az MTK 24 – erről nem nyitok vitát, 24 – bajnoki címe közül 16-ot Brüll Alfréd elnöksége idején nyert a csapat. 4-et Várszegi Gábor korszakában. Az összes többi MTK elöljárónak jutott további 4 bajnoki cím. Továbbá nem elvitatható Várszegi Gábortól az SKA létrehozásának zseniális ötlete és az ötlet megvalósítása.

Rengeteg örömöt okozott nekünk a csapat 1995 és 2008 között. A Garamival 1997-ben egyetlen vereséggel megnyert bajnokságtól, a 2008-as Soproni ünneplésig. Néhányan itt voltak még a régi nagyok közül, Lőrincz, Horváth Csaba, Katzenbach és az Talapa Jani. De itt voltak már új kedvenceink is Babos, Kuttor, Molnár, Kenesei, Orosz, Csertői, Halmai és az új király, a legnagyobb király Illés Béla.

 

 

Később jöttek újabb és újabb kedvenceink:  Jezdi azaz Gorán Jezdimirovics, Madar Csaba, Rednic Dani, Welton Silva, Juhász Roland és még sokan. A csapat két bajnokságot nyert Egervári Sanyival.

 

Majd jött az utánpótlásunkra, az SKA-ra építő már lefelé tendáló MTK, de ismét Garamival még egyszer összekapta magát az MTK és 2008-ban a csapat szurkolóit, a teljes foci közvéleményt sőt talán saját magát is meglepve bajnok lett. A régiek, az idősebbek közöl már csak Mladen Lambulics és Végh Zoli volt a csapatban a többiek 20-23 éves fiatalok. Ők még most is 25-28 évesek azóta is zsinorban nyerhetnék a bajnokságokat. De hol vannak már ők? Az akkor szerepelt 26 játékosból 25 már nincs nálunk. Mostani kedvencünk Kanta Józsi az utolsó fecske. A klub remek játékos politikájának meg is lett az eredménye. 2011-ben a csapat kiesett az NB1-ből. Ezután – szinte már megszokott módon – fölényes magabiztossággal jutottunk vissza azonnal az NB1-be, sőt ott bravúrosan szerepelve a 4. helyet szereztük meg. De a vezetőség nem tanult az egy évvel korábbi leckéből, nyáron megint kiárusítást tartottak. Amikor ezeket a sorokat írom, a 2013-14-es szezonnak pont a felénél tartunk. Az MTK a 14. helyen áll, mindössze 1 pont előnnyel a mögöttünk már kieső helyen tanyázó PFLA elött.

25. A lányok, a lányok, a lányok angyalok...

Az utóbbi években, ha a sikerre éhes MTK szurkoló, tuti győzelmet akar látni, nem kell sokat gondolkodnia, hová menjen. Irány a női foci meccs.

A csapat 2001-ben alakult meg. Rögtön első nekifutásra megnyerte a bajnokságot. Igaz, új csapatként ekkor még a második osztályban indulhattak csak, de az NB2-es bajnoki cím természetesen a feljutást jelentette a legjobbak közé. Első évben (2002-2003-ban) a 4. hely jutott a csapatnak. Akkor ez sikernek számított. Ma már tudjuk: Ez volt az MTK női foci csapatának a legrosszabb helyezése. Azóta kivétel nélkül minden évben dobogón végeztek a lányok.  A csapat eddigi  helyezései:

Szezon

helyezés

2001-02

NB2   1.

2002-03

4.

2003-04

2.

2004-05

1.

2005-06

2.

2006-07

3.

2007-08

3.

2008-09

2.

2009-10

1.

2010-11

1.

2011-12

1.

2012-13

1.

2013 ősz

1.

Vagyis a csapat tizenkét eddig befejezett bajnokságából hatszor az élen végzett, ötször az NB1-ben. Lenyűgöző! De mindez semmiség a következő számsorhoz képest, ami az eddigi összes – az idei őszi meccseket is beleszámolva – 285 mérkőzésünk statisztikája.

205 győzelem 33 döntetlen 47 vereség 1051 – 291-es gólkülönbség. Ez így túl sok egyben? Ez átlagosan annyi, mintha minden meccsen 4-1-re nyertünk volna.

A csapat zsinórban nyerte az utolsó négy bajnokságot, e négy év eredménysora még imponálóbb:

91 győzelem 9 döntetlen 6 vereség 515 – 87-es gólkülönbség.

Még mindig egy kis statisztika. De ez már nemzetközi. A lányok  eddig 5 alkalommal indultak a Bajnokok Ligája küzdelmeiben. Háromszor eljutottak a főtáblára, ahol az Everton, a Malmö és a Potsdam, azaz extra klasszis ellenfelek ellen kényszerültek búcsúzni. De odáig el kellett jutni. A mérleg kiegyenlített a BL-ben:

7 győzelem 4 döntetlen 7 vereség 37-38-as gólkülönbség.

Ezt az eredménysort bármelyik magyar férfi csapat boldogan venné át.

 

Legutóbbi bajnokcsapatunk

Felső sor (balról): Pleskó László (kapusedző), Tatai Krisztina, Papp Dóra, Vágó Fanny, Siska Odett, Tell Zsófia, Somogyi Sára, Zágor Bernadett, Erdélyi Tamara, Turtóczki Sándor (vezetőedző), Pádár Anita, Szentgyörgyi Ákos (technikai vezető), Szőcs Réka

Alsó sor: Csiszár Henrietta, Bobok Csilla, Palkovics Nóra, Méry Rita, Gál Tímea, Hummel-Smuczer Angéla, Nagy Lili, Szabó Zsuzsa, Demeter Réka, Pinczi Anita

A képről hiányzik: Horváth Eszter, Gál-Szabó Bea, Takács Szandra és Vesszős Mercédesz.

A csapat erejét mutatja, hogy a válogatott keretnek pont egy csapatnyi azaz 11 MTK játékos a tagja. Pádár Anitán kívül mindegyikük MTK nevelés, vagy még utánpótlás játékosként öltötte magára először a kék-fehér mezt. Nálunk játszik a legtöbszörös magyar válogatott Pádár Anita, aki 113 alkalommal volt már válogatott. 15 éve minden évben ő szerezte meg a gólkirályi címet is, ez alighanem világcsúcs. Nálunk játszik a válogatottsági örökranglistán második helyezett Smuczer Angéla is, ő 88 válogatottságnál tart. Büszkék lehetünk Vágó Fannyra is aki a harmadik helyen áll a válogatott góllövőinek örökranglistáján, mindössze 22 évesen. A Fanny előtt állók 18 illetve 16 év válogatottság alatt szerezték góljaikat, míg Fanny „csak” 5 éve szerepel a nemzeti csapatban, van még ideje előrelépni. Méry Rita az egyetlen játékosunk, aki mind az öt eddig megnyert bajnokságban szerepet vállalt, ő az univerzális játékos, alapvetően csatár, de szinte minden poszton szerepelt már, ott játszik, ahol szükség van rá. Büszkék lehetünk egy olyan lányra, aki sajnos már nem nálunk játszik. Jakabfi Zsanett az egyetlen magyar BL győztes labdarúgó. Ráadásul sok más magyar focistától eltérően ő nem a kispadon tölti ideje nagy részét, hanem alapember Europa legjobb csapatában a Wolfsburgban.

Sokat nem nagyon lehet már ehhez hozzátenni. Vagy még inkább annyi mindent kéne még írni a lányokról, ami egy egész kötetet megtöltene. Így most inkább csak annyit:

Szép volt lányok! Szép lesz lányok!

Ezzel sorozatunk végéhez értünk. Köszönöm a figyelmet mindazoknak, akik végigolvasták az MTK elmúlt 125 évéről szóló 25 részt. Remélem az MTK még sokszor 125 évig lesz a magyar sport egyik kiemelkedő klubja, szeretném majd a 250 éves évfordulón folytatni ezt a sorozatot!

 /Bodrogi Tamás/

 

Források:

Fodor Henrik: Huszonöt év – A Magyar Testgyakorlók Köre története 1888 - 1913

60 év a Magyar Testgyakorlók Köre jubileumi könyve 1888-1948

Vedres József: Az MTK 75 éve

Barcs Sándor: Száz Éves az MTK-VM Sportklub

Hencsei Pál: Az MTK 120 éve

Hoppe László: Labdarúgó Bajnokságaink

wikipédia

magyarfutball.hu

huszadikszazad.hu

kerszoft.hu

nemfelejtjuk.blog.hu

mob.hu

fradi.hu

abtl.hu