MTK Brüll Alfréd Egyesület

Aki a dicső múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli!

Kapcsolat

Tel: +36-70/310-3078

E-mail: mtk.csalad@gmail.com

Fb: MTK Család

Google+: MTK Család

 

Bankszámlaszám: 14220108-40385002

Számla vezető bank: Commerzbank Zrt.

 

100 éves az MTK Stadion IV. rész

2012.03.25.

100 éves az MTK Stadion IV. rész

Az MTK aranykora vagy inkább az MTK aranyak kora

Képünkön a 11:2 arányban megnyert örökrangadó negyedik gólja, szerzője Molnár György.

Az első teljes bajnokság, amit már otthon azaz a Hungária körúton játszottunk végig az 1912-13-as szezon volt. Ebben az évben még „csak” a második helyet sikerült megszereznie az MTK-nak, de az a sikersorozat, ami ezután következett, az páratlan a magyar foci történetében és világszerte is párját ritkítja. Az 1913-14-es bajnokságot a legtöbbször Knapp Miksa – Révész Béla, Csüdör Ferenc – Bíró Gyula, Hlavay György, Vágó Antal – Taussig Imre, Kertész Vilmos, Rácz Béla, Kovács Dezső, Klein Gyula összeállítású MTK nyerte. Veretlenül! Az említetteken kívül szóhoz jutott még a csapatban Konrád Kálmán, Kertész Adolf, Klement Engelbert, Konrád Jenő, J.R. Owen, Kovács Lajos dr., Nyúl Ferenc, Petrovics Béla, Sebestyén Gyula, Szántó Károly és Zsigó Ferenc. A csapatot brit edzők vezették, előbb a skót Robertson, utóbb az angol Holmes. Ma már tudjuk, a bajnokság megnyerése egy egészen kivételes sorozat kezdete volt. Ettől kezdve 1925-ig csak az MTK nyert labdarúgó bajnokságot Magyarországon. Zsinórban 10 aranyérmet gyűjtött be csapatunk. Ezt mindenki elismeri, a kérdés csak az, hogy mikor kezdődött a sorozat. Az MLSZ által hivatalosan elismert statisztika szerint ezzel az 1913-14-es diadallal. Ezt követően azonban az első világháború kitörése miatt zavaros idők következtek a magyar focira. Az 1914-15-ös bajnokságot nem rendezték meg, helyette a meglehetősen foghíjas mezőny az Auguszta serlegért játszott 1914 őszén. Ebben a vetélkedésben nem indult sem az előző évi bajnok MTK, sem a harmadik Törekvés. 1915 tavaszán Ligabajnokságot írtak ki, ebben az MTK is indult, de hiányzott például az Újpest. Ezt csakúgy mint az előzőt ősi riválisunk az FTC nyerte. 1915 őszén már teljes mezőnnyel rendeztek „hadibajnokságot” de ez is még egyfordulós rendszerben zajlott. Ezt a „fél bajnokságot” már a mieink nyerték, tizenegy mérkőzésükből 10 győzelmet szerezve. A csapat gerincét az 1914-es bajnokcsapat játékosai alkották, de néhány új fiú is beépült az MTK-ba. Így a jobb hátvéd Kovács Elemér, a centerhalf Kertész Adolf -  a centerhalf ekkoriban még valóban half azaz ahogy ma mondjuk középpályás volt – és a csatársor két szélén Winkler József és Szabó Péter. Szerepet kapott még a csapatban a korábban nem említettek közül Binét, Kemenes Endre, Kovács István, Légy, Rendes, Szalay Pál és Weisz József. Valamint még két új fiú került az MTK-hoz ekkor: balösszekötőként minden idők egyik legkiválóbb magyar játékosa, Schaffer Alfréd vagy ahogy mindenki ismerte Schaffer Spéci és az elkövetkező idők sikereit megalapozó és nem túlzás, az elkövetkező évszázad MTK stílusát megteremtő Jimmy Hogan, az angol tréner volt a másik.

A következő szezontól kezdve már ismét hagyományos kétfordulós bajnokságokat rendeztek. MTK győzelmekkel. Az 1916-17-es bajnoki címet kiharcoló csapat gerincét a már megismert játékosok alkották. A legtöbbször pályára lépő csapatba csak két új játékos került be, Vágó Antal volt az egyik és ekkor szerepelt először az MTK-ban minden idők legeredményesebb magyar játékosa Schlosser Imre a „Karikalábú”. Ő ekkor már hatszoros magyar bajnok volt az FTC-vel, az MTK-val nyert ehhez még hat aranyat, majd a Fradiba visszatérve tizenharmadszor is magyar bajnok lett. A csapatban több kevesebb szerepet kapott az még a korábban nem említett Csontos Dénes, Kossuth Sándor és Singer Miklós is. Valamint még egy új játékos debütált ebben a szezonban. Ha csak egyetlen mérkőzés erejéig is de bemutatkozott Braun József az MTK-ban. Csibi – ahogy még ma is emlegetik – volt az első fecske a későbbi legendás Braun-Molnár-Orth-Opata-Jeni csatársorból. A bajnokcsapatunk ismét fantasztikus eredménysort produkált 22 mérkőzésből 21-et nyertünk meg imponáló 113:16-os gólaránnyal. Ki gondolta volna, hogy a következő szezonban ezt is sikerül minden szempontból überelni? 1918 tavaszán ugyanis az előzőnél is szebben festett számunkra a tabella. Egy árva döntetlenen kívül minden mérkőzését megnyerte az MTK, rúgtunk 147 gólt ez mérkőzésenként közel hét gólos átlag, ezt az azóta lejátszott közel száz bajnokság egyikében sem tudta senki megismételni és ismerve a foci mai tendenciáit, valószínűleg rekordunk az idők végezetéig megdönthetetlen marad. De nem csak csatárainkra, de védőinkre is büszkék lehetünk, az egész bajnokság során mindössze tíz gólt kapott a csapat. hazai mérkőzéseinken például mindössze négy ellenfelünk tudott betalálni a kapunkba 1-1 alkalommal. De ezeken a meccseken sem kellett nagyon izgulnia az ekkoriban leginkább a rá-rá-rá, tempó emtéká kiabálással szurkoló híveinknek. E mérkőzések eredményei ugyanis a következők voltak: 7:1, 6.1, 6.1 és 18:1. Fölényünkre jellemző, hogy a második Fradit oda-vissza vertük 5:0 illetve 3:0 arányban. A gólkirályi címért Schaffer Spéci és Slózi (Schlosser) folytatott háziversenyt előbbi nyert 46 találattal, 5 góllal megelőzve a 41 gólig jutó vetélytársát. Ez a bajnokság mégsem róluk szólt, hanem egy alig 17 esztendős újoncról, aki az első élvonalbeli idényében rögtön az év játékosa lett. Orth Györgynek hívták. Érdekesség, hogy Orthon kívül egyetlen új játékos került be a csapatba: Feldmann Gyula. Ő viszont, ha már bekerült ott is ragadt, a csapat valamennyi mérkőzésén szerepelt.

Az 1918-19-es szezon sem hozott számunkra semmi jelentős változást, a csapat ismét simán bajnok lett, bár ebben a szezonban becsúszott egy vereség és három döntetlen is. A mezőnyjátékosok kerete sem nagyon változott, a kezdőcsapatba egyedül Nagy József került be újonnan és szerepelt még Gincery Dénes, Takács Béla valamint Bajusz Lajos is. De ebben az évben is sikerült egy újabb klasszist beépíteni a csapatba. 1918-tól kezdve sokáig Kropacsek Ferenc nevével kezdődött az MTK összeállítása. az 1919-20as bajnokságot ismét nagy fölénnyel nyerte csapatunk. 10 ponttal előztük meg az ezüstérmes Kispestet. Bár látszólag a szokottnál nagyobb mozgás volt a keretben, hiszen nyolc új játékos is szerepelt a csapatban, de közülük öten (Boros Endre és Nándor,  Hertzka Jenő, Székely Miklós és Welser Tibor) 3 vagy kevesebb mérkőzésen szerepelve csak epizodisták voltak, Nádler Henrik is csak két alkalommal lépett pályára, de a későbbiekben ő meghatározó csapattaggá vált. Ebben az évben is bekerült azonban két felejthetetlen játékos az MTK kezdőcsapatába Mándi Gyula és Molnár György. Az 1920-21-es év az összeállításban nagyobb változásokat hozott, alapember lett Senkei Imre, Károly József és a későbbi világhírű edző Guttmann Béla. Ez volt az első év, amikor jelentősebb szerepet kapott a már említett Nádler és az ekkor újonc Opata Zoltán. További új játékosok voltak: Dobos Elek, Fábián Sándor, Gerber László, Klein Manó és Weisz Leó. A következő – a sorozatban megnyert bajnokságok közül a hetedik – bizonyult az eddigi legnehezebben elhódított bajnoki címnek. Rosszul kezdődött az év, távozott  előbb sikereink kovácsa Jimmy Hogen edző, majd év közben Schlosser Imre is elhagyta a csapatot. A nehézségek az eredményeken is meglátszottak, de azért egy szerény pontocska előnnyel ezt az aranyérmet is begyűjtöttük. Igazi erősítést jelentő új focista hosszú évek után először nem érkezett az MTK-ba, akik szerepet kaptak, tartósan nem tudtak gyökeret verni, néhány mérkőzés jutott Siklossy Antalnak, Dobó Gyulának, Schenkey Gyulának Rakitovszky Gézának és Gyulának,Gerber Lászlónak, Kollár Zoltánnak és Fábián Sándornak. A csapat Burgess személyében ismét angol edzőt kapott. Az 1922-23-as bajnokság sokáig emlékezetes maradt az MTK-isták számára. Nem azért, mert 1-2 mérkőzésen szerepelt Riff Emil, László Győző és Kocsis Ferenc. Nem is azért, mert két újabb klasszis került a csapathoz, a kapus Plattkó Ferenc és az edző Frontz Döme. Sőt nem is azért, mert ismét bajnok lett a csapat, ez hovatovább már kezdett megszokottá válni. Ez volt az a bajnokság, amelyen egy mérkőzésünk – szerencsére azóta is példátlan módon – verekedés miatt félbeszakadt. Hanem ez is olyan MTK-s verekedés volt. Egy MTK – Vac mérkőzésen a játékosok – mindkét csapat játékosai –  előbb a bírót támadták meg, majd egymásnak rontottak. Ami ezután történt, az volt különösen érdekes – ajánlom a mai futball huligánok figyelmébe – a két szurkolótábor tagjai, akik a mérkőzés addig lejátszott részében folyamatosan egymást hergelték, betódultak a pályára. Hogy mi történt ezután? Azt hiszitek, kitört a tömegverekedés? Nem. A szurkolók szétválasztották a verekedő játékosokat majd visszamentek a helyükre, hogy megnézzék a mérkőzésből még lejátszandó szűk fél órát. Erre azonban nem került sor. Nem volt ugyanis már a helyszínen a játékvezető, aki a verekedés elején egyszerűen elmenekült. Az akkori szabályoknak megfelelően a még hátra lévő 28 percet később lejátszották. A meccset egyébként 5-1-re nyerte az MTK.

A következő bajnokságról akár azt is lehetne írni, hogy nem történt semmi különös, egyetlen vereséggel hatalmas 10 pont előnnyel nyertük meg az újabb aranyérmet. Az új játékosok Stalmach Lajos, Varga György és Wester Károly összesen is csak öt mérkőzésen szerepeltek. De jött egy olyan új focista a csapatba, akiről feltétlenül szólni kell. Jeny Rudolf. Vele lett teljes a valaha volt leghíresebb MTK csatársor sőt talán minden idők legjobb magyar csatár ötöse az akkor aranyláncnak hívott Braun-Molnár-Orth-Opata-Jeny sor.

Az 1924-25-ös bajnokság is a sokáig emlékezetesek között marad. Ez sem azért, mert ezt is simán, nyolc pont előnnyel nyertük meg, még csak nem is azért, mert ez volt sorozatban a tízedik győzelmünk. Nem is az új kapus Remete Imre vagy a half Kléber Gábor érkezése, Böhm Sándor, Demkó Sándor vagy Okos József pályára lépése miatt emlékszünk mi MTK szurkolók rendkívüli büszkeséggel erre a szezonra, hanem egyetlen fantasztikus mérkőzés miatt maradt fenn ez az egyik legnagyszerűbb szezonként az MTK krónikáiban. Ez a mérkőzés az amelyikről ha beszélni tudna most 100 éves stadionunk bizonyára azt mondaná: ez volt pályafutása csúcsa. Talán már mindenki tudja, melyik mérkőzésről van szó. Az FTC elleni őszi örökrangadóról. 11:2. Igen ez a két szám a végeredményt jelzi. még ennyi idő után is hihetetlen. Orth egymaga öt gólt rúgott. Közel tucat gólt lőni egyetlen meccsen álomszerű, de ha ezt a legbagyobb riválisa ellen teszi meg egy csapat, az maga a csoda. Sajnos a csodák sem tartanak örökké, egyszer minden sorozat véget ér. Így történt a mi bajnoki sikersorozatunk esetében is. A következő szezonban ha csak hajszállal is, de lemaradtunk a bajnoki címről. Mindez egy Tandler nevű osztrák játékos miatt, aki szándékosan okozott súlyos sérülést az akkor még mindig csak 24 éves Orth Gyurinak. De ez már egy másik történet…

 

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!