MTK Brüll Alfréd Egyesület

Aki a dicső múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli!

Kapcsolat

Tel: +36-70/310-3078

E-mail: mtk.csalad@gmail.com

Fb: MTK Család

Google+: MTK Család

 

Bankszámlaszám: 14220108-40385002

Számla vezető bank: Commerzbank Zrt.

 

125 éves az MTK - 10. rész: Ria, Ria, Hungária

2013.11.10.

Orth sérülése véget vetett az MTK hegemóniájának. 1925-26-ban 13 év után először nem az MTK nyerte a bajnokságot, be kellett érnünk az ezüstéremmel. Véget ért egy korszak, de nem csak az MTK, hanem az egész magyar labdarúgás számára. Lezárult az amatőr időszak, az 1926-27-es szezontól kezdve bevezették a profi bajnokságot.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez nem volt más, mint a már régen működő rendszer legalizálása. Már 10-15 éve fizetett játékosok rúgták a bőrt az első osztályban. Jó példája volt ennek az 1921-es úgynevezett „kispesti profiper”. A KAC azon bukott le, hogy szemben a többiekkel, ők könyvelést is vezettek a játékosok béréről.

Így aztán lényegi változás nem történt, ha azt nem tekintjük, hogy a csapatok új néven indultak. Az FTC Ferencváros, az UTE Újpest míg mi Hungária néven vágtunk neki az új szezonnak. Ez nem a mi évünk volt. Sőt szereplésünk kimondottan szégyennek számított. Alig több mint 50 %-os teljesítménnyel (8 győzelem, 7 vereség 3 döntetlen mellett) kevés (30) gólt rúgva és sok (24) gólt kapva végzett a csapat. Az ezt megelőző negyed században még soha nem szenvedett 7 vereséget az MTK egy bajnokságban, hatot sem. 5 vereség volt addig a legtöbb.  A „szégyenteljes” szereplés bronzérmet ért. Szívesen szégyellném ma is magam egy ilyen eredmény után. (Amikor e sorokat papírra vetem, akkor az éppen folyó 2013-14-es bajnokságban is 7 vereségnél tart az MTK, mindössze 12 forduló után.) Az őszi szezonban híveink Orth visszatérésének örülhettek. Bár nem ment neki úgy mint korábban, de mindenki bízott benne, hogy visszanyeri korábbi formáját. A reménykedés nem volt alaptalan, hiszen még a válogatottba is visszakerült, de utóbb be kellett látni, ez az Orth már nem az az Orth. Néhány évet játszott még, de nem tudta meg sem közelíteni korábbi teljesítményét. A Tandler nevű mészáros tönkretette a világ legjobb labdarúgóját. 24 éves volt akkor, hatalmas karrier állhatott volna még előtte.

Még egyszer indult neki a bajnokságnak a legendás aranycsapat magjára épülő együttessel az MTK. Ugyan az előző évinél lényegesen jobb produkcióval sikerült elérni a második helyezést, de ez nem elégítette ki Brüll Alfréd és a többi vezető igényét. Alapos fiatalítás következett távozott többek között Orth, Braun, Konrád II. Komoly erősítést jelentő játékos viszont nem érkezett, így semmi jel nem mutatott arra, hogy ez a Hungária éve lehet. Aztán kiderült, hogy a legnagyobb tehetséget a mieink igazolták. Kalmár Jenő már az első bajnoki idényében 19 gólt lőtt, főszerepet játszva ezzel a bajnoki cím megszerzésében. Az ügypikantériája, hogy Kalmár a Ferencvárosból érkezett, ahol nem tartottak rá igényt.

Ez a csapat győzte le az aktuális német bajnok Hertha BSC-t Berlinben 7-0-ra

A bajnokcsapat Titkos Pál leigazolásával tovább erősödött, így az 1929-30-as szezont esélyeseként kezdtük. Ehhez képest úgy végeztünk a harmadik helyen, hogy az Újpest és a Ferencváros párharcába bele sem tudtunk szólni. (Az Újpest első bajnokságát nyerte, így 1903 után először nem az MTK vagy az FTC neve került a bajnoki serlegre.)  Hosszú böjt kezdődött ezzel a szezonnal. Egészen az 1935-36-os bajnokságig. Hat bajnokság MTK aranyérem nélkül. Korábban ilyen még soha nem fordult elő. Igaz a csapat egyetlen egyszer maradt le a dobogóról, akkor is csak hajszállal, de az MTK-isták nem ehhez voltak szokva. 1935 újabb átszervezést hozott a bajnokságban. (Nem ez volt az első, de nem is az utolsó eset a magyar labdarúgás történetében, amikor a válogatott kudarca után a bajnokság reformjában vélik megtalálni az MLSZ vezetői az egyetlen üdvözítő megoldást. Ezúttal az amatőr és a profi bajnokság összevonásával létrehozták a Nemzeti Bajnokságot.)

Az MTK évek óta botladozó csapatához új edző érkezett. Hazatért Schaffer Spéci. Számos anekdota fűződik az ő hazatéréséhez. Az egyik leghíresebb bemutatkozásához kötődik. A játékosok szép sorjában bemutatkoztak a világhírű edzőnek. A sor végén jött a már ekkor szintén szupersztár Cseh Matyi. Közölte, hogy ő nem mutatkozik be és nem köszön előre Spécinek, mert ő a nagyobb klasszis. Spéci, aki akkor már több mint száz kiló volt, ekkor sétapálcáját felakasztotta a felső lécre, a labdát letette a 16-osra és csak annyit mondott: Döntsük el. Az eredmény tíz kísérletből Cseh hétszer eltalálta a botot, biztos volt benne, hogy ezt nem lehet überelni, megnyerte a párbajt. Tévedett. Schaffer nyolc találata eldöntötte, hogy a többiekhez hasonlóan Cseh Matyi is kénytelen lesz előre köszönni az edzőnek.

Hoppe László írta le – Labdarúgó bajnokságaink 1901-1969 című könyvében – a következő párbeszédet, amelyik Brüll és Schaffer között zajlott le:      
- Nézze elefánt-pubi, én magára bízom a csapatot, azt csinál vele, amit akar. – mondta az elnök.

-         Köszönöm, vállalom a megbízást. – felelt Schaffer.

-         Először pedig mondja meg, kit szerezzünk, kit szerződtessünk, kivel erősítsünk?

-         Köszönöm, senkivel. Én megnéztem ezt a gárdát. Kitűnő anyag. Csak rendbe kell szedni, lelket kell belé verni. Én ezzel a gárdával akarom és meg is fogom nyerni a bajnokságot.

-         Brüll csak ámult, bámult, szinte bocsánatkérően. Schaffer megsajnálta.

-         Hát nézze, elnök úr! – mondta –Ha mindenáron erősíteni akarunk, hát azért egyvalakit ajánlhatok. Láttam az Elektromosban az ifi csapat balszélsőjét. Azt szerezze meg. Sohn a neve…

Így lett az új edző csapatának egyetlen új tagja Sohn azaz Sas Ferenc.

Az edző betartotta szavát. Bajnokságot nyert. Veretlenül! Majd a következő 1936-37-es idényben lényegében változatlan csapattal, megismételte a sikert. Ekkor még nem is sejthettük, hogy másfél évtizeden át nem engedtetik meg az MTK-nak újabb bajnoki cím megszerzése.

Ha bajnokságot nem is sikerült nyerni, dicsőséget azért arattak labdarúgóink. Az 1938-as labdarúgó világbajnokságon ezüstérmes magyar válogatottnak 5 tagja került ki a Hungáriából. VB ezüstérmeseink: Bíró Sándor, Sas Ferenc, Szabó Antal, Titkos Pál és Turay József. A magyar nemzet hálás volt a sikerért. A zsidó származású Sas Ferencnek még a VB ezüst megszerzésének évében menekülnie kellett Magyarországról. Rajta kívül sok más az országnak dicsőséget szerző sportolónknak kellett távoznia. Mások nem menekültek, közülük kevesen élték meg a háború végét. De ez egy külön fejezet szomorú témája lesz.

A kétszeres bajnok csapat
Schaffer, Sas, Bíró, Turay, Sebes, Titkos, Cseh, Dudás, Szabó, Kardos, Mándi, Müller

Két bronzérem után úgy tűnt ismét bajnok lehet a Hungária. Az 1939-40-es bajnokságban két fordulóval a vége előtt az első helyen álltunk 36 ponttal, gólaránnyal megelőzve az Újpestet és 1 ponttal a 3. Ferencvárost. Következett az Újpest – MTK. Félidőben 3:0-ra vezettünk. Zsengellér a második félidő elején egy lesgóllal szépített. 3-1. Majd kaptunk egy egészen nevetséges gólt. Zsengellér két méterrel az alapvonalon túlról adta be a labdát, amit Kocsis a hálóba vágott. Majd az utolsó percekben Ádám dobta(!) hálónkba a labdát, így lett 3:3. Az utolsó fordulóban hiába vertük a Gammát, a két utolsó mérkőzését idegenben 6-0 és 7-1-re nyerő Ferencváros gólaránnyal bajnok lett. Előtte a bajnokságban idegenben egyszer sem tudott 5 gólnál többet szerezni a Ferencváros sőt ez hazai pályán is csak egyszer sikerült nekik. Brutálisan elcsalták a bajnokságot. 1940-ben, amikor az MLSZ elnöke már Gidófalvy Pál volt, a „zsidó” MTK nem nyerhetett bajnokságot. Sőt a következő idényben már rajthoz sem állhatott. De ez már egy másik sokkal szomorúbb történet.

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!