MTK Baráti Kör

A háború nem kímélte ingatlanjainkat. Egyebek közt a Hungária körúti stadion romokban hevert.

A stadionunk

Az MTK soha nem volt felekezeti alapon szerveződő egyesület. A Holokauszt számos sporttársunk életét követelte, de nagy számú nem zsidó származású versenyzőnk az MTK feloszlatása után más egyesületekben tovább folytatta tevékenységét. A háborút követően voltak akik visszatértek, de sokak örökre elvesztek az MTK számára. Így lett például Illovszky Rudolf a Vasas ikonja. Mégis minden nehézség ellenére az MTK a magyar sportegyesületek közül az elsők között tért magához a háborút követően. illetve dehogy a háborút követően, már a háború alatt. Budán még dörögtek a fegyverek, amikor Pesten lelkes MTK-isták gyülekeztek dr. Kisfalvi István, dr. Fodor Henrik és Weisz Richárd felhívására utóbbi lakásán. Ideiglenes vezetőséget választottak, melynek hármukon kívül Mandlik Béla és Goldmann Ignác lettek tagjai. Egyetlen feladatuknak egy közgyűlés mielőbbi előkészítését tekintették. Színhelyként a Royal Szálló nagytermét választották. Bizonyára választhattak volna praktikusabb helyszint is, hiszen a februári hidegben a fűtetlen, ablaktalan helyszín koránt sem volt ideális. De fontosnak tartották a helyszín választással is szimbolizálni a jogfolytonosságot. Ott kezdtük újra, ahol két évtizeddel korábban a negyed százados fennállásunkat ünnepeltük. A közgyűlés a vezetőséget választott, tagjai voltak: Weisz Richárd, dr. Kisfalvi István, dr. Fodor Henrik, Képessy József, Neu János, Sebes Gusztáv, dr Dietz István, Fodor Miksa, Goldmann Ignác, Hertzka Rezső, Lichter Salamon, Marcell Tibor, Molnár György, Szőllősi Elemér, Tuschák Tivadar és Vágó Zoltán. A háború még akkor is tartott, amikor Drisztay Gedeon lakásán megtartotta az MTK az első sajtóértekezletét. A háború az MTK számára nem ért véget 1945 áprilisában. A kiállt szenvedések nem múltak el nyomtalanul, rövid időn belül sorra vesztettük el vezetőinket, távozott közülünk Weisz Richárd, dr. Kisfalvi István, dr. Fodor Henrik, Hertzka Rezső, Klein Aladár és Marschall László.

Szakosztályaink közül elsőként az atléták szervezték újra magukat. A szakosztály megújítói Hertzka Rezső és Szilányi Sándor. No meg természetesen Goldmann Bundi, aki három évtizede mindig újra és újra előkerült, ha az MTK atlétáinak segítségre volt szüksége. A pálya még romokban hevert, így atlétáin az FTC vendégszeretetét élvezve tudtak sportolni. A felszabadulás utáni első bajnoki címünket is az atléták szerezték. Egészen pontosan Tribold Jenő, aki a diszkoszvetést nyerte meg 33,69 méteres eredménnyel az ifi bajnokságon. Ugyancsak az atléták szerezték az első felnőtt érmet, Pállfy 400 méter gáton lett harmadik. Már ekkor több később ragyogó pályát befutó tehetség bontogatta szárnyait kék-fehérben. Például Umbrai Katalin gerelyhajító, Zsitvai Zoltán rúdugró, Lombos Dezső gát- és rövidtávfutó valamint Nagy György távol- és magasugró.

Az atlétákhoz hasonlóan gyorsan alakult meg labdarúgó csapatunk is. Dr Fodor és dr. Kisfalvi mellett feltétlenül meg kell emlékezni Vágó Zoltán edző és Fuchs Géza intéző munkájáról. Régi játékosaink  közül Sebes Gusztáv és Bíró Sándor nem csak játékosként, hanem szervezőként is kivette részét a munkából. Saját használható pálya hiányában focistáink is a Fradi vendégeiként tudtak edzeni és játszani. A háború utáni első bajnoki mérkőzésére Csintalan – Polgár, Bíró – Kapta,  Kovács Imre, Urhegyi – Lukács, Bosánszky, Palatinus, Sebes Harmath összeállítással lépett pályára az MTK. A mérkőzést, melyen az UTE volt az ellenfelünk elvesztette csapatunk 3:1 arányban, és a bajnokság – az alig két hónapos bajnokság – végén is csak a hatodik lett az MTK. Ez labdarúgó csapatunk történetében az addigi legrosszabb szereplés volt, de a körülmények ismeretében ez kimondottan sikernek számított. Sőt amit akkor még nem lehetett tudni, 1948-ra már ismét dobogós (2.) helyen végzett a gárda újabb másfél évtizedre stabilizálva helyet a bajnokság élmezőnyében.

Nem tétlenkedtek úszóink és vízilabdázóink sem. Korábbi válogatott pólósunk Schlenker Antal vette kezébe az irányítást. Árvay Tibor, Vécsei László, Vadas Béla és Gáti Károly ifi úszóink voltak lelkes segítői. (Utóbbit bizonyára sokan ismerik, ma Charles G. Gatinak hívják.) Vizilabda csapatunk 1945-ben még „csak” az 5. helyen végzett a bajnokságban, de a következő 1946-os szezon parádésra sikerült. Kilenc bajnoki mérkőzésük közül nyolcat megnyertek, csak egy alkalommal szenvedtek vereséget. Ez a teljesítmény sem ért sajnos bajnoki címet, az MTK az ezüstérmet szerezte meg a mindössze egyetlen pontot vesztő Újpest mögött. Remekeltek a fiúk a kupában is, melyet minden ellenfelüket legyőzve hódítottak el. A döntőben MTK-FTC 4-2. Úszóink közül Szatmáry Elemér tünt ki, aki az EB-n a dobogó harmadik fokára állhatott fel, ezüstérmet szerzett a magyar bajnokságban és a főiskolai VB-n is, mindkét versenyen az ugyancsak MTK versenyző Csuvik Oszkár végzett mögötte a harmadik helyen.

Több sportág volt, melyekben hagyományaink miatt fontosnak tartották az MTK vezetői már 1945-ben létrehozni az új szakosztályt, de ezek – elsősorban az edzéslehetőségek hiánya miatt – még évekig nem mutattak aktivitást. Ilyen volt a birkózás, az ökölvívás, a torna és a kerékpár is.

Újjá alakult a Duna Evezős Egylet is. Akárcsak korábban forálisan az MTK-tól függetlenül, gyakorlatilag az MTK szakosztályaként. Szendey Antal már 1947-ben kormányos kettesben aranyérmet nyert az EB-n. A kormányos Latinovics Szaniszló volt, a másik evezős a Hitelbank színeiben szereplő Zsitnik Béla volt. Ő évtizedekkel később az MTK Létesítmény Ellátó vállalat vezetője lett.

Asztalitenisz szakosztályunk csak 1947-ben tudott ismét megalakulni, de a régi sikereket meg sem tudták közelíteni. Ebben az évben alakult meg ismét tenisz szakosztályunk, az első években ők sem értek el jelentős eredményeket. Még egy évet kellett várni amíg megint megjelent a vívósport az MTK-ban. Ők sem voltak túl sikeresek ekkoriban, Horváth Zoltán volt az egyetlen nevesebb versenyzőnk.

Schenk Nándor és Német Ferenc, akik a háború ellőtt az MTK súlyemelői voltak, már 1945-ben meg akarták szervezni ismét a súlyemelést klubunkban. Akkor erre nem volt fogadókészség, így a szakosztályt Textilgyár SK néven alapították, de egy pillanatra sem adták fel a küzdelmet, hogy kék-fehérben folytatódjon az erős emberek sportja. Álmuk 1948-ban vált valóra.

Új sportok is meghonosodtak az MTK-ban. A kézilabda 1946-ban jelent meg az MTK-ban, amikor a Magyar Posztó csapata átlépett az MTK-ba. Mindössze egy szezont szerepeltek nálunk, majd visszatértek az anyaegyesületbe. Ezzel azonban megalapozták az MTK-ban az igényt a kézilabdára, rövidesen sikersportágunk lett a kézilabda, de ez már egy későbbi történet.

1946-ban megalakult a jégkorong csapat is. Pontosabban a BKE csapat lépett át testületileg az MTK-ba. Csak öt évig működött az MTK hoki csapata, öt nagyon sikeres évig. A mérleg három bajnoki arany-, egy ezüst- és egy bronzérem. A csapatról szólva ki kell emelni egy játékost.  A kapus Hircsák István a világ legjobb hálóőre volt. Hasonló volt gyeplabda csapatunk működése is, csak nekik még két évvel kevesebb jutott. A részben a jégkorong csapat tagjaiból, részben az MTK-ba teljes létszámban átlépő MAFC-osokból álló gyeplabda csapat 1948-ban alakult és elsőre ezüstérmet szereztek a bajnokságban. A következő két bajnokságot megnyerték, de ezzel be is fejeződött az MTK gyeplabda története.

1945-ben alakult meg az MTK egyik legsikeresebb szakosztálya: A kosárlabda. A Kemény Oszkár és Szabó István kezdeményezésére és szervezésével női és férfi csapat is létrejött. Már ekkor a későbbi sikeredző Hercze Andor vezette a szakmai munkát.

A röplabda nemcsak az MTK-ban, de Magyarországon is újdonság volt. 1947-ben írták ki az első bajnokságokat. Az MTK a női és a férfi bajnokságban is alapító tag volt. Minkét csapatunk az 5. helyen végzett az első bajnokságban. Bár a röplabda soha nem vált az MTK legerősebb szakosztályává, de 1947-től több mint három évtizeden át szerepelt mindkét csapatunk a bajnokságban, zömmel az első osztály középmezőnyében. A szakosztály vezetője Kertész Imre lett. Érdekesség, hogy a férfi csapat első edzője Tóth István volt, aki később az MTK edzője lett.