MTK Baráti Kör

Labdarúgó csapatunk stabilan a bajnokság élmezőnyébe tartozott, e korszakban – egyetlen negyedik helyet leszámítva – minden évben a dobogón végeztek a fiúk. Sőt két első hely is összejött. Egy hivatalos bajnoki cím 1907-08-ban, melyet veretlenül szerzett meg az MTK és egy Brüll serleg 1906-ban. Utóbbiról annyit érdemes elmondani, hogy 1906 tavaszán nem zajlottak hivatalos bajnoki küzdelmek. Az addigi tavaszi-őszi rendszerről ekkor állt át az MLSZ az őszi-tavaszi rendszerre. Az így szabaddá lett fél évben bonyolították le a Brüll Serlegért kiírt nem hivatalos bajnokságot. A küzdelemben minden első osztályú csapat elindult. Az MTK végigverte a mezőnyt. Szó szerint, hiszen a csapat minden mérkőzését megnyerte. De focistáink nagy korszaka még csak eztán fog következni.

Az 1907-08 évi bajnok csapat

Ez az időszak még inkább az egyéni sportokról szólt az MTK-ban. Sőt         ez a korszak – annak ellenére, hogy több sportágban is remek gárda állt össze –  az egyéniségekről szólt. Weisz Richárdról, aki egy azóta sem felülmúlt, valószínűleg soha felül nem múlható sorozatot produkált. 1904-től 1908-ig minden évben megnyerte nehézsúlyban a birkózó és a súlyemelő bajnokságot is. Nehéz atlétáink között más klasszisok is szép számmal akadtak Pay’r (Payer) Húgó, Előd József, Fischer Tibor a világ élvonalához tartozott. Fischer Tibor alakját egy ország ismeri azóta is, ő volt a Népszava híres kalapácsos emberének modellje. Jellemző a szakosztály erejére, hogy a most vizsgált 7 éves időszakban 14 magyar bajnoki címet szereztek sportolóink, nem mellesleg Weisz Richárd 1908-ban olimpiát nyert, Fischer Tibor 1911 a világbajnokságon, 1912-ben az Európa bajnokságon bizonyult a legjobbnak. Márton Károly 1911-ben EB győzelmet aratott.  

Weisz Richárd	Fischer Tibor

Atlétáink is sorra szállítják a győzelmeket. Bajnokságkat nyert Röck Ede, Lovas Antal, Antal Pál, Holics Ödön, Schuber és Báró Wardener Iván. E gárda 6 magyar, 2 osztrák és 3 cseh bajnoki címet szerzett. Elértek 5 hivatalos felnőtt magyar csúcsot, 6 ifjúsági magyar csúcsot valamint 2-2 cseh és osztrák csúcsot. A bajnokok között nem említett felnőtt rekordereink: Patak János és Mazák Imre az ifi csúcsokat Brandl Béla, Kiss Ferenc, Ondrus István és Asztalos Gyula szerezték, a korábban felsoroltakon kívül.   Holics Ödönről mindenképpen el kell mondani, még néhány dolgot. Távolugróként képviselte az országot az 1908-as olimpián, ahol a 14. helyet szerezte meg. 6 éven keresztül volt tagja labdarúgó csapatunknak is, 1908-ban aranyérmes csapatunkban szerepelt. 4 alkalommal pályára lépett a válogatottban is. Később – bár csak egy mérkőzésen – a válogatott szövetségi kapitányi is volt. Báró Wardener Iván magasugrásban az 1912-es olimpián ért el 8. helyezést. Itthon 1914-ig összesen négy bajnoki aranyat ért el, 190 cm-es csúcsa nemzetközi szinten is kimagasló eredmény volt.

Wardener Iván	Holics Ödön	Röck Ede

Az eddig felsorolt szakosztályok esetében erőteljes feltörekvésről, remek eredményekről számolhattam be. Kerékpárosaink, akik a XIX században az MTK-ban meghatározó szerepet töltöttek be, a XX. századelejére teljesen visszaestek, nem találták meg Rottenbiller János és a Papp testvérek méltó utódait. Kerékpárosaink közül Horváth egyetlen árva bajnoki bronzérme érdemel említést. Történt azonban egy korszakalkotó változás, ami miatt feltétlenül foglalkoznunk kell a kerékpár szakosztállyal. Egy új sportág bontogatta szárnyait a szakosztály keretein belül. A motorkerékpározás. A technikai sportokban az MTK alig-alig mutatott aktivitást az elmúlt 125 évben. Fontos tudnunk, hogy ennek ellenére mint oly sok egyéb sportág esetében is úgy a motorsportban is klubunk úttörő szerepet vállalt. Deutsch Sámuel 1912-ben nyert bajnokságot a 10 000 méteres távon motorkerékpárral.

Deutsch Sámuel

Még egy – a motorkerékpárnál számunkra sokkal fontosabb – új sport jelent meg az MTK életében: A vízilabda. Érdekes, hogy az MTK történetét legalaposabban feldolgozó mű, Fodor Henrik 25 év című kitűnő munkája, említést sem tesz a vízilabda sportágról. 1913-ban nem tudhatta, de még csak nem is sejthette, sem Fodor Henrik sem senki más, hogy a vízilabda Magyarország sikersportága lesz, amelyben az MTK több mint fél évszázadon át vezető szerepet fog játszani. Igaz a könyv elkészültekor már csapatunk két bajnoki ezüstéremmel büszkélkedhetett. De az is igaz, hogy meglehetősen komolytalannak tűnhetett akkor még a póló. Komolyan lehet-e venni egy sportágat, melynek bajnoksága egy mérkőzésből áll, melynek ezüstérmét 1911-ben és 1912-ben is egy-egy mérkőzésen szerzett nulla ponttal, azaz vereséggel szereztük meg? A válasz nyilvánvaló: Nem. Az idő azonban rácáfolt erre a válaszra. A magyar póló felvirágzott, az MTK pedig ennél későbbi korok színvonalasabb bajnokságaiban is érmeket gyűjtött.

Komjádi Béla

Azt írtam korábban, az első világháború előtti időszak az MTK nagy egyéniségeiről szól. A vízilabdának is megvolt a maga nagy egyénisége. A magyar póló atyja Komjádi Béla az MTK játékosa volt. Komjádi úszóként kezdte sport pályafutását. Nem volt rossz úszó, de extraklasszisnak kellett volna lennie ahhoz, hogy kitűnjön az MTK bombaerős gárdájából. Ismét Fodor könyvére kell hivatkoznom, mely szerint az MTK úszói közel 1300 érmet nyertek az alapítás óta. Ezek túlnyomó többségét a világháborút megelőző évtizedben. 1300 érem elképesztő mennyiség, még akkor is, ha tudjuk, ebben benne vannak a kisebb jelentőségű versenyeken elért sikerek is. Minek volt ez köszönhető? Annak a fantasztikus társulatnak, akik ekkoriban az MTK színeiben úsztak. Ám sokkal pontosabb lenne a kérdést úgy feltenni, kinek volt ez köszönhető? A válaszon nem kell sokat gondolkodni. Brüll Alfréd áll e sikerek mögött. Áldozatkészségének köszönhetően az MTK-ban gyűltek össze a legjobb versenyzők. Halmay Zoltán 1904 évi olimpiai bajnoki címeiről már esett szó, 1908-ban ehhez még két ezüstöt is begyűjtött, az egyiket váltóban, melynek négy tagjából három az MTK versenyzője volt. (Halmayn kívül Zachár Imre és Hornung Gyula). A váltó az 1906-os nem hivatalos olimpián az első helyen végzett, akkor Halmay mellett Kiss Géza és Hajós Henrik szerepelt klubunkból a stafétában. Halmay Zoltánnak itt is jutott még egy ezüst 100 méteres gyorsúszásban. Halmay Zoltán 15 magyar bajnoki címe közül 9-et már az MTK színeiben ért el. Magyar bajnoki címet szerzett még Munk József, Toldi Ödön. Úszóink 7 év alatt 27 magyar csúcsot állítottak fel. A bajnokságot nem nyerő Handl Kornél is ért el csúcsot. Feljegyezhettünk 14 osztrák és 5 angol csúcsot is. Született 11 világrekord, melyeken Halmay Zoltán (8) és Toldi Ödön (3) osztoztak.

Toldi Ödön	Halmay Zoltán

Most jöhetne az a fordulat, hogy még egy új sportág bontogatta szárnyait az MTK-ban. De lehet-e szárnybontogatásnak nevezni, ha egy szakosztály tagjai 3 év alatt 6 bajnokságot nyernek? Asztaliteniszezőink ezt tették. 1910-ben 11-ben és 12-ben is elhóditották a bajnoki címet férfi egyesben és párosban. Jacobi Roland és Mechlovics Zoltán egy-egy egyéni győzelem mellett kétszer közös aranyat söpört be, a harmadik egyes arany Pécsi Dániel nevéhez fűződik. Párosban Székely Zoltán Nádasi Gusztávval szerezte a harmadik aranyat. De ez még csak a kezdet, pingpongban még innen is felfele vezetett az út.

Mechlovics Zoltán	Jacobi Roland

Még mindig nem értünk az MTK-ban újonnan meghonosodott sportágak végére. A legendák szerint úgy jött létre ökölvívó szakosztályunk, hogy alig öt évvel az MTK megalakulását követően a környékbeli nehézfiúk már jelentkeztek klubunkban, hogy szeretnének az MTK-ban boxolni. Befogadtuk őket. Azonban a szakosztály működéséről csak az 1910-es évektől kezdve vannak adataink. Három versenyzőnk volt mindössze, de ők a sportág legjobbja voltak. Bánó Manó, Z. Tóth Róbert, Strausz Ernő boxolók nevét ismerthetjük.

Előbbiról még verset is írt egy ismeretlen szerző:

Boxversenyen a végzet 
Pajkos tréfát kifőző:     
A Győző lett a bánó     
S a Bánó lett a győző.

Érdekesen alakult tornászaink sorsa. Őket is megrázta a század végén az egész MTK-t érintő visszaesés. A szakosztály azonban gyorsan magához tért, hamarosan ismét megtelt a tornaterem MTK-istákkal. Kezdetben az új generáció nem tudott eredményességben elődeivel vetekedni, de remek közösség alakult ki, tele tehetséges sportolókkal. Lassanként a sikerek is jöttek. Vágó M, Dr. Fodor Henrik, Nyisztor J., Wiener J., Gál Endre, Gellért Imre, Reichman Zs., Havas Imre, Szántó Á., Gellért Lajos, Dr Róz Imre, Fränkl I., Rosinger Emil, Nagy E., Berliner F., Farkas I., Gellért F. és Szalay József egyéni és csapatbajnokságok sorának megnyerésével, érmes helyekkel bizonyították, méltó utódai Kakas Gyulának és Müller Dávidnak. Közülük is kitűnt Gellért Imre, aki eljutott Londonba és Stockholmba is az olimpiára.

Gellért Imre

Ugyanezen a két olimpián vett részt Fuchs Jenő is. Mindkétszer megnyerte az egyéni versenyt és a győztes magyar csapatnak is tagja volt. A korábban egyleten kivüli Fuchs Jenő belépett az MTK-ba, irányításával szerveződött meg az MTK vívó szakosztálya, vívóink azonban – Fuchs Jenőn kívül – ekkoriban még nem értek el jelentős eredményeket.

Fejlődött viszont az egyesület egésze. Ezt az eddigiekben jelzett eredményeken kívül jól mutatja a tagság növekedése is. Az 1901-es évi mélypontot jelentő 61 tag után tíz évvel közel félezer MTK sportolót tartott már nyilván a klub. Ebben alighanem döntő szerepe volt az MTK szellemiségnek. A klub komolyan vette saját jelmondatát: Barátság, buzgalom, bátorság, így ebben a sorrendben. 1905-ben Vida Henrik megválasztatott a klub igazgatójának. Vida hatalmas lelkesedéssel látott munkához. A klubot egy közösségként kezelte, így számára fontosabb volt a tagságban az összetartás, az összetartozás érzetének kialakítása, mint a sport fejlesztése. A kettő között összefüggést talált. A jó közösség jobb eredményeket érhet el. Igaza lett. A kiöregedett sportolók számára létrehozta az „old-boy intézményt”, Sporhírek néven megindította az MTK első rendszeres kiadványát, melynek ő volt a riportere, szerkesztője, tán még kifutó fiúja is. Bár sportolóink sokszor mostoha körülmények között készültek, ő mégis fontosabbnak ítélte egy klubhelyiség kialakítását, mint egy új edzőterem megszerzését. Vida Henrik számítása bevált, kialakult az a csapatszellem, az a közösség, az az összetartás, amire mi MTK-sok máig büszkék lehetünk. De az eredmények, a sport eredmények is igazolták őt. Az egymásért küzdeni képes sportolók az MTK feljuttatták a csúcsra, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte a sportban elismert brand lett az MTK.

Jelen fejezetünk címe: Pályaavatótól – pályaavatóig Eddig azonban egy szó sem esett semmiféle pályaépítésről. Történetünkben, a Magyar Testgyakorlók Köre történetében most jutottunk el idáig. Érdemes lesz a dátumokat figyelni. 1911 tavaszán fordult az MTK kérelmével Budapest Székesfőváros tanácsához – nem elírás, így hívták ezt az intézményt – a kérvényben pályatelek igényét nyújtotta be a klub. A kérvényt, nem kis részben az MTK szurkoló polgármesternek, Bárczi Istvánnak köszönhetően, pozitívan bírálta el a főváros. Az MTK egy hét holdas terület birtokosa lett a Temető düllőben. Vagyis ott, ahol stadionunk ma is áll. Rövidesen létrejött a pálya részvénytársaság. Most egy hosszú és talán unalmas felsorolás következik. A részvénytársaság alakítóinak névsora. De úgy gondolom, a minimum, amit nekünk hálás utódoknak meg kell tennünk, hogy megemlékezünk elődeinkről, akik nem kevés pénzt és munkát áldoztak új otthonunk létrehozására.

Baracs Marcell dr.

Binét Ede

Bíró Gyula

Bockelber Ede

Bodori Gyula dr.

Brüll Alfréd

Eulenberg Salamon dr.

Fodor Henrik dr.

Galgóczi Heteés Antal dr.

Kohner Jenő

Konta Arnold

Láng László

Rosenberg Emil

Röser A Edvin

Sas Kálmán

Schreyer Jenő dr.

Schwarcz József dr.

Spitz Zsigmond

Tedesco Lajos dr.

Vázsonyi Vilmos dr.

Vida Henrik

Vidor Jenő

Weisz Richárd

A részvénytársaság pályázatot írt ki a stadion tervezésére. A győztes pályaművet Werner Lajos és Dr. Goll Elemér készítette. Terveik alapján 1911 őszén megkezdődik az építkezés, alig fél évvel a munkálatok megkezdése után 1912 március 31-én már a pályaavató mérkőzést is meg lehetett rendezni. Ki is lehetett volna méltóbb ellenfél, mint a FTC és mi lehetett volna méltóbb ünneplés a zöld-fehérek legyőzésénél? (MTK-FTC 1-0) A mérkőzés előtt Bárczi István mondott rövid beszédet és ő végezte el a kezdőrúgást is.

Néhány információ a stadionról. A játéktér füves volt, ami önmagában is ritkaság volt 100 évvel ezelőtt, az pedig már szinte példátlannak nevezhető, hogy a csapadékvíz elvezetése érdekében a pálya alatt alagcsövezést készítettek.  A két hosszanti oldalon fedett tribünök voltak páholyokkal, ülő- és állóhelyekkel, melyek 25 000 néző befogadására voltak alkalmasak, ehhez jött még a két tribünt félkörben összekötő beton lépcső, ami tovább növelte a befogadóképességet. A mai fiatalokat talán meglepi, telt ház volt a pályaavatón, de ez az érdeklődés nem az újdonságnak szólt. A későbbikben is rendszeres volt a zsúfolt ház. Az építkezés ekkor még nem ért véget. Amint a sportolók birtokba vették a stadiont, kezdődött a pálya melletti klubház építése Markovics Károly tervei alapján. Egy év után ezt is birtokba vehették az MTK-isták. Sportolásra és szórakozásra is. Hiszen itt vendéglő, kávéház, társalgó, tanácsterem, irodák és játékterem valamint az igazgatói lakás mellett vívó- és birkózóterem is helyet kapott. A stadionban a labdarúgópálya körül futópálya is volt és később teniszpályákat is építettek hozzá. Így egy igazi sportközpont jött létre, ami majd minden szakosztályunk igényeinek megfelelt. Hazaértünk!

Az épülő pálya

A pályaavatón Brüll Alfréd vezeti ki a csapatot

A klubház