B.T.: Ön az MTK-nál főállású edző közel három évtizede. Miért kellett távoznia?

S.A.: Először is ki kell javítanom, közel harminc az MTK-ban töltött év után, egy évvel ezelőtt nyugdíjba mentem. Munkámat nyugdíjasként is folytattam, határozatlan időre szóló szerződést kötöttem az MTK-val, még az előző ügyvezető elnök Farkas Ferenc Úr idején. Rátérve az esetre: A közgyűlést követően behívott magához Tóth András az MTK ügyvezető elnöke. Szinte szó nélkül a kezembe nyomott egy borítékot, ami a felmondásomat tartalmazta. Indokolás nem volt benne és szóban sem indokolta döntését. Nem titkolom, eszembe jutott, hogy a döntésben szerepe lehet, a nyíltan vállalt szavazatomnak, de hangsúlyozom, hivatalos indoklást nem kaptam.

B.T.: Logikusnak látszik, hogy az MTK edzője a választáson az MTK elnökét támogassa. Ön miért nem így tett?

S.A.: Az olvasók feltehetően nem tudják, kezdetben szó sem volt arról, hogy Deutsch Tamás indulna a választáson az elnöki pozícióért. Eredetileg két jelölt versenget Csampa Zsolt úr és Kulcsár Krisztián úr. Én ebben a párharcban Csampa urat támogattam, elköteleztem magam mellette. Később Kulcsár Krisztián visszalépett és Deutsch Tamás úr lett Csampa Zsolt ellenjelöltje. Én nem vagyok egy köpenyegforgató típus. Számomra természetes volt, hogy tartom az adott szavamat és Csampa Zsoltra szavazok. Tehettem ezt annál is inkább, mert bár az érintettek körében ismert volt álláspontom, sem Deutsch Tamás, sem senki más a stábjából meg sem kérdezte, miért nem állok melléjük?

B.T.: Zárjuk le a történetnek ezt a részét. Nézzük egy kicsit azt, ami pillanatnyilag Önt talán kevésbé érdekli. Mit hagy maga mögött? Milyen jövő várhat az MTK vívó szakosztályára?

S.A.: Téved. Nagyon is érdekel, mi lesz az MTK-s vívókkal. Harminc itt töltött év nem múlik el nyomtalanul. Nagyon sajnálom, hogy távoznom kell innen. Megszerettem ezt a klubot, jól éreztem itt magam, érzelmileg kötődök a klubhoz és ez ezután sem fog változni. Aggódom a kék-fehér vívók jövője miatt. Nem azért, mert nélkülem gyengébb lesz az edzőgárda. Hála Szőcs Bertalan remek munkájának egy nagyszerű edzőkből álló társaság marad itt továbbra is. Más baj van. Illetve más bajok vannak. Az edzőknél maradva: nem csak nekem kell távoznom, más tőr edzőnek is útilaput szeretnének kötni a talpára. Nem tudom, ez csak véletlen, vagy a tőr szakág leépítése szerepel a tervekben? De más, elsősorban anyagi gondok is vannak. Nekem 10 havi béremmel tartozik az MTK, a többi edzőknek is hasonló a helyzete. A versenyzők sem állnak sokkal jobban, feléjük 7-8 havi elmaradása van a klubnak. Élversenyzőinket nem tudjuk megtartani, szinte aprópénzért igazolnak más egyesületekbe. Ennek köszönhetően időtlen idők óta a londoni lesz az első olimpia MTK vívó nélkül. Itt még egy gondolattal visszatérek a választáshoz. Felmerült bennem az is, jó lenne-e, ha az kerülne a szövetség élére, aki a saját klubjában sem tudja a működés anyagi fedezetét biztosítani?

B.T.: Ha már az olimpiánál tartunk, mi a helyzet Mohamed Aidával, aki szintén az Ön tanítványa?

S.A.: Mohamed Aida negyed század után klubot váltott. Talán mondanom sem kell anyagi okok miatt. (Sajnos nem vontak be az egyesület és a sportoló közötti tárgyalásokba, ha megtették volna, talán még most is az MTK vívónője lenne Aida.) Neki a mai napig is én vagyok az edzője, minden esélye meg van arra, hogy jól szerepeljen az olimpián. Felkészülését aligha segítette a személyem körüli herce-hurca és az sem, hogy miután engem kitiltottak az MTK Csömöri úti létesítményéből, hetekkel az olimpia előtt új edzőtermett kellett keresnünk.

B.T.: Köszönöm, hogy kifejtette véleményét szurkolóinknak.

S.A.: Mindig szívesen állok az MTK Család rendelkezésére. Harminc éves kötődésem egy ilyen döntéstől nem inog meg.

Szerettük volna a másik érintett fél véleményét is meghallgatni. Tóth András Úr, az MTK ügyvezető elnöke eddig nem reagált megkeresésünkre. Természetesen a későbbiekben is bár mikor helyt adunk véleményének.