Az első három negyed hatalmas csatát hozott, gyakran változott az eredmény, de többnyire a mieink vezettek. A negyedik negedben viszont hatalmas fölényben játszott csapatunk, volt már 18 pont is az előnyünk, ekkor az sem tünt lehetetlennek, hogy már az első meccsen eldöntjük a továbbjutást.

A győzelem igazi csapatjáték eredménye volt, valamennyi pályára lépett játékosunkról csak dicsérőleg lehet szólni. Mindenki hozta amit tud vagy még többet is. Két játékost szeretnék külön is kiemelni, hozzáteszem, talán nem ők voltak a csapat legjobbjai. Az egyikük Spiriev Olivér. Tőle már az is csoda, hogy némi túlzással percekkel azután, hogy törött lábáról levették a gipszet, egyáltalán játszani tudott, az már csak a külön bónusz, hogy még jól is teljesített. (Persze játszott ő már ennél is jobban, de a körülmények ismeretében parédésnak nevezhető mai produkciója.) A másik Merza Domonkos. A fiatal játékos még inkább csak kiegészítő embernek számít, de egyre gyakrabban mutatja meg, hogy éles helyzetben is lehet rá számítani. Ma is jó teljesítményt nyújtott. 

Sajnos sokadszor kell ismét a játékvezetőkkel  is foglalkozni. Minden kritikán aluli teljesítményt nyújtottak, elvétve hoztak csak helyes döntéseket. Mindkét csapat szurkolói folyamatosan a bírókat szidták. Mindkét oldalról jogosan.

De vissza a csapatunkhoz: Ha ilyen teljesítményt tudnak nyújtani a fiúk a visszavágon is, akkor nincs semmi okunk az aggodalomra.

/Bodrogi Tamás/

/Fotó: Bodrogi Dávid/