2012.04.23.
Bonyhád - MTK Törökbálint 95 - 78
Nem sikerült a négy közé jutni.
A tét nagyságának megfelelően rendkívül idegesen kezdett mindkét csapat. Az első percek kapkodása után a mieink nyugodtak meg előbb, így az első negyed végére 7 pontos előnyt sikerült szerezni a fiúknak. Ez azt jelentette, hogy összesítésben már 21 pont volt a fórunk. A második negyedben picit csökkent az előny, de a félidőben még három ponttal mi vezettünk, semmi jel nem mutatott arra, hogy itt még baj is lehet. A 26. percben vette át a vezetést a Bonyhád, de ez még nem lett volna baj, hiszen volt bőven előnyünk a hazai meccsről. A negyed végén viszont már 10 pont volt a hátrány. Az utolsó negyedet úgy kezdtük, hogy sikerült csökkenteni a különbséget, feljöttünk 6 pontra, amit egészen a 36. percig tudtunk tartani. (67-73) A 38. percben viszont már 15 pont volt a különbség. Ekkor már a Bonyhád volt nyerő pozícióban és ezt végig meg is tartotta.
Ismét nagyot küzdöttek a fiúk, mindent megtettek a négy közé kerülésért. Mondhatnánk, hogy hajszálon múlt, mert :
Ha Hajmási Peti hárompontos kísérlete bemegy az utolsó pillanatokban...
Ha csak egy kicsit kevésbé lejt a pálya...
Ha csak a büntetőket eredményesebben dobjuk...
Ha a hazai meccsen az utolsó percekben nem engedjük felzárkózni az ellenfelet...
Ha néhány kulcsjátékosunk nem sérülten játszik...
Ha a máskor meccsenként 20-30 pontot dobó Hajmási Péter nem nulla pontot dob a második félidőben...
Ha a máskor szintén meccsenként 20-30 pontos Szabó Balázs nem 6 pontot hoz a teljes meccsen...
Ha a végjátékra nem pontozódik ki három legmagasabb játékosunk...
Ha... mert lehetne sorolni még rengeteg apróságot, amik befolyásolhatták volna az eredményt, de az az igazság, hogy nem ezeken az apróságokon (apróságokon?) múlt. A 26. percben eldőlt minden. Akkor, amikor a Bonyhád átvette vezetést valami megváltozott játékosainkban. Nem hitték el, hogy van keresni valójuk ezen a mérkőzésen. Riadt tekintettel nézték az órát, eredményt. Tévedés ne essék, nem adták fel, nem esett szét a csapat, mentek előre, hajtottak becsülettel, sőt most is megszakadtak a győzelemért. De a kezek remegtek. Hogy mennyire a fejekben dőlt el a meccs, azt leginkább a büntető dobások jelzik. Mint már írtam rendkívül idegesen kezdett a csapat. Az első négy percben ez a büntetőkön is meglátszott négy dobásból kettő volt sikeres. Innen kezdve a 26. percig, vagyis amíg a Bonyhád át nem vette a vezetést száz százalékosan dobtuk a büntetőket, azaz hatból hat bement, ezután még 12 alkalommal célozhattak játékosaink a büntetővonalról, ebből ötször nem sikerült betalálni. Az pedig teljes rejtély számomra, az utolsó percekben miért kellett egy olyan őrült rohanásba belemenni, aminek eredményeképp 22 pontot kaptunk alig négy perc leforgása alatt.
Mindezek ellenére elmondható, hogy az egész bajnokságban, de különösen tavasszal erején felül teljesített a csapat. Talán ez is benne volt a mostani balsikerben. Részint mert fizikailag és fejben is elfáradtak srácok és részint talán azért is, mert mi szurkolók, de a csapat vezetői is sokszor dicsértük őket azzal, hogy váratlanul nyertek, nagyot küzdöttek, erősebb ellenfélnél bizonyultak jobbnak stb. Lehet, hogy ez hiba volt, talán ezért - is - gondolhatták a fiúk, mikor a vezetést átvette az ellenfél, hogy baj van, vezet a jobb csapat, megint egy erősebb ellenfél ellen esélytelenként küzdünk. Talán amerikai szellemben azt kellett volna sugallnunk nekik minden egyes megnyert meccs után, nyertetek, mert ti vagytok a jobbak, ti vagytok a legjobbak, verhetetlenek vagytok.
/Bodrogi Tamás/
fotó: Bodrogi Dávid
