MTK Brüll Alfréd Egyesület

Aki a dicső múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli!

Kapcsolat

Tel: +36-70/310-3078

E-mail: mtk.csalad@gmail.com

Fb: MTK Család

Google+: MTK Család

 

Bankszámlaszám: 14220108-40385002

Számla vezető bank: Commerzbank Zrt.

 

Ökölvívás

Képgaléria 2012  A csapat weblapja  A csapat facebook oldala A csapat bemutatkozó füzete
 

Eredmények:

 

Bajnoki eredmények 2014-ben

1. Barbosu Tibor  (Serdülő 48 kg)

3. Báki Alex (Serdülő 43 kg)


Bajnoki eredmények 2013-ban

Ifi (U18):

 

1. Sávoly Gergő (+91 kg)

3. Urbán Gergely (91 kg)

6. Simodán János (52 kg)

 

Junior (U16):


2. Baranyi Gergő (57 kg)

2 Sólyom István (60 kg)

6. Oláh Ádám (+80kg)

 

Serdülő (U14):

 

1. Barbosu Tibor (40 kg)

 

Bajnoki eredmények 2012-ben

 

Felnőtt:

 

1. Papp Nikolett

3. Kulacsik Mirkó 

 

Junior:

2. Jónás Béla

3. Baranyi Gergő

 

 

Boxolóink 2012-ben

Versenyzőink

Sáhen Bagdaszerján

1993.

Súlycsoport: 64 kg

2010 óta MTK sportoló

 

Baranyi Gergő

1997.

Súlycsoport: 54 kg

Eredményei: Korosztályos magyar bajnoki bronzérmes.

2009 óta MTK sportoló

Báki Alex

Súlycsoport: 43 kg

Bogdán Tibor

2000. 11. 06.

Horváth Szilveszter

1993.

Súlycsoport: 64 kg

Jónás Béla

1996.

Súlycsoport: 66 kg

Junior magyar bajnoki ezüstérmes 2012-ben.

2009 óta MTK sportoló

Kulacsik Mirkó

Súlycsoport: 66 kg

Felnőtt magyar bajnoki bronzérmes 2012-ben.

 Ladányi Aurél

1997. 11. 27.

Eredményei: Serdülő magyar bajnok.

Molnár Tamás

1998. 08. 04.

Súlycsoport: 56 kg

Eredményei: Serdülő magyar bajnok.

2006 óta MTK sportoló

Papp Nikolett

1991. 03. 25.

Eredményei: Négyszeres magyar bajnok.

2008 óta MTK sportoló

Réti Bence

1994. 12. 29.

Súlycsoport: 69 kg

2010 óta MTK sportoló

 

Sávoly Gergely

04. 26.

Sólyom István

1997. 02. 13.

Súlycsoport: 57 kg

2011 óta MTK sportoló

Sós Erik

1991. 12. 25.

Eredményei: Kétszeres korosztályos magyar bajnok, korosztályos VB 5.

Zsákai Attila

1992. 06. 12.

Súlycsoport: 64 kg

Eredményei: Háromszoros korosztályos magyar bajnok.

2001 óta MTK sportoló

Zsigmond József

1992. 02. 25.

Súlycsoport: 91 kg

Eredményei: ifi magyar bajnok, ifi VB 9. ifi olimpiai 4.

2010 óta MTK sportoló 

 

A szakmai stáb

 

Drexler Géza

1958. 06. 05.

Elnökségi tag, szakmai vezető, vezető edző

Megyeri Gábor

Szakosztály elnök

Rózsa Mihály

1967. 10. 10.

Elnökségi tag, marketing és PR vezető

 

A fáma szerint alig öt évvel az MTK megalakulása után néhány, utcai verekedésekben szerfelett járatos környékbeli nehéz fiú kopogtatott az egyesület ajtaján, azzal a határozott szándékkal, hogy eddigi kedvtelésüket ezentúl sportszerű kereteken belül, kék-fehér színekben szeretnék művelni. Túlzás lenne állítani, hogy kirobbanó lelkesedés fogadta őket, hogy a vezetőség tagjai egyenként ölelték keblükre a jelentkezőket, el azonban nem küldték őket, sok lehetőséget teremtettek, hogy egy sötét tornaterem szegletében a birkózók és az atléták mellett még edzhessenek is. Bánó Manó, Strausz Ernő és társaik éltek is ezzel, rendszeres munkába kezdtek, és ez a ténykedésük egyben az MTK ökölvívó-szakosztályának létrejöttét is jelentette. Mindebből mennyi az igazság, és mennyi, amit késői krónikások utólag ötlöttek ki? Aligha lehetséges manapság eldönteni. Annyi mindenesetre valószínű, hogy valami különösnek kellett lennie a szakosztály alakulásában. Egyrészt ugyanis utólag rekonstruálva, oksági érvekkel szerfelett nehéz volna magyarázni, hogy miért is lehetett törvényszerű, hogy a bázisát Magyarországon az alsó és felső tízezer körében megtaláló boksz egyszeriben gyökeret vert a különösebben se ide, se oda nem tartozó MTK-nál. Másrészt pedig valamifajta különösség, valamifajta szokatlanság, rendkívüliség kezdettől végigkísérte a szakosztály történetét.

Már rögtön az első jelentkezés kisebbfajta szenzációt tartogatott, lévén, hogy néhány hónapos gyakorlás után az 1893 szeptember 24-én rendezett országos viadalon Handler György remek teljesítménnyel minden ellenfelét legyőzve az első helyen végzett. Két év múlva már kifejezetten klasszis versenyzője is volt a gárdának. A BTC viadalán parádés öklözéssel diadalmaskodó Beck Arturt, a korabeli leírások alapján, alighanem méltán lehet tekinteni a jóval később Adler Zsigmond által iskolává fejlesztett vívó-stílus első hazai előfutárának. A létezés feltételei, a munka körülményei mindazonáltal sem ekkor, sem a következő időkben nem változtak. Pici terem, minimális támogatás, katasztrofális felszereléshiány, olyannyira, hogy az edzéseken a legjobbak is egymás kezéről kapdosták le a kesztyűt, hogy egyáltalán gyakorolhassanak. Valóságos csoda, hogy ezek ellenére a szakosztály egyre nőtt, erősödött, s a kilencszázas évek elején súlycsoportonként már házibajnokságokat is rendezhettek. Az egy-egy ilyen házibajnokságon lezajlott Strausz-Zwack nehézsúlyú döntő például országos eseménynek számított, a sportág egyik nagy, évtizedeken át élő, ható legendája lett.

A folytatás azonban elmaradt, a történet ezen a ponton megszakad. A tízes évek elején megszűnt a szakosztály. Egy korábbi krónikás ezt is a világháború számlájára írta. Vélhető azonban, hogy a harcok miatti létszámmegcsappanás csak egyik tényező lehetett, a megszűnésben közrejátszhattak bizonyos sportágon és egyesületen belüli óvódások. Mindez azonban nem az első, se nem az utolsó furcsaság, rejtélyesség a szakosztály históriája folyamán.
Amilyen váratlanul szűnt meg a tízes évek derekán a szakosztály, csaknem olyan meglepő módon született újjá a húszas évek elején, gyakorlatilag a semmiből. A döntő különbség a kettő között, hogy az utóbbinak nagyon egyértelműen és pontosan körülhatárolható magyarázata van. Pillitz Nándor személyében, aki kivételes egyéniség volt. Nyelvzseninek tartották, a fényes értelmiségi karrier lehetősége szinte tálcán kínálkozott előtte. Rendkívüli képességeivel azonban javarészt a sportot szolgálta. Felbecsülhetetlen szerepe volt abban, hogy az ökölvívás, leválva a birkózásról, önálló sportággá vált, és megindulhatott világra szóló sikerek felé vezető útján. Az igazi nagy szerelmet azonban az MTK jelentette számára, így aligha csodálható, hogy tevékenységéhez fűződik a húszas években a kék-fehér szakosztály újjáalakítása. Az újjáalakulást viharos fejlődés követte. Úttörőként Fás Imre jelentkezett, aki 1925-ben 12 rangos hazai- és nemzetközi versenyt nyert egyhuzamban. 1927-ben a magyar bajnokságon már három MTK-s bokszoló állhatott a dobogó felső fokára. Könnyűsúlyban Erdős László ő később nehézsúlyig végigversenyzett minden súlycsoportot -, nehézsúlyban Grósz Gyula, középsúlyban pedig a korszak egyik legnagyobb magyar ökölvívója, Micsicsák Gyula. Ezekben az időkben úgy tűnt, hogy eddig szinte nem is remélt perspektívák nyílnak meg a szakosztály előtt – a többi kikövetkeztethető a gárda röviddel később ismét feloszlott.
Feloszlott a fénykorában, hogy aztán sok év múltán a legnehezebb időkben alakuljon ismét újjá. A szörnyű háborús pusztulásokat követően, közvetlenül a felszabadulás után. Az indulás ezúttal némiképpen nehezebb volt. Említést érdemlő esemény az 1951-es év krónikájából, hogy ekkor jött a szakosztályhoz egy már akkor nem túl fiatal versenyző, akinek további eredményei alátámasztották, hogy leigazolása nem volt felesleges tintapocsékolás. Neve még ma is, halála után is jól cseng ökölvívóberkekben. A jövevényt úgy hívták: Papp László… Igen, minden idők egyik legnagyobb amatőr ökölvívója, a pályája delén már nemzeti mítosszá vált Papp Laci már a Bástya öklözőjeként lépett szorítóba a helsinki olimpián, és nyerte élete talán legnagyobb formájában második olimpiai aranyát. Négy évvel később a harmadik olimpiai győzelmét már a Vasasban érte el, majd profiként jutott egyedülálló pályájának csúcsára Európa-bajnoki győzelmével és a világranglistán elfoglalt első helyével. A Hungária körúton töltött éveket legszebb emlékei közé sorolta. Az MTK-ról a klub százéves centenáriumán így beszélt: “Számomra az ott eltöltött évek felejthetetlenek voltak. Nagyon jól éreztem magam ott, és amikor ma beszélünk sportról, ökölvívásról, akkor ugyanannyira tartom magamat MTK-snak, mint Vasas versenyzőnek!”.

A korszak másik kimagasló egyénisége a rendkívül szívós, kemény minden ellenfelét felőrlő-elnyûűó Horváth István, aki 1953 és 1956 között pehelysúlyban négy magyar bajnoki aranyérmet nyert. Mivel négy esztendő alatt többet nemigen lehetett.
Az 1956-os események után nagyon hamar talpra állt a szakosztály. Ebben nagy szerepe volt az edzői pályája elején álló későbbi világhírű mesternek, Énekes Árpádnak. Énekes személyében hallatlanul koncepciózus, céltudatos, energikus szakember vette kézbe a szakosztály irányítását, és ez rövidesen nagyszerű sikereket eredményezett, Ragyogó csapat kovácsolódott itt azokban az években, olyan kiválóságokkal, mint az EB bronzérmes Szénási Ernő, a magyar bajnok Fekete Pál, Vona József, Holló Antal, Marosi Andor, akik éppen úgy voltak szívvel-lélekkel küzdő csapatemberek, mint kivételes egyéniségek, és persze a Papp utáni idők legnagyobb hazai klasszisa, Török Gyula. Szertelen volt, fékezhetetlen, zabolátlan, a szorítóban és szorítón kívül egyaránt. Ezért volt zseniális öklöző és problematikus ember, ez jelentette nagyságát és korlátalt, ez eredményezte és okozta karrierjének különös históriáját. 1959-ben EB-ezüstéremmel robbant a nemzetközi élvonalba, egy évvel később Rómában frenetikus öklözéssel nyert aranyérmet, aztán kallódó évek következtek, már-már úgy tűnt, végleg elvész a sportág számára, amikor váratlanul visszatért, a tokiói olimpián ismét csúcstormában öklözött, ám az első összecsapáson nyerő állásnál megsérült, és emiatt búcsúra kényszerült. Így zárult egy ragyogóan dicső, tragikus, mégis felemelő és egyedülálló pályafutás.
Az ígéretes bontakozás közepette megtorpanást jelentett, hogy Énekes Árpád elkerült a szakosztálytól, a válogatott edzője lett. Az évtized derekától azonban Fogarasi Mihály személyében ismét rendkívül szuggesztív, energikus szakember kezébe került irányítás, és a sikerek nem is maradtak el. A hatalmas ütőerejű Kovács Pál, az ugyan csak betonkemény Patkór és Gula László fémjelezte a gárdát. Gula ragyogó öklözéssel nyert bronzérmet az 1967-es római Európa-bajnokságon. Legnevezetesebb fegyverténye azonban egy budapesti viadal volt, amikor a zsúfolásig teli sportcsarnok közönségének fergeteges biztatása közepette szikrázó csatában győzte le Baranyikovot, aki korábban egy szabálytalan ütéssel Kajdit fosztotta meg az olimpiai bajnoki cím lehetőségétől Tokióban. Ez a kilenc perc a mérkőzés másnapjától a sportág egyik nagy, eleven legendája lett. Él, hat, színeződik, növekszik, a teljesen esélytelen Gula szenzációs győzelme világhírű ellenfelével szemben: szívvel, küzdeni tudással, keménységgel alighanem példázat marad minden korok esélytelenül szorítóba lépő magyar öklözője számára.

ÖKÖLVÍVÓ SZAKOSZTÁLY

/Forrás: MTK SC honlap/