Menü
MTK Baráti Kör Aki a dicső múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli!
MTK Baráti Kör

xcvblkjh230601

MTK Baráti Kör Hírlevele

IV. évfolyam 11. szám

2023. június 1.

Tartalom:

Belépés az MTK Baráti Körbe

Lehorgasztott fejjel

Így látták a főszereplők

Hogyan tovább röplabda?

A középmezőny közepén

Hodoninban versenyeztek az evezős szakosztályunk fiataljai

MTK Baráti Kör Program-Száz éve halt meg Vida (Wachsmann) Henrik

MTK Baráti Kör Program -Közgyűlés

A szurkoló hangja-Szégyen

A szurkoló hangja-Hagyomány

A szurkoló hangja-Szegény MTK

A szurkoló hangja-Gondolatok egy évforduló kapcsán

Születésnapok

Születésnap 2.

Évfordulók

Évforduló +

Visszanéző





Belépés az MTK Baráti Körbe


MTK-szurkoló vagy?

Szeretnél részt venni a programjainkon?

Szeretnél a közösségünkhöz tartozni?


Akkor köztünk a helyed.

Légy az MTK Baráti Kör tagja!


A belépéshez kattints ide!


Lehorgasztott fejjel


Előző számunkban szomorúságomról is írtam. Nos, a helyzet romlott. Részint véget értek az összes labdás sportág bajnokságai. Arra bíztattalak titeket, kedves olvasók, írjátok meg, hogy láttátok ezt a szezont. Kiábrándító számomra, hogy kizárólag fociról, férfi fociról írtatok. Tudom, ez a legnépszerűbb sportág, de a többi senkit nem érdekel?
Ami még szomorúbb: Ha már foci, úgy ahogy, de mégiscsak egy sikeres szezonon vagyunk túl, az MTK elérte célját, feljutott az NB I-be. Az persze önmagában is megérne egy misét, hogy bő évtized alatt negyedszer volt ez a célunk. Ám siker ide, siker oda, csupa negatív hangvételű levél érkezett. 

Szeretném azt mondani, hogy minden szurkolónk megbolondult, érthetetlen, miért nem örültök a sikernek. De sajnos nem mondhatom ezt. Nagyon is érthető. Részint egy MTK-nak nem siker semmi, ami az NB II-ben történik. Részint az NB II-ben is voltak súlyos kudarcsorozataink, és borzasztó játékkal kiszenvedett győzelmeink. 

Az elmúlt évtizedben szinte minden szezonnak úgy indultunk neki, hogy csak jobb jöhet, mint korábban, mert lefelé már nincs út. Aztán a csapat megmutatta, hogy mindig van lejjebb. Javíthatatlan optimistaként most is azt remélem a vezetés, a szakmai stáb és a játékosok idén rácáfolnak a "károgókra". Hátha egyszer végre a pacsirta legyőzi a varjút...

/Bodrogi Tamás/


Így látták a főszereplők



Hogyan tovább, röplabda? 

Mint az ahogy az köztudott, idén búcsúztunk az Extraligától, ráadásul, ami különösen fájdalmas, nálunk jobb csapatokat képesek voltunk megverni, ellenben az osztályozón egy verhető csapattal szemben (Székesfehérvári MÁV Előre) maradtunk alul, ráadásul mind az 5 egymás elleni mérkőzést elveszítettük ellenük. Ugyanakkor bármilyen fájdalmas ez a tény, nem lehet folyamatosan úgy szerepelni, hogy pengeélen táncolunk. Kivétel Extraligás történetünkben a 2019/2020-as idény volt, amely félbeszakadt a Covid miatt, ott a 6. helyen végeztünk, ezen kívül mindig osztályozóra kényszerültünk. Az látszott, hogy hiába igazoltunk alapvetően jó képességű játékosokat, a csak magyar játékosokra építő koncepció úgy, hogy hogy a többi ellenfél tehetősebb, klasszis légiósokat képes igazolni (még a riválisok is), addig mi sokszor csak utánpótláskorú tehetségeket tudtunk igazolni. A 2020/2021-es idény minden szempontból csalódás (kivéve a Kaposvár elleni pontszerzést, és a Füred elleni alapszakaszbeli győzelmet) volt hisz, hiába tért vissza Papp Orsi, hiába volt ott Vezsenyi Adri (mindketten azóta brillíroznak a Vasasban), és hiába érkezett Szerencsés-Miklai Zsani, kár tagadni, hát óriási szerencsével maradtunk bent (Pl. a Szent Benedek elleni idegenbeli gyalázatot is elég nehéz feledni a rájátszásban), mert a DVTK szlovén pontgyárosa, Mojca megsérült, és a két amerikait ellensúlyozni tudtuk. A 2021/2022-es idényre szinte teljesen új csapatot kellett építeni, és ezúttal szakítottunk a csak magyar játékosokra épülő koncepcióval, érkezett egy olasz (Vicky Giommarini) és egy amerikai (Margo Spaethling) játékos de a szereplésünk elkeserítő volt így is: a Fatum és az UTE elleni alapszakasz-pontszerzésen kívül a jobb csapatok ellen nem volt esélyünk, az osztályozón a DVTK ellen is rezgett a léc, idegeneben csak hihetetlen fordítással (3:2) sikerült a bennmaradást bebiztosítani. A mostani idényről már sok minden elhangzott (most is új csapatot kellett építeni, távozott péládul Szalai Annácska is), így azt lehet leginkább elmondani róla, hogy több volt benne, és a Fehérvár-meccseken ment el, hisz ha legalább az alapszakaszban el tudjuk kapni őket, már másképp indultunk volna neki az osztályozónak..annak az osztályozónak, amelyet ha nem is simán, de három meccsen veszítettünk el, és talán is a légiósok közötti különbség döntött: nálunk hiába igyekezett Linda és Anja, az alapszakaszban Vaidával, az osztályozón a folyamatosan 30 fölött termelő Dvoracekkel nem bírtunk.

A nagy kérdés, hogy hogyan tovább. Értékeink még mindig vannak, de félő, hogy a tehetősebb csapatok szétkapkodják őket, és az is, hogy mik a távlati céljaink - visszajutni a korábbi koncepcióval felesleges, mert csak ugyanez a hullámvasút folytatódna, viszont az általunk kinevelt fiatalokért is kár lenne. A nagy kérdés: hajlandó-e a klub nagyobb összeget áldozni a szakosztályra, vagy marad hosszú távon a másodosztály, mint olyan nagy múltú csapatok esetében, mint a TF a Gödöllő vagy a Jászberény?

/Lukácsi Attila/


A középmezőny közepén

A női kézilabda az MTK-ban hagyományos sportágnak számít. A második világháború után két és fél évtizedig kézilabdáztak lányok az MTK-ban. Kezdetben nagy pályán, ahol bajnokságokat is nyertek, aztán kispályán és egyre alacsonyabb szinten. Majd meg is szűnt a kézilabda az MTK-ban. Három évtized után az MTK és a BSE fúziója hozta vissza nekünk ezt a sportot. Gyengécske csapatot örököltünk a BSE-től. Gyengécske, de első osztályú csapatot. Évekig annak örülhettünk, hogy nem estünk ki, de a bennmaradás egyre magabiztosabb lett, mígnem azt vettük észre, hogy stabil középcsapat lettünk. A folyamatos fejlődés és az idei játékoskeretünk ismeretében az volt várható, hogy az idei évben jöhet a nagy kiugrás. Ott lehetünk közvetlenül a legjobbak mögött, azaz elérhetjük az 5-6. helyet, nemzetközi kupát érő helyen végezhetünk. (Aki esetleg nem tudná, kézilabdában az első két hely az ETO és az FTC magánügye, a 3-4. helyért nem nagyon van ellenfele a DVSC-nek és a Mosonmagyaróvárnak. Utánuk jöhetnek a többiek.) 

Tehát idén először úgy vágtunk neki, hogy nem rettegtünk a kieséstől, hanem vártuk a sikert. Aztán ebből egy nehezen értékelhető szezon lett. Rettenetesen kezdődött. Vereség vereség után, ráadásul legyőzhető ellenfelek ellen. Néhány forduló után nulla ponttal az utolsó helyen álltunk. A vezetés nem sokat vacakolt, jött a gyors edzőcsere. Egy rövid átmeneti időszak után Vágó Attila került a kispadra. Vágó Attilával jött a csoda. Egymást követték a győzelmek. A tavaszi szezon közepére úgy nézett ki, hogy mégis elérhetjük az első hat hely valamelyikét. A bajnoki sikerek közben meneteltünk a kupában is, bejutott a csapatunk a hazai final fourba. Ezzel a sikerkorszak véget is ért. Jött az elképesztő balszerencse-sorozat. Sérülések tömegével. Az MTK alap játékoskerete 17 mezőnyjátékosból és két kapusból állt. Ez teljesen elegendőnek tünt minőségileg és mennyiségileg is céljaink eléréséhez. Még azt is elbírta a csapat, hogy két kulcsjátékosunk, Anna Kekezovity és Koronczai Petra már a szezon elején súlyosan megsérült, az egész bajnokságban többet már nem is tudtak pályára lépni. Azt viszont már nem bírták el a lányok, hogy a végére teljesen elfogytak. A szezon utolsó negyedére 9 mezőnyjátékosunk maradt és sajnos köztük többen olyanok, akik addig csak epizodisták voltak. Összeroppant a csapat. Illetve ez így nem igaz, még ekkor is partiban voltak az ellenfelekkel, csak csere nélkül a végjátékra rendre ellfáradtak, így olyan meccseket vesztettünk, amiket simán hozhattunk volna, ha csak két-három játékossal bővebb lett volna a keret. A körülmények ismeretében az elért 8. hely így is megsüvegelendő. Ugyanakkor felmerül a kérdés, nem lett volna-e lehetőség az utolsó fordulókra néhány utánpótlás-játékossal feltölteni a keretet. Sajnos a válasz egyértelmű. Nem. Aki megnézi utánpótláscsapataink eredményeit - ez csak a különlegesen erős idegzetűeknek ajánlott - az tudja, miért nem.
De nézzünk előre: A szezon után négy kulcsjátékosunk távozik, de úgy tűnik, sikerült őket megfelelően pótolni, sőt a jövő évi keretünk még erősebbnek néz ki az ideinél is, a hírek szerint meg tudjuk őrizni egyik legnagyobb erősségünket, a szezon közben érkezett vezetőedzőt is. Minden reményünk megvan rá, hogy jövőre előrébb lépjen a csapat. 
Hajrá MTK a parketten is!


Hodoninban versenyeztek az evezős szakosztályunk fiataljai


Május 19-21. között Hodoninban (Csehországban) jártak az MTK Budapest evezős szakosztályának fiatal versenyzői. A hodonini Veslařský klub által rendezett kétnapos versenyen összesen 23 versenyzőnk állt rajthoz különböző egységekben, ahol nagyszerű sikereket arattak.

A csapat pénteken utazott ki Csehországba, és amint megérkeztek, neki is láttak a munkának, hajót szereltek, majd edzettek a Morva folyón, amelyen a versenyt rendezték. Az edzés sikeresen lezajlott megismerkedtek a gyönyörű, de kanyargós és erős sodrású folyóval. A folyón a célt követően körülbelül 150 méterre egy gát is található, amely további kihívások elé állította versenyzőinket, de ügyesen és sikeresen vették az akadályokat.

A szombati napon kezdődött a verseny, a nyitó számban az MTK-Hodonin kapcsolatot erősítve T2 korosztályban Schmitter Flórián indult kétpárban egy hodonini versenyzővel.

1-es beülő: Schmitter Flórián

A két napon összesen 20 különböző versenyszámban álltak rajthoz szakosztályunk evezősei, T2-es korosztálytól egészen Ifjúsági korosztályig. A hodonini verseny különlegessége, hogy csak az első helyezetteket díjazzák emlékéremmel. Összesen 14 első helyezést szereztek versenyzőink különböző versenyszámokban és csapatokban.   


Egypárban emlékérmet szerzett

tanuló korcsoportos versenyzőink,

Nagy Attila tanítványai:

Berky Dóra

Hubros Fanni

Marton Enikő

Zalánfi Eszter

Kántor Borbála

Mészáros Áron

Molnár Titanilla

Kétpárban emlékérmet szerzett versenyzőink:

Tanuló korcsoport:

Berky Dóra, Markó Lilla

Marton Enikő egy cseh versenyzővel

Mészáros Áron, Faragó Áron

Serdülő és ifjúsági korcsoport:

Strochmayer Maja, Bálint Zsófia

Ifjúsági korcsoport:

Szikora Ferenc, Szikora Gergő 

A serdülő és ifi csapatok edzője: Polivka Dóra

Szikora Ferenc és Szikora Gergő



Markó Lilla, Berky Dóra

Balázs Zsófia, Strochmayer Maja

Négypárban emlékérmet szerzett tanulóink:

Faragó Áron, Mészáros Áron, Szente Loránd, Mónus Csanád, kormányos Berky Hanna. Edzőik: Gadányi Zoltána és Nagy Attila.

Kormányos négypárevezősünk szárazon és vizen:

Mónus Csanád, Mészáros Áron, Szente Lóránd, Faragó Áron

és Berky Hanna kormányos

A versenyenzőink közül volt, aki már több nemzetközi versenyen is részt vett, voltak azonban olyanok is, akiknek ez volt az első külföldi megmérettetésük, de ez a csapaton nem látszott meg, a verseny nagyon jó hangulatban telt, a gyerekek nagyon jól teljesítettek és jól érezték magukat. Sokan szereztek maguknak külföldi barátokat, vagy találkoztak újra olyan cseh versenyzőkkel, akikkel az MTK kupán barátkoztak össze.  

Tanuló mix nyolcpárevezős hajónk

Gratulálunk a versenyzőknek és edzőiknek!

Oláh Barnabás, Vámos György, Szikora Gergő, Schmitter Olivér, Markó Lilla, Molnár Titanilla, Kántor Borbála, Zalánfi Eszter

/Szerző: Gadányi Zoltána, fotók: edzők, versenyzők közös gyűjteménye és a Veslařský klub hivatalos facebook oldala/


MTK Baráti Kör Program

Száz éve halt meg Vida (Wachsmann) Henrik

a kép forrása: Érdekes Újság 1916. 06. 04.

Az MTK hosszú történelmében számos kiemelkedő sportolóés vezető szolgálta egyesületünket. Fölsorolni is reménytelen azt a rengeteg kék-fehér lelkületű sportembert, akik munkájukkal, pénzükkel, kapcsolataikkal segítették az MTK-t. Vida Henrik közülük is a legkiemelkedőbbek közé tartozott. Igazi ős MTK-s volt. Nem tudjuk pontosan, mikor került hozzánk - valószínűleg kevéssel az alapítás után - az első hiteles adatok szerint 1893-ban már MTK-versenyző volt. A kor szokásának megfelelően szinte minden sportágban kipróbálta magát. Igazán jelentőset sportvezetőként alkotott. Számos pozíciót töltött be egyesületünknél, a legmagasabb ezek közül a klub alelnöki tisztsége volt. Nem lett viszont soha az MTK elnöke. Ez az, amivel a legtöbbet tette az MTK-ért. Hiszen lehetett volna elnök, ha nem beszéli rá egy jó barátját, hogy csatlakozzon az MTK-hoz, támogassa az MTK-t. Aztán ez a barát - Brüll Alfréd - lett évtizedekig az MTK elnöke. Az nem kétséges, hogy az MTK Brüll Alfréd nélkül nem juthatott volna el oda, ahova eljutott, így elmondhatjuk, hogy áttételesen Vida Henriknek (is) köszönhető, hogy az MTK a világ legjelentősebb sportegyesületei közéemelkedett. Vida nem csak az MTK-ért, az egész magyar sportért sokat tett együtműköve Brüll Alfréddel. Mindeketten részt vettek a Magyar Úszó Szövetség megalapításában, Vida Henrik egyebek mellett a MUSZ ügyvezető alelnöke is volt. Számos sportági szakszövetségben viselt tisztségeket, melyek közül kiemelkedik a Kerékpáros Szövetség, melynek társelnöke volt. Tagja volt az úszók nemzetközi szövetsége (FINA) alapító igazgatóságának.

Az MTK Baráti Kör természetesen ki kívánja fejezni tiszteletét Vida Henrik és az egész Wachsmann család iránt. Hiszen Henriken kívül még több családtagja is részt vett az MTK sporttevékenységében. Testvére. Dezső az MTK kerékpár, majd motorkerékpárszakosztályának elnöke volt, de volt a családban kerékpáros és labdarúgó is. Tiszteletünk kifejezésének legkézenfekvőbb módja Vida Henrik sírjának megkoszorúzása. A Kozma utcai temetőben sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a sír egy megközelíthetetlen bozótos területen van. Az MTK Baráti Kör a sír környezetétt megtisztíttatta. Sajnos ekkor újabb kellemetlen meglepetés ért minket. A sírkő több darabja is össze van törve, mint ez a képen látható. A koszorúzás célja természetesen tiszteletünk kifejezése lenne Vida Henrik iránt. A sír pillanatnyi állapotában viszont úgy véljük, kimondottan tiszteletlenség lenne oda egy koszorúzást szervezni. A sírkő restaurálása vagy cseréje  az MTK Baráti Kör anyagi lehetőségeihez képest nagyon drága, de ez nem téríthet el minket szándékunktól, rövid időn belül rendbe fogjuk hozatni a sírkövet.  Reméljük, azok a sportszervezetek, amelyeknek a tevékénységében részt vett Vida Henrik (MTK, MLSZ, MASZ, MKSZ, MÚSZ) fognak fognak ehhez anyagi segítséget nyújtani. Számítunk a ti támogatásotokra is. Ezen kívül is kérnénk a segítségeteket. Nincs információnk arról, van-e élő leszármazottja, családtagja a Vida (Wachsmann, Fodor) családnak. Kérjük jelezzétek, ha valaki tud élő hozzátartozóról. Minden segítséget nagyon szépen köszönünk!

fotó: Karika Judit/BZSH

Szeretnénk a sírt a lehetséges leghamarabb helyrehozatni, annak érdekében, hogy a koszorúzást Vida Henrik halálának századik évfordulóján, vagy legalább nem sokkal később meg tudjuk tartani.
* * * * * * *
Közgyűlés

Előző hírlevelünkben (itt) olvashattatok tervezett közgyűlésünkről. Továbbra is várjuk személyi és program javaslataitokat az mtkcsalad@mtkcsalad.hu-n. 

A szurkoló hangja

Szégyen

a kép forrása: Spiegel Gábor facebook oldala



Végre vége ennek a borzasztó NB II-nek. Végigcsináltam az összes eddigit, ez volt a legszörnyűbb. Örülök a visszatérésnek, de nem tudok gratulálni, udvariasan megtapsoltam a stadionban az “ünneplést”. Ez az idény az MTK hagyományainak a megcsúfolása volt, mindannak amit MTK-nak hívnak. Szégyen volt a kiesés, de ennél nagyobb szégyen a visszavezető út. u.i.: történelmünk legelső NB II-s meccsére 1981-ben egy “Szégyen!” feliratú transzparenssel mentem ki. Ez akkor különböző reakciókat váltott ki a B-oldalon. Gondolom most is ez a helyzet.*


/Spiegel Gábor/


* A szerző kérésemre módosította néhány drasztikusabb kifejezését, a nyomdafestéket elbíróra. (A szerk.)


* * * * * * *

Hagyomány

a kép forrása: Pandzarisz Tamás saját képe

Véget ért a 2022/23-as (újabb NB II-es) szezonunk, ami több okból is “hagyománytörő” volt. Hagyomány. Ez is egy groteszk kifejezés az MTK esetében, ha az NB II-ről van szó. De szebb napokat látott szurkolótársaim sajnos mind tudják miről beszélek, hisz az elmúlt kicsivel több mint 10 évben kijutott nekünk a másodosztály hagyományából bőven. Idén azonban talán mintha az amúgy pozitívabb lelkületű drukkereink is sötétebben látták volna a dolgokat. Közéjük tartozom én is, bár ennek nem igazán az MTK több mint 100 éves futball szakosztályának legrosszabb eredménye az okozója, hanem a koncepció (látszatának) hiánya. A kevés év alatti sokadik kiesésünk után a szurkolók nagy örömére idehozták Bognár Gyurit, akivel hosszútávú szakmai együttműködésben állapodtak meg, feladataként megkapva a felnőtt futball csapat és az utánpótlás közötti koordinációt, hosszútávú stratégiát. Elhangzottak itt már a szezont megelőző ankéton is súlyos mondatok az illetékesek szájából. Hogy csak néhányat idézzek: “Kapus nélkül is fel kell jutnia ennek a csapatnak az első osztályba”, “Ez a keret az NB II-ből kimagaslik, legnagyobb eséllyel mehet a bajnoki címért”, “A feljutó helyekért a Gyirmót és az MTK fog menni” +1: “Poór Patrik NB I-es szintű futballista" (ezt csak azért írom hozzá, mert amikor leigazoltuk, többen a korábbi kétes nyilatkozata mellett, az évek óta tartó sérüléseit, a kondícióját és a sebességét vonták kérdőre az eseményen, amire az volt a válasz hogy “szerencsére nem a szurkolók képviselik a szakmát” Amikor ezt a hírlevelet olvassátok, még hivatalosan nem jelenik meg a hír, de Poór Patrikkal minden bizonnyal nem szerződnek a 2023/24-es évre, pont a szurkolók által előre látott problémák miatt. (Köszönjük ezúton is a csapatért tett erőfeszítéseit!)

De semmi gond, mindenki hinni akart az új szakvezetésben és az első meccseken az eredmények is jöttek. Aztán jött a hidegzuhany. Az NB II-ben korábban soha nem látott botladozás következett, aminek következtében a nagy dirrel-durral idehozott szakmai igazgatót és stábját, a bajnokság harmadánál menesztették. A rendkívüli helyzet orvoslására a tavalyi NB I-es szezon végén is beugró Horváth Dávid lett megszavazva, aki új lendületet tudott adni a csapatnak. (Mint később kiderült, ez a sorozat eredményezte a nagy nehezen kiszenvedett feljutást). De ne rohanjunk ennyire előre. Elérkezett a téli szünet és a laikusok számára is látható volt, hogy csapatunk több sebből vérzik, számos poszton nincs egyáltalán alternatíva, tele vagyunk súlyosan sérülékeny emberekkel, mindezt kulcs pozíciókban. A tavaszi nyitányra sikerült kölcsönbe hozni Rácz Gergőt a Paksból, illetve az NB I kieső helyén tanyázó Mezőkövesdből egy középhátvédet, illetve visszaérkezett hozzánk a balbekk poszt megüresedő helyére Vadnai Dani, akit azután sikerült leigazolni, hogy Medgyes Sinan távozásával lényegében nem volt egy balhátvéd sem a csapatban. Sokat elmond az is, hogy a hosszú sérülése után felépülő Nagy Zsombival akarták egyedüliként megoldani a hiányposztot, aki alapból nem is itt játszik, hanem középen, a védelem tengelyében, mindamellett hogy idei első bemutatkozó meccsén, mintegy bruttó 40 percet töltött a pályán, mert újból súlyosan és hosszú időre megsérült, viszont ezekkel az erősítésekkel úgy tűnt, stabilizálhatjuk az NB II-es szinten is komikusan gyenge védelmünket. Emellett a szurkolók bizakodására adhatott okot a két külföldről érkező játékos, akiktől nagyon sokat várt mindenki (Spalek és Thiam), azonban adminisztratív okok és sérülés miatt nem igazán derült ki, melyik osztályban tudnák megállni a helyüket és mennyire számítanak erősítésnek. Sajnos csatárposzton nem történt erősítés annak dacára sem, hogy Futács Márkó jószerivel kihagyta a szezon háromnegyedét egy olyan egészségügyi probléma miatt, amit a klub hivatalos kommunikációja többször is megpróbált beállítani úgy, hogy a játékos jól van, aztán lehet, mégis van valami de max. 2 hét a kihagyás, aztán hónapok csendje után a törökországi edzőtáborban kiderült hogy műteni kell… Persze a hanukai gyertyagyújtáskor többen ezt is szóvátették az éppen ott lévő és kompetens klubalkalmazottaknak, de úgy feleltek, hogy a keret továbbra is esélyes az NB II-es bajnoki címre. (Ezt a Bognár György távozása után pozícióba kerülő Dr. Selei András is lenyilatkozta, illetve Horváth Dávid is). A bajnokság csordogált tovább, és ha nem is szép játékkal, de sorra gyűjtöttük be a pontokat, aminek megkoronázása a Diósgyőr elleni hazai győzelem lett. Az ezt követő fordulókban már olyan volt, mint ha a fiúk leengedtek volna és elhitték hogy zsebben a feljutás. A korábbi gyenge játék mellé a szerencse is elpártolt tőlünk, így a végére sikerült 12 pontos előnyről “izgalmassá” tenni saját magunknak végjátékot. Az ősszel menesztett Bogesz negatív szériáját is túlszárnyalva egy méginkább szégyenteljes és eredménytelen sorozat következett, immáron Horváth Dáviddal. Láthatóan valami eltört csapaton belül és mintha az edző sem találta volna a kiutat ebből az állapotból. Szerencsére a bajnokság “ereje” és a közvetlen üldözőink botladozása miatt a végén meglett a feljutás, de nehéz lenne bárminek is örülni az NB I-es tagság kiharcolásának tényén kívül.

A csapatban gyakorlatilag nincs NB I-re kész játékos. Egy csomó jónevű, de már a zeniten túllévő emberünk van, akikre nem lehet építeni. Emellett borzasztó szomorú, hogy az utánpótlás-nevelést állandóan kihangsúlyozó és fókuszba helyező MTK-nál összesen két fiatalt sikerült rotálni az NB II-es kötelező fiatalszabály miatt. NB III-as tartalékcsapatunkból nem látszik, ki az aki “lerángatná a mezt” a jelenlegi kezdő játékosainkról. Továbbá nem tudni hogy a jelenlegi keret erejét figyelembe véve van-e hajlandóság a menedzsment részéről 7-8 minőségi (kezdő)játékost igazolni és azokat lesz-e idő 4 hét alatt csapattá kovácsolni.

Ilyen és ehhez kapcsolódó kérdések motoszkálnak a fejemben a 11 év alatti 4. kiesés és feljutás után. Egy szégyenteljes kiesés után egy nem túl dicsőséges feljutás még mindig hozhatja azt, hogy talán végre észbekapnak a döntési helyzetben lévők és nem követik el többet sorozatban ugyanazokat a hibákat. A szurkoló már csak szurkoló marad. És talán így van ez jól. Mi is itt vagyunk, ennyi szégyen és méltatlan szereplés után, bízva a szebb folytatásban, az MTK-ért töretlenül rajongva! Mindörökké MTK!

/Pandzarisz Tamás/

* * * * * * *


Szegény MTK

a kép forrása: Zoltai Ákos saját képe

„A jó hír, hogy ennél a szezonnál, időszaknál viszonylag nehezen lehetne rosszabb.” „Ehhez képest a sportigazgató, akivel nem először esünk ki, a hírek szerint kapitulálhatott egy másik posztra, legnagyobb sajnálatomra és megdöbbenésemre az MTK-n belül.” Ezek a tavalyi értékelésemből való szösszenetek. Az elsőben tévedtem, a másodikról pedig nem változott a véleményem.

A pozitívum: feljutottunk, teljesítettük a minimális célt, újra NB I-es csapatunk van. Legalábbis a hivatalos végeredmény szerint. A negatívumok: az egész szezon, a teljes megszégyenülés az egyébként is borzasztó rossz magyar futballban, kiröhögtetése és megalázása és leköpése mindannak, ami az MTK. És én nem a „nagy öreg” generáció tagja vagyok, csupán 30 éve, születésem óta vagyok MTK-beteg. Nem azt várom reálisan, hogy BL-t, vagy legalábbis az NB I-es bajnoki címeket nyerjünk, de azt egyszerűen nem tudom megemészteni, hogy hat év alatt háromszor zúgott ki Magyarország egyik – ha nem a legnagyobb, nekem természetesen a legnagyobb – tradíciókkal rendelkező klubja.

Idén pedig már sikerült az NB II-t is izgalmassá tenni, az MTK-hoz képest mindenképp nevetséges csapatok – bocsánat – csináltak belőlünk hülyét hazai pályán is. Nem fogok neveket citálni, nem fogok támadni és felelősséget porciózni, úgyhogy egyszerűen annyit írok: szégyellje magát nagyon mélyen mindenki, aki akármennyire is részese volt(??) ennek a dühítő, szánalmas (képzeljetek ide még 100 hasonló jelzőt) időszaknak.

Hajrá, kékek!

/Zoltai Ákos/

* * * * * * *

Gondolatok egy évforduló kapcsán

a kép forrása: Krausz György facebook oldala

Szinte napra pontosan most volt 15 éve, hogy szeretett klubunk felnőtt labdarúgó csapata utoljára bajnoki címet ünnepelhetett.

Egy héttel korábban a Tatabánya 5-1-es legyőzése után, százak kiabálták örömittasan, hogy mindenki Sopronba! A fiatalabbak kedvéért, az utolsó fordulóban a REAC(!) ellen, Sopronban játszottunk. A 3-0 ra megnyert meccs után leírhatatlan boldogsággal ünnepeltük az újabb bajnoki címet. Az ünneplés - visszatérve Budapestre - az MTK-stadionban folytatódott, hajnalig. A bajnokságot a legfiatalabb átlagéletkorú csapat nyerte, a legidősebb mester, Garami József irányításával.

2010 után egyre mélyebbre süllyedt az MTK felnőtt labdarúgó csapata és ami a legtragikusabb a korosztályos csapatok, és a női szakág is elsüllyedőben van. Az egyetlen üdítő színfolt manapság az U19  nemzetközi szereplése. 

A szurkoló mit lát?

Látja, hogy évek óta olyan emberek irányítják a klubot, akik nem az MTK-ért, hanem az MTK-ból élnek, ráadásul dilettáns módon, az MTK szellemiségének és hagyományainak teljes mellőzésével.

A korábban számtalan  hazai és nemzetközi sikert elért egyesületnek nincs jövőképe, évről évre a pofozógép szerepét játssza a honi futballban. Idén mintegy 60 százalékos teljesítményt nyújtva jutott fel az NB II-ből, ahonnan reálisan nézve újra ki fog esni. Ez folyamat addig fog tartani, ameddig ez az irányítás fennmarad, vagy a klub meg nem szűnik.

Rövid távú, kizárólag az egyéni gyarapodást szem előtt tartó vezetéssel nem is lehet más a perspektíva!

Szegény MTK,szegény szurkolók!

/Krausz György/

* * * * * * *

A Szurkoló hangja rovat a Tietek! Várjuk ide rövidebb-hosszabb az MTK-hoz kapcsolódó írásaitokat. E rovat cikkei értelemszerűen nem az MTK Baráti Kör vagy a szerkesztőség véleményét tükrözik, mivel természetesen a mienktől eltérő véleményeket is szívesen közlünk. Ugyancsak szívesen adunk helyt a cikkeinkkel kapcsolatos reflexióitoknak - akár a szurkolók hangja rovattal, akár más írásunkkal kapcsolatban - ezek közlésében elsőbbséget élveznek az esetlegesen érintettek reakciói.


Születésnapok

A következő két hétben születésnapos tagtársaink:

Antal Péter

Csányi Tamás

Drexler Géza

Feit György

Fenyves János

Fitz László

Kapitány Sándor

Koritár Lajos

Nagy Dániel Gergely dr.

Nyári Sárkány Péter

Nyúl Krisztián

Simon Tamara

Szépvölgyi György

Szőke Erazmus

Talapa Tibor

Urai Gábor

Zachár István

Sok boldogságot kívánunk az ünnepelteknek!


Születésnap 2.

Egykori élsportolóinkat, sportvezetőinket köszöntjük születésnapjukon!

Június 6-án ünnepli 50. szülinapját kajakosunk, Bereczki Dóra.

Az 55. életévét június 15-én betöltő Szűcs Endre az 1990-es években vezette súlyemelőink edzéseit.

Június 2-án 55 éves lesz korábbi evezős bajnokunk és edzőnk, Balogh Zsolt.

A június 5-én 60. szülinapját ünneplő Drexler Géza két évtizede trenírozza ökölvívóinkat.

A június 9-én 60 éves Glózik János a közelmúltig volt röplabdacsapatunk utánpótlás edzője.

Igazán jkülönlegesnek mondható a június 3-án 65. születésnapját ünneplő Zsögöny Ilona és az MTK viszonya. 1980-ig az MTK sakkozója volt, majd 40 év után egy másik szellemi sport versenyzőjeként tért vissza. Jelenleg is aktív bridzs versenyzőnk.

Kenyeres Imre egykori utánpótlás labdarúgó edzőnk június 8-án lesz 65 éves.

Június 7-én Székely Gábor evezősünk 75 éves lesz. Ő is hosszú idő után került vissza 2019-ben az MTK-ba, pedig negyed zázaddal korábban is már veterán versenyzőként öregbítette az MTK hírnevét.

(Ebben a rovatunkban az 50 év feletti kerek születésnapot ünneplőket köszöntjük.)

Grexler Géza

a kép forrása: mtk.hu


Évfordulók


5 éve, 2018. június 10-én elhunyt hűséges szurkolónk, Bandi László.

5 éve, 2018. június 14-én elhunyt teniszezőink korábbi mestere, Bánhidi Károly.

85 éve, 1938. június 8-án hunyt el Kenessey Géza, aki 1910-11-ben volt labdarúgónk.

90 éve, 1933. június 13-án született Lengyel Levente sakkozó, bajnokcsapataink játékosa és később vezető edzője. Négy évtizedet töltött kék-fehérben.

100 éve, 1923. június 14-én hunyt el Vida (Wachsmann) Henrik. Róla külön cikkben olvashattok.

105 éve, 1918. június 12-én halt hősi halált a pomozoloi harctéren Lovas Alajos Dezső atlétánk.

130 éve, 1893. június 8-án született Simkó Gyula dr. az MTK holokausztáldozat vívója és választmányi tagja. Több mint két évtizedet töltött egyesületünk szolgálatában.

135 éve, 1888. június 13-án született Puljer József, aki a XX. század elején volt tornászunk.

135 éve, 1888. június 14-én szültett kerékpárosunk és választmányi tagunk, Porász Dezső Albin.

140 éve, 1883. június 15-én született kerékpárosunk, Langsfeld János.

150 éve, 1873. június 15-én született tornászunk, Messinger (Medgyes) Alajos.

Bandi László

a kép forrása: Bandi László facebook oldala


Évforduló +

Évfordulók rovatunkban születésekről, halálozásokról szoktunk megemlékezni. Most azonban egy olyan eseményre tekintünk vissza, ami szerencsére példátlan az MTK közel másfél évszázados történetében. 50 évvel ezelőtt egy szurkolónk leütött egy vendégjátékost. Ha "csak" ennyi történt volna, akkor az említést sem érdemelne. De az eset nem volt előzmény nélküli. Hogy megértsük a történteket vissza kell néznünk 1972 novemberéig. Ekkor Fehérváron a Videoton ellen szerepelt az MTK. A fehérvári szurkolók egy kék-fehér szalaggal "díszített" libát dobtak a pályára. A korabeli sajtó legnagyobb része említésre sem tartotta méltónak az esetet. Meglepő módon éppen a párt orgánuma, a Népszabadság írta meg a történteket. Többek között "fasiszta izű provokációnak" minősítve azt. Ma már sajnos megszokottak a mérkőzéseken a rasszista, antiszemita esetek. Akkoriban ez még nem így volt. Ma már azt is megszoktuk, hogy nincs semmi következménye a nézőtéri gyűlöletnek. Akkor még ez is meglepő volt.

Ilyen előzmények után legközelebb 1973. júniusának elején találkozott az MTK és a Videoton, az MTK pályaválasztása mellett. Akkoriban az NB I-es mérkőzések előtt tartalék bajnoki mérkőzéseket rendeztek. Ez alkalommal azonban nem a vasárnapi meccset megelőzően, hanem már június 2-án szombaton megmérközött egymással az MTK és a Videoton tarcsi. A találkozóra a Salgótarjáni úton került sor. Kb. 4-500 szurkoló volt kiváncsi az összecsapásra. (Igen, a tarcsi meccsen voltak ennyien. Az NB I-es mérkőzést ehhez képest meglepően kevés szurkoló előtt játszották, alig több, mint 3000 néző volt kiváncsi a meccsre.) Az előzmények ismeretében nem meglepő módon parázs hangulatban kezdődött a mérkőzés, de semmi nem utalt arra, hogy itt komolyabb balhé lehet. Már a második félidőben jártunk, amikor a Videoton Jankovics nevű játékosa sokadik szabálytalanságát követte el. A játékvezető annak rendje és módja szerint szabadrúgás ítélt az MTK javára. Ekkor szaladt be a pályára Láber Péter. Odarohant Jankovicshoz és elégtételt vett. Az elégtétel formája egy ökölcsapás volt Jankovics arcára. Jankovics azonnal elterült a földön. A meglepett közönség első reakciója bizony meglehetősen vidám volt. Mondhatni, kinevették a földön elterült Jankovicsot. Ez megint magyarázara szorul. Láber Péter kb. 160 cm magas, amolyan 20 kiló vasággyal típusú ember volt, míg az áldozata 190 cm feletti kisportolt, csupa izom játékos. Mindenki meg volt róla győződve, hogy semmi baja, csak színészkedik. Ám kiderült, hogy nem. Jankovics elvesztette eszméletét és csak a mentőautóban tért magához. Szerencsére komolyabb baja nem lett. A mérkőzést lefújták a két pont a vendégeké lett.

Láber Péter utóbb elmondta, hogy nem érti, mi történt vele, ő egy békés ember, soha korábban nem tett ilyesmit. A mérkőzésre az előzmények miatt nagyon idegesen érkezett, de nem tervezte előre, hogy bármit is tegyen. Végül úgy érezte, Jankovicsot ki kellett volna állítani, de az MTK ellen bármit meg lehet tenni, ami  - szerinte - nem tűrhető el. Ezért saját kezébe vette az "igazságszolgáltatást". Láber Péter később garázdaságért elítélték. A libát bedobó szurkoló ellen nem indult eljárás.

Szeretném világossá tenni:

1. Láber Péter tette ennyi idő táblatából is elfogadhatatlan.

2. Jankovicsnak természetesen semmi felelőssége nem volt a fehérvári provokációban.

3. Valószínüleg elejét lehetett volna venni az esetnek, ha liba bedobásáért a Videoton legalább bocsánatot kért volna, illetve ha lett volna következménye az esetnek.

4. Sajnálattal kell megállapítani, hogy az MTK-mérkőzéseken a mai napig is rendszeresen érik szurkolóinkat antiszemita inzultusok. Azóta is következmények nélkül vagy jelentéktelen következményekkel. 

5. Nyilvánvaló, a Láber Péter-féle reakció tűrhetetlen. De a semmittevés, az atrocitások néma elviselése szerintem ugyanilyen tűrhetetlen.

/Bodrogi Tamás/

Visszanéző

Ritmikus Gimnasztika EB Baku: Pigniczki Fanni karika gyakorlat


Ritmikus Gimnasztika EB Baku: Pigniczki Fanni szalag gyakorlat


Ritmikus Gimnasztika EB Baku: Wiesner Hanna labda gyakorlat


Férfi labdrúgó U15: MTK - Kisvárda 3-1


Női labdarúgó NB I.: FTC - MTK 8-0


Tóth Krisztián ausztriai Gran prix győzelme


Férfi labdarúgó U19: Békéscsaba - MTK 1-4

Paulinyi Jenő Emlékverseny: Nemes Rita győzelme 100 m gátfutásban


Paulinyi Jenő Emlékverseny: Nemes Rita 4. súlylökésben


Női kézilabda NB I.: MTK Budapest - Győri ETO


ZSUTIPE Kupa: Guzmics Olivér


Női kézilabda NB I. - FTC - MTK Budapest 38-27


U23 párbajtőr EB döntő


Női labdarúgó NB I. 1. mérkőzés a harmadik helyért: MTK - Felcsút 1-1, büntetőkkel 5-3

I. Felnőtt Női Kajak és Ifjúsági Válogató: szombat délután


I. Felnőtt Női Kajak és Ifjúsági Válogató: vasárnap


Férfi labdarúgó NB II.: Gyirmót-MTK 1-2


ZSUTIPE Kupa: Matus Jácint


Szentgyörgyi Zita U18-as rekordja


Férfi labdarúgó NB III.: MTK II. - Szolnok 5-2


Roland-Garros: Fucsovics Márton - Novak Djokovic 0-3







Impresszum:

Az MTK Baráti Kör Egyesület adatai:

Címe: Budapest, Brüll Alfréd u. 2. Web: www.mtkcsalad.hu, Facebook: www.facebook.com/mtk.baratikor E-mail: mtkcsalad@mtkcsalad.hu Bankszámla:OTP 11715007-21515664

MTK Baráti Kör Egyesület hírlevele.

Megjelenik minden második csütörtökön. Felelős kiadó: Pandzarisz Sándor, az MTK Baráti Kör elnöke. Felelős szerkesztő: Bodrogi Tamás.

A szerkesztőség: Olvasó szerkesztő: Sztojcsev Iván. Szerzők: Hazai Tamás, Joó Alfréd, Lukácsi Attila, Polivka Dóra, Rózsa Mihály, Sas János.

* * * * * * * Belépés az MTK Baráti Körbe: Kattints ide * * * * * * * Felíratkozás hírlevelünkre * * * * * * * Leiratkozás hírlevelünkről * * * * * * *

Kapcsolat

Tel: +36-70/310-3078

E-mail: mtk.csalad@gmail.com

Facebook: MTK Család

 

Bankszámlaszám: 11715007-21515664

Számla vezető bank: OTP Bank Zrt.