2012.03.17.
Salgótarján - MTK 94-62 (NB1B)
Véget ért egy fantasztikus széria, kosarasaink kilenc egymás után megnyert mérkőzést követően méretes zakót kaptak Salgótarjánban. Bár eleinte jól tartották magukat a fiúk, kb. három perccel a félidő ellőtt alig négy ponttal vezetett az ellenfél, de ami ezután jött, az maga volt a rémálom. A félidő utolsó három percében és a második félidő első 5 percében egy árva pontot sem sikerült szerezni, kaptunk viszont úgy 25-öt. Miután a harmadik negyed hátralévő 5 percében is csak hat pontot szereztünk, a záró felvonást - 30-ról kezdtük. Az utolsó negyedben már nyomokban sem emlékeztetett kosárlabdára, amit láttunk. A mieink teljesen szétestek, az ellenfélnek meg már nem kellett megerőltetnie magát. Végül 32 pont lett a különbség.
Sajnos elmondható, hogy minden játékosunk betlizett, senki nem volt, aki tartást tudott volna adni a csapatnak. Néhány felvillanás akadt, az elején Szabó Balázs, a végén Hajmási Péter csinált szép dolgokat, közben Merza Domonkosnak voltak villanásai, de összességében még ilyen különbséggel is megérdemelt volt a vereség. Már a meccs elején - amikor a számszerű eredménnyel még nem volt gond - is érezhető volt, hogy nincs meg a szokásos hit, lelkesedés, küzdőszellem a fiúkban. A meccs második feléről meg inkább ne is beszéljünk. Beszéljünk viszont a közönségről. Sokan voltak a hazai szurkolók, végig lelkesen buzdították csapatukat, még azt is lehetne mondani, hogy remek hangulatot teremtettek. Lehetne, ha csak azt tették volna, a mi a dolguk, azaz ha csak szurkoltak volna, de sajnos nem ez történt. Minősíthetetlen stílusban, nyomdafestéket nem tűrő módon szidták játékosainkat, szinte folyamatosan. Tehették ezt úgy, hogy sem a játékvezetők, sem a rendezők, sem a hazai csapat semmi módon erre nem reagált.
Azért tegyük hozzá, a mai eredmény semmit nem von le a csapat eddig elért fantasztikus sikereiből és érdemben nem befolyásolja a feljutás lehetőségét, bár az egyetlen feljutó helynek továbbra sem mi vagyunk az esélyesei.