Egyfajta hallgatólagos közegegyezés szerint egy szakosztály alapítóinak névsora az, amit minden tip-top krónikásnak ildomos néhány magasztaló jelző kíséretében felsorolni, és minden olvasónak célszerű azonmód átugrania. Ezt kívánja részint a formális vagy valós kegyelet , másrészt pedig ezt kívánja a józan időtakarékosság. Ez nagyjából így is van rendjén, ki-ki megkapja a magáét, a történelmi hűség is a praktikum is- a jelen eset azonban a csekély kivételek között említendő. A kék-fehérek kajak szakosztályát ugyanis nem a sportág derék, lelkes közkatonái. Hanem a világbajnokok, a kajaksport fényes csillagai alapították. Jelentőségük tehát nem csupán az úttörés nehéz , háládatlan, áldozatos munkájának elvégzése, hanem a betetőzés is , a világraszóló sikerek kiharcolása. Röviden: 1951 novemberében Nezvál Ede, Kovács László, Nagy László és Vagyóczky Imre létrehozta az MTK kajak-kenu szakosztályát.
Nem voltak kezdeti esetleges, bátortalan kísérletek, próbálkozások, nem kellett várni éveket az első életjelekre, a következő évben a Nagy- Kovács páros már a szakosztály első országos bajnokságát nyeri. Emlékezetes időket él a sportág, nagy időket él a szakosztály. Ezek azok az évek, amikor tucatnyi tehetséges, elszánt, merész célokat kitűző és azért mindent vállaló ifjú, versenyző és edző forradalmasítja a kajak-kenu sportágat. Új szellem, új munka, új módszerek – s rövid idő alatt szinte a semmiből világraszóló sikerek születnek, az addig lenézett prolisportból a magyar sport számára meghatározó jelentőségű sportág válik. És ebben oroszlánrésze van az immár a Népszigeten a volt Illik csárdában 1953-ban végre otthont találó kék-fehér kajakosoknak. Ekkor már itt tevékenykedik a sikerek egyik kovácsa, a magával ragadóan ambiciózus fiatal edző, Füzesséry Gyula, röviddel később a szakosztály tagja lesz a női kajaksport első világklasszisa, Bánfalvi Klára, aki rövidesen egyik vezéregyénisége, szíve- motorja lesz a nagy kibontakozásnak. 1953-ban a három MTK-s magyar bajnokság közül az egyiket ők nyerik a tragikusan fiatalon elhunyt Pintér Hildával. 1954 a nagy mérföldkő a sportág történetében. A maconi VB, a magyar kajak-kenu hőskölteménye, a 6 arany, 5 ezüst és 5 bronzérem. Ebből két arany, női páros- Bánfalvi- Pintér – és a férfi négyes – Kovács, Nagy , Vagyóczky, Szigeti- az MTK versenyzőié. A következő évek e nagy generáció sikereit hozzák hazai és nemzetközi versenyeken. Az idő azonban kérlelhetetlenül múlik. 1959-ben Vagyóczky visszavonulása már a nemzedékváltás kezdetét jelenti. Pontosabban csak jelentené, mer csupán egyetlen versenyző akad, aki átveszi a stafétabotot a nagy alapvetőktől. Ő viszont valóban méltó örökös, Kemecsei Imre. A hatvanas évek elején búcsút mond a versenyzésnek Kovács, Nagy pedig 10 évig ügyvezető elnöke az MTK- nak -, Bánfalvi és ezzel lezárul a legendás aranykor. Kemecsei egy személyben is felér egy szakosztállyal. Míg az évezred végén egy kartörés visszavonulásra nem készteti futószalagon nyeri a bajnokságokat, 15 ízben állhat különböző versenyszámokban a dobogó felső fokára, közben nyer érmeket olimpián, EB-ken, VB-ken. Impulzív, mindig újat kereső, fanatikus egyéniség, visszavonulása után az egyik legsikeresebb hazai szakember, többek között a kajak-király Csapó Géza edzője lesz. Az időszak másik két jelentős eseménye Tornyai Rózsa bajnoksága 500 méteren, másrészt pedig a kenus szakág megalakulása 1963-ban.
1968-ban két új név kerül a bajnokok listájára. Egyikük a kenus Tóth Árpád, aki pályafutását rövidesen más színekben folytatja, ám aztán a szakosztály jelenkori kiválóságát, Sarusi Jánost fogja sikerekre vezérelni. A másikuk pedig Szabó István, akiből hamarosan a kajakosok vezéralakja válik. A hetvenes évek elején inkább csak alkalmi társulásokban csurran-cseppen siker számára hazai bajnokságokon és világversenyeken, 1974-től azonban egymásra találva a Bp. Honvéd kitűnőségével, Bakó Zoltánnal minden idők talán legnagyszerűbb kajakpárosát alkotják. Négy világbajnokságot nyernek, mindenféle más rangos nemzetközi viadalok tucatját, csupán az olimpiával nincs szerencséjük, 1976-ban sérülésből felépülve balszerencsés körülmények között szorulnak a második helyre., 1980-ban pedig Bakó súlyos betegsége hiúsítja meg álmuk valóra váltását. Szabó klasszisára jellemző. Hogy septiben összetársulva a győri Joós Istvánnal is ezüstérmet szerzett.
Közben azonban egyéb jeles események is történnek a szakosztályban. Az 1975-ös belgrádi EB-n Árva Gábor az akkor még fradista Povázsai Gáborral páratlan bravúrt hajt végre, 500 méteren bronz, 1000 méteren pedig aranyérmet nyer. Ha e sikert nem is tudják többé megismételni, így is sok éven át oszlopai lesznek a szakosztálynak. Sporttörténelmi eseménynek számít, hogy a magyar sport egyik legnagyobb, legfényesebb csillaga, a kenukirály Wichmann Tamás a fúzió után tagja lesz a szakosztálynak. Az ő megjelenése mindenképpen döntő jelentőségű, Wichmann pályája kezdete óta eleven legendája a sportágnak. Eredményessége is minden tekintetben egyedülálló a 9 világbajnoki győzelemtől a 37 magyar bajnoki aranyéremig -csupán nagy nagy álma, az olimpiai győzelem maradt szívszorongatóan beteljesületlen, a döntő pillanatokban mindig “közbejött valami” -, ám lénye, szuggesztivitása, magával ragadó mivolta, munkafegyelme is legalább ilyen mértékben tette kimagasló tevékenységgé, nemzedékek számára példaképpé.
A hetvenes évek végén egyéb változások is történtek a szakosztályban. Nagy László és Kovács László vezetésének idején egy jelentős szakosztály körvonalai kezdtek mind kontúrosabban kibontakozni.

Az utánpótlás megszervezése, a tömegesítés, a létesítménykérdés fokozatos megoldódása, az edzői létszám tíz fölé emelkedése mind-mind fontos lépést jelentettek a jövő megalapozása terén. Közben Ürögi László edző, és munkatársai munkájának eredményeként részben saját nevelésekből, részben szerencsés igazolások eredményeként kitűnő gárda kovácsolódott a Népszigeti csónakházban. Ígéretesen bontogatja szárnyait a kajaksport két csodálatos tehetsége, Rajna és Helyi, a rendkívül ígéretes Tóth István, magabiztos fejlődéssel válik egyre értékesebb tagjává a válogatottnak Szélesi és Rasztóczky, Wichmann ki tudja hányad virágzását éli, és a legnagyobbak közé robban a Csongrádról felkerült, valóban a legnagyobb feladatok megoldására, legfényesebb sikerek elérésére hivatott Sarusi János. Kenu egyesben világbajnoki ezüstérmet nyer, kettesben a miskolci Hajdúval világbajnokságot. Mindez annyi, de annyi nagy kenusnál akár egy dicső pálya betetőzője, megkoronázója lehet. Sarusi adottságait, eltökéltségét, munkabírását ismerve azonban bízvást állíthatjuk- ez csupán a kezdet…