MTK Baráti Kör Hírlevele |
III. évfolyam 5. szám 2022. május 26. |
|||||||||||||||||||||
Kedves Olvasó!Vége az idénynek! Pontosabban vége az idényeknek, befejezték a labdajáték csapatok a 2021-22-es évet. Mi mással is foglalkozhatnánk hírlevelünkben, mint csapataink sikereivel, balsikereivel. Nem túl örömteli, de az utóbbiból több volt. Olvashatjátok értékelésünket a lezárult férfi foci, női kézi- kosár- és röplabda szezonunkról. A női foci értékelésével még várunk, ott még hátra van a bronzmeccs, de sajnos már előtte is tudjuk, nagyot lépett vissza női foci szakágunk is. Olvashattok szurkolói véleményeket is. Nem meglepő módon csak fociról, bár szivesen közöltük volna véleményeteket a többi sportágról is. Labdarúgóinkról viszont sokan fejtették ki véleményüket. Értelemszerűen ezek szurkolói reakciók, nem a Baráti Kör és nem is a szerkesztőség véleményét fejezik ki. De nem is ez közlésük célja, hanem az, hogy a lehetséges legtöbb vélemény kapjon nyilvánosságot. Akár a csapat szereplésére, akár ezekre a véleményekre vonatkozó reakcióknak is szívesen helyt adunk következő számainkban. Egy kieső csapat értékelése kapcsán furcsa lesz, de jó szórakozást kívánok az olvasáshoz! Hiszen némelyik írás kifejezetten szórakoztató. Tények 1. labdarúgás Soha még ennyi játékos nem szerepelt az MTK-ban egy szezonban. Soha még ennyi edző nem irányította az MTK-t egy szezonban. Soha még nem esett ki egy bő évtized alatt négyszer az MTK. (Ezt megelőzően összesen is csak két kiesésünk volt!) Soha nem fordult még elő, hogy az MTK egymást követő három meccsen kapjon ki legalább három góllal, 2021 őszén ez is megtörtént. Soha ilyen rosszul még nem szerepeltek utánpótlás csapataink. Tisztelet a kivételnek, az U19-nek!
Tények 2. kézilabda Hosszú múltra tekinthet vissza az MTK női kézilabda csapata. Az 1950-es években még nagypályán bajnokcsapataink voltak. A váltás kispályára nem jött be nekünk. Az első évben 1960-ban még összejött egy bajnoki 5. hely, a következő évben már csak a 8. helyet sikerült elcsípni. Ezt követően 1962-ben jött a kiesés. Még másfél évtizeden át liftezett a csapat az NB I. B és az NB II között, majd jött a megszűnés. Fél évszád szünet után a BSE-vel létrejött fúziónak köszönhetően lett újra NB I-es csapatunk. A csapat az első két évben kieső helyen végzett, csak azért menekült meg, mert nem vállalta senki a feljutást. A következő évek a biztos bentmaradást hozták, majd a 2019-20-as idénytől már a középmezőny jobb csapatai közé tartozott az MTK. Sőt 2020-21 végén a csapat történetében először sikerült kiharcolni a kupaindulást, így a most zárult szezonban az EHF kupában is szerepelhettek a lányok. Idénre némi visszaesés következett, aminek egy 8. hely lett az eredménye. Vova után Zaklatott évet zárt női kézilabda csapatunk. Megszoktuk, hogy ők az egyetlen MTK-csapat, ahol állandóság van, két egymást követő szezon között alig-alig van valami személyi változás. Általában úgy vágunk bele az új bajnoki évbe, hogy ugyanazok vezetik a szakosztályt, ugyanazok alkotják a szakmai stábot és a játékosállomány is csak kis mértékben cserélődik. Talán ennek is volt köszönhető, hogy az első MTK-s éveiben rendre kiesőjelölt kézilabdacsapatunk évről évre lépegetett előre. A 2020-2021-es szezonban az MTK Budapest története során először kiharcolta a nemzetközi kupa indulási jogot. Ehhez a csapat történetének legjobb bajnoki szereplésére volt szükség. A mieink a pályán a 7. helyen végeztek, majd az előttünk lévő Siófokot sújtó pontlevonás után a 6. helyen zártunk.
Arra számíthattunk, hogy mehet így minden tovább a csapat idén is egy kicsit előrébb léphet. Aztán jött a hidegzuhany. Kezdődött azzal, hogy távozott a csapat lelke, a sikerek egyik legfőbb kovácsa, Paál László szakosztályvezető. Még fel sem ocsúdtunk ebből a csapásból, mikor kiderült, hogy elveszítjük vezetőedzőnket is. Vlagyimír Golovint kinevezték szövetségi kapitánynak is. Nem volt ez igazán meglepő, hiszen tudtuk, Vova kimagaslóan a legjobb magyar edző, ki lehetne a kapitány, ha nem ő. Mégis megdöbbentünk. Ráadásul a bejelentés a legrosszabbkor történt, közvetlenül a bajnoki rajt előtt. Ez részint azért volt borzalmas időzítés, mert a lányoknak nem maradt idejük az első meccs előtt feldolgozni a történteket. Jött is a menetrendszerinti vereség a bajnoki rajton hazai pályán a papírforma szerint simán verhető újonc Budaörs ellen. Másrészt a bajnoki rajtra természetesen már minden valamire edzőnek szerződése van, nem nagyon volt kit leültetni a padra. Még szerencse, hogy pár meccsre még maradhatott Vova. Szakosztályvezetőnk és vezetőedzőnk elvesztését követően pályánkat is elvesztettük. Saját csarnokunk nem volt eddig sem, de az Elektromos terméből, ahol már évtizede játszottak a lányok, is el kellett költöznünk. Kevéssel a bajnoki rajt után fennállása során először került sor a csapat nemzetközi kupaszereplésére. Ezt nagyon nehéz értékelni, mert az első körben egy török ellenfelet kaptunk, aki nem volt velünk egy súlycsoportban. Oda-vissza simán vertük őket. Utána viszont egy dán ellenfél következett, velük a mieink nem voltak egy súlycsoportban. Az eredmény nem is lehetett más, mint két sima vereség. Bár meg kell mondani, amíg a lányok fizikailag és fejben is bírták, kb. 40 percig mindkét meccsen, addig partiban voltunk a sokkal erősebb ellenféllel. Nem sokkal ezután megérkezett Vova helyettese. Az új edzőnk Vida Gergő lett, aki elég jól megoldotta lehetetlen küldetését. Érkezését követően azonban tovább romlott a helyzet. Példátlan betegséghullám sújtotta a csapatot, volt olyan bajnoki mérkőzésünk, amire egészséges játékosok hiányában ki sem tudtunk állni. Figyelembe véve a körülményeket csodálatos eredmény, hogy a csapat majdnem tartani tudta a tavalyi színvonalat, 8. helyen végeztünk. Ha eltekintünk az utolsó fordulótól, akkor elmondható, hogy a játékunk színvonala változó volt, de szinte mindig látványos, nézőcsalógató meccseket vívtunk. Többnyire izgalmas, szoros meccseket játszottak a lányok 24 mérkőzésünk közül csak 10 alkalommal alakult ki 2 gólosnál nagyobb különbség a csapatok között. De el lehet-e tekinteni az utolsó fordulóban látottaktól? Egy már tét nélküli meccsen, teljesen lélektelen játékkal, az utóbbi évek legrosszabb teljesítményét nyúltotta a csapat. Egy hosszú szezon után egy érdektelen mérkőzésen ez érthető, de nem elfogadható.
Sajnálom, hogy az MTK-szurkolók közül kevesen járnak kézilabda meccsre. Nem azért, mert ezek a lányok nagyobb figyelmet érdemelnének. Na jó, kicsit ezért is. De inkább azért, mert a Fáy utcába - a csapat átmeneti otthonába - érdemes kijárni. Miért érdemes? Mert jó eséllyel sikert láthat a szurkoló, az MTK Budapest női kézilabda csapata hazai pályán mindössze 5 mérkőzést vesztett az egész szezonban, beleértve a különböző okok miatt, de egyaránt irreális első és utolsó fordulóbeli vereségeket is. Mert garantált a jó hangulat, itt soha nincs botrány, nincsenek trágár, rasszista kórusok. Mert a körülmények ideálisak, kellemes környezet, szép csarnok, jó és megfizethető büfével, udvarias és cseppet sem arrogáns biztonságiakkal. De leginkább természetesen azért érdemes az MTK kézilabdameccseire járni - és szurkolni - mert egy hajtós, szerethető csapatunk van, amelyikben a játékosok többsége már évek óta nálunk szerepel és nem csak ugródeszkának tekinti az MTK-t. Van aki már évtizede játszik itt, vannak saját nevelésű játékosaink. Idegenből - a BSE-től - került az MTK-hoz a kézilabda-szakosztály, mégis rövid idő alatt kék-fehér lelkűek lettek. Nagy dolog ez, különösen annak fényében, hogy tudjuk, az elmúlt évtizedben az MTK-hoz került féltucatnyi csapat közül ez milyen keveseknek sikerült. Ráadásul a női kézilabda sajnos az egyedüli olyan csapat az MTK-ban, ahol látható a folyamatos fejlődés igénye, ahol hosszabb távra terveznek. Nem kis részben Kuti Máté remek munkájának köszönhetően már egy fél évvel ezelőtt összeállt a 2022-2023-as keret, sőt már a 2023-2024-es szezonra is adott a csapat gerince. Az állandóságot jól mutatja, hogy az utolsó fordulóban a keretünkből távozó játékosok búcsúztatásához csak három virágcsokorra volt szükség. Szép volt lányok! Szép lesz lányok! Hajrá MTK, a kézicsarnokban is! /Bodrogi Tamás/ Tények 3. kosárlabda Az MTK női kosárlabdacsapata az 1950-es évektől bő négy évtizeden át a sportág meghatározó egyesülete volt. 1952 és 1993 között csapatunk 28 bajnoki érmet közte 12 aranyat gyűjtött be. Jogelődeinket is beszámítva az eddigi magyar kosárlabda bajnokságok közel felét mi nyertük. Sajnos a sikercsapat 1996-ban megszűnt. A kosárlabda a BSE fúzió révén 2013-ban került vissza az MTK-ba. Az új csapat első évében 7. lett az NB I-ben. Ezt követően elképesztő mélyrepülés kezdődött a 2014-15-ös szezont utolsó helyen zárva kiesett a csapat, amit sima feljutás követett. A következő három szezonban az MTK Budapest kibérelte a bajnokság utolsó helyét, így 2019-ben búcsúztunk az élvonaltól. Ezt követte a TFSE-vel létrejött érdekházasság. Így most egy furcsa szakosztályunk van. 3 csapatunk is szerepel a felnőtt bajnokságban. A legerősebb az NB I-ben TFSE-MTK Budapest néven szereplő alakulat a korábbi TFSE csapatra épül – azt mindenki maga döntheti el, mennyire tekinti őket MTK csapatnak – az Amatőr NB I. Piros Csoportban, ami gyakorlatilag a másodosztály, szerepel MTK Budapest-TFSE néven korábbi MTK-ra épülő csapat, akik szinte mindegy, milyen eredményt érnek el, hiszen az NB I-ben szereplő TFSE-MTK csapat miatt fel nem juthatnak. Végül van az Amatőr NB I. Zöld Csoportban - ami lényegében a harmadosztály vicces elnevezése – is egy TFSE-MTK Budapest nevű alakulat, ez a TFSE ifit jelenti. TFSE + MTK = Három NB-s csapat
A TFSE-MTK NB1/A-s női kosárlabdacsapata a 8. helyet szerezte meg ebben a nagyon erős profi bajnokságban, ahol az Euroliga-győztes Sopron lett a bajnok. A bajnokság erejére jellemző, hogy a Sopron az 5.helyezett Győrtől a bajnokság során kikapott, ahogy a bajnokságban 3. DVTK pedig a kupadöntőn verte meg a soproniakat. Nyilván felmerül a kérdés, hogy ez a 8. hely siker vagy sem. Több oldalról meg lehet vizsgálni, elemezni az eredményt illetve a helyezést, de ebbe részletesen nem mennék bele. A 70-es évektől kezdve rengeteg sikeres csapat és sportág meccseit láttam és a bajnoki címek után nehéz átélni azt, hogy nincs esély az éremszerzésre. De reálisan nézve a csapat megtette azt, amit megtehetett, amit elvárni lehetett. A 8 közé kerülésért vívott utolsó meccsen pedig bravúrt hajtott végre, amikor a BEAC-ot több mint 10 ponttal meg kellett vernie. „Természetesen” megverte több mint 10 ponttal. A 4 közé kerülni ezek után nem volt esély, hiszen a Sopron ellen hazánkban senkinek sincs valós esélye több nyertes csatára vívandó párharcban.
Sajnos a tavalyi csapatunkból két pontgyáros húzóember is távozott és az ő pótlásuk nem sikerült annak ellenére sem, hogy szezon közben is történt légióscsere. Betegségek és sérülések is hátráltatták a csapatot, amelyek közül különösen az első számú U20-as játékosnak igazolt Baa Dominika kiesése jelentett nagy gondot annak ellenére, hogy a helyére lépő Király Andrea és Burján Laura egyre jobban játszott. Az utolsó meccseken már az amerikai irányítónk nélkül kellett küzdenünk, aki időközben egy WNBA-s csapat másodedzője lett. A 3 diplomás edző, Magyar Bianka él-hal a sportágért, mindig keresi a fejlődési lehetőséget és kinevel a magyar kosárlabdázásnak, a válogatottnak olyan játékosokat, akik sokra hivatottak. Korábban Bernáth Réka, most pedig Dúl Panka lett meghatározó játékos és válogatott. Vannak további feltörekvő fiatalok, akiket jó lenne megtartani és ismét olyan légiósokat igazolni, mint 3 évvel ezelőtt. Az akkor érkező két amerikai játékos fantasztikus volt a magyar mezőnyben és gyors, látványos megmozdulásokkal, rengeteg ponttal járultak hozzá a csapat eredményeihez. Amennyire ismerem a fanatikus edzőt, úgy a jövőben is mindent megtesz azért, hogy korszerű, gyors játékot láthassunk, hogy fejlődjünk. Nehéz a helyzetünk, hiszen mások akár olimpiai bajnokot is tudnak igazolni és a cserepadon is válogatottak vannak. Érdemes kosármeccsre járni, mert a röplabdával együtt tényleg igazi látványsportágnak számítanak. Az amatőr NB I-ben, azaz az NB I/B-ben, annak is a Piros Csoportjában szereplő MTK-TFSE női kosárlabdacsapat számára nem ért véget a bajnokság, mert még egy meccset játszaniuk kell. Jelenleg 7. helyen áll a csapat, bár van olyan ellenfél, amelyik egy meccsel többet játszott és eleve szoros a középmezőny, így akár még előre is léphetünk. Egyébként is ez a maradék meccs eleve nyerhető. Ez a liga többnyire a fiatal játékosok küzdelmének ad teret, azaz főleg a legjobb csapatok második együttesét jelenti. A színvonal nyilván gyengébb, mint a profi ligában, de a játék, a tapasztalatszerzés nagyon fontos minden szempontból. Az NB I/A-s csapat fiataljai itt is játszanak és persze főszerepet kapnak, többnyire nagyot alakítanak.
Furcsának tűnhet, de van még TFSE-MTK U23 csapat is, amelyik szintén az amatőr bajnokságban, azaz az NB I/B-ben, de nem a Piros Csoportban, hanem a Zöld Csoportban játszik és a 8. helyen áll. Még nekem is nehéz követni ennyi csapatot és valójában nem is tudok, már azért sem, mert egyéb sportágakkal többnyire ütköznek az időpontok és a szétszakadásomra még nem találtam megfelelő megoldást. Persze az is nehezíti a meccsrejárást, hogy az NB I/B-s csapatok mérkőzéseiről sokszor csak véletlenül szerzek tudomást, legtöbbször csak utólag olvasok tudósítást. Nyilván ez részben az én hibám is, de...! Hajrá MTK ! /Lantai Tibor/ Tények 4. röplabda Az MTK női csapata 1947-ben alakult. Ebben az évben rögtön az NB I-es bajnokság 5. helyén végeztek a lányok. Ez volt a csapat történetének legjobb eredménye. Ezt követően még 1978-ig létezett az MTK női röplabda szakosztálya. Zömmel az első osztály vége felé voltak találhatóak a lányok, néha egy osztállyal lejjebb. Ők is a BSE fúziónak köszönhetően kerültek vissza az MTK-ba. A 2013-as újrakezdés óta elmondható, hogy csak a változás állandó a csapatban. Játékosok jönnek-mennek, elvétve fordul elő, hogy valaki egy-két szezonnál tovább hordja a kék-fehér mezt. A folyamatos változás mellett is elmondható, hogy a csapat stagnál. A 2013-14-es szezonban elért 5. helyezés óta - egy bajnokság kivételével - minden évben a 6. vagy a 7. helyen végzett az MTK Budapest. A kivétel egy 8. hely volt. Hetedik hely
Sajnos az év elején mondhatni példátlan sérülés-, és betegséghullám ért el minket, ehhez képest úgy gondolom helytálltunk, példának okáért említeném a Fatum elleni idegenbeli és a Szent Benedek elleni hazai szettrablást, valamint a DVTK elleni idegenbeli győzelmet, egyedül a Vasas ellen idegenben szenvedtük súlyos vereséget, de a képhez ott hozzátartozik, hogy a Folyondár utcába összesen 9 hadra fogható játékossal érkeztünk. Ami még kiemelendő az alapszakasz hátralévő részéből az az, hogy 0:2-ről sikerült pontot mentenünk az Újpest ellen.
A rájátszást a Vasas ellen kezdtük, és a bombaerős piros-kékek ellen, bár nem nyertünk szettet, maximálisan helytálltunk, különösen a második mérkőzésen szorongattuk meg őket. Az Újpest elleni meccseknél (0:3, 0:3, 1:3) viszonyítás kérdése mennyi esélyünk volt, mit hoztunk ki belőlük végül. Meglátásom szerint alapvetően az dönthetett, hogy bár a magyar játékosok kapcsán nincs nagy különbség, ők alapvetően minőségileg jobb légiósokat tudtak felmutatni. Így kissé deja vu érzéssel jött a DVTK elleni párharc tavalyhoz hasonlóan a bennmaradásért. Az első mérkőzésen Budaörsön az első szettben nagyon szorongattak minket, de utána sikerült fordítanunk, sőt az utolsó játszmában igazi örömjátékot mutattunk be. Miskolcon várakozáson felül három szettben nyertünk, de sajnos itt elment az egész egy olyan irányba, ami nagyon nem kéne. Én értem, hogy az lenne a cél, hogy sok néző legyen meg jó hangulat, de nem minden fér bele...különösen a harmadik meccs után, amit némi meglepetésre a DVTK nyert meg - nekik minden összejött, nekünk gyakorlatilag semmi - ment át az egész egy olyan üzengetésbe különböző csoportokban, ami úgy gondolom teljességgel méltatlan a sportághoz, és kb. az idei jégkorong Erste Liga döntő körítését idézte. Ezt követően azért megnyugodtak a kedélyek szerencsére mindkét fél szurkolói részéről, így jött a negyedik mérkőzés - várható volt, hogy hangulat részéről kb. maga a pokol és egy feltüzelt ellenfél vár ránk, de -valami hihetetlen akaraterőről tanúbizonyságot téve öt szettben behúztuk ezt a meccset és ezáltal sikerült a legjobbak között maradnunk. És úgy érzem, hogy akik egy ötszettes meccs döntő játszmájában 4:10-ről és 10:14-ről tudnak fordítani, azok minden túlzás nélkül hősök.
Tavaly a 7. hely kapcsán egy nagyobb nevekből álló csapat esetében lehetett némi hiányérzetünk. Most ez a 7. hely egy hasonló tett, mint amikor sorozatban húztuk be még BSE-ként a bajnokságokat. Köszönet mindezért, ha lenne valahol dicsőségfal röplabda ügyben a klubnál, ott mindenképpen helye van mindegyikőtöknek.
Az MTK Budapest 2021/2022-es idényben 7. helyen végzett csapata: Berkó Lili, Borsos Lilkó, Boskó Ági, Vicky Giommarini, Kilyénfalvi Zsófi, Margo Spaethling, Petri Izabella, Szalai Annácska, Sziládi Viki, Tatár Gréti, Tettamanti Viru, Varga Brigi, Weidemann Lili, Windisch Kengi Vezetőedző: Leiszt Máté, másodedző: Schildkraut Krisztián, szakosztályvezető: Nyári Virág, technikai vezető: Tímár Edit, statisztikus: Pavetits Bálint, masszőr: Bozóki Marcell
/Lukácsi Attila/
(A cikk megjelent az MTK-BSE Női Röplabda szurkolói klub Facebook oldalán)
Hírlevelünk mostani számát csapataink értékelésére szántuk. Emiatt kimaradtak szokás rovataink. Kimaradtak, de el nem maradnak, mert a megszokottól eltérően a jövő hónapban nem csak a hónap utolsó csütörtökén jelenik meg az MTK Baráti Kör Hírlevele, hanem a hónap első hetében is lesz MTK Baráti Kör hírlevél. Ekkor pótoljuk mindazt, ami a mai hírlevélbe már nem fért bele: Eredményeket, szülinaposokat, lesz hírességeink rovat és az MTK szakosztályok közül ezúttal ökölvívóinkról olvashattok majd.
|
||||||||||||||||||||||
|
MTK-szurkoló vagy? Akkor köztünk a helyed! Kattints ide, lépj be az MTK Baráti Körbe! Így láttátok - szurkolóink a kiesésről
2021/22
Ennek a borzalomnak is vége. Az előző bajnokság végén még azért voltunk szomorúak, mert az utolsó fordulóban kicsúsztunk a felsőházból, most pedig már hat év alatt harmadszor néztük végig, amint kiesünk. Kitartottunk a csapat mellett, ameddig csak értelme volt. Már az ősszel látszott, hogy nagyon nagy a baj, a téli szünettől pedig az is világos volt, hogy csoda kellene a bentmaradáshoz. Mi ott voltunk a csapatunk mellett így is, egy tiltakozásképp bojkottált meccsen kívül akkor is, amikor tudtuk, hogy esélyünk sincs sem győzelmeket látni, sem nézhető focit, és egészen az április végi edzőváltásig még csak egy olyan MTK-t sem, amelyik harcolt volna. Sokszor jeleztük a szezon folyamán, elfogadhatatlan, az MTK hagyományainak meggyalázása az, ami történik. Ezt sikerült megkoronázni a kiírásaink miatt a klubtól kapott szankciókkal és azzal, ahogy a kiesésünk után percekkel néhány játékos MTK-mezben röhögött a pályán, a B-csapatunkból akadt, aki a kiesésen gúnyolódó videót lájkolta, és hogy csak három játékos volt, aki az utolsó meccs lefújása után kijött elénk legalább egy bocsánatkérésre. Az MTK-hoz méltatlan emberek mehetnek máshova jó pénzért, mi pedig majd figyeljük a csapatunkat a másodosztályban, már megint. Óriási változásokra van szükség a keretben is és a klubházban is ahhoz, hogy az MTK a történelméhez méltó helyre kerüljön.
Megtisztulást!
Mindörökké MTK!
/Megjelent az Ultras MTK Facebook oldalán/
Erős csapattal sikerült a kiesés
Egy dobogóra esélyes csapattal estünk ki. Horváth Dávid megtalálta a standard kezdőt (1-2 változtatással ez a csapat alkalmas lett volna edző mellett eredményesen játszani). A védelem teljesen összeállt. A középpályán is ez a felállás kellett volna, ha nincs más ok a változtatásra. Elől Futács klasszis teljesítményre is képes, pláne ha olyan labdákat kap, mint a debreceni meccsen. Két szélső kellett volna végig mellette. Vancsa adva volt, kiderült, hogy milyen klasszis lehet belőle. Jobb oldalra én biztos nem Stiebert favorizáltam volna. Vagy Kovács Mátyást, aki lehet, hogy Vancsa szintű, vagy Miknyóczkit, bár ő nálam halványabb. De itt van még Miovszki, aki a Bognár Gyuri szerint is őnála játszana. A többiek kiegészítő emberek, de néhányan a keretbe sem kerülnének. Gondolok a Márton féle kiválasztott játékosokra. Szépe és Szakály nem ebbe a csapatba való. Utólag bármilyen elemzés már felesleges. Elkúrták nem is kicsit, nagyon. A legjobban az fáj, hogy ismét elénk kerültek a nagy csapatok kistelepülésekről. Egyébként, ha időben észlelték volna kisesés valós lehetőségét, akkor már az utolsó két 0-4 elkerülhető lett volna. Tulajdonképp a mostani táblázat alapján a Mezőkövesdnek kellett volna kiesnie, ha az MTK-Mezőkövesd meccsen már az új edző irányította volna a csapatot. Egy ottani döntetlennel is már a Mezőkövesd előtt végeztünk volna és 37 ponttal bent maradunk. Ennyi, de rajtunk kívül ezt a jól fizetett MTK-s vezetők nem így gondolták. Bognár Gyurival remélhetőleg minimum Paks szintű csapatunk lesz, amelyik gólokat lő és focizik. Bár szerintem a fent összerakott csapatunk erősebb a Paksnál, ha van egy normális, koncepciózus vezetőnk. Röviden én így látom. Persze én nem értek a focihoz, de több mint 60 éve járok MTK meccsre és tényleg ilyen ocsmány szezont még nem éltem át. /Turai Tamás/ 2022 Gondolatfoszlányok abszolút nem idősorrendben...
Textiles, Bástya, Vörös Lobogó és mindenkor MTK. Nem csak csapat, életem része, emlékek, de temérdek. Hároméves koromban lehettem először meccsen, jól emlékszem az Újpest favázas lelátóira, ott játszott a stadion felépítéséig az Apu csapata. Aztán már az enyém is. Láttam remek MTK-s kapusokat Fazekast, Gellértet, és majd megőrültem, hogy Grosics volt az egyesszámú hálóőr Sebesnél. Hidegkuti, Zakariás, Lantos VB ezüstérmesek, olimpiai bajnokok. „B” válogatott volt szinte a teljes maradék csapat, Kovács II, Börzsei, Kovács Imre, közben Sándor hosszú ideig az igazolhatóan a jóval gyengébb képességű Budai II tartaléka, de Molnár, Szimcsák I. is a válogatott közelében, esetleg a „B”-ben. A fürdőszoba gőzzel teli levegője lecsapódott a lichthof ablakára és beleírtam: Vörös Lobogó - Szeged 14:0. 1956-ban a másodikon lakó Stiaszni Gáborral a gombfoci pályán vívtunk ütközetet, övé volt a Honvéd és Palotás Péterrel rendszeresen kitömtem csapatát. Nagyon jó volt nálam Szolnok is a balszélen. A valóság: az MTK az NB I-ben második vagy első, amelybe a Honvéd dominanciája azért a játékvezetőknél is meghatározó volt, pontosabban kötelezte őket a rendszer. Szegény Kinizsi, csupa magyarral és elkobzott játékosok emlékét őrizve szinte mindig alattunk. De Kertész II-t szerettük! Az 50-es 60-as években Csikar küldte nekem a legtöbb képeslapot, akár a válogatott tagjai aláírásával vagy ha az MTK játszott külföldön. Még a legendás Francia világbajnoki 3. válogatott is küldött Újlaki által aláírt lapot. Bukovi Marci bácsi hetente a Bajza utcai klubban, Blumi mindennap, folyamatosan tartotta a kapcsolatot a drukkerekkel. Szép és okos asszonyok voltak vendégek, Csikarné, a bájos Molnárné és a gyönyörű Kárászné valamint a többi csapatban játszó játékos és párjuk egy héten többször is megfordultak a klubban, vacsoráztak, beszélgettek és kártyáztak apámmal vagy másokkal. A kertben szépen terített asztalokon étlap. Köm. szelet pár.káp. pir.burg. 11.70. Vadas marha csőtésztával 9.80. Borjú bécsi hasábbal, ub. sallal. 13.50 Az emeleten Legyel Levente tanított sakkozni bennünket, és ott buliztunk a sportoló lányokkal, vagy a kertben. Salamon Béla, Kárpáti Tomi papája, Vadas Iván és igen sokan mások, akik már elhagyták a földet mind, mind fényes tekintetűek voltunk a sötét rendszerben. Racing Strassburg 10:2, Celtic 4:0 a Népstadionban, mert 1964-ben nem fértünk be a pályára. Szinte mindig boldogság! Volentik, Keszthelyi - kihagyok sokakat -, Verebes a mágus, aki képes volt elhitetni pszichológus híján, hogy a bot lábú MTK focista, Európa legjobb játékosa a posztján. Bajnokok is lettünk! Az MTK pálya bombázás utáni helyreállítása 1950-re. Győzelmek, fájó vereségek ritkán, utána Bajza utcai haditanács. Teltházas meccsek, amelynek nézőszáma fokozatosan csökkent, talán véletlenül, kb. akkor, amikor a klubházat eladták vagy elcserélték és a címerben odabiggyesztették a kötőjellel VM nevet. Még akkor is sokan voltunk a meccseken, amikor az MTK 100 éves filmet csináltuk Gárdos Péterrel. Aztán jöttek a gyenge évek, játékos lázadás kiesés…középszerűség, de szerethető játékosok, akikért érdemes volta Hungáriára járni, azért mindig voltak. Aztán Mezei, majd Egervári kétszer is csoda! 2014. május, stadionbontás. A sok ismertetett terv közül egyik sem valósult meg. Klubhelység azóta sincs pedig ígéret az volt. Izgalmas várakozás 2016. október 13-án. Hiába a gyönyörű kicsiny saját pálya. A Sporting tartalékkal avattunk. Rendesen viselkedtek hagyták magukat. Nem úgy mint mi! A beszédek alatt fütty. Önérzet! Óvatlanság, bizalom! Pedig, akkor már az egykori NB I-es csapatok sorban persona non grata lettek, kipottyantak, kellett a hely az új feltörekvő pénzzel kitömött falusiaknak. Pár év telt el, és a mai mesterséges egyletek dominálnak. MTK. Kit érdekel rajtunk kívül, kedves Barátaim? A kijelölt kiesők csoportjához tartozunk! Még a tulajdonost sem rázta meg, a csapattal történt vereségsorozat! Nem ért a focihoz többet, mint bármelyik oktalan szurkoló. A világverő magyar válogatott ugyanúgy züllött le, mint mi, a magyar foci legendás 134 éves képviselője az MTK. Ostoba „hozadékok” az elmúlt évben. Pontosan tudtam a 4. meccs után, majd írtam is, hogy ugatja a focit az olasz szélhámos bakter, hogy rátesz egy lapáttal a koncepciótlan gyengekezű, kedves, tehetségtelen pályaedző, végül egy csodatévőnek tartott egykori színvonalas focista - befejezte a tulajdonos balekjának művét. A focistákról nem kívánok írni, hiszen ki voltak szolgáltatva „ezeknek”. A rossz összeállítások, ostoba taktikák -ha volt egyáltalán- nem tehetnek arról, hogy elment a kedvük. Bizony barátaim nem a csapat esett ki hanem a ”kedves vezetők”! Az NB II-be nem tartok rendszeresen veletek! Nem a korom akadályoz, hanem a folyamatos csalódás. /Gerő Péter/ NB I 2021-2022
Nyáron egy harmatgyenge tavaszi szezon után csapatunk élén edzőcserét hajtott végre a vezetés. Az eredménytelenség okán ezzel a döntéssel nehéz vitatkozni. Meglepetésre egy ugyanolyan vezetőedzői gyakorlat nélküli zöldfülű kapta meg a lehetőséget, mint amilyen Boris volt a kinevezésekor. Szurkolói oldalról erős, jogos szkepticizmus fogadta, de vezetői oldalról magyarázható döntés született. Ugyanis színtől függetlenül minden futball szerető, figyelő ember általános véleménye, hogy nevetséges a magyarországi edzőkeringő. Egyik padról ülnek a másikra mindegy mi történt előtte, és ugyanazok a személyek bukkannak fel újra és újra. Ezt a gyakorlatot nem kívánta folytatni, és erre a vonatra nem ült fel az MTK vezetése. Próbált új embert találni, aki még azt ugyan nem bizonyította, hogy megfelelő, de ami a lényeg, hogy annak ellenkezőjét sem, mint az országban dolgozó edzők döntő többsége. Ahogy az átigazolási szezonokban szokott lenni, és amire kismértékben szükség is van, néhány új játékossal frissítettük a keretet. Gyirmóton kezdtük a bajnokságot, és egy erőteljes domináns első félidőt produkált csapatunk. A hazaiak szinte a félpályáig nem tudtak eljönni, ennek ellenére kapuralövés nélkül, egy Ferreiráról pattant labdával vezettek. És ahogy onnantól a második félidőben, úgy az egész bajnokságban csak görcsösen szaladtunk az események, és az eredmény után. Ezen a nyitó meccsen 9 külföldi labdarúgó gyémánt szerkezetű középpályával játszott, és az első félidőben abszolút működött. Ám sajnos a fiatal olasz edző ezután bizonyította, hogy nem elég érett személyiség, nem egy igazi vezető. Ugyanis a minden irányból rázúduló kritika a sok külföldi szerepeltetése kapcsán megfutamította. És mindaz, amit nyáron az edzőtáborban gyakoroltatott, füstbe ment a megfelelés oltárán. A következő meccsen már 5 magyar volt a kezdőben, minden elképzelés és koncepció nélkül cserélte le a kezdőt. Csak a közvélemény hangjára tett ki, rakott be játékosokat. Ennek legszebb példája a csapat egyébként legjobb játékosának helyzete. Weir messze átlagon felüli képességű, technikás, sokat és gyorsan futni tudó játékos. Össze-vissza pakolták a pályán. A helyén, ami a támadó középpályás lett volna a csatár mögött szabadon játszó, amolyan 10-es, vagy 8-as pozícióban, véletlenül sem játszott. Viszont volt jobb-, balhátvéd, védekező középpályás, jobb és bal szélső... Ettől teljesen szétesett az egész csapat, a játékosoknak fogalmuk nem volt, hogy mit kellene tenniük. Így persze nem is alakulhatott ki semmilyen fellelhető elképzelés. A csapat összetétele, „játéka” teljesen esetleges volt. Bizonyította, hogy alkalmatlan, kinevezése annyira sem működött, mint elődjéé. Felmentése abszolút jogos volt. Az, hogy akkor még (8. forduló) az MTK a vonal fölött volt 4 ponttal, csak az újpesti Antonovnak (Vancsába rúgta a labdát az utolsó percben) és az éppen mezőkövesdi Baki Ákosnak (Miovskiba rúgta a labdát az utolsó percben) volt köszönhető. Sajnos itt hiba volt, hogy nem volt meg azonnal a helyettes, mert akivel megállapodtak végül nem jött, és így 4 mérkőzést elvesztegettünk, ami a 12 csapatos bajnokságban luxus. Ekkor érkezett Márton Gábor, akitől mindenki várta a csodát, a megmentő szerepét, mint ahogy tette azt már 3, kieső helyen általa átvett csapat esetében. Már az első meccsen a Haraszti-Baráth afférig (ahol egyébként mindkét játékost ki kellett volna állítani...) látszódott is a különbség, pedig akkor még covidos megbetegedése miatt csak interneten volt a csapattal. Továbbra is sokkal stabilabbak voltunk a várdai meccs kivételével. Kétségtelen, hogy a játékvezetők ekkor szinte minden meccsen állítottak ki csapatunkból embert nem feltétlen jogosan. Az első fordulóban abszolút példátlanul Ferreirát egy vétlen magas lábért a VAR „segítségével”... A bajnokságban soha többet nem fordult elő, hogy ilyen veszélyes játékot VAR-oztak volna, a kiállításról nem is beszélve... Jött a tél és jöttek játékosok. Komoly erősítések érkeztek. Illetve voltak a Márton fiókák. A „tavaszi” szezon nem úgy indult, ahogy mindannyian szerettük volna. Hiába volt meg a játéka a csapatnak Kövesden és a ZTE elleni hazai meccsen, hiába domináltunk ezeken a meccseken és alakítottunk ki sok helyzetet, a semmiből kaptuk a gólokat, és mentek el a pontok ezeken a 6 pontos meccseken. Ám utána Felcsúton nyerni, a Fradi ellen meg X-elni tudtunk. Hullámvasút volt. Vereség jött Debrecenben, győzelem a Honvéd ellen. Ám az igazi áttörés nem jött, hogy egymás után nyerjünk meccseket, és közben a riválisok ellen vesztettük el a fontos pontokat a Honvéd kivételével, ami után Márton már nem is tudott meccset nyerni. Még a már megnyert Fehérvár meccset is döntetlenre veszítette, rossz cseréjének (Futács lecserélése) „hála”. Majd két súlyos vereség Pakson és otthon a Kövesd ellen, ami nagyjából megpecsételte a sorsunkat, és Márton sorsát is. Ekkor az U19-es csapatunk edzője, Horváth Dávid kapta meg a csapatot, a hátralévő 4 fordulóra. És Dávid nagy szakértelemmel, jól nyúlt a csapathoz, és nagyszerű 4 meccset hozott, bebizonyítva, hogy a játékosok nagyon is megfelelőek. Sőt! Saját bevallása szerint is nagyon jól összerakott keret volt, amiben óriási lehetőségek voltak. Borzasztó bosszantó, hogy egy ilyen értékes (nem anyagilag értem) játékosállomány, amelyiknek a mezőny első felében kellett volna simán végeznie, még ezután az ősz utáni helyzetből is, ki tudott esni. Sajnos ebben a 12 csapatos bajnokságban nem fér bele, hogy többet is hibázzanak a csapatok. Az olasz edző hiba volt, miatta elbuktuk az őszt minden szempontból. Fél év hátrányba kerültünk az NB I többi csapatával szemben. Nem történt csapatépítés, nem alakult ki váza a csapatnak, felállása, kezdője stb. Igaziból nem volt csapat. A tavaszt erősen meghatározta az őszi batyu. A játékosok folyamatos győzelmi kényszerben játszottak, és ez görcsös akarásba fulladt. Az eredmények nem jöttek, gólokat a legnagyobb helyzetekből sem voltak képesek lőni. Mártonnak ugyanúgy sportpszichológushoz kellett volna fordulnia, ahogy tette Horváth Dávid, hogy feloldja a játékosokat. Sajnos nem tette. Nagyon nagy kár ezért a keretért, mert régóta nem volt ilyen erős csapatunk, és nem tudom, hogy mikor leszünk képesek megint ilyen játékosokat összeszedni, mint Mijatovics, Rajkovics, Ramadani, Weir, illetve egy fejben összerakott jó Miovszki. Az első 12 csapatos bajnokságból történő kiesés (Domonyai második kiesése) az MLSZ versenykiírása miatt (külföldi játékos szabály) óriási versenyhátrányt teremtett, és erősen befolyásolja az elmúlt 5 esztendőt. Onnantól állandó és magas a fluktuáció. A csapatból emiatt hiányzik az állandóság. Feljutáskor erősítés, kieséskor pedig meg kell válni a külföldi játékosoktól, amennyiben az MLSZ-dotációt maradéktalanul meg szeretné kapni a klub. A jelenlegi helyzet annyival szerencsésebb, hogy most végre nem kell egy teljesen új gárdát összeszedni, azaz lehet most már majd állandóságról beszélni. Ez a magyar tengely (Nagy Zs., Varju, Mezei, Kata, Palincsár, Kovácsréti, Futács) lehetőséget teremt arra, hogy a liftezést végre megszüntessük. A konklúziókat le kell vonni, tanulni kell ezekből a hibákból, hogy a jövőben ne forduljanak elő. A játékosállományunk csak magyarokkal is teljesen alkalmas a másodosztály megnyerésére már fordulókkal a vége előtt. Hajrá MTK!
/Ujlaki Tamás/ Szégyen
Kellemes ősz, botrányos tavasz, hihetetlenül meglepő edzőcsere. Nagyjából így tudom összefoglalni kedvenc csapatunk szezonját – ezt írtam szinte napra pontosan egy éve. Bár optimista embernek tartom magam, az MTK ügyeivel kapcsolatban ezt sajnos rég elnyomták bennem. Ettől függetlenül erre a szégyenre még én sem készültem. Nem írok a „szakmáról” – egyrészt ez nem volt idén (sem), másrészt nem az én dolgom, gondolom nem csak nekem látványos, mi folyik itt – valamint személyeskedésekbe sem megyek bele. Elkeseredett vagyok és mérges. Én – az 1992-es születésem miatt – az igazi, dicső MTK-t csak felvételeken láthattam, viszont 99-től már komoly emlékeim vannak a csapatról. Csodálatos időszakot éltünk sokáig, minden nehézség, hiba, bűn ellenére nem gondoltam azt, hogy az adott vezetőség/játékosok/edzők/utánpótlás/stb. szégyent hoz erre a három betűre. Az utóbbi években ez megváltozott. Valami nagyon más, nagyon új szükséges. Újra idéznék a tavalyi értékelésemből: „Szerintem vitathatatlan, hogy Borisnak – akármennyire szimpatikus és akármennyire szerepeltünk vele a tragikus jelenünkhöz képest jól – mennie kellett. (..) Egyszerűen nincs olyan, magát profinak nevező futballcsapat (vagy munkahely), ahol egy ilyen félév után a helyén maradhat az edző/munkavállaló.” Ehhez képest a sportigazgató, akivel nem először esünk ki, a hírek szerint kapitulálhatott egy másik posztra, legnagyobb sajnálatomra és megdöbbenésemre az MTK-n belül. Emiatt finoman szólva is szkeptikus vagyok klubunk jelenével és jövőjével kapcsolatban, viszont Bognár Györgyben minden bizalmam megvan. A jó hír, hogy ennél a szezonnál, időszaknál viszonylag nehezen lehetne rosszabb. A bántó hír viszont, hogy egyesek képesek folyamatosan alulmúlni magukat, ami ennél nagyobb baj, hogy ezzel együtt csodálatos csapatunkat is. /Zoltai Ákos/ Csalódások újabb éve
65 éve vitt ki először az apám MTK-meccsre . Az 1957/58 as bajnokságot speciel megnyertük, a kispadon Bukovi Márton ült. A mögöttünk hagyott bajnokságban harmadszor estünk ki, hat év alatt, mely időszak a Zakor-Polyák kettős nevével fémjelzett. A szezont egy olasz mozdonyvezető irányításával kezdte a csapat, akit az említett kettős szerződtetett. Már a felkészülés során kiderült, hogy sem szélsők, sem szélsőhátvédek nem igazán vannak a keretben. Aztán az is kiderült, hogy a “trénernek” nincs se víziója sem bármilyen elképzelése, hiszen rendszerint 5-6 játékost cserélt! Viszonylag hamar - néhány hónap után - ráébredt az említett kettős, hogy mozdonyvezetőből nem válik jó edző! Ekkor még nem volt teljesen reménytelen a helyzet, de valódi edző, csak az utolsó 4 fordulóra érkezett, Horváth Dávid személyében, hiszen nála láttam először elképzelést, és azt, hogy a játékosok egy része, hajlandó volt futni, ütközni sőt küzdeni is a sikerért, de ez már nagyon késő volt! A téli átigazolás során érkezettek közül Rajkovics és Futács teljesítménye volt értékelhető, a többiek nem érdemelnek szót! A méltatlan vezetők csak méltatlan teljesítményre képesek, ezt bizonyítja a harmadik kiesés tobzódásuk alatt! A legalja mégsem ez volt, hanem az, amikor ez az említett kettős nekiment, és szankcionálja azokat a szurkolókat, akik hétről hétre lelkesen és sportszerűen buzdították szeretett csapatukat! Őt éves regnálásuk legnagyobb aljasságát ezzel követték el! Az MTK jövője, csak az említett kettős távozása után kecsegtet bármilyen reménnyel! Addig a sötétség! /Krausz György/ |
Üdvözlünk itthon, Bogesz! MTK SZUBJEKTÍV
AZ MTK ÉS ÉN... Tíz éves voltam, amikor 1964-ben nagybátyám engem, a falusi gyereket felhozott Pestre, és megnézhettem a Celtic elleni legendás meccset. Örökre kék-fehér lettem! Aztán az élet úgy alakult, hogy újságíróként számtalan MTK-játékossal találkozhattam, még a régi nagyokkal, Hidegkutival, Lantossal és Sándor Csikarral is. Sportvezetőként pedig néha ellenfelek voltunk. De amikor vége lett a meccsnek, újra MTK-s voltam. Hány éve is volt 1964? Hát, bizony 58 esztendeje - ezért is nagyon nehéz elfogadni, hogy ismét kiestünk. EDZŐ-KERINGŐ... Az biztos, hogy az MTK 121 éves futball-története során egy bajnokságban sem váltotta ennyi edző, megbízott edző egymást a kispadon! Costantino kiválasztása nem hiba, hanem a klub ellen elkövetett bűn volt! Távozását meg lehetett jósolni, de utódját körültekintőbben kellett volna kiválasztani. Attól a megbízott edzőtől, aki tudja, hogy csak néhány találkozóra kap lehetőséget, mit lehet várni?! Aztán jött Márton Gábor, aki - bárki javasolta is - nem bizonyult szerencsés választásnak, hatalmas csalódást okozott! Valami hihetetlen kapkodást rendezett már az edzőtáborban játszott mérkőzések során is, s ezt folytatta a bajnokságban. Kétszer nem lépett ugyanabban az összeállításban pályára a gárda! Úgy nem lehet sikert elérni, ha a csapat felét mindig cseréli. Szándékosan sem csinálhatta volna rosszabbul! Nem hiszem, hogy Márton ennyire tehetségtelen edző, de valami miatt ez az MTK-s produkció nem jött össze. S aztán az, ahogy minden forduló után magyarázni próbálta a megmagyarázhatatlant, na, az aztán a még megmaradt szurkolóknál is kiverte a biztosítékot! A közönség, az ezerfejű cézár nem szereti, ha hülyének nézik, változ(tat)ást követelt, de a hang későn jutott el az illetékesekhez, illetve csak az utolsó utáni pillanatban figyeltek rá oda. A változ(tat)ás későn jött! Horváth Dávid vezetésével négy meccsből tíz pontot szereztünk, de legalább felemelt fejjel búcsúzhattunk. IGAZOLÁSOK... Én Kalocsai László egyik írásából tudtam meg, de attól tartok, mások sem nagyon voltak tisztában vele, hogy a külföldi játékosok leigazolása Vancsa Miklós feladata volt, amire a vezetőségnek még rá kellett bólintani - gondolom, nem is annyira szakmai, sokkal inkább financiális szempontból. Tehát legalább a külföldi játékosok igazolása miatt nem Polyák Balázst kellett volna szidni. Olyan, közte válogatott labdarúgók kerültek az MTK-hoz, akikkel - a róluk szóló hírek alapján - nem a kiesés ellen, hanem a dobogós helyezésekért kellett volna küzdeni. De valami történt velük. A leigazolt magyar futballisták többsége is csalódást okozott. Persze, mindenki tudta, hogy Kovácsréti nem egy nagyapja (Ebedli Zoli) szintű játékos, s azt is, hogy Szakály sem fogja megváltani a világot. Futács és Stieber is túl van már pályafutása csúcsán, de az utolsó négy meccsen, Horváth Dávidnál hozták magukat. A magyar futball egyik szervezési ellentmondása az, hogy az első és a második vonal között nagy a különbség az igazolásokat illetően, pontosabban, hogy az NB I-ben nincs limitálva a külföldiek száma, az NB II-ben pedig anyagilag "büntetik" azokat a csapatokat, akiknél nem magyar állampolgárok is fociznak. Tehát, ha felkerülünk, kezdődhet elölről az igazolási forgatag. KÖLCSÖN... Nem úgy tűnik, hogy alaposan átgondoltak a játékos kölcsönadásokat. Hiszem, hogy Varga Bence fikarcnyival sem gyengébb, mint Mijatovics. Kérdés, milyen a kölcsönadási szerződése, maradhat-e Kecskeméten az NB I-ben, vagy vissza kell jönnie. Lehoczky Rolandot bizonyára visszahozzák, mint ahogy Zuigéber Ákost is. Sok kölcsönadott futballistánk nagyon kevés lehetőséget kapott. Vajon miért nem lehet olyan kölcsönadási szerződést kötni, amiben meghatározzák, hogy mennyi játékpercet kell biztosítani nekik. KOMMUNIKÁCIÓ... Olvasva a hivatalos kommunikációt, néha az volt az érzésem, hogy semmi probléma sincs: a külföldi játékosokat hívják országaik válogatottjaiba, az MTK-sokat a korosztályos válogatottakba, miénk a legtöbb "fiatal" játékperc, stb. Közben a különböző internetes oldalakon meglehetősen durva írásokat, hozzászólásokat is lehetett olvasni az MTK-val kapcsolatban. A bajnokság során nagyon távol került egymástól a klubvezetés, és a szurkolók. A KIESÉS OKAI... Egy kiesés mindig összetett dolog: klubvezetés, szakmai vezetés, játékosok. Ha az NB I-től búcsúzik egy csapat, akkor mindenkinek alaposan magába kell nézni! Vajon csak egy munkahelynek tekintik a klubot, ahonnan a nem kevés fizetésüket kapják, vagy érzelmileg is jelent nekik valamit az MTK, a magyar futball második legsikeresebb egyesülete?! Persze tudom a napóleoni igazságot: a sikernek sok apja van, de a kudarc árva gyerek. Azért szívesen elolvasnék egy, a klubvezetés által készített alapos, szakmai elemzést erről a bajnokságról, a kiesés okairól. És ne feledjünk egy futball-igazságot: klubvezetők, edzők, játékosok jönnek-mennek, de a szurkolókat nem lehet lecserélni! Sokan valljuk, hogy MTK-snak lenni egy életérzés! Bátorság! Buzgalom! Barátság! /Koltai Barnabás/ Kedves Szurkolótársaim!
A kiesés mindannyiunkban óriási fájdalmat váltott ki. A kérdés csak az, hogy el lehetett volna ezt kerülni? Kiesni az a csapat szokott, ahol nincs pénz és nincs utánpótlásképző bázis sem. Nálunk azonban mind a kettő van! Így az az ok marad, hogy gyenge a szakmai munka. Az MTK-nál nincs gazdája a csapatnak. Mint az a gyár, ahol az igazgatót nem érdekli, hogy milyen a színvonal, és az sem, ha lopják az anyagot a dolgozók. Az MTK-nál két évtizede nincs minőség-orientált szemlélet. Amikor az előző kiesésünk után Bodrogi Tamás nyomatékosan rákérdezett az okokra a szurkolói ankéton, Polyák Balázs nem válaszolt. Mivel nem elemeztük az akkori kiesés okait, így az még egyszer bekövetkezhetett. Most örülünk Bognár Gyuri hazatérésének, de én azt várom tőle, hogy a védőjátékot precízebben szervezze meg, mint Pakson. /Holló Iván/
Nem értek a focihoz, “csak” szeretem. Saját szakmámban utálom a kontárokat, igyekszem nem kontárkodni más szakmában. Nem tudom és nem akarom értékelni az elmúlt szezont futball-szakértői szemszögből: technika, taktika, hadrend, játékosok/edzők kvalitása. A sporthoz némileg konyítok, fiatalkoromban versenyszerűen atletizáltam, pályafutásom úgy alakult, hogy a végén a legjobb eredményeimet saját edzéstervek alapján értem el, így megengedem magamnak, hogy általános sportszakmai szemüvegen keresztül is értékeljem a történéseket. Boris idejövetelét érteni véltem: az utánpótlásnál szerzett tapasztalatok után elfogadható volt az NB II-re. Costantino gyakorlatilag nulla edzői előélettel érkezett, ráadásul az NB I-be, már tavaly hümmögtem ezen... Futás közben is vannak holtpontok, amikor semmi sem megy, se edzésen, se versenyen, pedig előtte mindent megtettél a sikerért. Ilyenkor fontos, hogy higgyél a kiútban. Ezt nem láttam a Costantino utáni két edzőnél és nagyon ott volt Horváth Dávid tekintetében. Vélhetően az abból sugárzó energia is eredményezte, hogy a kihagyott helyzetek után a végén jöttek az értékesített helyzetek. Játékstílus. Beütöttem az arcanum.hu internetes sajtó-adatbázisba, hogy “MTK-stílus”. Döbbenet: a múlt évszázad 20-s, 30-s éveiben Európa sok országában tanították, ill. ismerték/értékelték Robertson és Hogan által megteremtett MTK-stílust, még Madridban és Barcelonában is. Csak néhány idézet: “Barcelonában... az MTK stílusra tanítottam a spanyolokat, megtanítottam őket arra, hogy a labdát le kell hozni a földre”, “Konrád az MTK nevelése, a híres MTK stílus ismerője és továbbtanítója. Bécsben egész generációt nevelt.”, “Nagyjából az Admira Wien is azt a stílust játsza, amit a Hungária. A két csapat között a különbség az, hogy az Admira játékosai gyorsabban adják tovább a labdát, mint a mieink, de viszont sokkal, pontatlanabbul, mint a Hungária játékosai.” Danszky Józseftől hallottam, hogy Bukovi Marci bácsi azt tanította nekik, hogy “a labda a leggyorsabb játékos”. Ezekből arra következtetek, hogy a lapos, pontos, gyors labdajáratás a hagyományos stílusunk. Mennyit láttunk ilyet az elmúlt szezonban? Bognár Gyuri már nem játszott, de intenzív kapcsolatban lehetett a KEK-döntős világverő utolsó mohikánokkal, akiket Bukovi még oktatott az MTK-stílusra. Látványos focit ígér, remélem beleszőve a hagyományos elemeket. Lakat Károly 1965-1966-ban szerette volna áramvonalasítani a hagyományos stílust: “A stílus, az MTK-stílus nem szenved csorbát. Megtartjuk a háromszöget, csak jóval nagyobb oldalakkal. Annak csúcsára viszont nehezebb eljutni, több erő kell hozzá.” Neki nem sikerült, Gyurinak - ha egyáltalán akarja - esetleg igen. Hogy aztán ez mire lesz elég: stabil, dobogóközeli helyezésre, netán nemzetközi kupaszereplésre, ott meg milyen eredményre - who knows? /Spiegel Gábor/ KIESTÜNK!
Igen! Mindenki ezzel kezdi első mondatát. S hogy – szégyen! -, és keressük ki a hibás! Persze, hogy hibás a játékos, az edző, a gyúró, a portás, a szurkoló, és a mindenki. Pedig! - Miért is kell mindig valakit hibáztatni azért, mert nem jött össze az elvárt siker, a hétről-hétre való győzelem. Lehet, hogy rossz helyen voltunk, vagyunk? Aktív nézője, szurkolója, figyelője vagyok csapatunknak, és nem csak a nagy csapatnak, de az utánpótlásnak is, a nőknek is, és igyekszem minden sportágban otthon lenni, tájékozottnak lenni. Ami nem is oly egyszerű. Idősként, ugye mi mást mondhatnék, hogy régen, amikor még … minden jobb volt, más volt. Igen akkor más volt. Sokszor érthetetlenül nézem, miért váltanak újból és újból edzőt, miért van annyi ismeretlen labdarugó a pályán, már éppen megjegyezném a nevét, mikor már kiderül, hogy nincs, hogy új van helyette, most vásárolták. Persze tudjuk, és tudom, hogy akkor van támogatás, szponzor, ha van eredmény, ha van kire-mire büszkének lenni, aki győzelmi gólokat, eredményeket megszerzi a csapatunknak és mellette van egy kiváló edző, aki sikerre viszi a csapatot. Egyik alkalommal, egy MTK BK összejövetelen mutatták be az akkor regnáló új edzőt, akiről később kiderült, (egy félreeső írásban), hogy nem volt edzői végzettsége. De komolyan! Akkor mit várjunk el? Akkor kit is hibáztatunk? Sajnálatos tény, csak kérdem, mi alapján fizettek neki, azért mert jó fej, vagy valakinek jó barátja, és itt úgysem ronthat sokat. De igen! Egy, az MTK-hoz méltó szellemiséget rontott le, azzal, hogy így álltak hozzá. Nekem nem tisztem keresni a hibást, de ezek után miért is kell keresni az okot, hogy miért estünk ki? Látom a fiatalokat, akikben nagy a lelkesedés és dúl bennük az akarat, hogy jót és eredményt akarnak elérni, de mégis valami hiányzik. És valószínű nem az, hogy nem eleget töltenek a pályán edzésidővel, képzéssel, motivációval. Az utolsó mérkőzésen miért is volt együtt ez a kb. 20 fiatal? Miért? - akkor tudták, hogy merre is van az ellenfél kapuja? Mert talán az új edző leült közéjük, mert hisz közöttük dolgozott ő is, és emberi, sportbaráti hangon beszélt velük. Sajnálom, hogy a sok fenyegetés bejött. Ugye ki fogunk esni. De gondolom, lehet, hogy az MTK-nak presztízsvesztés egy ilyen vesztes állapotból, a hullámvölgyből felkapaszkodni, de van és lesz idejük azoknak a feljövő fiataloknak is becsatlakozni, akik ott várják, hogy egyszer ők is feljebb jussanak. Ők is az NB I-ben szerepeljenek. Igen, várniuk kell, egy vagy két évet, de sajnos azt is tudjuk, hogy a tehetségesebb nem fogja kivárni, hogy a csapat visszakerüljön, lehet, hogy azt sem, hogy hazai pályán rúgja a labdát, hanem kifelé tekinget, ami mint tudjuk, sokuknak be is jön. És akkor azt mondom, személy szerint, hogy hajrá! Meg kell próbálniuk. Somogyi Jenőtől az MTK labdarúgó szakosztály elnökétől idézek, ennyi év után aktuális és napra kész. (1985, MTK-VM SPORTKLUB Híradó) „Győzni nagyon jó dolog, de a vesztes mindig kifogást keres.” Valóban, sokszor keressük a hibákat, kifogásokat, pedig egy magasugró sem viszi át mindig a lécet, de lehet, hogy 3 hét múlva simán. „-Az MTK megkülönböztetett figyelmet fordít a gyermek s ifjúsági labdarúgásra. Széles körben igyekszik megnyerni a fiatalokat a sportág számára, gondoskodik a felkészítésükről és szereplésükről a bajnoki és kuparendszereken belüli mérkőzéseken. Mindezeken túlmenően – természetesen a lehetőségek határain belül – alkalmat biztosít a fiatal futballisták részére nemzetközi találkozókon való megmérettetésre, s képességük és fejlődésük összehasonlítására más nemzetbeli társaikkal. Talán nem tűnik önelégültségnek, ha ezt a munkát jónak, eredményesnek tartjuk a labdarúgó szakosztály vezetősége részéről. Ezt igazolják a tapasztalatok, hiszen a klubkülönböző korosztályú gyermek és ifjúsági labdarúgó csapatnak többsége bajnokságuk élvonalához tartozik, számos hazai és nemzetközi kupa győzteseinek vagy helyezettjeinek vallhatják magukat… Az NB I–es csapat utánpótlása szempontjából is fontosnak tartjuk az itt folyó munkát. Az említett kontinensbajnokokon túlmenően közülük kertültek ki a ma már az első csapat keretéhez tartozó olyan játékosok, mint például Fodor Imre, Katzenbach Imre, Bognár György, Varga II István, Balogh Gábor, Lőrincz Emil, és mások. A szakosztály a jövőben is főleg saját nevelésű játékosokra támaszkodik és minden rendelkezésre álló módon elősegíti tehetségük kibontakozását, fejlődésük érvényesítését… Hívjuk és szeretettel várjuk mindazokat a fiatalokat, akik kedvet és tehetséget éreznek a labdarúgás iránt és olyan klubban kívánnak sportolni, amelyik foglalkozik, törődik velük és lehetőséget biztosít számukra. Somogyi Jenő, a labdarúgó szakosztály elnöke -íródott 1985–ben. És újfent nyílt az ajtó és most az akkori 1985-ben kiválasztott kiváló játékos visszatér a klubba, felszállt a füst és az új szezont már Bognár György mesteredző irányítása alatt kezdi a csapat, melyhez sok sikert, türelmet kívánunk. „BAJNOKCSAPAT” /1987-06-22 – MTK –VM műsorfüzet külön-kiadványa – szerkesztette és az interjúkat készítette Kárpáti Tamás/ Bognár György: /1961-11-05-/ „..- A hullámvasút viszonylag egyenletes pályán fut ahhoz képest, ahogyan az elmúlt esztendőkben a te karriered alakul az MTK-ban és válogatottban. Nem is olyan régen még az a gondolat foglalkoztatott, hogy hazatérsz Bajára, mert ott legalább biztos kezdőember leszel. Mezey György kapitány szinte a juniorból hívott be a válogatottba, hogy azután tíz mérkőzésen át ki se tudj kerülni onnan. Utána akadt, aki az egész gyászos VB szereplést a te nyakadba akarta varrni. Még egy nálad kevésbé lelkiző alkat is nehezen viselné el az ügyeletes zseniből fekete báránnyá történő átminősítés megpróbáltatásait. A rosszindulatú vádaskodóknak, a kétkedőknek méltó választ adtál, ismét ott vagy a csúcs közelében. De mikor jutsz fel rá? - Tény, hogy eddig egyetlen bajnokságban sem tudtam huzamosabb ideig jól játszani, 3-4 jó teljesítményt 2-3 gyenge követett. Ezt az ingadozást kellene mindenekelőtt megszüntetni, stabilizálni a jó formát. Nem mentségként mondom, mert tudom, hogy ez igazából nem érdekli a szurkolókat, de az első három mérkőzés kivételével hasfalhúzódással, szinte edzés nélkül játszottam végig a szezont. Így is bizalmat szavazott nekem Józsi bá, de egészségesen sokkal többre leszek képes. – A bizalom ezúttal nemcsak veled tett csodát. - Valóban, szinte teljes egészségben a tavalyi kezdőcsapat játszott, de ha nem Verebes az edző, akkor úgy az 5-7. helyre lehettünk volna képesek. Bár egy személyben neki tulajdonítom a sikert, titokról meg nincsen szó. Illetve csak annyi a titka, hogy nagyon ért ehhez a játékhoz és hagyja a futballistáit játszani. Sok kollégájával ellentétben szinte barátként kezel minket, a tekintélye mégis nagyobb bárki másnál. Óriási dolog, amit vele elértünk, valójában még talán fel sem tudom fogni. /Blaha Judit/ Baljós árnyak, sötét fellegek
Nézzük részletesebben. Klubunk elnökének szerepe ismét észrevehetetlen volt. Ilyen válságban elvárható lenne aktívabb szerepvállalása. A klub tulajdonosa rengeteg hibás döntést hozott, kérdés saját döntése alapján, vagy mások kérésére? Garami József óta nincs valódi vezetőedzőnk, illetve a sors keze által a csapatot az utolsó meccseken vezető Horváth Dávid személyében feltűnt egy nagy tehetség! Mi történt vele? Felfelé buktatták, nagy hiba. Ez volt a 64. idényem MTK-szurkolóként, de soha nem voltam annyira elkeseredett, mint most. Azok az elemek, amik véleményem szerint elengedhetetlenek egy sikeres működéshez csődöt mondtak. Ebben az írásban nem szeretnék beszélni az új szakmai vezetőnkről, majd a jövő megmutatja mennyire lehetnek sikeresek az ő módszerei az MTK-ban. Félek tőle, de örülnék, ha sikeres lenne. Azt hogy az edzői csapat úgy áll fel, hogy nincs erőnléti edző, vezetőedző ifj. Bognár György, pályaedző Kanta József, számomra értelmezhetetlen. A játékosok felelőssége nagyon súlyos, de az utolsó négy mérkőzés sok mindent megmagyaráz. Egy dolog mélyen felháborító. Stieber Zoltán, Szakály Dénes, Kovácsréti vidáman nevetgélve vonulnak le a pályáról a kiesés pillanatában, ez nem elfogadható, az sem hogy két fiatal tehetségünk, Vasvári, Helembai lájkolnak egy MTK gyalázó videót. Szerintem ezekre az urakra nincs szükség a mi klubunkban. Végül a vezetőség és a szurkoló viszonya botrányos! Ahelyett hogy, támogatnák azokat az embereket, akiknek az életük az MTK lépten-nyomon kicsinyes módon büntetik. Nálam a képlet világos, "nem számít a Liga" mindenhol a csapattal leszek! Mindörökké MTK! /Eichner András/ |
A szabályt erősítő kivétel - sikercsapat az U19
Mint ahogyan, már ismert, U19-es csapatunk, fölényesen megnyerte a korosztálya bajnokságát!
Nézzük a főszeplőket: A kapuban: Csenterics Adrián (2004), 196 cm, rendkívül tehetséges kapus, akik látták a BL mérkőzéseket ezt tanúsíthatják. Védett még a megbízható Velicskó Szabolcs (2003). Jobbhátvéd: Guth Ádám (2003), kemény, gyors védő, méltó vetélytársa lesz, Varjú Benedeknek. Középső védők: Fekete Krisztián (2003) és Juhász Bálint (2003). Mindketten képesek lehetnek bejátszani magukat az első csapatba. Krisztián keresztszalag sérüléssel bajlódik. Balhátvéd: Helembai Márk (2003) Egyenlőre, ő lesz ezen a poszton az NB II-es keretben, mert Nagy Barna súlyos sérülése a rajtig nem biztos, hogy rendbe jön. Helembai jó képességű, vezéregyéniség, nem véletlen, hogy ő volt a csapatkapitány. Középpálya: Szőke Gergő (2003) december végén született, a neves utánpótlásedző, az MTK egykori utánpótlás szakág vezetője Szőke János unokája. Magas, sokat futó, első sorban védekező középpályás, aki mire ez a cikk megjelenik, már profi szerződéssel fog rendelkezni. Bene Domonkos (2003) sokat volt sérült, de keményen készült, nem kapkodta el a visszatérést, amely nagyszerűen sikerült. Merényi Ádám (2004). Az NB III-as és az U19-es csapatban is sok meccset játszott a jövő U19 csapatában kulcs szerepe lehet a középpályán. Támadók: Itt nagy választék volt. Juhász Levente (2003) szélvészgyors szélső. Balogh Máté (2004) A szezon kezdetén igazoltuk Újpestről, center, de gyorsasága miatt szélen is jó teljesítményre képes, magas támadó. Vasvári Zoltán (2004) vérbeli center a BL-ben is remekelt. Gyuris Aurél (2004), leginkább az NB III-as csapatban szerepelt a center poszton érzi legjobban magát. Barkóczi Benedek (2005) hatalmas tehetség, sőt már több is annál! Vancsa Zalán (2004), Kovács Mátyás (2003), Horváth Artúr (2003), Osei Clinton (2003) akiket nem kell bemutatni, ismeritek őket. Az említetteken kívül is vannak tehetséges fiatalok, akiktől ugrásszerű fejlődés várható! A bajnoki címhez vezető út: Az alap szakaszban 12 csapat indult, 11 mérkőzés után a legjobb 8 folytatta, kétszer 7 mérkőzéssel. Góllövőink: Barkóczi Benedek 13, Vasvári Zoltán 9, Balogh Máté 8, Juhász Levente 7, Horváth Artúr 3, Guth Ádám, Georgievski., Vancsa Zalán 2-2, Szőke Gergő, Bene Domonkos, Gyuris Aurél, Rohrbeck Balázs 1-1 gól.
A jó szereplés nagyrészt Horváth Dávid munkájának köszönhető! Minden csapatrészben voltak, kiemelkedő tehetségek, a támadók között több is. A 2003-sok kiöregszenek, őket Horváth Dávid viszi tovább az NB III-as csapatba, ahol meglesz az esély, jó szereplés esetén a feljebb lépésre. Elöl a jövőre megmaradó támadók a 2004-es: Horváth József, Vasvári Zoltán, Balogh Máté hármas erős lesz, az egy évvel fiatalabb Barkóczi Benedekről nem is beszélve, de ő az első csapatban fog játszani. A góllövőlista még változhat, egy mérkőzés még hátravan. /Kalocsai László/
Az a véleményem, hogy a 11 év alatti négy kiesést együtt kell értékelni, mivel nyilván van összefüggés az okokat illetően. Ezeket a Zrt. vezetése nem megfelelően vonta le illetve rosszul reagált rá, így aztán a szezonok során azok megismétlődtek, aminek az újabb kiesések lettek a következményei. Az idei problémák tavaly kezdődtek Boris eltávolításával, aminek nyilván nem a kommunikált "új impulzusok kellettek" volt a kiváltó oka. Utána az edzői kinevezések sorra megbuktak és a vezetés részéről elkövetett hibák beismerése túl későn jött. Hibának tartom azt a bánásmódot, ahogy ultráinkat szankcionálták a mindannyiunk véleményét tükröző, kiállásuk miatt. Teljes a bizalmam Bognár Gyuri kinevezése és stábja iránt, mert a legjobb döntést hozta Zakor. Azt kívánom, hogy a BK a legteljesebb együttműködésben legyen a Zrt. vezetésével annak érdekében, hogy jöjjenek az eredmények, jussunk vissza az első osztályba és a szurkolók minden lényeges döntésről tájékozódjanak. Ehhez a színvonalas Hírlevél abszolút alkalmas. Köszönet a szerkesztők remek munkájának. Mindörökké MTK!
/Winkler Péter/ Gebasz után Bogesz
Házi feladat: lezárult a fociszezon. Hogy hogyan, az szinte mellékes. Mert az én kék-fehér szezonom már régen lezárult. Nem egy kiesés döntötte el. A “mikutyánkkölyke”-feeling veszett el, egy folyamat ért véget. Amikor nem Karsai Sunyiék ifimeccsével kezdődött a hétvége, amikor Sipos Tüdő nem kért meg a pályán, hogy dobjam be az elfelejtett totószelvényét, amikor nem kellett Sándor Csikar után a Bajza utcai klubba, a kártyaasztalhoz vinni a Gól presszó kulcsait, amikor az MTK-híradó szerkesztése közben egy alapvetően munkahelyi vita során (a KPVDSZ-kongresszus nyitóképe vagy Boda Imi fejesgólja kerüljön a címlapra), K. elvtárs azt találta mondani, hogy amíg ő itt a módszertani osztályvezető, addig ha úgy látja jónak, akkor Hajrà Fradi! fog felkerülni a borítóra. Akkor szűnt meg a hivatalos kapcsolatom a klubbal. Pedig akkortájt még volt csapatunk. Még be lehetett menni okosodni Vasas Misi “kocsmájába” meccs előtt és után. Még megoldható volt, hogy mindig annál a tizenhatosnál támasszam a korlátot, ahová hajt a csapat. Még néha el tudtam diskurálni a B-lelátón azzal a fehérbotos vak bácsival, aki csak a hangulat (!) miatt járt ki. Még kölcsönözhettem gyűjteményem egyik büszkeségét, a 6-3 sípját, hogy annak Nándit idéző füttyszavára nyíljék meg az új stadion. Ahová aztán szent fogadalommal sok régi haver nem teszi be a lábát, mondván, amíg A. a vezetőségben, B. a padon, C. a pályán, addig ő bizony soha többé a lelátón. (Mellékszál: ilyenkor jön egy-két grafomán ex-futballbíró vagy ringszakértő, s az önmaguk emelte piedesztálról elmagyarázzák: nem úgy van az. D.-nek például - maradjunk az abc-nél - semmi köze a futballszakosztályhoz. Kíváncsi vagyok, Brüll idejében ki volt a szakmai igazgató?) Időnként fordult a kocka. Nem én mentem a csapat után, hanem ők jöttek hozzám. “Feltaláltam” a Kötény Kupát. Négyen-négyen kiskapura, a kötény is gólértékű. Amolyan mini-SZÚR a kertünkben, színészek, írók, öregfiúk, zenészek, női válogatott(!). Bár ma lenne olyan csapatunk, mint akik felbőrözni próbálták a riválisokat. Illés, Halmai, Madar, Bicskei, Bognár és fiai, a Fülöp család, Valuch, Pölöskei, Csikar, Szepesi, bár a Vasas is komoly erőket vonultatott fel: az összes Machos, Ihász Kálmán, Tóth Bálint, Hegyi Iván. És a nézők, pláne a kezdőrúgók sem voltak akárkik: Psota, Garas, Medveczky, Kulka, Dobó, Bodrogi, Szulák, Tordy, Liptay, Gálvölgyi, Kovács Adél, Hegedűs D., Halász Jutka, Kern, Hernádi, Fesztbaum, Gesztesi, Székhelyi, Eperjes, Udvaros, Makk, Eszenyi, Markó, és jól szólt a “szurkolók kórusa”: Charlie, Somló, Korda, Balázs, Gerendás, Bródy, Gábriel, Fegya, Vásáry stb. (Nem) kicsit eltértem a tárgytól. Hogy mi is a szurkoló véleménye? Utóbbi talán már kiderült. De mi is a szurkoló? A drukker, a rajongó, a megszállott, a hívő, az ezerfejű cézár, a lelátó - ahol, mint tudjuk “fajiznak” (kösz, E. P.) - népe. Ez a különös figura hitből, emlékfoszlányokból, reményből, elvakultságból, adatlexikonból, identitásból és identitászavarból (in concreto: judentitászavarból), fölényes magabiztosságból és kisebbségi komplexusból, elhivatottságból, dacból, bunkóságból, szeretetéhségből, bálványimádásból és szobordöntögetésből van összegyúrva. Az egyszerűség kedvéért: rációból és emócióból. Előbbi rég elszállt, utóbbi “most múlik pontosan”... Azért ne vakítsuk meg egymást, hiszen már várjuk az őszt, hogy választ kapjunk az élet sorsfordító kérdéseire: véget ér-e végre a háború, hányadik hulláma jön a Covidnak, de legfőképp: ki lesz a balbekk?
/Kárpáti Tamás/ Kedves kék-fehér vérű szurkolótársaim!
A szezon értékelését egyetlen szóba tudom sűríteni: gyalázat! Tudtuk, hogy a 12 csapatos bajnokság, a NER kompatibilitás és a Tahó pénzek elosztása egyaránt hendikep a csapatunknak, de annyi vezetési hibát, amit ebben a szezonban az erre illetékesek produkáltak azt egy nálunk sokkal jobban értékelt csapat sem viselt volna el. Kezdődött a múlt évadban a tavaszi szezon közepén az edzőváltás érthetetlen meglebegtetésével. Itt eltört valami, amit a most következő szezon tud már csak korrigálni. A NER által delegált és a tulajdonosi kör által szolgaian elfogadott új edző kombinálva azzal a szemléletváltással, hogy nem főleg a saját nevelésű fiataljainkra építünk, olyan káoszt eredményezett, melyet a szezon teljes egészében sem sikerült feloldani. Jöttek válogatott szintű külföldiek, akik rendszeresen szerepet kaptak a nemzeti csapataikban, megvoltak az ígéretes fiataljaink plusz még egy két új felfedezett és ennek meglétével is vajúdtak a hegyek és szültek egy szürkének sem mondható egeret. A játékról nem vagyok hivatott véleményt mondani, mert én az őszi Gyirmót meccsen sokalltam be és sajnos már akkor eltaláltam a végkimenetelt és eléggé el nem ítélhető módon hátat fordítottam a csapat meccseinek látogatásától. Sokáig nagyon sajnáltam az eredmények és a kommentek ismeretében azokat, akik hajlandók voltak a helyszíneken szenvedni. Minden megbecsülésem az övék. Aztán jött a negyedik edző, az utolsó négy meccs és kisütött a nap. Kérdésem: mi történt és miért csak ilyen későn? A sablonválaszok nekem is megvannak, csak mi voltunk motiváltak, a többi csapatnak nem volt érdekes ezeknek a meccseknek az eredménye. Őszinte választ várok a tulajdonostól, a menedzsmenttől, az edzőktől, és egy-két nyilatkozni merő játékostól, hogy ténylegesen mi okozta a 180 fokos fordulatot. Hiszen akár csak véletlenül is az előző 29 meccs valamelyikén is összejöhetett volna ez és akkor akár még esélyünk is lehetett volna a jobb eredményre. Mindent összefoglalva ehhez a nagy múltú csapathoz méltatlan idényt sikerült produkálni. Ebben mindenkinek megvolt a saját felelőssége, döntő mértékben a tulajdonosnak, nagymértékben az első három edzőnek és természetesen a játékosoknak. Akiknek nem, vagy a legkisebb felelőssége volt ebben azok az egyre kisebb számban lévő szurkolók. Őket hibáztatni ezért a motiválatlan, élvezhetetlen produkcióért ez már nem hiba, ez bűn. Akik mindhalálig maradunk természetesen reménykedünk az újabb feltámadásban, ehhez kívánok mindannyiunknak jó erőt, egészséget. Bognár Gyuriban nagyon bízunk, remélem nem okoz nekünk csalódást. Ehhez kell a tulajdonos megfelelő hozzáállása és a játékosok egyértelmű elkötelezettsége az azonnali visszajutás eléréséhez. Bízom benne, hogy így lesz! /Rudas György/ A kiesés margójára!
Tudom, hogy csak egy átlag szurkoló vagyok, de a labdarúgás kitöltötte a fél életemet. A lelátón és a pályán még most is aktív vagyok. Természetes, hogy kialakult bennem egy vélemény, amit most megosztanék veletek. Azzal kezdem, hogy minden tiszteletem a játékosoké, hiszen egy teljes NB I-es szezont edző nélkül kellett lejátszaniuk. Nem kis feladat. Az, hogy mennyire igaz ez a megállapítás, azt igazolja az utolsó 4 forduló, amiben az eredmény, a játék és a csapatszellem győzött meg róla. Kellett egy vezető edző, aki merte vállalni, hogy kirakja a csapatból és az öltözőből a mételyeket. Horváth Dávid nagyon jól ráérzett arra, hogy az öltözőt kell elsőre rendbe tenni és utána a játékosokat a helyére tenni. Anélkül, hogy meg akarnák bántani valakit, de Márton idejében egy NB III-as szintű Szépe játszatása Rajkovics és Nagy Zsombor mellőzése, valamint az elüldözött Perkovics nélkülözése egy ilyen krízis helyzetben lévő csapatnál eredendő bűn. Maradva az edzői hibáknál, a kérésére ide hozott Szakállyal nem lehetett pótolni Dimitrovot. Sajnos azt kell mondanom, hogy Márton szakmailag totális csőd volt. Nagy a felelőssége ebben a vezetésnek is. Kezdve az olasz kinevezésétől egészen Mártonig, hagyták a csapatot edző nélkül vergődni. Tudom, hogy Polyák és Zakor is a legjobb szándékkal, de óriási nem hozzáértéssel hozott döntéseket. A vezetésbe nem lehet beleszólni, de olyan hibát, amiket elkövettek, azokat nem lehet szó nélkül hagyni. Bocsánat, de milyen vezető az, aki a közönség nyomására hoz döntéseket? Így lett leváltva edző, sportigazgató, és így lett idehozva az új stáb. Félre ne értsük, egyetértek Bogesz kinevezésével, hiszen igazi MTK-érzelmű és bizonyítottan jó edző. Remélem, hogy ezt nálunk is igazolja. Azért ebben is látok egy kis ellentmondást. Minden tiszteletem Cikié és Pölőé, de felettük eljárt már az idő, és az ő múltszázadi meglátásaikat a mai fociban kevésbé használhatónak tartom. Bogesz nyilatkozatában számomra érthetetlen a stáb indokolatlan szűkítése. Gondolok itt az erőnléti edző szerepére. Ma a technikai vívmányok lehetővé teszik az objektív állapotok elemzését, amit egy-erőnléti edző személyekre bontva tud a vezető edző elé tárni. Ez a modern labdarúgásban szerintem nélkülözhetetlen. Összegezve, a kiesés okai nem annyira a játékosok képességein és hozzáállásán múlt, inkább a vezetés kapkodó, logikátlan rossz döntései miatt volt. Ezen változtatni kell. Ezért az összes tanácsadót el kéne küldeni, és kialakítani egy jövőt alátámasztó klubmodell alapjait, ahol a tanácsadóknak is legyen felelőssége. Még egy utolsó gondolat, az MTK 130 éves múltja kötelez, de a XXI. században nem lehet visszahozni az ősidőket. Ezért kell egy mai modern klubfilozófia, különben marad a süllyesztő. Mindhalálig MTK!!! /Bognár Péter/ Előre nézve
Nehéz feladat értékelni, mert a kiesést semmivel nem lehet megmagyarázni. Így most rövidre fogom. Bízom a csapat teljesítményében és a következő szezonban újra az élvonalban való szereplésben. Természetesen a másodosztályban is személyesen drukkolok a csapatnak. Hajra MTK! /Spielmann János/ Szomorú összegzés
Szerettem volna valami pozitív zárszót. Ezért is hagytam a végére Spielmann János rövidke írását. Legalább a jövőben bízzunk! A szurkolói vélemények értékeléséhez tudnotok kell: Nem válogattam, minden beküldött írást közreadtam. Ennek ellenére meglehetősen egységes kép alakulhat ki azokban, akik a drukkereink cikkeit végigolvassák. Szinte egységes a vélemény: A játékosállomány megfelelő volt és ugyan van természetesen a játékosoknak is felelőssége, de a döntő többség a rossz és még rosszabb edzőkben látja a kiesés okát, a kiesésért egyértelműen a vezetőséget tartják felelősnek. Ez többé-kevésbé várható volt. Ami nem úgy alakult, ahogy sejteni lehetett vagy legalább is ahogy én gondoltam volna. Nyugodt, higgadt, indulatoktól mentes írások érkeztek. Mondhatnánk, hogy ez a közönségünk dicséretére szól, hogy még ilyenkor is képesek megőrizni higgadtságukat, stílusukat. Ez részben igaz is. De csak részben. Én ebben fásultságot, beletörődést, reményvesztettséget látok. Már dühöngeni se tudunk. Értelmetlen. Ezt mutatja, hogy többen is arról írtak, milyen volt egykor az MTK, arról, hogy ez már nem a mi MTK-nk. Arról, hogy ehhez a tradícióinktól eltávolodott, már csak a három betűvel az MTK-idéző dologhoz semmi közünk. Azért a szurkoló mindig szurkoló marad. Hosszasan elemezzük, miért nincs semmi közünk ehhez a borzalomhoz, de azután úgy zárjuk az írást: Hajrá MTK! Hiszen kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk. Kicsit? Jussunk vissza azonnal! Hajrá kicsit sárgák, hajrá kicsit savanyúak, hajrá MTK! /Bodrogi Tamás/ |
||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
|
MTK Baráti Kör Egyesület hírlevele megjelenik minden hónap utolsó csütörtökjén. felelős kiadó: Pandzarisz Sándor, az egyesület elnöke felelős szerkesztő: Bodrogi Tamás lektor: Sztojcsev Iván |
MTK Baráti Kör cím: Budapest, Brüll Alfréd utca 2. Belépés az MTK Baráti Körbe: Kattints ide. Bankszámla: OTP 11715007-21515664 |
Weblap: www.mtkcsalad.hu Facebook: www.facebook.com/mtk.baratikor E-mail: mtkcsalad@mtkcsalad.hu
|
||||||||||||||||||||
