MTK Brüll Alfréd Egyesület

Aki a dicső múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli!

Kapcsolat

Tel: +36-70/310-3078

E-mail: mtk.csalad@gmail.com

Fb: MTK Család

Google+: MTK Család

 

Bankszámlaszám: 14220108-40385002

Számla vezető bank: Commerzbank Zrt.

 

Barátosi Porzsolt Gyula

Barátosi Porzsolt Gyula Írói álneve: Jules (1848 - 1901. 01. 14.)

Az MTK elnöke

Az MTK elnöke 1892. 02. 21. - 1898

A kor szokásainak megfelelően számos sportágban kipróbálta magát, úszásban, tornában és atlétikában is tehetséges versenyző volt. Emellett lovagolt, kerékpározott és vívott is.

Ügyvéd, sportújságíró

"A görög eszményi nevelésnek szép mintája, egy ép testű és ép lelkű egész ember: Porzsolt Gyula jobb hazába költözött. Egész életében a testinevelésnek a férfias sportoknak barátja a sport veszélyében szerzett bajában halt el. – Az ezer veszélylyel vidáman szembenéző, az edzett 53 éves ifju alakot egy meghülés ágyba dönti, s bár kitartóan küzd a kórral, sem a tudomány sem az anyai és testvéri szeretet és gondos ápolás nem tudta őt megmenteni.


Meghalt, de emléke él közöttünk, s hogy lelkesítni a halál után is tudjon, hogy áldásos életet közöttünk azután is folytassa, emlékezzünk meg róla tanulságos kegyelettel.


Porzsolt Gyula atyjának halálakor mind a hét testvér közt legidősebb, 18 éves volt, s mint első éves jogász a közalapítványok igazgatóságánál vállalt alkalmazást, hogy édesanyjának gondjain segítsen.

 

 

Tanulmányaiban azonban nem maradt hátra, megszerzé egész fiatalon az ügyvédi oklevelet. Mint testvéreinek igaz gyámola lehetővé teszi, hogy az atyja halálakor legfiatalabb, még csak öt éves testvére is végezhesse iskoláit.

 

Fiatalkori ismerősei e korból ugy emlékeznek meg róla mint egy sugár, szép növésű, szerény, rendkívül kedves modoru ifjuról, kibe az öregek örömüket lelték és az ifjak eszményképül választották.


A sporttéren már akkor kitünt. A Nemzeti Torna-Egyletnek régi, istállóból átalakított helyiségben, a 60-as években, Porzsolt Gyula volt a legszorgalmasabb, legvidámabb tornász, a dísztornázások babérkoszoruzott hőse. Sportszempontból is érdekekes, hogy ő ugrotta meg először hazánkban a három-öles távolságot. A szertornázásban különösen a korlátot szerette, melyen még halála előtti pár évvel is valóban szépen tornázott.


Később a földművelési minisztériumban foglalkozó, majd gyors előmenetellel titkár lett. Ekkor történt szerencsétlen nősülése, melynek keserű csalódása pár hét mulva visszakergette édes anyja lakába. Életének e nagy csapását is nagy lélekkel viselte s bár e házasságból kifolyólag állásáról is lemondott, csakhamar helyre állt lelke egyensulya és mint ügyvéd teremtett magának új munkakört.


Titkársága elején ment le a szegedi árvízveszély csökkentésére, hol hősies bátorsága, ereje és ügyessége csaknem 200 ember életét és nagyértékü vagyont mentett meg a pusztulástól. Az árvíz után mint a szegedi kormány-bizottság titkára Tisza Lajos oldalán működött áldásosan. Itt tanusított munkásságáért királyi kitüntetést is kapott.

 

De legszebb kitüntetés az, mit a polgárság szive rejt. Az elhunyt halálakor több szegedi polgár és nagyállásu férfi kereste fel a családot részvétnyilatkozatával, hálával emlékezve meg az elhunyt érdemeiről. Egyik levél írója igy emlékezik meg az elhunytról: *A boldogult oly kiváló érdemeket szerzett szülővárosom nehéz napjaiban ugy az élet és vagyon, mint a város ujjáépítése ügyében, hogy neve a város annaleseiben mindenkor dicsérve marad fenn*.


Az ügyvédi foglalkozás mellett szinte élethivatásának tartotta a magyar sport felvirágoztatását. Ugy egyletek alapítása, mint azok munkásságának irányításában páratlan ügybuzgalmat és fáradhatatlanságot fejtett ki. Ha már valamely egylet az ő munkásága nélkül is működött, mindjárt uj tért keresett, hol tetterejére inkább volt szükség. Mindig a mozgalmas, friss életű egyleteket szerette. A maradiságnak örök ellensége volt. Különösen épen maradt ifjui kedélye kereste az életerős ifjuságot, és ez az ifjuság – gyermekei is lehettek volna – valóban bálványozta őt.

Példája sok ezer ifjuval kedveltette meg a szép életet. Mert Porzsolt Gyula élete a rend, a tisztaság, a józan szellemi és testi élet volt. Szerette a társaságot és őt is szerette ugy a finomabb női társaság mint a férfiak társasága.

 

Rendkívül szellemes társalgó volt, ha kellett németül, franczául és angolul beszélt. Ismerte és nagyon szerette a franczia irodalmat. A női társaságokban mint szép embert, mint vidám csevegőt s mint kitünő tánczost kedvelték; a férfiakkal ivott, (de mindig mértékkel,) vitatkozott sakkozott. Mint kiváló jó szónokot mindenkor örömest hallgatták. Tréfás beszédei a társaságoknak igazi élvezetére szolgáltak. Rendkívül finom zenei hallása és erős, érzésteljes bariton hangja volt s különösen a magyar dalokat kiváló szépen énekelte.


Nagyon sokat olvasott a három magyar nemzet irodalmából. A magyar írók közül Vörösmartyt és Jókait szerette. Tanuló éveiben sokat szavalt és a szinészi pályára is lépett volna, ha erről édes anyja le nem beszéli.


Nagyon szerette az utazást. Tanuló éveiben begyalogolta Erdélyt és a Felvidéket. Később beutazta Német-, Francia-, Olasz- és Törökországot, Bosniát, Herczegovinát és Dalmatiát. Utazásairól a napilapokban és a sportlapokban könnyű csevegés módjára számolt be.


Szerénysége és minden stréberségtől mentes jelleme talán akadály volt közpályáján, de minden körülménye közt bölcs lélekkel elégedett volt. Viveur volt a szó nemes értelmében. Szerette az életet és szép, tiszta jóságos szíve áldásossá tette a magára nézve is boldog életet. Az élveket nem hajhászta, sőt mértékkel nyult feléjök, de a mit a műveltség, a testi épség és jó erkölcs megengedtek, azt tudta élvezni.


Önzetlen becsületessége, fedhetlen jelleme a férfiak szemében tiszteletet, ifjú barátai lelkében rajongást keltettek. Ő, ki félelmetes vívó és lökő volt, békítő volt az ifjukorában gyakori párbajügyekben. Szavára a legkényesebb ügyek is békésen folytak le.


A sportok űzésében az elköltözött csodálatos ügyességével tünt ki. Gyermekkorában tanult meg a sportokat ugyancsak kedvelő atyjától lovagolni, korcsolyázni, úszni. Később kitünő tornász lett. Majd az athletikának lett első bajnoka. A turistikában kiváló eredményeket ért el. A vívást az utolsó évéig rendesen űzte. Kerékpározni is megtanult. Csónakázott, kitűnően labdázott. A vadászatot fiatalabb éveiben szerette. Mégis legkedveltebb sportjai az úszás, vívás és korcsolyázás voltak, melyekben mesteri tökélyt ért el.


És most, mikor ennyi testi és szellemi képesség tulajdonosa, az édes anyjának legjobb fia, az atyát helyettesítő legidősebb testvér távozik örökre körünkből, a vigasz csak az lehet a fájó szívekre, hogy az élet nem folyt le hiába, hogy maradtak munkássága után a nemzet életében is fontos hatalmas sportegyletek, és él az ifjuság lelkében egy szép élet képe, mely lelkesítő hatásával ezreket boldogíthat.
A hála és áldás lebegjen porai felett."

/huszadikszazad.hu/