Barna Viktor (1911. augusztus 24. –  1972. február 28.)

asztaliteniszező

1925-től az MTK, majd 1934-től a DSC (Duna Sport Club) asztaliteniszezője volt. 1928-tól 1938-ig nyolcvanhárom alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Máig a sportág legeredményesebb versenyzője. 1929 és 1954 között összesen negyven világbajnoki érmet – köztük huszonkét aranyérmet – nyert. A fasizmus elől külföldre menekült. 1935-től Franciaországban, majd 1938-tól Angliában élt, majd rövid időre Amerikaába költözött. A háború kitörésekor visszatért Angkliába, hogy a RAF kötelékében ejtőernyősként harcoljon a nácik ellen. A második világháború előtt a nemzetközi versenyeken még magyar színekben versenyzett.  A világháború után angol állampolgárságot kapott és ettől kezdve a világbajnokságokon angol színekben indult. Utolsó világbajnoki érmeit – negyvenhárom évesen – Londonban nyerte, ahol férfi párosban, a francia Michel Haguenauerrel második, vegyes párosban az angol Rosalind Rowe-val harmadik helyezést ért el.

Visszavonulása után az angol asztalitenisz válogatott edzője volt. Már 1950-ben a Dunlop Gumigyár labdaosztályának vezetője lett, a gyár az ő tanácsára kezdett el asztalitenisz-labdák gyártásával foglalkozni. Saját vállalkozást is alapított, amely az általa tervezett Barna, illetve Szuper Barna márkanévvel forgalomba hozott asztalokat és labdákat gyártotta. Rendkívül sokat tett a sportág elterjesztéséért. Visszavonulása után a világot járta és látványos bemutatókkal népszerűsítette az asztaliteniszt. Hatvanegy évesen Peruban halt meg