2013.11.23.
Az MTK szurkolótábora zömmel középkorú és idősebb emberekből áll. Így a krónikánkban most elért időszakra már sokan vissza tudunk emlékezni. Így a krónikásnak is könnyebb a dolga.
Meglehetősen ellentmondásos időszak volt számunkra a 70-es évek második és a nyolcvanas évek első fele. Néhány szakosztályunk a nemzetközi élvonalba tartozott. Ezek között lehet említeni elsősorban a kajak-kenut a vívást és a sakkot. Mások a hazai élvonalban szerepeltek, de egy-egy kiugró nemzetközi sikert is elértek. De bizony akadt jó pár szakosztályunk, amelyik hazai szinten sem képviselt jelentős erőt. Nehezen emésztette meg szurkolótáborunk, a labdajáték szakosztályok sorsát. A fúziónak köszönhetően végre ismét lettek csapataink, ahová az MTK drukkerek örömmel jártak a mérkőzésekre, 100-150 néző rendre összejött még a harmad osztályú kézilabda meccseken is. Az olimpiai pontok őrült rendszerének (is) köszönhetően azonban csapataink sorra szűntek meg. Ezzel szemben az egyesületi rangsorban rendre az 5-8. hely körül végzett az MTK. Stabilizáltuk helyünket a legjobbak között, a korábbi zuhanás után felfelé ívelő pályára állt a klub. De nézzük szakosztályonként.
Atlétika. Két klasszis futónk Rózsa István és Mohácsi Péter visszavonulásával átmenetileg meggyengült a szakosztály. Ezen a Rubin Endre irányításával működő szakosztályvezetés rutinos – kevésbé udvariasan kiöregedő félben lévő – atléták leigazolásával igyekezett segíteni. Ilyen volt a sokszoros rúdugró bajnok Steinhacker Róbert és az Erdélyből áttelepült tízpróbázó Sepsy András. Mellettük azonban már rengeteg tehetséges fiatal is volt atlétáink között, akik a 80-as évek elejére beérve már futószalagon szállították az eredményeket, nem kis részben a megerősödött edzői karunknak is köszönhetően. Ekkor olyan kitűnő szakemberek dolgoztak nálunk, mint Heller György, Spiriev Boldizsárné és társaik. A szakosztály több versenyszámban is kitünő sportolókat nevelt ki, de igazi erősségei a dobóatléták voltak.
Vörösné Herth Hajnal | Bácskainé Kripli Márta | Vörös Sándor |
Birkózóink remek edzőgárdával, viszonylag kis létszámmal működtek. Edzés lehetőségeik korlátozottak voltak, egészen a kosárlabda csarnok felavatásáig. Amikor kosarasaink és röplabdázóink elköltöztek a Csömöri útról a Hungária körútra, akkor vívók költöztek a csarnok kisebbik terméből a helyükre, a kis terem pedig a birkózóké lett. Megoldódni látszott Járja István tanítványainak helyzete. De nemsokára innen is költözni kellett, a röplabdázók elárvult helyére. Sajnos ide is csak átmenetileg. Hiába szállította Rovnyai János évről évre a bajnoki címet az MTK-nak, a szakosztály nem kívánatossá vált és rövidesen megszüntették.
Az evezős szakosztály megerősödését is a fúzió hozta magával, de nem a Egyetértéssel történt fúzió, hanem egy két évvel korábbi, amikor a VM Csemege beolvadt az MTK-ba. Ezzel az MTK Magyarország legerősebb evezős csapata lett, különösen a nők voltak eredményesek. Itthon verhetetlen evezőseink a nemzetközi mezőnyben is helyt álltak, többen versenyszámukban stabilan a világ tíz legjobb versenyzője közé számítottak. Olyan klasszisok versenyeztek az MTK színeiben, mint Ambrus Mariann, Kosztolányi Kamilla, Cserei Ildikó, Ribáriné Gyimesi Valéria.
Ambrus Mariann
Gyorskorcsolyázóink a nyolcvanas évek elején élték fénykorukat. Egyetlen nevet elég leírni, a sikerek érzékeltetéséhez: Hunyadi Emese. De ne legyünk igazságtalanok, tegyük hozzá a hazai férfi mezőny uralkodóját Bíró Ferdinándot is és a sikerek kovácsát, az egyik leghűségesebb MTK-st: Merényi Józsefet.
Hunyadi Emese | Bíró ferdinánd | Merényi József |
Kajak-kenu. Hagyományos MTK sikersportág. A nagy öregek kiszállásval azonban a hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére meggyengült a versenyzőgárda. A fiatalok tehetségesek voltak, már bontogatta szárnyait például Szabó István, de az eredmények még várattak magukra. De hamarosan ismét az ország legjobbjai közé lapátolták magukat a fiúk. Igen, a fiúk, női kajakban ekkor elég gyengécskék voltunk. Az Egyetértés gárdája a mienknél is erősebb volt. A fúzió után viszont csodaszerűen alakultak az események. Egy év után elmondható volt, hogy jobban teljesített a gárda, mint előtte a két csapat együtt. A mieink adták a válogatott gerincét. Olyan sztárok szerepeltek a szakosztályban a már említett Szabó mellett, mint Wichman Tamás és Rajna András. Wichmanról el kell mondani, hogy nem csak kenusként, volt kiváló, hanem közösség építőként is. Gitárjával és kellemes énekhangjával gyakorta tette hangulatossá más szakosztályok rendezvényeit is.
Wichmann Tamás
Kerékpárosainkat a háború ellőtt a legeredményesebb sportágain között tartottuk nyilván. Azóta viszont csak néha-néha bukkantak fel az MTK-ban rendszerint kevés sikerrel. A legújabb bicikli csapatot a Vörös Meteortól örököltük. A Meteor szakosztálya a fúzió előtti bő évtizedben tucatnyi bajnoki címet szerzett. Ám mintha csak átok ülne rajtunk, amint kék-fehérbe öltöztek a bringások a sikerek elmaradtak. A férfi versenyzők talpa alá rövidesen útilaput kötött a szakosztály, a lányok egy darabig még maradtak, sőt Kázmér Ágnes révén bajnoki címeket is sikerült szerezni, de a szakosztály rövidesen megszünt.
Szomorú történet kézilabdázóinké. Szép hagyományokkal rendelkeztünk e sportágban férfi és női vonalon egyaránt. A hatvanas évek végre azonban már nem volt kézilabda csapatunk. A Vörös Meteor női és férfi csapatot is hozott a házasságba, előbbi az NB2 utóbbi az NB1B középmezőnyéhez tartozott. Hangzatos tervek voltak a csapat fejlesztésére, de a csapatok rövidesen megszűntek, annélkül, hogy közben az előrelépésnek akár a leghalványabb jele is lett volna.
Kosárlabda. Ha egy mondatban akarom jellemezni a kosarasok helyzetét, akkor azt mondom: Csalódást keltő sikercsapat. ez talán magyarázatra szorul. 1962 és 72 között 8 bajnoki címet nyert az MTK, 1973-ban és 74-ben az ezüst érem lett a mienk. Ekkor jött a fúzió. Az ezüstérmes és a hatodik helyezett egyesült. Bombaerős csapatunk volt, a kispadon is válogatott játékosok ültek. Azt vártuk, hogy megint évekre kibéreljük a dobogó legfelső fokát. Nem így történt. Sőt, a most tárgyalt időszakban azaz 1975 és 88 között egyetlen egy bajnoki címet sem sikerült szerezni. Nem szerepeltek rosszul kosaras lányaink, négyszer a második helyen végeztek szereztek két bronzérmet is és ötödik helynél lejjebb egyszer sem adta a csapat. De mi ennél többet vártunk, jobb szerepléshez voltunk szokva. Ráadásul remek játékosállományunk volt kitűnő utánpótlással. Újvári Nyuszi, Makai Márta, Torma Erika, Szabó Éva, Beloberk Éva, Horváth Erzsi, Kárász Jutka, Nagy Mari a világ szinte bármely élcsapatába befért volna, követőik Benjamin Gabi, Kelemen Ilona, Zsidai Szilvi, Meskó Bea, Gerencsér Zsuzsi szintén remek játékosok voltak.
Állnak: Makainé Magyar Márta, Dobrossi Márta, Csernákné Kárász Judit, Buttás Pál, SCHwarcz Mária, Királyná Nagy Mária, Körmendi Györgyi
Gugolnak: Szabó Éva, Geleiné Sárosi Judit, Wchterné Zsidai Szilvia, Dóczy Andrea, Ujváriné Borbély Erzsébet, Fülöpné Benjamin Gabriella, Kelemen Ilona
Labdarúgás. Menny és pokol rövid időn belül. A csapat, amelyik 6 évtizeden át majd minden évben a dobogón végzett, a hatvanas években szürke középcsapattá lett és a hetvenes években is az maradt. Ám az évtized közepétől már sikerek is jöttek. Itthon és külföldön egyaránt. Az 1975-76-os idényben a korábbiakhoz képest sikernek számító 6. helyet sikerült megszerezni. A csapat az MNK-ban a döntőig jutott. A döntőben a későbbi bajnok FTC volt az ellenfél, így az 1-0-s vereség ellenére kiharcolták a fiúk a KEK szereplés jogát. A KEK-ben csodát tett az MTK. Már az első körben a Sparta Prága ellen sem mi voltunk az esélyesek, mégis simán (3-1; 1-1) jutottunk tovább. A következő fordulóban viszont egy igazi sztárcsapatba futottunk bele. A Dinamó Tbiliszit kaptuk ellenfélnek. Ők akkor Európa legszűkebben vett élvonalához tartoztak. Idegenbeli 4-1-es győzelmünkkel a világ sportsajtójában címlapra kerültünk, a visszavágó már formalitás volt, de azért azt is nyertük 1-0-ra. A Hamburg ellen már az elődöntő volt a tét. Az idegenbeli 4-1-es vereséget követően itthon 1-1-et értünk el a későbbi kupagyőztes ellen. 14000 néző volt a Hungária körúton!
Két évvel később egy fiatal edző érkezett az MTK-hoz Mezey Györgynek hívták. Szárnyalt vele a csapat. Az 1978-ban megszerzett harmadik hely azt jelentette, hogy tizenöt év után kerültünk újra dobogóra! A bajnokság korán végetért az argentínai világbajnokság miatt. Májusban Intertoto kupameccseket játszottunk. Egy csoportba kerültünk a Bayern Münchennel, az AS Rómával és a BEK győztes St Etienne-nel. A papírforma szerint pontszerzésre se nagyon volt reményünk. Aztán másként alakult. A BEK győztest oda-vissza rommá vertük (5-2; 4-1) Loránt Gyula Augethalerrel , Gerd Müllerrel, Hoenessel felálló Bayernjét idegenben vertük 3-1-re itthon 0-0 volt az eredmény. A Róma elleni hazai 3-0 után idegenben 3-3 következett. Veretlenül 18-7-es imponáló gólkülönbséggel nyertük a csoportot. A mennyből a pokolba rövid út vezetetett. A nagyszerű siker után röviddel 1981-ben megtörtént az a szégyen, ami az MTK-val azelőtt még soha. Kiestünk az NB1-ből. Fejek hullottak, mindenkinek mennie kellett. Távozott a teljes szakosztályvezetés és Pillinger Mihály a klub ügyvezető elnöke is belebukott a kiesésbe. Senki nem merte akkor még egy kiesés után azt mondani, ilyen a sport, valakinek ki is kell esni. Jött a szakosztály élére Demján Sándor és jött a szakosztály szakmai vezetőjének Danszky József. Demján azt vállalta, hogy addig marad, amíg a csapat visszajut az első osztályba. Szűk egy év múlva Somogyi Jenő váltotta őt a szakosztály élén. Teljes csapat összeállításokat nem szoktam írni, de talán érdemes elolvasni, kikből állt egy NB2-es csapat.
Gáspár – Szabados, Turner, Varga I., Kovács – Turtóczky, Varga II. Borsó – Fodor, Fülöp, Handel.
Alighanem ma az lenne enne a csapatnak a neve: Magyar Válogatott.
Az út fordítva is gyors volt. 1982-ben még az NB2-ben volt bajnok a csapat. Ezt követően néhány középszerű év jött. 1986-os bajnokságnak is szerény reményekkel vágott neki az MTK. Az első két mérkőzést el is vesztette a csapat. Both József edzőnek mennie kellett. Helyette besétált az öltözőbe egy önbizalommal telt fiatalember. Azt mondta labdarúgóinknak: Én vagyok az ország legjobb edzője. Maguk lesznek az ország legjobb csapata. És így lett. Verebes Józseffel bajnok lett az MTK. Csaknem három évtized után.
Röplabda. Rövid történet lesz. Női csapatunk 1978-ban kiesett az első osztályból és 1979-ben a feljutást nem érő 3. helyen végzett a második vonalban. A férfiak 1979-ben estek ki. Mindkét csapatot megszüntették. Ezzel a magyar röplabda sport egyetlen olyan szakosztálya szünt meg, amelyik az első 1947-es bajnokságtól kezdve férfi és női csapattal is rendelkezett.
Sakk. A most tárgyalt 13 esztendőben 8 csapatbajnoki és 5 egyéni bajnoki címet szereztek versenyzőink. Ehhez szinte nincs mit hozzátenni. De van! Például a sakkolimpiák. Bajnok csapat tagjai voltak a Polgár nővérek (Zsuzsa, Judit, Zsofi), Portisch Lajos, Adorján András, ezüstérmes csapatban szerepelt Ivánka Mária három olimpián, egyszer Kas Rita és Portisch Lajos, sőt Ivánka Máriának még egy bronz is jutott. Néhány sakkozót még feltétlenül meg kell említeni Lengyel levente és Forintos Győző mellett Szabó Lászlót. Azt a Szabó Lászlót, aki már az első 1950-es bajnokcsapatunknak is tagja volt és 1979-ben is még bajnokcsapatunkban szerepelt.
Tenisz. Egy csapat, amelyik csodát tett. 1975-ben megnyerték a CSB-t (később ezt még négyszer megismételték.) Mitől volt ez csoda? Mert a CSB győzelem évtizedek óta az Újpest hitbizománya volt. Zsinórban nyerték a bajnokságokat közel három évtizedig. 19754-ben is bombaerős csapatuk volt Beranyival, Benyikkel, ifjabb és idősebb gulyással. Nem mellesleg konkurenciának ott volt még a Vasas Taróczi Balázzsal és a Honvéd Machánnal. A mieink Szőke Péter, Szőcsik András, Lázár Vilmos, Csépai Ferenc és a többiek bravúr győzelmet arattak. Szőke Péternek Taróczi Balázs párjaként két EB ezüstérem is jutott, valamint sikerek sorozata a Király Kupában. Az MTK-sok a hazai páros bajnokságokban is szorgosan gyűjtőtték az aranyakat.
Szőke Péter
A számos szakosztály megszüntetés mellett egy új szakág is látrejött az MTKban. 1975-ben alakult vitorlás csapatunk. Alapvetően a cél nem az élsport, sőt nem is igazán a sport volt. A vitorlázás ekkoriban jött divatba az elit körében. A cél az ő megnyerésük volt. Vezetőségünk – nem alaptalanul – bízott benne, hogy a nálunk vitorlázó vezető elvtársak, bőkezűen fogják támogatni az MTK-t. Persze közpénzből. Ebben nem is kellett csalódniuk. Az már csak hab volt a tortán, hogy remek vitorlás versenyzőink sorozatban aratták sikereiket. Itt elsősorban a Holovits testvéreket és Bujtor Istvánt kell említeni. Érdekesség, hogy a színművész korábban, mint ifjúsági kosárlabdázó is szerepelt már kék-fehérben.
A vívás. Sokáig az MTK mesebeli sportága volt. Hol volt, hol nem volt. Kevéssel a fúzió előtt például éppen megszűnt az MTK vívó csapata. A fúzió óta viszont folyamatosan van. Az egyik legsikeresebb szakosztályunk. A szakosztállyal visszatért hozzánk az MTK nevelésű Tordai Ildikó is. Nem is akárhogyan. 1976-ban egyéni olimpiai bajnok lett. A szakosztály a kard kivételével minden fegyvernemben klasszis versenyzőket tudott felvonultatni, különösen női tőrözőink emelkedtek ki. Tordasi mellett Mincza Ildikó, Kovács Edit, Tuschák Katalin és Szőcs Zsuzsa a fiúk közül Schmitt Pál és Gátai Róbert szereztek VB érmeket. Női tőr csapatunk a BEK-ben rendszeresen érmes helyen végzett.
Szőcs Zsuzsa
Szőcs Bertalan
Tordasi ildikó
Mincza-Nébald Ildikó