MTK Brüll Alfréd Egyesület

Aki a dicső múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli!

Kapcsolat

Tel: +36-70/310-3078

E-mail: mtk.csalad@gmail.com

Fb: MTK Család

Google+: MTK Család

 

Bankszámlaszám: 14220108-40385002

Számla vezető bank: Commerzbank Zrt.

 

125 éves az MTK - 24. Verebestől Várszegiig

2013.11.25.

Akkor búcsúztunk el labdarúgóinktól, amikor 1987-ben 29 év után újra bajnokságot nyertek a fiúk. A bajnokságot megelőző időszakról írtam, menny és pokol váltogatták egymást. Nos, a folytatás is ilyen volt.

A magyar (futball)társadalom nehezen emésztette meg bajnoki címünket, azt hogy egy zsidócsapat cigány edzővel nyert bajnokságot. Olyan brutális hadjárat indult az MTK ellen a pályán és a nézőtéren is, ami már a harmincas évek végét idézte. Olyannyira, hogy Mihancsik Zsófia „Hajrá MTK?” címmel még könyvet is írt erről. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki még nem olvasta. Megjegyzendő, hogy korábban az írónőnek semmi köze nem volt az MTK-hoz, sőt még a magyar focihoz se. Nem is futball könyvet írt.

 

Szurkolótársaim bizonyára emlékeznek a minket ért atrocitásokra, a rendszeres rigmusok közül a „cigány vezet zsidókat” volt a leg enyhébb, a többit nem írom meg, belepirulna a papír meg a képernyő. Az MLSZ semmit nem tett a botrányok miatt. De a pályán sem volt jobb a helyzet. Aki ezekben az években MTK mérkőzésekre járt, az örökre megjegyezte például Hartmann Lajos játékvezető nevét. Az MLSZ persze a legnyilvánvalóbb csalást sem vette észre. A három majom már ekkor is ott ült az MLSZ vezetésében. Vannak dolgok, amik soha nem változnak.

A Verebes féle MTK meccseire érdemes volt kijárni. Akkor is amikor ment a csapatnak, de akkor is ha nem. Dölt is a közönség a Hungária körútra. Nem volt szokatlan a 10 ezer fölötti nézőszám, az 5 000 alatti pedig ritkaságnak számított. Miért? Ennyire jó lett volna a csapat? Nem. A csapat jó volt, de nem annyira, hogy ez – az MTK esetében – ilyen kiugróan magas érdeklődést váltson ki. Akkor miért zarándokoltak el ennyien hétről-hétre a mérkőzéseinkre?  Sok összetevője volt a közönségsikernek. Jó csapatunk volt. MTK-s csapatunk volt. Úgy értem, a csapatban olyanok játszottak, akiknek az MTK több volt egy munkahelynél. Olyanok, akiknek ma is kék-fehér vér folyik az ereiben. Nézzetek végig a nézőtéren, hány  MTK játékost láttok egy-egy meccsen a Verebes előtti MTK-ból? És a Verebes utániból? A Verebes csapat játékosai közül a többség most is MTK-s. Gazsi nélkül ma sem kezdődik meccs a Hidegkuti Stadionban, Híres Gabi, Boda Imi, Kovács Jancsi és mások is gyakran itt vannak. Bognár Gyuri szakértőként a TV-ben nem tud úgy értékelni egy Fradi – Újpestet, hogy néhány szót bele ne fűzzön az MTK-ról. Turtóczky Sanyi tavalyig maradt az MTK szolgája, de azóta is sűrűn megfordul nálunk. Ugye senkinek nincs kétsége, hova tartozik Katzenbach, Kékesi, Lőrincz Emil, a Talapa és a Horváth testvérek. Azt hiszem mi szurkolók ezt már akkor is éreztük. A legjobb példa talán Talapa Jani. Jani nem volt rossz játékos, de az elmúlt 100 évben aligha férne be, mondjuk a legjobb 100-ba. Talapa Janit imádtuk. Talapa Janit imádjuk. Mert olyan mint mi. Mert Talapa Jani MTK-s. Jani most közel 50 éves. Nincs kétségem, ha Garami szólna neki, hogy szükség van rá, öt percen belül mezbe öltözve lenne az öltözőben. Persze Verebes idején is voltak, akik csak átszáló jegyet vettek az MTK-ba. Ők viszont zömmel olyanok voltak akikért érdemes volt kimenni egy meccsre. Szeibert Gyuri, Hannich Péter vagy Törőcsik András. De mégsem ez volt a legvonzóbb a csapatban, hanem a megalkuvás nélküli győzni akarás. Hány és hány olyanmérkőzésre emlékezhetünk, amikor percekkel a befejezés előtt még hátrányban voltunk és nyertünk. Mert nyerni akartak a fiúk. Nem szerettek volna, akartak és persze nyerni akart az edző. Ha kellett a végén már védelem nélkül vészkapussal játszottunk. Gazsi volt a leghátsó emberünk, valahol a középkőrben. Akkor is előfordult, hogy nem ment a csapatnak, előfordult, hogy kikaptunk. De nem lehetett a vereséget zokon venni, tudtuk, hogy a fiúk a pályán mindent megtettek. Többet nem vár a szurkoló.

Verebessel az arany mellett még egy ezüst és egy bronz jött össze vele két gyengébb szereplés mellett. A mester távozása után egy-két szürke év következett. Az 1992-93-as bajnokságban a negyedik helyet szerezte eg az MTK semmi jel nem mutatott arra, hogy baj van. A következő szezonban Gellei Imre edző tanítványai búcsúzatak az élvonaltól. Az MTK utolsó helyen végzett. Rosszul kezdődött a szezon, Zsiborás Gabi tragikus halálával. De ez nem lehetett magyarázat arra, hogy az MTK 30 mérkőzéséből mindössze négyet tudott megnyerni. Minket az sem vígasztalt, hogy Gellei Imre – akit a tavaszi szezon közepe után elküldtek az MTK-tól – világcsúcsot ért el. Egy bajnokságból két csapattal is kiesett. Tőlünk ugyanis Siófokra került és őket is a második osztályba juttatta.

 A következő évet értelemszerűen egy osztállyal lejjebb töltöttük. Szerencsére ezúttal is azonnal visszajutottunk. Ma már elmondható, ez egy nagyon sikeres év volt. Egyetlen igazolás miatt. Év közben megszereztük Várszegi Gábort! Pontosabban Várszegi Gábor szerezte meg az MTK-t. Megkezdődött a Várszegi korszak. Várszegi megítélése az MTK szurkolók között erősen vitatott. Ebbe a vitába most nem mennék bele. Ami viszont tény: Az MTK 24 – erről nem nyitok vitát, 24 – bajnoki címe közül 16-ot Brüll Alfréd elnöksége idején nyert a csapat. 4-et Várszegi Gábor korszakában. Az összes többi MTK elöljárónak jutott további 4 bajnoki cím. Továbbá nem elvitatható Várszegi Gábortól az SKA létrehozásának zseniális ötlete és az ötlet megvalósítása.

Rengeteg örömöt okozott nekünk a csapat 1995 és 2008 között. A Garamival 1997-ben egyetlen vereséggel megnyert bajnokságtól, a 2008-as Soproni ünneplésig. Néhányan itt voltak még a régi nagyok közül, Lőrincz, Horváth Csaba, Katzenbach és az Talapa Jani. De itt voltak már új kedvenceink is Babos, Kuttor, Molnár, Kenesei, Orosz, Csertői, Halmai és az új király, a legnagyobb király Illés Béla.

 

 

Később jöttek újabb és újabb kedvenceink:  Jezdi azaz Gorán Jezdimirovics, Madar Csaba, Rednic Dani, Welton Silva, Juhász Roland és még sokan. A csapat két bajnokságot nyert Egervári Sanyival.

 

Majd jött az utánpótlásunkra, az SKA-ra építő már lefelé tendáló MTK, de ismét Garamival még egyszer összekapta magát az MTK és 2008-ban a csapat szurkolóit, a teljes foci közvéleményt sőt talán saját magát is meglepve bajnok lett. A régiek, az idősebbek közöl már csak Mladen Lambulics és Végh Zoli volt a csapatban a többiek 20-23 éves fiatalok. Ők még most is 25-28 évesek azóta is zsinorban nyerhetnék a bajnokságokat. De hol vannak már ők? Az akkor szerepelt 26 játékosból 25 már nincs nálunk. Mostani kedvencünk Kanta Józsi az utolsó fecske.
A klub remek játékos politikájának meg is lett az eredménye. 2011-ben a csapat kiesett az NB1-ből. Ezután – szinte már megszokott módon – fölényes magabiztossággal jutottunk vissza azonnal az NB1-be, sőt ott bravúrosan szerepelve a 4. helyet szereztük meg. De a vezetőség nem tanult az egy évvel korábbi leckéből, nyáron megint kiárusítást tartottak. Amikor ezeket a sorokat írom, a 2013-14-es szezonnak pont a felénél tartunk. Az MTK a 14. helyen áll, mindössze 1 pont előnnyel a mögöttünk már kieső helyen tanyázó PFLA elött.
 

 

 

 

 

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Legyen Ön az első hozzászóló!