Hát vége. Végre vége. Vége van ennek a szörnyű bajnoki évadnak, amit száműzetésben töltött a csapat.

Szörnyű? Tulajdonképpen azt leszámítva, hogy az NB2-ben töltötte az évet a csapat, egész kellemes szezon volt. De le lehet ezt számítani?

Nem. De nekünk szurkolóknak tulajdonképpen nagyon kellemes év volt. A kupa meccseket leszámítva teljes nyugalommal nézhettük a mérkőzéseinket, ha valakinek a szezon közben bármikor 100/60 fölé ment a vérnyomása, arról nem a csapat tehetett. A fiúk rendre hozták a győzelmeket, utcahosszal nyerték a bajnokságot. Ez persze elvárható volt tőlük, de tudjuk, sokszor az elvárhatót a legnehezebb teljesíteni.

Ha megengeditek, egy kicsit részletesebben is értékelem az elmúlt közel egy évet. Nem szakmai szemmel, hiszen nem vagyok szakember, csak a szurkoló szemével.

Kezdem mindjárt a nyári szünettel, ami ennek a szezonnak a legborzalmasabb része volt. Egyrészt a kiesés után nem volt kimondottan feldobott a hangulat. Másrészt az ígéretek ellenére nem maradt együtt a csapat gerince. Távozott Szatmári, Vukadinovics, Eppel, Sütő, Hrepka, és Urbán. Pátkai és Szabó ugyan csak a télen ment el, de ősszel sem léptek pályára egy percet sem. A tartalék csapat megszüntetése miatt még további tucatnyi kevésbé neves labdarúgó is más csapatba került. Garami Józsefnek tehát megint, sokadszor kellett új csapatot építenie. Persze felvetődik a kérdés, miért neki? Nem gondolom, hogy ő miatta esett ki a csapat, de a kiesés után illett volna edzőt váltani. Amit Józsi bácsi az elmúlt egy évben elért a csapattal, az tiszteletre méltó, de nem változtat a kiesésen. Az viszont nem vitatható, a mester remekül oldotta meg ezt a feladatot. Ősszel eredményesen játszott a csapat, tavasszal már időnként szórakoztatóan is. Már néhány őszi forduló után lélekben hátra tudtunk dőlni, érezhettük, sima ügy a visszajutás. Persze félhettünk még a már-már megszokott tavaszi visszaeséstől – jött is menetrendszerűen – de a bajnokság megnyerése egy pillanatig sem forgott veszélyben. Tavasszal már úgy nézhettük a meccseket, hogy tudtuk megvan a feljutás a kérdés csak az, hogy 10 vagy 20 pont előnnyel leszünk elsők. Nem nagy ügy mondhatnánk, ez volt a minimális elvárás. Csak aki így gondolja az emlékezzen a Fradi NB2-es vergődésére.

 A kupában pedig csodát tettek a fiúk. A Pécs elleni továbbjutás is meglepő volt, de a Videoton ellen erős ellenszélben kiharcolt 4-3-as összesítéssel elért döntőbe jutásra már sokan felkapták a fejüket, nem csak az MTK szimpatizánsai. A döntő pedig maga volt a csoda. MTK szurkolóként nagyon régen nem emlékszem ilyen élményre. Rengeteg néző, rengeteg MTK szurkoló, igazi meccshangulat és egy jól játszó, fantasztikusan hajtó MTK az, amire még évek múlva is emlékezni fogunk.

Sok időnk nincs az ünneplésre. A fiúk ha minden igaz, már meg is kezdték a felkészülést a következő szezonra.  Beszéljünk hát egy kicsit a jövőről is. Mi lesz, mi várható?

A kupaszereplés kapcsán hajlamosak vagyunk elhinni, elhitetni magunkkal, hogy ez a csapat az első osztályban is éremesélyes. Sajnos nem az. Az MTK-ba – a kölcsön játékos Balajtin kívül – egyetlen játékos sem érkezett a kiesés óta, a saját utánpótlásunkból is Vas Patrik az egyetlen új fiú, aki beépült a kezdőcsapatba vagy legalább annak környékére. A többiek korábban is szerepeltek az NB1-ben, akik ott kevesebb lehetőséget kaptak, azok a tartalék csapatban. Vagyis játékosállományunk pillanatnyilag gyengébb, mint amilyen a kieséskor volt. Persze azóta fejlődhettek a fiúk és ami ennél lényegesebb a mostani MTK sokkal hajtósabb csapat a korábbinál. Ha együtt marad a társaság, akkor meglehet a sima bennmaradás jobb esetben még a középmezőnybe is odaérhetünk. Kérdés, együtt maradnak-e? Ha nem és hagyományainknak megfelelően most sem lesz erősítés, akkor nagy baj van. Nincs ugyanis honnan feltölteni a keretet. A tarcsit szétzavarták, az ifik legidősebb generációja, az U19-esek pedig az utóbbi évek leggyengébb évfolyama. Ősidők óta először minden valószínűség szerint a dobogóra sem férnek fel.

Nagyon kéne az erősítés. Józsi bácsi még a kiesés évében is csak egyetlen poszton, belső védőben kért – és persze nem kapott – erősítést a csapatba, korábban pedig soha nem hallottuk, hogy saját játékoskeretünkkel elégedetlen lett volna. Most az utolsó mérkőzés után azt nyilatkozta, hogy 3-4 poszton megerősítésre szorul a csapat. Oda kéne figyelni rá. Ne neki kelljen szégyenkeznie megint egy rossz szezont követően azok helyett, akik teljesíthetetlen feladatot rónak rá. Persze van egy másik olvasata is a mostani helyzetnek. Az MTK közel van ahhoz, hogy nagyon jó csapat legyen. Néhány igazolással kiesőjelöltből éremesélyessé válhatunk. Drukkoljunk, hogy így legyen!

/Bodrogi Tamás/