2012.05.03.
A kupadöntő eredményét már bizonyára mindenki ismeri, a rend kedvéért azért megírom: MTK-Debrecen 3-3 tizenegyesekkel 7-8.
Így látta a meccset Rózsa Mihály szurkolótársunk:
Pedig jól indult a nap. Már délelőtt kimentem a Ligetbe a tüntetésekre. Végig hallgattam Gyurcsány beszédét, ami megfelelő szinten volt demagóg, vagyis baromi jól beszélt a tömeghez. Utána átsétáltam apámmal, körbenézni, hogy na mi van a szocikkal, de éppen akkor sok érdekes nem volt. Viszont a színpadukkal szemben remek csapolt sört árultak. Sok mindenkivel futottam össze és váltottam pár szót.
Alapvetően fél négyre kellett volna kiérni a Hidegkuti Stadionba. De annyira vártuk már az estét, hogy zabszem volt a seggünkben, ezért már fél kettő után kicsivel, nem bírtuk tovább a Ligetet, elindultunk a pálya felé. Persze fent a büfében, már jó sokan voltak. Sok hülye, aki szintén nem bírt otthon ülni a fenekén. Folyt az alkohol és a hangolódás a Nagy Meccsre. Előtte még saját pályán megnézhettük az MTK-Vasas öregfiúk meccset, amit olyan nagyon nem néztünk, amibe vélhetőleg jelentős szerepe volt annak, hogy Illés Béla a legnagyobb király nem lépett pályára. Na meg a felfújható tapsolókat is segíteni kellett szétválogatni.
Gyalog indultunk el együtt később a Puskás Stadion felé. Végig énekeltük és ordítottuk az egész utat. Jegyet csak a IX. szektorba tudtunk venni, akik csak ekkor vettük meg, míg a tábor a VIII. szektorban volt. De persze ez kit érdekelt, megvettük, aztán bent azonnal át is mentünk a többiekhez, amiből volt egy kisebb incidensem a rendezőkkel, de végül nem foglalkoztak saját érdekükben is a dologgal behatóbban.
Eszméletlenül jól nézett ki az MTK koreográfiája. Jók voltak a drapik, jók voltak a zászlók, a rudas dolgok, amiért külön köszönet Tóth Gábornak és Petrának. De igazán professzionálisan az M betü lett kifeszítve, kihúzva, mondanom sem kell, hogy én azt húztam többekkel. A remek hangulatot erősítette, hogy nagyon sokan voltunk kint. Remélem ezek máskor is jönnek majd az MTK meccseire, mondjuk szombaton is, amikor már matematikailag is bajnok lesz a csapat. Az előjelek kedvezőek voltak. Aztán elindult a meccs.
Az első 10 perc kemény volt, a Loki nagyon támadott. De aztán a fiúk elindultak előre és onnantól kezdve nekünk volt több helyzetünk, a 45. percben a sokat szidott Könyves Norbi, ismét vezetést szerzett a csapatnak. Sajnos a második félidő elején 5 perc alatt két gólt kaptunk. De akkor jött Ladányi Tibii remek megmozdulása és pazar góllal tudott egyenlíteni. A 86- percben pedig a újabb gólt szerzett Zsidai az MTK-nak, akkor azt hittük már zsebünkben a kupa. Csakhogy egy nagy hibánkat kihasználva, a Loki a 88.-ban egyenlíteni tudott. A hosszabbítás nem hozott gólt, a 11-esekben a Lokinak lett a végén nagyobb szerencséje. Aki látta a meccset, az láthatta, hogy az MTK végig jobban megérdemelte volna a győzelmet, jobban, ötletesebben játszott.
Nagy csalódás volt, hogy nem sikerült. Miközben azért el kell ismerni, amit a csapat tett azzal, hogy idáig el tudtunk jutni, az valami hatalmas csoda volt és a le a kalappal előttük. Olyan csapat nem tudott minket rendes játékban megverni, amelyik csapat egyetlen játékosa anyagi értéke kb azonos a teljes MTK-éval. Az a Loki nem tudott minket megverni, aki nagyon erős kerettel bír és akinek kb két hónapos költségvetése annyi, mint az MTK egész évi. És előtte is már sokkal erősebbnek látszó csapatokat ütöttünk ki a kupából, például a Videotont, akinek hiába csalták el az első meccset a pályán, a másodikon simán túlléptünk rajtuk.
Most persze lehetne bírálni Hegedüst, hogy egy laza beívelést, hogy a fenében védhetett be, amiből az első gólt kaptuk. Csakhogy ha nincs Hegedűs, nincsenek előtte bravúros védései, nem juthattunk volna el a döntőbe. Lehet kritizálni fiúkat, hogy ha már csak két perc van hátra, és vezetünk, hogy a fenébe lehet középpályán elveszíteni a labdát, amiből jön az ellenfél kontrája és egyenlít! Miért nem rúgtak fel mindenkit aki a közelükbe kerül, hogy húzzuk az időt, és le van már szarva, hány sárga-lapot kapnak! Lehetne, csak nem érdemes. Ahogy nem lehet szidni a kihagyott 11-esért Rafát vagy Kálnokit, akik az egész meccs alatt, mindent kiadtak magukból és nagyon jól játszottak.
Most nem jött össze a Magyar Kupa megnyerése. De miénk lett az ezüst érem és szombaton több mint valószínű, hogy 5 fordulóval a vége előtt, már úgy ünnepelhetjük a bajnoki címünket, hogy az ellenfeleknek matematikai előnye se marad befogni minket. Ez a csapat remekül szerepelt egész évben. És ez a csapat az NB1-ben is reális esélyekkel indulhat a bajnoki cím megszerzéséért, de minimum a dobogós helyekért. VAN CSAPATUNK! Most van. Csak ilyenkor az ember ismerve az MTK vezetését, azt is megkérdezi magától, hogy vajon meddig? Mert reális veszélye van annak, hogy a csodák sorozatát elkövető csapatot szét fogják szedni és akit csak lehet eladnak belőle, a mostaniaknál jobb játékosokat persze nem fognak igazolni helyükre. Joggal félhetünk attól, hogy elveszik a csapatunkat, hogy megint nem az építkezés, erősítés lesz a fő cél, hanem a gyors haszonszerzés, aminek okán az EL_ben, ahova az indulás jogát most már szinte biztos, hogy kivívta a csapat, elveszítjük esélyünket arra, hogy maradandót tudjunk alkotni. De ez még a jövő. És talán csoda történik és a józan ész legyőzi a kufárszellemet.
A meccs végén visszasétáltunk a Stadionunkba szomorkodni. Mekkora marhák is vagyunk! És a fiúk is, mert ők is le voltak törve mint a bilifüle. Ha valaki a szezon előtt azt mondja, hogy első körben magabiztosan felkerülünk és Magyar Kupa döntőt játszunk, mindenki fanatikus őrültnek nézi és mosolyog rá. Aztán megcsináltuk. És ezen nem szomorkodni kell most, hanem örülni neki és büszkének lenni erre. Játékosoknak, szurkolóknak egyaránt. Igaz amikor megjött a csapat meg is éljeneztük őket rendesen és meg is érdemelték. Teszem hozzá, mi is megérdemeljük az éljenzést, akik rendszeresen ott voltunk a meccseinken, akik végig szurkoltuk a szezont és így azért a sikerben nekünk is van egy kicsi vagy nagyobb részünk. És történjen bármi is: Mindörökké MTK!